Rajcsányi László

Született: 1907. február 16. Budapest
Meghalt: 1992. szeptember 5. Budapest
Temetés: 1992. szeptember 23. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Nagyszülei, apai: Rajcsányi Dezső, Fullér Erzsébet.

Szülei: Rajcsányi János (1879. máj. 9. Baja, Bács-Bodrog vm.) szerszámkészítő, Magyary Mária. (1877. jan. 22. Dunaújfalu, Komárom vm.)

Felesége: 1941. júl. 5.–1992. szept. 5.: Raffay/i Blanka (1917. márc. 22. Bp.–1994. febr. 28. Bp.) színésznő, Raffai Ágoston és Vass Blanka Vanda leánya.

Gyermekei, fiai: Rajcsányi Péter üzletember és dr. Rajcsányi Pál fogorvos.

Iskola

A budapesti IV. kerületi (belvárosi) Eötvös József Reáliskolában éretts. (1925), a József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1930).

Életút

Budapest székesfőváros szolgálatába lépett mint műszaki altiszt (1934. nov. 15.–1936. dec. 22.), a XVI. Gépészeti Osztály segédmérnöke (1936. dec. 22.–1937. dec. 14.). II. oszt. mérnöke (1937. dec. 14.–1943. dec. 31.), főmérnöke (1944. jan. 1.–1948. aug. 10.), műszaki főtanácsosa (1948. aug. 10.–1971. dec. 31?). A Fővárosi Tanács tagja (Budapest, VII. kerület, 1954–1970?).

Nyugdíjba vonulása után fiai segítségével önálló műhelyt nyitott az Ó utcában (1972-ben). Az országban ez volt a második, korszerű berendezéssel ellátott gumiabroncs-szerelő és centírozó műhely.

A Wesselényi Vívó Club (1925–1934), a MAC (1935–1944), a Barátság SE (1945–1946), a Vasas (1947–1950), a Budapesti Petőfi vívója (1951–1955).

A forradalom idején megválasztották a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) elnökévé (1956–1957). A bukás után feloszlatták az egyik első, a sportvezetéstől független és önálló sportszervezetet és „örökre” eltiltották a sportversenyek látogatásától. A kezdeményezésére újjáalakult Magyar Atlétikai Club (MAC) alapító társelnöke (Szerbák Elekkel, 1989. szept. 11.–1990. dec. 2.), „Lexi bácsi” halála után elnöke (1990. dec. 2.–1992. ápr., betegsége miatt lemondott).

Kardvívásban háromszoros olimpiai bajnok (1936, 1948, 1952: csapat), olimpiai 4. (1936: egyéni). Háromszoros világbajnok (1937, 1951, 1953: csapat), vb 3. (1937: egyéni). Háromszoros Európa-bajnok (1933, 1934, 1935: csapat), kétszeres Eb 3. (1934 és 1935: egyéni). Kétszeres főiskolai világbajnok (1928: egyéni és csapat), főiskolai vb 2. (1927: csapat). Tízszeres magyar bajnok (1934: egyéni és csapat; 1935, 1936, 1938, 1940, 1947, 1950, 1952: csapat; 1953: egyéni). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1934: OB 1., 1936: OB 2., 1937: OB 2., 1938: OB 4., 1946: OB 2., 1947: OB 9., 1948: OB 3., 1950: OB 2., 1951: OB 2. 1953: OB 1. Szinte kizárólag csak kardversenyeken szerepelt, 58-szoros magyar válogatott (1933–1953).

Rajcsányi László Budapesten született, a Reáltanoda utcai Eötvös József Gimnáziumba járt, középiskolás korában kezdett el vívni. Családja a Csillag utcában lakott, szemben Gerentsér László vívótermével, első mestere mégsem Gerentsér, hanem Schlotzer Gáspár lett. 1925-ben már a Wesselényi Vívó Club színeiben szerepelt néhány kisebb junior versenyen ért el helyezést. Alig néhány éve vívott, de 1927-ben már részt vett a vívó csapatbajnokságon: Uhlyarik Jenő mellett a legjobb versenyzője volt a WVC-nek, néha az ismertebb vívóknak is komoly ellenfele volt. A Hungária Vívó Club ún. kizárásos versenyén 1927-ben az 5. helyen végzett (Doros György lett az 1., Kabos Endre a 2.), ennél azonban jóval fontosabb, hogy Rajcsányi a magyar válogatott tagjaként részt vett a római „diákolimpiászon”, azaz a főiskolai világbajnokságon. A magyar kardcsapat a döntőben csak tusaránnyal veszített a házigazda olaszoktól (a fináléban Rajcsányi nem vívott, a magyar válogatott összeállítása: Dáni Szabolcs, Kalmár István, Klasánszky Zsolt, Meák Géza). Egy évvel később, 1928-ban első győzelmét aratta, a VAC versenyén: Kabos Endre előtt bizonyult a legjobbnak; a József Nádor-emlékversenyen a 3. helyen végzett. A párizsi főiskolai vb-n, szintén 1928-ban Rajcsányi bizonyult a legjobbnak: mind egyéniben, mind csapatban győzni tudott. Úgy tűnik, egy karrier elindult…

 

Rajcsányi László háromszor (?) szerzett Európa-bajnoki címet, először 1933-ban, a kardcsapat tagjaként, a budapesti Európa-bajnokságon. Rajcsányi itt szerepelt először nagy világversenyen, ám, hogy tényleg bajnoknak tekinthető-e az máig eldöntetlen kérdés, mert rögtön igen nagy vihart keltett a bemutatkozása. Az előmérkőzések során a magyar válogatott Rajcsányival 13:3-ra verte Csehszlovákiát és 10:6-ra Ausztriát, a Magyarország–Lengyelország mérkőzésen Rajcsányi rögtön megnyerte első asszóját, aztán pedig kitört a botrány. Az olaszok megóvták Magyarország valamennyi mérkőzését, mert Rajcsányit nem nevezték a csapatra, csakis az egyéni versenyben indulhatott volna. Piller György azonban megsérült, és helyére az egyéni versenyző, Rajcsányi László került. A versenybizottság helyt adott az olasz óvásnak – hivatalosan is törölték Rajcsányi addigi eredményeit (a magyar válogatott azonban az ő csörtéi nélkül is biztosan nyert, a lengyelek ellen pedig Kovács Pál mutatkozott be – kiválóan). Az olaszok elleni döntőn a magyarok meglepőt húztak. A sérült Piller mégis vállalta a szereplést, sőt mindhárom olasz ellenfelét fölényesen megverte. A legjobb olasz döbbenten állt, és csak nézte, ahogy az öreg harcos Piller szórta rá a tusokat (5:1-ig). Magyarország újra megnyerte az Európa-bajnokságot és a sporttörténészeknek jókora feladatot az az egyszerű kérdés megválaszolása, hogy most Rajcsányi tagja volt-e az 1933. évi Európa-bajnok magyar kardválogatottnak? Másképpen: valójában hányszoros Európa-bajnok is Rajcsányi László?

Rajcsányi Lászlót tehát csak a kard egyéni versenyre nevezték, a döntő ugyancsak emlékezetes lett, már csak azért is, mert a tizenkettes fináléba hat magyar és hat olasz vívó került. A döntőben Kabos mind a hat olasz ellenfelét legyőzte, viszont honfitársaitól (nem Rajcsányi volt az egyik) két vereséget is összeszedett. A színielőadásokhoz szokott „szakértő” közönség jót derült, a szakértő publikum pedig dühöngött azon, hogy a Labriola Színházban rendezett Eb-n az egy nappal korábban még csalást kiáltó olaszok honfitársai milyen ügyes színészi képességekkel adták le az asszókat Gustavo Marzinak… Végül mind Kabos, mind Marzi azonos győzelemmel teljesített, következett az újravívás az aranyéremért. A mindent eldöntő csörtében Kabos pillanatok alatt 5:0-ra szétverte az olasz „favoritot”. Kabos Európa-bajnok, s először fordult elő, hogy a győztes magyar vívó mögött két olasz végzett. Az olasz taktika csak arra volt jó, hogy az egymást „körbevert” magyarok mögött megszerezzék a 2. és a 3. helyet. Rajcsányi első Európa-bajnokságán végül a 7. helyet szerezte meg… Rajcsányi László még két Eb-n szerepelt (ez biztos) a magyar válogatottban. Mindkét alkalommal tagja lehetett az Európa-bajnok csapatnak, és minkét alkalommal az egyéni versenyben a 3. helyen végzett (1934-ben Kabos Endre és az olasz Gaudini; 1935-ben Gerevich Aladár és Rajczy Imre mögött).

 

Rajcsányi László háromszor szerzett világbajnoki címet, először 1937-ben. Az 1937-es év igen jelentős esztendő a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Nos az 1937-es „búcsú” szokásos eredményekkel zárult. A kardcsapat előmérkőzései során Magyarország (Kovács, Gerevich, Berczelly, Maszlay), biztosan verte Csehszlovákiát 9:2-re majd ugyanilyen arányban (Rajcsányi, Rajczy, Kovács, Berczelly összeállításban) Franciaország következett (Rajcsányi 1 vereséggel debütált). A négyes döntőben Magyarország (Rajcsányi, Gerevich, Maszlay, Berczelly) 12:4-re legyőzte az első vb meglepetéscsapatát, Romániát (Rajcsányi két győzelemmel járult hozzá a sikerhez). Németország ellen (12:4) Rajcsányi, Rajczy és Kovács is valamennyi ellenfelét legyőzte (a negyedik csapattag Maszlay volt). A döntőben „idegizgató” küzdelemben Magyarország csapata – Berczelly Tibor, dr. Rajczy Imre, Kovács Pál, Gerevich Aladár összeállításban – szerezte meg az első világbajnoki címet. Az addig veretlen Rajczy hallatlan izgalmas csatában 5:4-re legyőzte Gustavo Marzit (ezzel lett 2:0), majd 5:1-re meglepően simán kikapott Aldo Masciottától (ezzel lett 3:2), utóbb kikapott Vincenzo Pintontól is (így egyenlítettek ki az olaszok 6:6-ra), végül 5:0-ra megszórta Aldo Montanót (ezzel lett biztossá a győzelem 9:6-tal). Mind a hat magyar vívó bekerült a döntőbe, ahol Rajcsányi Gerevichet 5:1-re, Maszlay 5:4-re, Rajczyt 5:4-re legyőzte, Kovácstól 5:2-re, Berczellytől 5:1-re kikapott, az olasz Pintontól is kikapott 5:4-re, az olasz Masciottát és a mexikói Olivát viszont legyőzte. Így 5 győzelmével – holtverseny nélkül – a 3. helyen végzett. A verseny végén 7-7 győzelemmel az első helyen állt Kovács Pál és Berczelly Tibor. Az újravíváson aztán Kovács Pál 5:1-re lelépte Berczellyt, a történelmi első világbajnokságot Kovács Pál nyerte meg két másik magyar Berczelly Tibor és Rajcsányi László előtt. Rajcsányi a bajnoki döntőbe is bekerült, ahol azonban Rajczy Imre előzte meg. Rajczy a döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte, az első helyet eldöntő mérkőzésen könnyedén verte 5:2-re Rajcsányi Lászlót is.

 

Rajcsányi László háromszor szerzett olimpiai bajnoki címet – a magyar kardcsapat tagjaként: 1936-ban, 1948-ban és 1952-ben. Az olimpiai játékok korai történetében az 1936-os berlini játékok volt az első, ahol a magyar vívósport három aranyérmet szerzett. A két hagyományos magyar (kard egyéni, kard csapat) versenyszám mellett Elek Ilona révén vívónő is ünnepelhetett. A kard csapat majdnem ugyanolyan diadalmenet volt, mint a négy évvel korábbi (még Rajcsányi nélküli). Magyarország két egzotikus vívónemzet ellen melegített be: Dánia ellen 16:0, Uruguay ellen 14:2. Rajcsányi Uruguay ellen debütált, és valamennyi ellenfelét biztosan verte. A négyes döntőért Hollandia és az Egyesült Államok következett (15:1, ill. 14:2). Az újonc Rajcsányi Hollandia ellen folytatta – továbbra is veretlenül. A lendület Németország és Lengyelország ellen sem tört meg (mindkét csapat ellen 15:1 lett a végeredmény, Rajcsányi ezúttal a lengyelek ellen szállt be és elszenvedte első vereségét, két győzelem mellett). A döntőben már jöhetett is Olaszország, a megszokott rivális. Magyarország összeállítása: Kabos Endre, Rajczy Imre, Gerevich Aladár, Rajcsányi Lászó, az olaszok névsora: Vincenzo Pinton, Aldo Masciotta, Giulio Gaudini, Gustavo Marzi. Magyarország ellen eddigi ellenfelei – a hat „leszúrt” nemzet – összesen hét asszót nyertek. A döntőben viszont az első hét asszó levívása után Olaszország vezetett 4:3-ra! Senki sem értette, hogy vajon mi történhetett, a „fenomenális” magyarok nem szoktak ilyen rosszul vívni… Rajcsányi előbb tiszta tusokkal nyert Marzi ellen (5:2-ra), majd ő is kikapott 5:4-re Masciottától. Ezzel az eredménnyel vezetett Olaszország 4:3-ra. Kabos következett a régi ellenfél, Marzi ellen. És úgy tűnt, hogy Kabos olimpia előtti nyugtalansága jogos, bár megszerezte a vezetést, de aztán egymás után három tust kapott, sőt megérkezett a negyedik is. Ha az olaszok 5:3-ra elmennek, szinte lehetetlen lesz visszakapaszkodni. Kabos aztán összeszedte magát, egymás után négy tust vitt be (valójában ennél is többet, de a zsűri néhányat nem kívánt észrevenni…), sikerült a győzelem, majd Gerevich is megverte Pintont, így máris Magyarország vezetett 5:4-re. A következő három asszóban is magyar győzelem született, Rajcsányi a hosszú Gaudinit verte 5:2-re. Ezzel tkp. minden eldőlt (bár azért Rajcsányi végül 5:2-re kikapott Pintontól), 9:6-nál ért véget az igen feszült döntő, ahol az olaszok ismét igénybe vették – a kívülállók számára igen szórakoztató – színészi képességeiket.

A két nappal később lebonyolított egyéni döntőbe három magyar (Kabos, Gerevich, Rajcsányi), három olasz (Marzi, Pinton, Gaudini) és egy-egy belga (Robert van den Neucker), osztrák (Josef Losert) és lengyel (Antoni Sobik) vívó került. Az újonc ezúttal is remekül helyt állt, bár Pintontól ezúttal is kikapott, ám így is biztosan jutott be a fináléba. A döntőverseny azonban nem kezdődött jól. Kabos mindkét magyar ellenfelét legyőzte, az olaszoknál Marzi maradt veretlen. Úgy tűnt, hogy kettőjük között dőlhet el a bajnoki cím sorsa, és Marzi 5:2-re verte Kabost. A magyar tábor elkezdett aggódni. Marzi még veretlen, Kabosnak egy, Gerevichnek és Rajcsányinak két-két veresége volt. Rajcsányi 5:3-ra kikapott Kabostól, de 5:3-ra legyőzte Gerevichet. Marzi és Kabos is gyűjtögette a győzelmeket, de aztán Gerevich megfosztotta veretlenségétől: rendkívül izgalmas mérkőzésen 5:4-re győzött Marzi ellen. Most már mindketten egy-egy vereséggel álltak. Rajcsányi a csapatdöntőhöz hasonlóan ismét legyőzte Gaudinit (5:2-re), ekkor a magyar tábor úgy gondolta, hogy talán Rajcsányi is megveri Marzit, de ha nem, Kabos hozza a kötelezőt, s az újravívásban Kabos visszavághat a vereségért, hisz az egészen különös lenne, ha Marzi kétszer is meg tudná verni Kabost! Nos, nem így történt. Marzi ugyan legyőzte Rajcsányit is, de az addig mindössze egy győzelmet elért lengyel Sobik váratlanul 5:1-re „szétverte” a végére teljesen összeomló Marzit, Kabos pedig szintén 5:1-re elintézte a másik esélytelent, a belga Neuckert. Végül Pinton az olimpián immár harmadszor verte Rajcsányit, aztán Rajcsányi 5:0-ra helyre rakta a lengyel Sobikot. Rajcsányi 5 győzelmével holtversenyben a 4. helyen végzett Pintonnal. A sors furcsasága: az olimpiai versenyek alatt Pinton hiába verte meg háromszor isRajcsányit, a döntőben rosszabb tusaránya miatt Rajcsányi mögött az 5. helyen végzett. Kabos Endre megszerezte a magyar csapat kilencedik aranyérmét, Fuchs Jenő, Tesztyánszky Ödön és Piller György után ő lett a harmadik magyar duplázó…

 

Londonban, 1948-ban, a II. világháború utáni első nyári olimpiai játékokon 18 ország jelentkezett a kardcsapatversenyre, s a nagy esélyes magyarok rögtön a középdöntőben kezdtek. Méghozzá nagyszerű hangulatban, hisz Gerevich Aladár örömhírt hozó táviratot kapott: Palkó megérkezett! A későbbi világbajnok, Gerevich Pál születése igencsak feldobta a magyar csapatot. Az előmérkőzésen Magyarország 9:2-re győzött Egyiptom ellen. A csapatban Gerevich mellett Berczelly Tibor, Rajcsányi László és Papp Bertalan szerepelt (Rajcsányi veretlenül teljesített). A következő fordulóban Magyarország 15:1-re verte Argentínát (az egyetlen vereség Rajcsányi nevéhez fűződött). A középdöntőben Lengyelország került sorra, Magyarország ezúttal Gerevich, Kárpáti, Berczelly és Papp Bertalan összeállításban 13:3-ra győzött. Az elődöntőben a néhány magyar emigráns vívóval (George Worth-Voittitz, Nyilas Tibor) megerősödött és meglepően erős amerikai válogatott várt a magyarokra. Magyarország ezúttal Gerevich mellett Kovács Pállal, Kárpáti Rudolffal és Rajcsányi Lászlóval állt fel. A 10:6-os végeredmény szorosabb mérkőzést sejtet, valójában 9:4 után már eldőlt minden. Kétségtelen azonban, hogy Rajcsányi kétszer is veszített, viszont az ő 5:1-es győzelmével alakult 9:4-re a mérkőzés. Az örök rivális Olaszország ellen szintén 10:6 lett a vége, Magyarország ismét megvédte kardcsapat-bajnoki címét (a döntőben Rajcsányi nem vívott: Gerevich, Kovács, Kárpáti mellett Berczelly Tibor volt a negyedik szereplőés a döntő hőse: valamennyi olasz ellenfelét megverte). 

 

Helsinkiben, 1952-ben olimpia vívóversenyeit a fővárostól 10 kilométerre lévő Westend sportcsarnokban bonyolították le. A kardcsapatversenyre ezúttal már 20 (!) ország nevezett. Magyarország az előmérkőzéseken Portugália ellen 15:1-re, az önállóan induló Saarvidék ellen szintén 15:1-re győzött, majd Dánia következett, 9:0 után feladták a dánok kilátástalan küzdelmet. Az első három mérkőzésen Papp Bertalan végig vívott, Rajcsányi egyszer pihent: a két „peremember” derekasan kivette a részét a „kaszabolásból”, egyikőjük sem vesztett asszót, valójában megszúrni sem nagyon lehetett őket. Az állva maradt nyolc csapatot két négyes csoportba sorsolták. Magyarország Franciaországgal, Belgiummal és Ausztriával csatázott. Magyarország – Berczelly, Kovács, Papp, Rajcsányi összeállításban Rajcsányi és Papp első vereségével – 13:3-ra lépte le Belgiumot. Ausztria ellen ugyanez az eredmény (13:3) született – Gerevich, Kárpáti, Papp, Rajcsányi összetételben, Papp is, Rajcsányi is 1-1 vereséggel zárt. Két győzelmével Magyarország már bejutott a négyes döntőbe, ahová Franciaország, az Egyesült Államok és (természetesen) Olaszország is bekerült. Úgy tűnik a 13:3-as sorozatok folytatódtak. Magyarország ugyanis 13:3-13:3-ra győzött Franciaország és az Egyesült Álllamok ellen. Az eredmények megegyeztek, a csapatösszeállítások azonban eltértek. Franciaország ellen Gerevich, Kovács, Papp és Rajcsányi vívott, Papp veretlenül, Rajcsányi két vereséggel teljesített. Az Egyesült Államok ellen kimaradt Rajcsányi, a Berczelly, Kárpáti, Kovács, Papp alakulatból Papp megint veretlen maradt (akárcsak Berczelly). A döntő előtt a vívóvilág és a szaksajtó Papp Bertalan remeklésétől volt hangos, de Rajcsányi is egészen szenzációs formában vívott. A kardvívás erősségét az jellemezte a legjobban, hogy Magyarország Gerevich, Kovács, Kárpáti nélkül is fölényesen nyert volna, csupán a Berczelly, Rajcsányi, Papp trió vehette volna fel velük a versenyt. Az olaszok elleni döntőn aztán igen szoros, rendkívül izgalmas csatában (8:7) a magyar kardválogatott ismét megvédte olimpiai bajnoki címét, ez a 10. helsinki bajnokság volt, ezzel a magyar sport „beállította” a berlini és londoni tízbajnoki rekordot. (A negyedik ember azonban nem Rajcsányi és nem is Papp Bertalan lett, hanem ismét Berczelly Tibor…) Az első három helyen is magyar vívó végzett: 1. Kovács Pál, 2. Gerevich Aladár, 3. Berczelly Tibor.

Emlékezet

Rajcsányi László Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőven nyugszik, a hamvait tartalmazó urnát a temető Bürök utcai részében, az olimpikonok obeliszkje közelében helyezték el. Gyászszertartásán Kamuti Jenő a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vívó Szövetség, Laczkovich Géza a Magyar Atlétikai Club, Kárpáti Rudolf olimpiai bajnok vívó a versenytársak nevében búcsúztatta. Felesége, Raffai Blanka halála után felesége hamvaival együtt az urnát a Belvárosi Szent Anna Templomban (= Pesti Szervita téri templom) helyezték el (1994. ápr. 7-én). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). A budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnáziumban halála után néhány hónappal róla nevezték el a Rajcsányi László Emléktermet és leleplezték portréját is (Blaskó János szobrászművész alkotása, 1992. dec.).

Elismerés

Toldi Miklós Érdemérem (arany, 1936; ezüst, 1938), Magyar Köztársasági Érdemérem (arany, 1948).

Szerkesztés

A Képes Sport felelős szerkesztője és kiadója (1939. máj. 31.–1944. nov. 20.).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022