Mendelényi Tamás

Született: 1936. május 2. Budapest
Meghalt: 1999. szeptember 6. Várgesztes, Komárom-Esztergom megye
Temetés: 1999. szeptember 16. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Dédszülei, apai: Maurer Károly Domián Mária.

Nagyszülei: dr. Maurer László (†1925. jan. 31. Bp.) jogász, ítélőtáblabíró, magyar kir. törvényszéki tanácselnök, Korányi Margit (1873. ápr. 23. Nyíregyháza), br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter unokahúga.

Szülei: dr. Mendelényi István László (1898. nov. 22. Nyíregyháza–1955. dec. 8. Bp.) körzeti orvos, Weinberger Angéla.

Testvérei: Mendelényi Sándor (†) és Mendelényi Sylvia.

 

Felesége:

1. 1959. okt. 17.– Ágoston Judit (1937. jan. 21. Miskolc – 2013. máj. 12. Göd, Pest m. Temetés: 2013. máj. 30. Farkasrét) vívó, tőrvívó, testnevelő tanár, gyógytornász. Elvált.

Gyermekei, leányai: Mendelényi Judit (1962–) és Mendelényi Györgyi (1967–) vívó.

2. 1984–1999: Mendelényi Anna.

Iskola

A budapesti Széchenyi István Gimnáziumban éretts. (1954), a BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1961), sebészi szakorvosi vizsgát tett (1964?). A SEKI-n edzői okl. (1968), a TF-en szakedzői okl. szerzett (1973), vívó mesteredző (1975).

A Rókus Kórház gyakornoka (1961–1964), a MÁV Kórház sebész szakorvosa (1964–1965).

Életút

A BEAC (1948–1950), a Ganz Vasas (1950–1953), a Vasas (1954–1956), a Budapesti Honvéd (1956–1957), a BVSC vívója (1957–1964). Visszavonulása után orvosként működött, majd Forró Sándor halála és Enyedi Siegfried disszidálása után a Vasas SC mestere (1965–1979). Tanítványai közül Hammang Ferenc, Kovács Attila, Kovács Tamás és Marót Péter világbajnokok. Edzőként háromszoros BEK-győztes (1972, 1973, 1976: csapat).

Kardvívásban olimpiai bajnok (1960: csapat). Kétszeres világbajnok (1957 és 1958: csapat), háromszoros vb 2. (1959: egyéni és csapat; 1962: csapat), háromszoros vb 3. (1957: egyéni; 1961 és 1963: csapat), vb 5. (1962: egyéni). Kétszeres magyar bajnok (1956: csapat és 1964: egyéni). Kétszeres Universiade-győztes (1959 és 1961: csapat); főiskolai vb 2. (1954: csapat). Ifjúsági világbajnok (1956: egyéni), ifjúsági vb 2. (1954: egyéni), ifjúsági vb 3. (1957: egyéni), ifjúsági vb 5. (1955: egyéni). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1956: OB 6., 1959: OB 3., 1960: OB 5., 1961: OB 2., 1963: OB 3., 1964: OB 1., 1965: OB 5. Csak kardversenyeken indult, 57-szeres magyar válogatott (1957–1964).

Mendelényi Tamás Budapesten született, gimnazista korában kezdett el vívni, kezdetben tőrözött, de felnőttként szinte kizárólag kardvívással foglalkozott. 1953-ban még csak III. osztályú vívó, első ismert eredménye a Vasas MÁVAG kardversenyén szerzett 5. helye (érdekesség, hogy a győzelmet a későbbi párbajtőrvívó olimpiai bajnok Gábor Tamás szerezte meg). Az ifjúsági országos bajnokságon, szintén 1953-ban Örley Szabolcs mögött a 2. helyen végzett (Örley 5:1-re verte meg), ez első jelentősebb sikere. Egy évvel később már Mendelényit a nála pár évvel idősebb feltörekvő fiatalokkal (Delneky Gábor, Hámori Jenő, Magay Dániel, Örley Szabolcs) együtt emlegeti a szaksajtó, „mint az utánpótlás utánpátlását”. A bizalomra rá is szolgált, hisz első nemzetközi versenyén, a cremonai ifjúsági világbajnokságon a második helyet szerezte meg (ismét Örley előzte meg). Az elkövetkező három évben mindig döntőt vívott az ifjúsági világbajnokságokon, 1955-ben Budapesten az 5. helyet szerezte meg (győzött Szerencsés József). Ha a budapesti ifjúsági vb-n nem is járt sikerrel, hármas holtverseny után megnyerte az 1955. évi ifjúsági bajnokságot (hármas holtverseny után a végső győzelemért visszavágott tavalyi legyőzőjének, Horváth Zoltánnak, ez volt Mendelényi első bajnoksága). Legnagyobb sikerét 1956-ban érte el, amikor megnyerte a luxemburgi ifjúsági világbajnokságot. Mendelényi minden újravívás nélkül, veretlenül lett világbajnok Horváth Zoltán előtt, a 8. helyen a később ismert sportriporter, Dávid Sándor végzett (1957-ben egy vb bronzéremmel köszönt el a korosztálytól).

 

Mendelényi Tamás az 1957. évi párizsi világbajnokságon debütált a magyar válogatottban. A vb még mindig a csapatversenyekkel kezdődött, amelynek szenzációja, hogy Olaszország –évtizedekig Magyarország legnagyobb riválisa – még csak nem is nevezett válogatottat! Az előmérkőzésen Magyarország 9:4 verte Belgiumot, a középdöntőben 9:1-re Anglia következett. Mendelényi ezen a mérkőzésen lépett először pástra, három győzelemmel mutatkozott be. A négyes döntőben először a házigazda Franciaország ellen Magyarország 12:4-re nyert, Mendelényi biztosan vívott, jóllehet 6:0 után nevéhez fűződik a csapat első veresége (végül a többi asszóját megnyerte). Az igazi döntő a Lengyelország elleni ütközet volt, ahol a magyar csapat ismét kitűnően kezdett, az első öt asszó mind magyar győzelemmel zárult. Mendelényi fantasztikus csörtében 5:4-re győzött Jerzy Pawlowski, a legjobb lengyel ellen (aztán megint ő szenvedte el a csapat első vereségét, a leggyengébbtől, Ryszard Zubtól). A végeredmény 10:6 lett, Mendelényi két győzelmet tett hozzá a sikerhez. A döntő utolsó fordulójában, a Szovjetunió ellen szinte hihetetlen eredmény született. Az addig az egész versenyben veretlen David Tisler valamennyi magyar vívótól kikapott, de „így tettek” a többiek is. A magyar válogatott 8:0-ra vezetett, bár utána egy asszót sikerült elveszteni. Végül Kovács Pál is jól elverte Tislert (5:2-re), ezzel véget ért a bajnokság, ismét Magyarország lett a csapatvilágbajnok. A döntőben is remeklő veretlen Mendelényi első világbajnokságán első világbajnokságát ünnepelhette, és még nem volt vége. A Coubertin Sportcsarnokban 52 kardforgató próbált szerencsét, a 24-es középdöntőbe valamennyi magyar vívó megérkezett. Itt az első nagy meglepetést Gerevich Aladár szolgáltatta: 2 győzelemmel és 3 vereséggel kiesett. Az újonc Mendelényi meglepően biztosan vívott, veretlenül, 5 győzelemmel biztosan lépett tovább. A legjobb 12 között két hatos csoportba osztották a vívókat, a nyolcas döntőbe pedig végül négy magyar: Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál és Mendelényi Tamás, két lengyel és egy francia került. (A csapat nélküli Olaszország az egyéniben sem jeleskedett: olasz vívó nélkül rendezték meg a finálét. Viszont még egy magyar volt a döntőben: Mikla Béla „hontalan”, aki 1948-ban még magyar színekben részt vett a párbajtőr egyéni és csapatversenyben…) Nagy meglepetésre Mendelényi megnyerte első három asszóját Kárpáti ellen 5:4-re, Kovács Pál ellen 5:0 (!)-ra, Horváth Zoltán ellen szintén 5:4-re, vagyis valamennyi magyar ellenfelét legyőzte. A folytatás azonban már nem sikerült ilyen jól, miután Pawlowski 5:2-re legyőzte, már csak a lengyel maradt veretlen. Pawlowski később Kovács Pált is legyőzte (5:1-re), majd kikapott Kárpátitól (ugyancsak 5:1-re). Végül a verseny úgy alakult, hogy ha Horváth Zoltán az utolsó fordulóban legyőzi Pawlowskit, akkor négyes holtverseny alakul ki az élen (Kárpátival, Horváthtal, Mendelényivel és a francia Jacques Lefèvre-rel). Sajnos nem így történt, Horváth Zoltán 5:3-ra elvesztette a sorsdöntő assszót, Pawlowski lett a világbajnok, a további helyezésekről pedig a tusarány döntött – Mendelényi lett a bronzérmes. A magyarok közül talán csak ő tűnt maradéktalanul boldognak…

 

Mendelényi Tamás az olimpiász további éveiben tagja volt az 1958-as philadelphiai vb-n világbajnok magyar válogatottnak és tagja volt a budapesti vb-n a 2. helyen végzett magyar csapatnak. A sportszurkolók természetesen nem voltak maradéktalanul elégedettek a magyar kardvívók szereplésével, nehéz volt hozzászokni ahhoz, hogy a „megszokott” két kardaranyérem helyett vagy az egyéni vagy a csapatbajnokságot elbukták a magyar versenyzők. 1957-ben Pawlowski nyerte az egyéni vb-t, Magyarország a csapatbajnokságot. Az 1958-as vb-n egészen különleges helyzet alakult ki. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) hozzájárult ahhoz, hogy az 1956-os forradalom után külföldön maradt, azaz „disszidens” magyar sportolók, mindenekelőtt kardvívók (Hámori Jenő, Keresztes Attila, Magay Dániel, Örley Szabolcs) „hontalan” vívóként (akárcsak korábban Mikla Béla) részt vegyenek a világbajnokságon. A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) tiltakozott a döntés miatt, és nem indította el képviselőit sem a kard, sem a párbajtőr egyéni versenyben. Így aztán az első három helyen nem is végezhetett magyar kardvívó (1. Jakov Rilszkij Szovjetunió, 2. David Tisler Szovjetunió, 3. Jerzy Twardokens Lengyelország), Magyarország azonban Mendelényivel megint megnyerte a csapatbajnokságot. A budapesti vb-n 1959-ben először már a kard egyéni bajnokságot bonyolították le. A nyolcas döntőben ismét négy magyar vívó került (csak Kovács Pál és Delneky Gábor nem jutott be oda), három lengyel és egy olasz kíséretében. A négyes döntőben Mendelényi rosszul kezdett, 5:1-re kikapott Kárpátitól. Kárpáti ellen azonban mindenki rosszul kezdett, nemcsak valamennyi magyar, de majdnem mindenki mást is legyőzött. Mendelényi is szépen haladt: Gerevichet 5:4-re, Horváth Zoltán 5:0-ra verte, a lengyel Zubot szintén 5:0-ra, viszont Pawlowskitól 5:0-ra kikapott. Pawlowski azonban több váratlan vereséget is elszenvedett így csak a 3. helyet szerezte meg. Végül Kárpáti Rudolf utolsó egyéni világbajnokságát nyerte, a második egyéni érmét szerző Mendelényi Tamás előtt. Végre ismét (kettős) magyar győzelem született, mindenki reménykedett a csapatdiadalban is. Sajnos azonban hazai páston nem sikerült a címvédés. A négyes döntőben Mendelényi az Olaszország elleni 9:6-ra véget ért mérkőzésen két győzelmet aratott, a Lengyelország elleni 9:7-re elveszített döntőben csak 1-et. Az egyéni döntőben rendkívül indiszponáltan vívó Pawlowski ezúttal valamennyi magyar ellenfelét legyőzte: Delnekyt 5:4-re, Horváthot 5:4-re, az egyéni világbajnok Kárpátit 5:3-ra, a vb 2. Mendelényit viszont 5:0-ra. Talán majd Rómában sikerülhet a visszavágó?

 

Mendelényi Tamás részt vett a nagy magyar kardvívótriász (Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál) római olimpiai búcsúszereplésén. Magyarország az előmérkőzésen Belgium ellen melegített be: Kovács Pál 3, Gerevich Aladár és a két olimpiai újonc Delneky Gábor és Mendelényi Tamás 2-2 győzelmével 9:3 lett a vége. A döntőbe jutásért egy másik csapat lépett pástra, ám Kárpáti Rudolf és Horváth Zoltán 3-3, Delneky Gábor 2 és Gerevich Aladár 1 győzelmével az eredmény ugyanez lett, azaz ismét 9:3. A döntőbe jutásért a hazai közönség előtt a megszokott (ám az utóbbi években sokat gyengült) Olaszország következett. Valószínűleg ez volt Mendelényi élete mérkőzése. Rómában valamennyi olasz ellenfelét legyőzte! Pillanatok alatt 5:0-ra lelépte Roberto Ferrarit (ahogy az olasz lapok írták Mendelényi vezette a Ferrarit…). Wladimiro Calarese elleni győzelmével a magyar csapat már 5:2-re vezetett, majd amikor ismét rákerült sor az óriási hangzavarban 5:3-ra ezúttal Mario Ravagnan verte meg. Legvégül Pierluigi Chicco került sorra, ám ő sem úszta meg a mészárlást, 5:3-as győzelmével Magyarország vezetett 8:5-re (a vége 9:6 lett). Mendelényi fantasztikus teljesítményéről csak felsőfokokban lehetett tudósítani (Peterdi Pál visszafogott írásában csak annyit közölt, hogy Mendelényi „halomra szúrta az olaszokat”). A döntőben a régi ellenfél, a budapesti győző Lengyelország következett. Mendelényi ezúttal visszafogottabban teljesített, a régi mumus Pawlowskin kívül Andrzej Piatkowski is legyőzte. Mendelényi szerepét azonban ezúttal Horváth Zoltán vette át, ezúttal ő vívott fantasztikusan, ő verte meg valamennyi lengyelt. A 9:7-es győzelem pedig azt jelentette hogy Magyarország 1960. szept. 10-én, egy szombati napon egymás után hetedszer is olimpiai bajnok lett kardcsapatban (az 1908 óta tartó sorozat a kilencedik állomásához érkezett). A három búcsúzó muskétás mellé felnőtt fiatal tehetség: Mendelényi Tamás, Horváth Zoltán és Delneky Gábor. (Érdekesség: Delneky Gábor a Los Angeles-i, Mendelényi Tamás a berlini olimpia évében született, Gerevich Aladár pedig 1932-ben lett először olimpiai bajnok…)

 

Mendelényi Tamás 1964-ig szerepelt még a magyar válogatottban, világbajnokságokon a magyar csapat sajnos évekig nem nyert már bajnoki címet, Mendelényi mérlege: 1962-ben 2., 1961-ben és 1963-ban 3. helyezés. A tokiói olimpiára még kivitték, de nem szerepeltették a csapatban, helyette a balesetéből felépült Horváth Zoltán vívott. Ha néha interjút adott, egyéni eredményeiből kettőt még mindenképpen kiemelt. Az első Hungária Kupát 1962-ben rendezték meg. A Sportcsarnokban lebonyolított, később kultikus vívóeseménnyé nőt verseny első döntőjébe hat magyar és két lengyel kardvívó került. A nyolcas döntőben Mendelényi ismét a régi fényében csillogott: egy kivétellel minden ellenfelét legyőzte és biztosan, szétvívás nélkül szerezte meg az első győzelmet. Mendelényi Tamás tíz éve versenyzett, először 1956-ban került a magyar bajnokság döntőjébe, akkor az 5. helyet szerezte meg. Különös módon utolsó aktív válogatott évében szerezte meg első bajnoki címét (ezért is bízott annyira, hogy szerepelhet Tokióban!). 1964-ben már más rendszerben rendezték meg a bajnokságot: a nyolcas döntő tkp. negyeddöntő volt, ahol tíz tusra vívtak. Mendelényi a fiatal Marót Pétert verte meg 10:5-re. A négyes döntőben már klasszikus lebonyolítási rend következett, azaz mindenki vívott mindenkivel. És Mendelényi oktatott: Lotz Károlyt 5:1-re, Kovács Attilát és Bakonyi Péter egyaránt 5:2-re verte. (A másik 1960-as „fiatalember”, Delneky Gábor is eljutott a nyolcig, a 6. helyen végzett…)

Emlékezet

Mendelényi Tamás 1964-ig vívott, majd orvosi karrierje feladása után elvállalta a Vasas szakosztályában a kard szakág vezetését. Nagy-Britanniában kezdetben edzőtanfolyamokat szervezett, majd azok sikere után megbízták a brit kardválogatott edzője és szövetségi kapitánnyá is kinevezték (1979–1982). Kiküldetése lejárta után nem tért haza, vagyonát elkobozták, sport- és állami kitüntetéseitől megfosztották (1983). Mendelényi azon kevés magyar szakemberek közé tartozott, akik részt vettek az 1984-es Los Angeles-i olimpián (a brit kardozók a 8. helyen végeztek). A rendszerváltás után először látogatott Magyarországra, 1993-ban végleg hazatért (1993), semmilyen közéleti és sportszereplés nem vállalt, Várgesztesen telepedett le, valószínűleg ott is hunyt el. Mendelényi Tamás a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére Angliában (!), Kent grófságban Mendelényi-emlékversenyt rendeznek (2006-tól).

Elismerés

Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Magyar Sportért Emlékérem (arany, 2009).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022