Delneky Gábor

Született: 1932. május 29. Budapest
Meghalt: 2008. október 26. Orlando, Florida, USA

Család

Miskolci református családból származott.

Szülei: Delneky István (†1978. nov. 15. Miskolc. Temetés: 1978. nov. 21. Miskolc, Deszka Temető) katonatiszt, honvéd százados, a Miskolci Dohánynagyáruda társtulajdonos igazgatója.

Testvérei: dr. Delneky István orvos, Delneky Ferenc, Delneky Miklós és Hukváry Istvánné Delneky Ilona.

 

Felesége:

1. Moravcsik Mária.

2. Kern Erzsébet.

Gyermekei, fiai: Delneky Gábor és Delneky Ákos.

Iskola

A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban éretts. (1950), az Építőmérnöki Műszaki Egyetem (ÉME) vízépítő szakán építőmérnöki okl. szerzett (1954).

Életút

A Bányászati Tervező Intézet (BÁNYATERV) mérnökjelöltje, gyakornoka (1954–1956), a Vízerőmű Tervező Iroda (VÍZITERV) Szennyvíz Osztály tervezőmérnöke (1956–1969). Az Egyesült Államokban telepedett le (1969). Chicagóban (1969–1983), majd Orlandóban élt (1983-tól). Orlando város közműveinek főmérnöke (1981–2002), nyugdíjazása után Jordániában vízügyi szakértő (2002–2003), az iraki háború miatt visszatért Orlandóba, ahol reaktiválták és szakértő-tanácsadóként működött.

Vízépítőmérnökként szennyvizekkel, vízerőművekkel foglalkozott. A VÍZITERV-ben kezdetben Mosonyi Emil osztályán dolgozott, majd később ő dolgozta ki – többek között – Orosháza és Szentendre közművesítésének terveit. Az Egyesült Államokban érdeklődése a szennyvizek újrafelhasználása felé fordult, elsők között dolgozott ki és alkalmazott eredményesen egy biológiai foszforeltávolítási módszert. Az 1990-es évektől újra felvette a szakmai kapcsolatot egykori munkahelyével, a VÍZITERV-vel (ill. jogutódjával). Közösen kidolgoztak egy tiszai monitoring rendszert, amely azonban nem került bevezetésre.

A Miskolci Lokomotív (1948–1950), a Budapesti Haladás (1950–1952), a Vasas (1952–1970); közben a Budapesti Honvéd kardvívója (1956–1967).

Kardvívásban olimpiai bajnok (1960: csapat). Világbajnoki 2. (1959: csapat), vb. 3. (1961: csapat). Háromszoros BEK 2. (1966, 1967, 1968: csapat). Nyolcszoros magyar bajnok (1955, 1961, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967: csapat). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1957: OB 5., 1958: OB 2., 1959: OB 5., 1963: OB 3., 1964: OB 6. Csak kardversenyeken indult. 41-szeres magyar válogatott (1957–1964).

Delneky Gábor Budapesten született, de családja gyermekkorában Miskolcra költözött. Miskolcon kezdett el vívni id. Gerevich Aladárnál, majd halála után Irsa Tibor vette át edzéseit (Irsa Tibor volt Ágoston Judit nevelőedzője is). Még középiskolás, amikor nagy meglepetésre gimnáziuma megnyerte a középiskolás kardcsapat-bajnokságot. Jeles érettségi vizsgálata után – bátyja példájára – orvosnak készült, de származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre. Elment dolgozni üvegesnek, amikor munkahelye javaslatával (sikeres) pótfelvételi vizsgát tehetett a műszaki egyetem építőmérnöki karára (akkori nevén ÉME, majd ÉKME). Egyetemi évei alatt a Budapesti Haladásban kezdődött vívókarrierje, a Santelli-tanítvány Szabó László irányítása alatt lett válogatott kerettag (tanulmányai befejezése után a Vasasban folytatta sportpályafutását, ahol Somos Béla volt a mestere). 1953-ban lett I. osztályú vívó, ebben az évben érte el első jelentősebb eredményét, a nemzetközi felszabadulási emlékversenyen nyolc magyar és egy olasz vívó (Giuliano Nostini) került a döntőbe (Delneky győzelem nélkül a 9. lett). Első győzelmét 1954-ben vívta ki, holtverseny után az 1. helyen végzett a Balaton-bajnokságon (a későbbi olimpiai bajnokcsapattagok közül Keresztes Attila lett a 4., Hámori Jenő az 5.).

 

Delneky Gábor ugyan bekerült a válogatott keretbe, de nem volt reális esélye, hogy a „három muskétást” követő három-négy ifjúsági korosztályból kitűnt vívó (Keresztes, Hámori, Magay Dániel, Örley Szabolcs) komoly vetélytársa legyen, de erős edzőpartnerként Tatán segítette az olimpiára készülőket. A melbourne-i olimpia után aztán megváltoztak az erőviszonyok. Mind a négy feltörekvő fiatal disszidált, ám a magyar vívóutánpótlás akkor még kimeríthetetlennek tűnt, a „régi” Delnekynek Mendelényi Tamás és Horváth Zoltán személyében új, nála is fiatalabb vetélytársai akadtak. De Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolt is megmaradt, sőt az „öreg” Kovács Pál 1958-ban, 1959-ben és 1960-ban is megnyerte a magyar országos bajnokságot (1958-ban épp Delneky Gábor előtt). Delneky Gábor azonban nemcsak az ob-n, de a Budapest-bajnokságon is 2. lett (Mendelényi Tamás mögött). Delneky 1957-ben még nem szerepelt a világbajnok magyar válogatottban (Gerevichék mögött Mendelényi, Horváth és Szerencsés József volt a „szerencsés”). Egy évvel később, 1958-ban azonban bajnoki helyezései miatt első helyen végzett a kardvívó-ranglistán, így biztosan beverekedte magát a vb-csapatba.

 

Az 1958-as vb-n egészen különleges helyzet alakult ki. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) hozzájárult ahhoz, hogy az 1956-os forradalom után külföldön maradt, azaz „disszidens” magyar sportolók, mindenekelőtt kardvívók (Hámori Jenő, Keresztes Attila, Magay Dániel, Örley Szabolcs) „hontalan” vívóként részt vegyenek a világbajnokságon. A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) tiltakozott a döntés miatt, és nem indította el képviselőit sem a kard, sem a párbajtőr egyéni versenyben. Így aztán az első három helyen nem is végezhetett magyar kardvívó (1. Jakov Rilszkij Szovjetunió, 2. David Tisler Szovjetunió, 3. Jerzy Twardokens Lengyelország), Magyarország azonban az újonc Delnekyvel megnyerte a csapatbajnokságot. A budapesti vb-n 1959-ben a kardversenyek már az egyéni bajnoksággal. A nyolcas döntőben ismét négy magyar vívó került (sajnos a két kieső között volt az 1958-as ob első két helyezettje, azaz Kovács Pál és Delneky Gábor; Kárpáti győzött Mendelényi előtt). A budapesti vb-n, hazai páston nem sikerült a címvédés. Delneky az előmérkőzéseken Hollandia ellen lépett pástra (2 győzelmet aratott), majd az elődöntőben szintén két győzelmet ért el Olaszország ellen (9:6). A döntőben, Lengyelország ellen Delneky is gyengén teljesített. Az egyéni döntőben rendkívül indiszponáltan vívó Pawlowski ezúttal valamennyi magyar ellenfelét legyőzte: Delnekyt 5:4-re, Horváthot 5:4-re, az egyéni világbajnok Kárpátit 5:3-ra, a vb 2. Mendelényit viszont 5:0-ra. Lengyelország 9:7-re legyőzte a házigazdákat (Delneky egyetlen győzelmét Andrzej Piatkowski ellen szerezte), de talán majd Rómában sikerül a visszavágó?

 

Delneky Gábor részt vett a nagy magyar kardvívótriász (Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál) római olimpiai búcsúszereplésén. Magyarország az előmérkőzésen Belgium ellen melegített be: Kovács Pál 3, Gerevich Aladár és a két olimpiai újonc Delneky Gábor és Mendelényi Tamás 2-2 győzelmével 9:3 lett a vége. A döntőbe jutásért egy másik csapat lépett pástra, ám Kárpáti Rudolf és Horváth Zoltán 3-3, Delneky Gábor 2 és Gerevich Aladár 1 győzelmével az eredmény ugyanez lett, azaz ismét 9:3. A döntőbe jutásért a hazai közönség előtt a megszokott (ám az utóbbi években sokat gyengült) Olaszország következett. Valószínűleg ez volt Mendelényi élete mérkőzése. Rómában valamennyi olasz ellenfelét legyőzte! Pillanatok alatt 5:0-ra lelépte Roberto Ferrarit (ahogy az olasz lapok írták Mendelényi vezette a Ferrarit…). Wladimiro Calarese elleni győzelmével a magyar csapat már 5:2-re vezetett, majd amikor ismét rákerült sor az óriási hangzavarban 5:3-ra ezúttal Mario Ravagnan verte meg. Legvégül Pierluigi Chicco került sorra, ám ő sem úszta meg a mészárlást, 5:3-as győzelmével Magyarország vezetett 8:5-re (a vége 9:6 lett). Mendelényi fantasztikus teljesítményéről csak felsőfokokban lehetett tudósítani (Peterdi Pál visszafogott írásában csak annyit közölt, hogy Mendelényi „halomra szúrta az olaszokat”). A döntőben a régi ellenfél, a budapesti győző Lengyelország következett. Mendelényi ezúttal visszafogottabban teljesített, a régi mumus Pawlowskin kívül Andrzej Piatkowski is legyőzte. Mendelényi szerepét azonban ezúttal Horváth Zoltán vette át, ezúttal ő vívott fantasztikusan, ő verte meg valamennyi lengyelt. A 9:7-es győzelem pedig azt jelentette hogy Magyarország 1960. szept. 10-én, egy szombati napon egymás után hetedszer is olimpiai bajnok lett kardcsapatban (az 1908 óta tartó sorozat a kilencedik állomásához érkezett). A három búcsúzó muskétás mellé felnőtt fiatal tehetség: Mendelényi Tamás, Horváth Zoltán és Delneky Gábor. (Érdekesség: Delneky Gábor a los angelesi, Mendelényi Tamás a berlini olimpia évében született, Gerevich Aladár pedig 1932-ben, Delneky születési évében lett először olimpiai bajnok…)

Emlékezet

Delneky Gábor 1964-ig szerepelt még a magyar válogatottban, olimpiára már nem sikerült kijutnia és világbajnokságon is csak egyszer szerepelt (1961-ben, a torinói vb-n a 3. helyezett válogatottban vívott). Klubjában, a Vasasban azonban még évekig meghatározó személyiség, összesen nyolc csapatbajnokságot szerzett. Az Egyesült Államokban 1969-ben telepedett le, már hosszú évek óta ott élő testvéréhez érkezett. Amerikaiként még néhány kisebb versenyen elindult (1970: New York, Martini Kupa), majd egy rövid ideig a Northwestern University csapatánál edzősködött, ill. feleségével Park Ridge-ben vívóiskolát létesített.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022