Zulawski Béla, nemes

Született: 1869. október 23. Tőketerebes, Zemplén vármegye
Meghalt: 1914. október 27. Avtovac, Hercegovina
Temetés: 1914. december 17. Kőszeg

Család

Magyarországra letelepedett lengyel nemesi családból származott, a család közelebbről nem ismert rokona: Zsulavszky Zsigmond, Kossuth Emília (1807–1860), Kossuth Lajos nővérének a férje.

Szülei: Zsulavszky Endre/Zulavszky András (†1896. dec. 8. Csécsény), gr. Andrássy Gyula tiszttartója, Vályi Jozefa.

Ikertestvére: lovag Zulawski Elemér (1869. okt. 23. Tőketerebes–1937. jan. 21. Bp. Temetés: 1937. jan. 24. Farkasrét) honvéd tábornok.

Testvérei: lovag Zulawski Andor Gyula (1867. jún. 10. Tőketerebes–1936. okt. 30. Bp. Temetés: 1936. nov. 2. Kerepesi út) miniszteri tanácsos, ipari szakiskolai igazgató, iparoktatási főigazgató, lovag Zulawski József (1868. jún. 14. Tőketerebes–1925. dec. 1. Szombathely. Temetés: 1925. dec. 3. Szombathely) magyar kir. pénzügyi főtanácsos, kataszteri helyszínelési felügyelő, ill. Zulawski Antónia (1863. ápr. 14. Tőketerebes).

Felesége: Sziklai Paula (†1942. aug. 5. Kőszeg, Vas vm. Temetés: 1942. aug. 7. Kőszeg).

Gyermeke, leánya: Millei és becsvölcsi Takó Ernőné Zulawsky Erzsébet (†1984. jan. Kőszeg).

Születési anyakönyvi adatok szerint Zsulavszky Bélának hívták, a család ezen ága azonban ezt a névváltozatot sohasem használta. Zulawski Béla néven versenyzett, de a sajtóban a Zulawsky, Zulavszki és a Zulavsky változatok is előfordultak.

Iskola

A bécsújhelyi cs. és kir. torna- és vívómester tanfolyam (1896–1897) és a bécsi törzstiszti tanfolyam hallgatója (1912–1914). 

Életút

A kőszegi alreáliskola r. tanára (hadnagyi rangban, 1897–1900), áthelyezték Szarajevóba (főhadnagyként, 1900–1904). A cs. és kir. 69. gyalogezred századosaként Budapesten (1904–1911), majd Bilekben (hercegovinai határerőd, III. zászlóalj, 1911–1912), Székesfehérvárott szolgált (IV. zászlóalj, 1912–1914, 1914. aug. 1-jétől őrnagyi rangban).

A Magyar Atlétikai Club (1904–1914); közben a Székesfehérvári Torna Club (SZTC, 1911–1912) vívója; kard- és tőrvívó.

Az SZTC alapító elnöke (1911–1912).

Kardvívásban olimpiai 2. (1908: kard csapat), olimpiai résztvevő (1912: tőr és kard egyéni). Mindkét fegyvernemben versenyzett, 1-szeres magyar válogatott (1908).

Zulawski Béla Tőketerebesen született, életrajzi adatai nem ismertek. A korabeli sajtóhírek szerint az 1890-es évek elején kezdett el vívni (mindkét fegyvernemben Halász Zsigmond tanítványa volt). Bécsújhelyi tanulmányai előtt évekig Hercegovinában szolgált (talán ezért vezényelték 1910-ban, majd „a nagy háború” első éveiben ugyanoda…) Részt vett az 1896-os millenniumi versenyen, majd 1898-ban megnyerte a hadsereg bajnokságot (kardban) és az Union Wien versenyét Bécsben, kardban, tőrben a 2. helyen végzett. Mivel Kőszegen és Szarajevóban szolgált, ezért a század elején kevés versenyen indulhatott. 1904-ben Budapesten a MAC versenyzőjeként azonban a legjobb kard- és tőrvívók közé tartozott, jóllehet ritkán vett részt országos versenyen, annál gyakrabban szerepelt vívóestélyeken és kihívásos párosviadalokon, valamint sok akadémiát tartott. Ahogy a Nemzeti Sport szakírója, a népszerű Nagy Béla megjegyezte Zulawskinak nincs nyilvános eredménye, mégis ki kell küldeni az „olympiádra”… Az utazó olimpikonok: Apáthy Jenő, dr. Földes Dezső, dr. Fuchs Jenő, dr. Gerde Oszkár, Szántay Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos, Zulawski Béla.

A londoni olimpián 1908-ban részt vett csapatból ugyanakkor a két legjobb vívó (Békessy Béla és Mészáros Ervin) hiányzott. Mindkettő katonatiszt volt, s a közös minisztérium nem engedte, hogy részt vegyenek a játékokon, Zulawski századosnak csak a csapat szereplését nem engedélyezték, az egyéni versenyben megmérkőzhetett. A nyolcas döntőbe öt magyar (dr. Fuchs Jenő, dr. Tóth Péter, Werkner Lajos; Szántay Jenő, Zulawski Béla), valamint egy-egy cseh (Goppold), francia (Georges de la Falaise) és holland (Jetze Dorman) vívó került. A helyi (angol) szakértők úgy gondolták, hogy a magyarokra csak Goppold lehet veszélyes, aki a csapatdöntőben majdnem valamennyi magyar legyőzte. A laikus szurkolók azonban megdöbbentek, hisz a döntőbe két másik magyar vívó került, akit mégcsak nem is neveztek/nevezhettek a csapatversenyekre (amúgy Szántay volt az azévi magyar bajnok…) A döntőben Fuchs valamennyi ellenfelét legyőzte, pontosabban az akkori szabályok szerint a vívóidő nyolc percig tartott. Ha ez alatt az idő alatt a mérkőzés nem dőlt el, mindkét vívó vereséget szenvedett. A Fuchs–Goppold asszóban pontosan ez történt, így „szerezte meg” egyetlen vereséget dr. Fuchs Jenő. Goppold azonban kikapott Zulawskitól, sőt Tóth Pétertől is. Sokáig Zulawski volt az egyetlen veretlen, de aztán Fuchs őt is legyőzte. A végén tehát Fuchs is, Zulawski is 1-1 vereséggel állt, következett az újravívás az első helyért – egy tusra. Sokáig nem történt semmi, aztán Zulawski támadott és Fuchs elővágása tisztán ült. A kardvívás első magyar olimpiai bajnoka dr. Fuchs Jenő. Zulawski az olimpiai játékok egyik legbalszerencsésebb magyar kardvívója: 1908-ban akár két aranyérmet is szerezhetett volna. Azonban be sem kerülhetett az olimpiai bajnok magyar válogatottba, és egy tussal az egyéni döntőt is elbukta!

A két olimpia között zászlóalját áthelyezték Székesfehérvárra, ahol kezdeményezésére megalakult a Székesfehérvári Torna Club (SZTC) vívószakosztálya, amelynek az elnöki tisztségét is betöltötte. Érdekes módon Székesfehérvárról már több versenyen is elindult, eredményei közül kiemelkedett a Csehország kardbajnokságán elért első helyezése (1911), egy évvel később nem sikerült megvédeni bajnokságát 1912-ben a 4. helyen végzett (igaz ezúttal a tőrversenyben is 4. lett). Zulawski még több kisebb versenyen is elindult, ill. az abbáziai kardversenyen szintén a 4. helyet szerezte meg (Dunay Bertalan győzött), így mindkét fegyvernemben ismét tagja lehetett az olimpiai csapatnak.

A stockholmi olimpián 1912-ban a tőrverseny első fordulójában a vívók tizenhat hetes csoportban vívtak: az „abbáziai győző” Dunay Bertalan kivételével valamennyi magyar vívó továbbjutott a 2. körbe, azaz az elődöntőbe. Az elődöntő azonban sajnos már a végállomást jelentette Zulawskinak: az olasz Pietro Speciale (a későbbi ezüstérmes) és nagy meglepetésre az angol Robert Montgomerie került be a döntőbe. A magyar győzelmet hozó kardcsapat-viadalt követő egyéni versenyben, az olimpiák addigi történetében példátlan eset történt: a nyolcas döntőbe a tizenkét magyar egyéni kardvívó (Békessy Béla, Berty László, Dunay Bertalan, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Pajzs Pál, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos és Zulawski Béla) közül hét került be (Fuchs, Békessy, Mészáros, Schenker, Tóth P., Werkner, Földes)! A magyar kardvívás erősségét jelzi, hogy a négy évvel korábbi ezüstérmes Zulawski nem került a nyolcas döntőbe: Békessy Béla és épp az egyetlen nem magyar, az olasz Nedo Nadi előzte meg!

Zulawski Béla az olimpia után beiratkozott a bécsi törzstiszti tanfolyamra, úgy gondolta, hogy annak elvégzése után újra elkezd edzeni az 1916-os berlini olimpiai játékokra. Remélte, hogy jóbarátjával, a szintén Székesfehérvárott praktizáló magyar tőrbajnok dr. Pajzs (Pick) Pál (1886–1966) orvossal közösen sikeresen fel tudnak majd készülni az újabb olimpiászra…

Emlékezet

Zulawski Béla az I. világháborúban mint a 69. gyalogezred őrnagya, a 30. népfelkelő gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka, a déli fronton, az Avtovac melletti ütközetben hősi halált halt. Ideiglenesen Avtovacban temették el (1914. okt. 29-én). Holttestét felesége hazahozatta és Kőszegen, a Városi Temetőben temettette el (1914. dec. 17.). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2007-ben).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022