Berzsenyi Barnabás, egyházasberzsenyi

Született: 1918. február 12. Ipolyság, Hont vármegye
Meghalt: 1993. június 18. Osnabrück, Német Szövetségi Köztársaság
Temetés: 1993. július 7. Kemenessömjén
Temetési hely: Családi sírbolt

Család

A költő Berzsenyi Dániel leszármazotta (nem a dédunokája).

Dédszülei: Berzsenyi Pál (1799. júl. 10. Nemesmagasi, Vas vm.–1878. jan. 16. Nemesmagasi), Berzsenyi Eleonóra (1809. Nemesmagasi–1883. jún. 17. Nemesmagasi).

Nagyszülei: dr. Berzsenyi Jenő (1845. ápr. 10. Nemesmagasi–1931. márc. 29. Kemenessömjén, Vas vm.). Temetés: 1931. ápr. 1. Kemenessömjén, Családi sírbolt) orvos, Vas vármegye főorvosa, országgyűlési képviselő, a dunántúli evangélikus egyházkerület felügyelője, pongyeloki Róth Vilma (†1943. aug. 9. Sömjénmihályfa. Temetés: 1943. aug. 11. Kemenssömjén, Családi sírbolt).

Berzsenyi Jenő 1. felesége: Berzsenyi Kornélia (†1876. jún. Kiscell). Berzsenyi Kornélia nem azonos Berzsenyi Kornéliával (1850. jún. 25. Nikla–1914. szept. 24. Nikla), Berzsenyi Farkas leányával, Berzsenyi Dániel unokájával!

 

Szülei: Berzsenyi György (1888. jún. 15. Kemenessömjén–1971. nov. 16. Bp. Temetés: 1971. nov. 24. Farkasrét) mezőgazda, gazdasági felügyelő, sziklóssy Szabó Etelka (1894–1968. nov. 6. Bp. Temetés: 1968. nov. 16. Farkasrét).

Testvére: Lindenmayer Sándorné Berzsenyi Klára (†1988. okt. 28. Bp. Testvére: 1988. nov. 24. Farkasrét).

Felesége: Füzesséry Jolánta (†1989).

Gyermekei, fia: Berzsenyi Balázs és Berzsenyi Zsolt.

Iskola

A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület soproni elemi népiskolai tanítóképző intézetében (1927–1928), reálgimnáziumában (1928–1932), a budapesti I. kerületi Verbőczy István Reálgimnáziumban tanult (1932–1936), Budapesten éretts. (1936). A Budapesti Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait (1936–1937), a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója (1937–1941), államtudományi doktori okl. szerzett (1942).

Életút

A Földművelésügyi Minisztérium fogalmazója (1942. máj. 13.–1942. dec. 31.), telepítésügyi segédfelügyelője (1943. jan. 1.–1945. nov. 15.), ideiglenes minisztériumi fogalmazója (1945. nov. 15.–1946. dec. 7.), minisztériumi segédtitkára (1946. dec. 7.–1948), miniszteri titkára (1948–195?).

A BEAC (1937–1941 és 1943–1945), a MAC (1941–1943), a Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete (KASE, 1945–1947), a Csepeli MTK, ill. a Csepeli Vasas (1947–1950), a Budapesti Petőfi (1951–1955), a Budapesti Vörös Meteor (1955–1961) vívója, párbajtőr- és tőrvívó. Mesterei Gerentsér László és Bay Béla voltak.

Párbajtőrvívásban olimpiai 2. (1956: csapat); vb. 2. (1953: egyéni és 1957: csapat), vb 3. (1955: csapat). 12-szeres magyar bajnok (1946, 1952, 1954, 1955, 1959: egyéni; 1941, 1944, 1951, 1952, 1957, 1958, 1959: csapat). Helyezései az egyéni magyar párbajtőrbajnokságokon: 1943: OB 4., 1944: OB 2., 1946: OB 1., 1947: OB 3., 1949: OB 3., 1950: OB 3., 1951: OB 3., 1952: OB 1., 1954: OB 1., 1955: OB 1., 1957: OB 3., 1958: OB 2., 1959: OB 1.

Tőrvívásban 4-szeres magyar bajnok (1943, 1949, 1950, 1954: csapat). Helyezései az egyéni magyar tőrbajnokságokon: 1938: OB 4., 1940: OB 3., 1946: OB 6. Mindkét fegyvernemben versenyzett, párbajtőrben 38-szoros (1951–1959), tőrben 1-szeres magyar válogatott (1951).

Az egyiptomi válogatott vezetőedzője (1961–1964), a finn öttusaválogatott vívóedzője (1964–1966), a portugál válogatott szövetségi kapitánya (1966–1970). A nyugatnémet öttusaközpontban, Warendorfban vívóedző (1970–1971), a Rajna vidéki Vívószövetség (1971–1978), az Osnabrücki Körzeti Vívószövetség vívómestere (1978–1983).

Berzsenyi Barnabás Ipolyságon született, édesapja, Berzsenyi György okleveles gazda 1914-től 1918-ig ott dolgozott mint gazdasági gyakornok, ill. segédfelügyelő. A család azonban kemenesaljai, a költő egyházas- és nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel rokona. Berzsenyi Barnabás gyermekkorát Kemenessömjénben töltötte, ezt a települést tekintette szülőhelyének, jóllehet iskoláit Sopronban, majd (a család fővárosba költözése után Budapesten) végezte. A Verbőczy Gimnáziumban kezdett el vívni: 1934-ben a KISOK (= Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) budapesti kerületi bajnokságán a gimnázium színeiben az 5. helyet szerezte meg (a későbbi nagy ellenfél, Rerrich Béla győzött, egy évvel később sem sikerült visszavágnia, bár ekkor már a 3. helyen végzett Rerrich mögött…)

Berzsenyi Barnabás aztán 1936-ban végre megnyerte a KISOK bajnokságot, 1937-ben már mint elsőéves egyetemi hallgatóként komolyan felvetődött részvétele a párizsi főiskolai világbajnokságon (erre azonban ismeretlen okokból mégsem került sor). Az 1930-as évek végén szinte kizárólag csak tőrversenyeken indult, 1938-ban 4. lett a magyar bajnokságon, 1939-ben az utóbb nem hivatalossá nyilvánított bécsi főiskolai vb-n szerepelt először nagy nemzetközi versenyen: a tőrcsapattal a 2. helyen végzett, az egyéni döntőben a 7. lett (a magyarok közül csak a 3. helyezett Palócz Endre előzte meg), valamint egymás után négyszer nyerte meg a főiskolai tőrvívóbajnokságot (1937–1940). 1939-ben először szerzett helyezést tőr-válogatóversenyen: 5. lett Gerevich Aladár előtt (mind a tőr-, mind a kardválogatót Maszlay Lajos nyerte meg.) Az 1940-es bajnokság szenzációja Berzsenyi Barnabás remek vívása volt. A verseny nagy részében vezetett, csak az utolsó két asszóját vesztette el épp az 1-2. helyezettektől, Gerevich Aladártól és Hátszegi Józseftől. A MAC-ba átlépve kezdett el komolyan vívni párbajtőrrel is: 1943-ban mindössze három versenyt rendeztek ebben a „mostoha” fegyvernemben”. Berzsenyi a bajnokságon a 4. helyet szerezte meg, a Honvéd Tiszti Vívó Club országos versenyén pedig a 3. helyen végzett. Az 1943-as év azonban nem elsősorban a vívóeredményekről volt érdekes. Berzsenyi Barnabás visszatrért a BEAC-ba, s a vívótársadalom értetlenül fogadta döntését. Rajcsányi László annyire kikelt magából, hogy nyilvános levélben dorgálta meg a hálátlan egykori MAC-istát!

Berzsenyi Barnabás első magyar bajnokságát 1946-ban nyerte meg, csak egy vereséget gyűjtött össze Dunay Páltól: 3:0-ra kapott ki. Miután így mindketten hat győzelmet szereztek, újravívás következett az első helyért. Az újravívás újra 3:0-t hozott, ám ezúttal Berzsenyi javára. Az ob szenzációja azonban a 4. helyezett Szecsődi berobbanása. Szecsődi a későbbi világbajnok Sákovics József sportneve volt… – Berzsenyi Barnabás újabb bajnokságára hat évet kellett várni, 1952-ig azonban egészen különleges sorozatot ért el, négyszer is a 3. helyen végzett (1947, 1949, 1950, 1951). Berzsenyi 1947-ben szerepelt először a (nem hivatalos) magyar válogatottban: a Lengyelország elleni 11:3-ra nyert mérkőzésen debütált (3 győzelemmel mutatkozott be). Megnyert még két vb-válogatóversenyt, majd a luxembourgi nemzetközi versenyen mint a legjobb magyar párbajtőrvívó a 3. helyen végzett (Balthazár Lajos került még a döntőbe, ő a 7. lett). Az 1937-es év igen jelentős esztendő volt a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Berzsenyi biztosan bekerült volna a lisszaboni vb-csapatba, a magyar párbajtőrvívókat azonban a luxembourgi nagy nemzetközi versennyel „kárpótolták”.

Berzsenyi Barnabás – aki ekkor még tőrrel és párbajtőrrel is foglalkozott – egyik fegyvernemében sem került be az 1948-as londoni olimpiai csapatba, ám három évvel később, 1951-ben, amikor Magyarország visszatért a világbajnokságok mezőnyébe, kivívta mind a tőr-, mind a párbajtőrcsapatban való részvételt. A tőrválogatott azonban már a selejtező körben búcsúzott, miután Franciaország és Egyiptom (!) is megverte. Párbajtőrben folytatódott az „egyiptomi csapás”. A meglepően képzett afrikai vívók ezúttal a párbajtőrözőket is meglepték 8:7-re. A magyar válogatott azonban előrelépett: Belgiumot 12:3-ra, Luxemburgot 9:6-ra győzte le, a négyes döntőt azonban nem sikerült elérni, miután Svédország és Olaszország is 10:5-re legyőzte. Berzsenyi a legtöbb mérkőzésen pástra lépett és megbízhatóan szerepelt, a belgák ellen 3 győzelmet aratott. Az egyéni versenyben aztán az elődöntőig menetelt, a döntőt megelőző csoportkörből azonban győzelem nélkül kiesett.

Berzsenyi Barnabás igen nehezen került be az 1952-es bajnoki döntőbe, ami amúgy is igen sok váratlan eredményt hozott. Az 1. fordulóban rögtön kiesett Dunay Pál és Balthazár Lajos, a középdöntőben aztán Sákovics József is búcsúra kényszerült. Berzsenyi „rendkívül ernyedten” vívott, a középdöntőből csak hármas újravívás után verekedte be magát a fináléba. Ám ott egészen magára talált, mindenkit legyőzött, köztük Rerrich Bélát, régi ellenfelét is, akit ezúttal egy igen magasszínvonalú asszóban 3:2-re vert meg. Győzelmével természetesen kiharcolta az olimpiai kiküldetést a helsinki olimpiára, ám sem a csapattól, sem az egyéni indulóktól a magyar közvélemény még nem várt el különösebb eredményt. A verseny – ahogy akkor még szokásos volt – a csapatküzdelmekkel kezdődött. Magyarország Brazília ellen egy 14:1-es „rohammal” melegített be (Balthazár Lajos, Sákovics József 4-4, Berzsenyi Barnabás, Rerrich Béla 3-3). A 2. fordulóban Magyarország 10:4-re verte a jó erőkből álló Luxemburgot (Balthazár Lajos, Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Berzsenyi Barnabás 1.) és 12:3-ra „kiiktatta” Finnországot (Sákovics József 4, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 3-3, Hennyei Imre 2). A csoportban született a versenyek egyik legváratlanabb teljesítménye: Luxemburg 9:6-ra verte Franciaországot, s miután Magyarország egy igen izgalmas meccsen 9:6-ra verte a bajnoki cím egyik nagy esélyesét (Balthazár Lajos, Sákovics József 3-3, Berzsenyi Barnabás 2, Rerrich Béla 1) az olimpiai bajnoki cím védői még a középdöntőbe se jutottak! Sajnos a középdöntő jelentette a magyar válogatott számára a végállomást. Hiába győzték le 9:6-ra az olimpiai bronzérmes Svédországot (Berzsenyi Barnabás 4, Rerrich Béla, Sákovics József 2-2, Balthazár Lajos 1), a Svájctól elszenvedett 12:4-es vereség (Sákovics József 2, Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás 1-1, Rerrich Béla) azt jelentette, hogy jobb tusarányával a Svájcot 8:6-ra legyőző Svédország kvalifikálta magát a négyes döntőbe. Magyarország azonban szenzációs vívásával igen nagy figyelmet keltett, Berzsenyi Svédország ellen szinte önkívületi állapotban vívott.

 

A brüsszeli vb 1953-ban hozta meg az igazi áttörést a Magyarországon addig kevéssé ismert harmadik fegyvernem, a párbajtőr számára. A Palais du Midi sportpalotában felállított hét páston 97 induló volt, s mind a négy magyar (Berzsenyi Barnabás, Sákovics József, Balthazár Lajos, Hennyei Imre) biztosan vette az 1. és a 2. forduló akadályait, majd 28 versenyző négy hetes csoportban küzdött a középdöntőért. Sákovics a III. csoportból 3, Berzsenyi a IV. csoportból 5 győzelemmel teljesítette a feladatot (Balthazár és Hennyei kiesett). A kétcsoportos elődöntőben Berzsenyi szenzációsan, Sákovics rendkívül gyengén kezdett. Aztán Berzsenyi erőteljesen visszaesett, Sákovics pedig intenzíven feljavult. Végül is mindketten biztosan harcolták ki a nyolcas döntőbe jutást. A döntő első mérkőzésén aztán Berzsenyi 5:2-re legyőzte Sákovicsot. Ez volt a döntőben Sákovics egyetlen veresége, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: az olasz Dario Mangiarottit 5:2-re lépte le, és ugyanilyen arányban szenvedett vereséget Eduardo Mangiarotti is! – A testvérek azonban nem tehetnek szemrehányást egymásnak, hisz mindketten egyenlő arányban kaptak ki mindkét magyartól. – jegyezte meg a döntőt végig szurkoló Gerevich Aladár… Miután az utolsó fordulóban Berzsenyi 5:1-re lelépte a francia Daniel Dagallier-t az is kiderült, hogy jobb tusarányával Berzsenyi Barnabás vehette át azt ezüstérmet. Sákovics József lett a magyar párbajtőrvívás első világbajnoka, honfitársa, Berzsenyi Barnabás előtt!

A római vb-t 1955-ben szokatlan időpontban (októberben) bonyolították le. A magyar párbajtőrcsapat az előmérkőzések során meglepően szoros küzdelemben 9:6-ra győzött Monaco (Balthazár Lajos 3, Nagy Ambrus, Marosi József, Berzsenyi Barnabás 2-2) ellen és 10:6-ra verte Jugoszláviát (Sákovics József, Nagy Ambrus, Rerrich Béla 3-3, Marosi József 1). A legjobb nyolc között Magyarország Svájccal, Olaszországgal és az NSZK-val került egy csoportba. Magyarország előbb 10:6-ra legyőzte Svájcot (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla 2, Marosi József 1) majd 11:3 verte az NSZK-t (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 2-2). Mivel Olaszország is „hozta a kötelezőt” mindkét csapat a döntőbe jutott, vagyis az Olaszország–Magyarország mérkőzés már a négyes döntő első összecsapásává vált. Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot (Sákovics József 3, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 1-1, Rerrich Béla), Magyarország (Balthazár Lajos 3, Berzsenyi Barnabás, Sákovics József, Rerrich Béla 2-2) viszont Franciaországot is (9:7-re) és Svédországot (Balthazár Lajos 4, Sákovics József 3, Rerrich Béla 2, Berzsenyi Barnabás 1) is megverte (10:6-ra). Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, ám egymást „jól körbeverték” a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3. Magyarország párbajtőr-válogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon!

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar párbajtőrválogatott – ellentétben 1952-vel – már komoly esélyesnek számított. A magyar közvélemény úgy számított, hogy a hagyományos fegyvernem két aranyérme (kard egyéni, csapat) mellett a nagy párbajtőrvívó ötös (Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics József kiegészülve Marosi Józseffel) csapatgyőzelme sem lenne meglepő. A St. Kilda Town Hallban lebonyolított párbajtőrversenyre tíz csapat nevezett. A selejtezőben Magyarország (Rerrich Béla, Nagy Ambrus 4-4, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 3-3) 14:2-re verte Kolumbiát, majd egy ennél jóval szorosabb mérkőzésen 9:5-re (Rerrich Béla 3, Sákovics József, Berzsenyi Barnabás, Balthazár Lajos 2-2) Svédországot. A továbbjutó hat csapat két hármas csoportba került, Magyarország Belgiummal és a nagy esélyes Olaszországgal találkozott. Magyarország 11:5-re (Sákovics József 4, Berzsenyi Barnabás 3, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 2-2) verte Belgiumot, Belgium azonban nagy meglepetésre 8:8-ra végzett az olaszokkal, tusaránnyal pedig a belgák nyertek. A váratlan győzelem miatt le kellett vívni a 3. mérkőzést is, ám azon már 3 győzelem is elég volt ahhoz, hogy a magyar csapat bekerüljön a döntőbe. Olaszország 9:3-ra győzött Magyarország (Rerrich Béla 2, Sákovics József 1, Balthazár Lajos, Nagy Ambrus) ellen, így mindkét válogatott bekerült a négyes döntőbe. A döntő első mérkőzésén nagyon szoros, a végletekig kiélezett küzdelemben 9:7-re sikerült legyőzni Franciaországot (Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Balthazár Lajos 2, Berzsenyi Barnabás 1), s mivel a 2. fordulóban az angolok ellen 10:6-os újabb siker következett (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 3-3, Balthazár Lajos 1) a magyar válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal! A döntőben megismétlődött a 9:3-as eredmény (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 1-1, Marosi József) így végül a magyar válogatott történelmi ezüstérmet vehetett át. Berzsenyi Barnabás meghatározó személyisége volt az 1950-es évek közepén kialakult világhírű magyar párbajtőriskolának: ő volt a fegyvernem első világbajnoki ezüstérmese (1953), és tagja volt az első olimpiai (ezüst, 1956) és világbajnoki érmes (bronz, 1955) csapatnak.

Berzsenyi Barnabás már 1941-ben szerepelt a (tőr) válogatott keretben és valójában 1947-től 1959-ig állandóan meghívást kapott vagy a tőr vagy a párbajtőr nemzeti csapatba. Először 1938-ban szerepelt magyar bajnoki döntőbe, 1957-ben még pástra lépett az újabb világbajnoki ezüstérmes csapatban, utolsó bajnoki címét 1959-ben (!) nyerte meg.

Emlékezet

Berzsenyi Barnabás 1961-ben családjával együtt külföldre távozott, az NSZK-ban telepedett le. 1988-ban látogatott először haza, a sömjéni Berzsenyi-kastélyba. Osnabrückben hunyt el, végakaratának megfelelően a kemenessömjéni családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Tiszteletére a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület Kemenessömjénben a Berzsenyi-kriptán ermléktáblát helyeztek el (2018-ban).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022