Nagy Ambrus

Született: 1927. augusztus 20. Budapest
Meghalt: 1991. július 18. Hága, Hollandia

Család

Szülei: dr. Nagy Jenő (†1958. júl. 14. Bp. Temetés: 1958. júl. 19. Rákoskeresztúr), dr. Szirmai Nóra (1896–1979. jan. 12. Bp. Temetés: 1979. jan. 22. Rákoskeresztúr) orvosok.

Iskola

A magyar kir. Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában éretts. (1945), gimnáziumi osztálytársa volt Sákovics József.

A BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1951), sebész szakorvosi vizsgát tett (1955).

Életút

 A budapesti Honvéd Kórház Rendelőintézetének sebész szakorvosa (1955–1956).

A BEAC, ill. a MEFESZ Tudományegyetem (1945–1949), a Budapesti Haladás (1950–1956) vívója; tőr- és párbajtőrvívó. Testnevelő tanára Bély Miklós, mestere: Szabó László és Szűcs János volt. 

Párbajtőrvívásban olimpiai 2. (1956: csapat); vb 3. (1955: csapat); főiskolai világbajnok (1954: csapat). 3-szoros magyar bajnok (1950 és 1956: egyéni; 1955: csapat). Helyezései az egyéni magyar párbajtőrbajnokságokon: 1950: OB 1., 1951: OB 2., 1952: OB 4., 1954: OB 3., 1955: OB 3., 1956: OB 1. Párbajtőrben 13-szoros magyar válogatott (1951–1956).

Nagy Ambrus Budapesten született, s valószínűleg a fővárosban mint medikus kezdett el komolyabban foglalkozni a vívással. Érdekesség, hogy első eredményeit még kardvívóként érte el: klubja, a MEFESZ Tudományegyetem junior versenyét nyerte meg (a későbbi olimpiai bajnok Magay Dániel előtt, 1949-ben). Egy évvel később, 1950-ben azonban már nagy meglepetésre megnyerte az első párbajtőr-válogató versenyt, sőt az országos bajnokságon is győzni tudott. Az 1950. évi ob-n 7-7 győzelemmel végzett az élet Nagy Ambrus és Hennyei Imre. Az igen izgalmas újravívásban 3:2-re Nagy Ambrus bizonyult jobbnak. A tudósító kiemelte a fiatal vívó „kötélidegeit”. Ellenfelei nem ritkán 3:2-re vezettek ellene, ám ő átlalában fordítani tudott. A bajnokságon különleges újításnak számított az a szabály, hogy együttes találat esetén egyik vívónál sem számítottak találatot. Nagy Ambrus 1950-ben még mindhárom fegyvernemben versenyzett: az egyetemi és főiskolai bajnokságon párbajtőrrel győzött, karddal a 2., tőrrel az 5. helyen végzett…

Az 1937-es év igen jelentős esztendő volt a vívósport történetében. Ekkor rendezték meg az első világbajnokságot Párizsban. Az első vb – mint utóbb kiderült – a magyar vívósport számára hosszú ideig az utolsó nemzetközi szereplést is jelentette. Magyarország nem vett részt a 2. pöstyéni vb-n, 1938-ban, s a világbajnokságok története már csak 1947-ben folytatódhatott. Magyarország azonban – különböző okokból – sem a lisszaboni (1947), sem a kairói (1949), sem a monte-carlói vb-n (1950) nem indulhatott (egyedül a londoni olimpiai évében, 1948-ban külön megrendezett női tőrcsapat világbajnokságon lehettek jelen magyar versenyzők). Nagy Ambrus így hiába vezette az 1950. évi párbajtőr-ranglistát mégsem indulhatott el a világbajnokságon. Az 1951. évi országos bajnokságon viszont Nagy Ambrus már esélyesnek számított. A döntő utolsó asszójában azonban – az amúgy rendkívül gyenge napot kifogó – Sákovics József 3:2-re legyőzte a már-már biztos győztesnek tűnő Nagy Ambrust. Ezzel a vereséggel az élen holtverseny alakult ki Nagy Ambrus és Rerrich Béla között (akit korábban Nagy biztosan vert). Rerrich aztán 3:1-re jobbnak bizonyult Nagynál: nem sikerült dupláznia. Az 1951-es stockholmi vb-re, 14 év után ismét nevezett Magyarország. Az utazó csapatba Nagy Ambrus is biztosan bekerült, ám első nemzetközi szereplése sajnos nem sikerült: az egyéni verseny első fordulójában kiesett és a csapattal sem alkotott maradandót… Az 1953. évi brüsszeli vb hozta meg az igazi áttörést a Magyarországon addig kevéssé ismert harmadik fegyvernem, a párbajtőr számára. Hatalmas meglepetésre Sákovics József szerezte meg a világbajnoki címet Berzsenyi Barnabás előtt. A magyar diadal azonban még nem Nagy Ambrus diadala volt: ismét búcsúzott az első fordulóban.

Nagy Ambrus mindössze hét aktív magyarországi éve két szakaszra osztható: 1950–1953 a berobbanás évei, 1954–1956 a sikerek évei. 1954-ben és 1955-ben a 3. helyen végzett a magyar bajnokságon (mindkétszer Berzsenyi Barnabás nyert), 1956-ban pedig újra győzni tudott. Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon tagja volt a győztes magyar válogatottnak (Gábor Tamással, Kausz Istvánnal, Mészöly Lászlóval, Sákovics Józseffel és Váry Attilával). Az 1955. évi római világbajnokságon szerezte egyetlen vb érmét. A csapat az előmérkőzések során meglepően szoros küzdelemben 9:6-ra győzött Monaco ellen és 10:6-ra verte Jugoszláviát (Nagy Ambrus mindkét meccsen pástra lépett). A legjobb nyolc között Magyarország Svájccal, Olaszországgal és az NSZK-val került egy csoportba. Magyarország előbb 10:6-ra legyőzte Svájcot, majd 11:3 verte az NSZK-t Mivel Olaszország is „hozta a kötelezőt” mindkét csapat a döntőbe jutott, vagyis az Olaszország–Magyarország mérkőzés már a négyes döntő első összecsapásává vált. Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot, Magyarország viszont Franciaországot is (9:7-re) és Svédországot is megverte (10:6-ra). Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, ám egymást „jól körbeverték” a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3. Magyarország párbajtőr-válogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzérmes csapatnak Nagy Ambrus is tagja volt, jóllehet csak az első két mérkőzésen vívott.

Nagy Ambrust 1956-ban már a nagy párbajtőrvívó ötös (a másik négy: Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Sákovics József, Rerrich Béla) egyenlő tagjaként emlegette a vívótársadalom. Az olimpia előtti első válogatóversenyt biztosan nyerte (az előző három előtt), majd a magyar párbajtőrválogatott (mindenekelőtt Nagy Ambrus szenzációs vívásával) megnyerte a luganói nemzetközi versenyt. A döntőben 9:5-re sikerült visszavágni az olaszoknak a vb vereségért – Nagy Ambrus valamennyi ellenfelét legyőzte. A Vasas Pasaréti úti tornacsarnokában lebonyolított bajnokságon 34 vívó indult. A verseny nagy meglepetése, hogy az előző két évben győztes Berzsenyi már az 1. fordulóban kiesett! Nagy Ambrus biztosan jutott a döntőbe, ahol az esélyesek közül csak Sákovicstól szenvedett vereséget, viszont rendkívül szoros és feszült assszóban 6:5-re legyőzte Rerrichet. Nagy Ambrus újra bajnoki címet szerzett (1950 után másodszor).

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar párbajtőrválogatott komoly esélyesnek számított. A magyar közvélemény úgy számított, hogy a hagyományos fegyvernem két aranyérme (kard egyéni, csapat) mellett a nagy párbajtőrvívó ötös (kiegészülve Marosi Józseffel) csapatgyőzelme sem lenne meglepő. A St. Kilda Town Hallban lebonyolított párbajtőrversenyre tíz csapat nevezett. A selejtezőben Magyarország (Rerrich Béla, Nagy Ambrus 4-4, Berzsenyi Barnabás, Marosi József 3-3) 14:2-re verte Kolumbiát, majd egy ennél jóval szorosabb mérkőzésen 9:5-re (Rerrich Béla 3, Sákovics József, Berzsenyi Barnabás, Balthazár Lajos 2-2) Svédországot. A továbbjutó hat csapat két hármas csoportba került, Magyarország Belgiummal és a nagy esélyes Olaszországgal találkozott. Magyarország 11:5-re (Sákovics József 4, Berzsenyi Barnabás 3, Balthazár Lajos, Rerrich Béla 2-2) verte Belgiumot, Belgium azonban nagy meglepetésre 8:8-ra végzett az olaszokkal, tusaránnyal pedig a belgák nyertek. A váratlan győzelem miatt le kellett vívni a 3. mérkőzést is, ám azon már 3 győzelem is elég volt ahhoz, hogy a magyar csapat bekerüljön a döntőbe. Olaszország 9:3-ra győzött Magyarország (Rerrich Béla 2, Sákovics József 1, Balthazár Lajos, Nagy Ambrus) ellen, így mindkét válogatott bekerült a négyes döntőbe. A döntő első mérkőzésén nagyon szoros, a végletekig kiélezett küzdelemben 9:7-re sikerült legyőzni Franciaországot (Rerrich Béla, Sákovics József 3-3, Balthazár Lajos 2, Berzsenyi Barnabás 1), s mivel a 2. fordulóban az angolok ellen 10:6-os újabb siker következett (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 3-3, Balthazár Lajos 1) a magyar válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal! A döntőben megismétlődött a 9:3-as eredmény (Sákovics József, Rerrich Béla, Berzsenyi Barnabás 1-1, Marosi József) így végül a magyar válogatott történelmi ezüstérmet vehetett át. Nagy Ambrus csak a selejtezőben, ill. az első olasz meccsen vívott. Sajnos nem ment neki a vívás, az egyéni versenyre nem is nevezték.

Emlékezet

Nagy Ambrus a melbourne-i olimpia után külföldön (a dél-afrikai Johannesburgban és Bécsben) élt (1956–1958), majd Hollandiában telepedett le. A Philips-cég orvosa (1958–1991). Súlyos autóbalesetet szenvedett, annak következtében vesztette életét.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022