Gyuricza József

Született: 1934. január 16. Hódmezővásárhely, Csongrád vármegye
Meghalt: 2020. március 11. Budapest

Család

Szülei: Gyuricza József, Magony Lídia (†1985. jún. Hódmezővásárhely. Temetés: 1985. jún. 14. Hódmezővásárhely).

Felesége: Ritter Ildikó.

Iskola

A hódmezővásárhelyi általános gimnáziumban éretts. (1952), az ÉKME Építőmérnöki Karán tanult (1952–1954), tanulmányait nem fejezte be. A TF-en testnevelő tanári okl. (1968) és vívó szakedzői okl. szerzett (1970), vívó mesteredző (1977).

Életút

A Szegedi Lokomotív (1949–1952), a Budapesti Haladás (1952–1956), a Budapesti Honvéd tőr- és kardvívója (1957–1966). Nevelőedzője: Belovai Péter.

Tőrvívásban olimpiai 3. (1956: csapat), olimpiai 4. (1960: csapat), olimpiai 5. (1956: egyéni). Kétszeres világbajnok (1955: egyéni, a fegyvernem első magyar világbajnoka; 1957: csapat), négyszeres vb 2. (1955, 1961, 1962, 1966: csapat), háromszoros vb 3. (1953, 1954, 1959: csapat), háromszoros vb 4. (1958: egyéni, csapat; 1963: csapat). Főiskolai világbajnok (1954: egyéni és csapat), Universiade 2. (1961 és 1963: csapat), ifjúsági világbajnok (1955: egyéni), magyar bajnok (1962: egyéni). Helyezései az egyéni magyar tőrbajnokságokon: 1952: OB 7. 1954: OB 2., 1955: OB 5., 1956: OB 2., 1957: OB 2., 1958: OB 4., 1960: OB 2., 1961: OB 8., 1962: OB 1.

Kardvívásban vb 2. (1962: csapat). Universiade-győztes (1961 és 1963: csapat). Mindkét fegyvernemben versenyzett, tőrben 67-szeres (1953–1966), kardban 2-szeres magyar válogatott (1966). A Budapesti Honvéd, a BVSC, majd az OSC edzője (1967–1985).

A Budapesti Honvéd versenyzőjeként hivatásos katonatisztként szolgált (mint a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia sportinstruktora, 1958–1965). Visszavonulása után a Magyar Néphadsereg 5. Elhelyezési Felügyelőségének századosa, őrnagya (1965–1979), alezredesi rangban nyugdíjazták (1979).

Gyuricza József Hódmezővásárhelyen született és gimnazistaként Banga Sámuel és Balogh Imre középiskolai vívótanfolyamain kezdett el vívni, 1948-ben. Nagyon hamar elsajátította az alapokat, 1949-ben (!) már másodosztályú vívó, a következő esztendőtől 1952-ig Belovai Péter vette át az edzései irányítását. Ifjúsági vívóként mindkét fegyvernemben rendszeresen szerepelt középiskolai versenyeken és nagy küzdelmet vívott a szegedi Magay Dániellel, a későbbi olimpiai bajnok kardcsapat tagjával. 1951-ben megnyerte Szeged város, majd Hódmezővásárhely ifjúsági kardbajnokságát, egy évvel később, 1952-ben még szegedi színekben döntőbe jutott az országos bajnokságon (a győzelmet Tilli Endre szerezte meg, a tizennyolcéves fiatalember 7. helyezettként debütált). – Gyuricza József 1953-ban csatlakozott a magyar válogatotthoz, de ami még ennél is lényegesebb döntőt vívhatott az év egyik legjelentősebb versenyen a budapesti Felszabadulási Emlékversenyen. Itt találkozott először a franciák világklasszisával Christian d’Oriolával, a magyar tőrvívók egyik legnagyobb ellenfelével. (Az első meccset és a versenyt is d’Oriola nyerte, Gyuricza a 9. helyen zárt.) Néhány héttel később biztosan nyerte meg az ifjúsági bajnokságot úgy, hogy a nyolcas döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte (és hogy kik alkották a mezőnyt: 2. Marosi József, 3. Fülöp Mihály, 4. Szőcs Bertalan … 6. Szerencsés József a későbbi kardcsapat világbajnok!)

A brüsszeli vb 1953-ban korszakos jelentőségű a magyar vívósport történetében. A világversenyek történetében először fordult elő, hogy Magyarország négy aranyérmet nyert. A „szokásos” kard egyéni (Kovács Pál, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf sorrendben) és kard csapat mellett győzött a női tőrcsapat és először szerzett világbajnoki címet magyar párbajtőrvívó (Sákovics József)! Gyuricza József világbajnoki debütálására is a helsinki olimpia utáni első vb-n került sor, ahol a magyar férfi tőrvívók is kitettek magukért. A csapatversenyre ezúttal mindössze nyolc csapat nevezett, akik két csoportban vívtak a négyes döntőbe jutásért. Magyarország két könnyű győzelemmel nyitott: Svédországot 12:4-re (Gerevich Aladár, Tilli Endre 4-4, Palócz Endre 3, Sákovics József 1) Ausztráliát 9:1-re (Gerevich Aladár, Maszlay Lajos 3-3, Tilli Endre 2, Palócz Endre 2) verte. A négyes döntőbe végül Magyarország és Franciaország, ill. Olaszország és Belgium került. Az eredmények nagyon hasonlítottak az egy évvel korábbi helsinki olimpián elértekre. Olaszország ismét 13:3-ra győzött (Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József 1-1, Gyuricza József), Franciaország pedig ezúttal 10:6-ra bizonyult jobbnak (Gyuricza József 3, Sákovics József 2, Tilli Endre 1, Maszlay Lajos). A 3. helyért azonban ezúttal a házigazda Belgium következett. Az eredmény azonban megegyezett az egy évvel korábbival – ismét 9:6-os magyar győzelem született (Palócz Endre 4, Gerevich Aladár 3, Tilli Endre, Gyuricza József 1-1). Magyarország tőrválogatottja először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzcsata hőse ezúttal azonban Palócz volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte. Az egyéni versenyben a magyar színeket ezúttal Tilli Endre, Maszlay Lajos, Palócz Endre és a feltörekvő fiatal Gyuricza József képviselte. Maszlay az első, Gyuricza egy erősen vitatható találattal a második fordulóban, Palócz a középdöntőben esett ki, Tilli Endre viszont a 4. helyig menetelt.

A luxembourgi vb előtt, 1954-ben Gyuricza József még Bázelben versenyzett, ahol a nemzetközi ifjúsági versenyen a magyar juniorok végigverték az európai élmezőny jelenlévő tagjait (1. Gyuricza József, 2. Szőcs Bertalan, 3. Marosi József), és már a vb után megszerezte a magyar bajnoki 2. helyezést (a „szokásos” bajnok Tilli Endre mögött). A vb-n szereplő magyar válogatott egy év alatt jelentősen megváltozott. A „régiek” közül maradt a nem tőrvívó Gerevich és Tilli, Tilli régi riválisa Palócz Endre és a tavaly már bevetett fiatal Gyuricza József. Az újoncok: Czvikovszky Ferenc (egyéni induló), Marosi József és Szőcs Bertalan. A csapatküzdelmek selejtezőjében Jugoszlávia (13:3; Tilli Endre, Gyuricza József 4-4, Szőcs Bertalan 3, Marosi József 2), majd a visszatérő ellenfél, Ausztrália (9:2; Marosi József 3, Szőcs Bertalan, Gyuricza József, Palócz Endre 2-2) sem okozott különösebb megerőltetést – azaz rendkívül sima út vezetett a négyes döntőbe. A négyes döntőben ismét összejött a megszokott kvartett: Olaszország, Franciaország, Belgium és Magyarország. Olaszország ismét és megint 13:3-ra verte Magyarországot (Palócz Endre 2., Marosi József 1, Gyuricza József, Szőcs Bertalan), Franciaország pedig ezúttal 11:5-re bizonyult jobbnak (Tilli Endre 3, Gerevich Aladár, Gyuricza József 1-1, Marosi József). A 3. helyért pedig ismét Belgium ellen vívhatott a csapat, ezúttal azonban 9:3 lett a vége (Gerevich Aladár, Tilli Endre 3-3, Gyuricza József 2, Palócz Endre 1). Magyarország tőrválogatottja másodszor szerzett (bronz)érmet világbajnokságon! A bronzcsata hősei Tilli Endre és Gerevich Aladár voltak, ezt megelőzően azonban Tilli a franciák ellen egészen fantasztikus teljesítményt nyújtott. Az egyéni verseny azonban nem sikerült a magyaroknak Tilli, Szőcs és Gyuricza is az elődöntőben, a döntő előtt utolsó csoportokból esett ki. Az év másik fontos eseménye is Gyuricza József győzelmével ért véget: a budapesti főiskolai világbajnokságot veretlenül nyerte meg és természetesen tagja volt a világbajnok tőrcsapatnak is. (Valamint Bécs város bajnokságán is győzni tudott, itt Palócz Endre végzett a 3. helyen.)

 

A római vb-n 1955-ben sikerült még a brüsszeli eredményeket is túlszárnyalni. Magyarország ezúttal öt aranyérmet szerzett: a „szokásos” kard egyéni (Gerevich) és kard csapat mellett megnyerte a női tőr egyéni (Dömölky Lídia) és női tőr csapat versenyt, s a sportág történetében először a férfi tőr egyéni verseny is magyar vívó (Gyuricza József) győzelmével ért véget. Két éven belül tehát valamennyi egyéni számban magyar világbajnoki cím született, a továbbra is „piacvezető” kard fegyvernem mellé a többi három szakág is felzárkózott. A tőrcsapat tovább fiatalodott, kimaradt Palócz Endre, Gerevich Aladár már nem vállalt több tőr vb-t, viszont először szerepelt vb-n a válogatottban Fülöp Mihály és Pacséri Kázmér. Tőrcsapatunk 9:3-mal bemelegített egyet Kuba ellen (Fülöp Mihály, Szőcs Bertalan 3-3, Pacséri Kázmér 2, Tilli Endre 1). A középdöntőben Magyarország Angliával és Franciaországgal alkotott egy csoportot, s Anglia ellen fölényes 13:3-as győzelmet aratott (Gyuricza József 4, Fülöp Mihály, Marosi József, Szőcs Bertalan 3-3). A franciák viszont pihentették d’Oriolát, és nagy meglepetésre kikaptak Angliától 10:6-ra. A továbbjutásért a magyar fiatalok pedig egészen fantasztikus teljesítményt nyújtva 9:1-re lelépték a d’Oriolával szereplő Franciaországot (Gyuricza József 3, Fülöp Mihály, Tilli Endre, Szőcs Bertalan 2-2). Tilli Endre mindössze három perc alatt intézte el d’Oriolát, akit ezúttal ugye nem pihentettek… A kvartettbe (= négyes döntő) ezúttal tehát más csapatok jutottak: a régi ellenfelek közül Belgium is elhullott, őket egy új vívóhatalom, Lengyelország intézett el. A döntő Lengyelországgal indult, s 15:1 lett a vége (Tilli Endre, Fülöp Mihály, Gyuricza Mihály 4-4, Pacséri Kázmér 3). Ismét Anglia következett, ezúttal 12:4-gyel nyert Magyarország (Fülöp Mihály 4, Tilli Endre, Marosi József 3-3, Szőcs Bertalan 2). Magyarország először vívhatott döntőt tőrvilágbajnokságon – Olaszország ellen. Hol vannak már a 13:3-as olasz diadalok? A döntőben azonban sajnos Olaszország még jobb volt, jóllehet Magyarország 4:3-ra vezetett, az olaszok azonban fordítani tudtak 9:7-re (Fülöp Mihály 4, Gyuricza József 3, Szőcs Bertalan,Tilli Endre). A döntőben Fülöp Mihály valamennyi mérkőzését megnyerte Tilli és Szőcs viszont rendkívül indiszponáltan vívott – nem nyertek egy asszót sem! Magyarország tőrválogatottja azonban először szerzett (ezüst)érmet világbajnokságon!

Az 1955-ös esztendő hatalmas sikereket hozott a magyar férfi tőrvívás számára, s ezek a diadalok elsősorban a junior korú Gyuricza Józsefnek köszönhetőek. Gyuricza József veretlenül megnyerte a budapesti ifjúsági világbajnokságot (Fülöp Mihály a 3., Szőcs Bertalan a 4. helyen végzett), győzött a modenai nemzetközi versenyen (Tilli Endre előtt) és ugyanitt a győztes csapatnak is tagja volt, 2. lett a bolognai Giovannini Kupán (a kieséses versenyben a döntőben Eduardo Mangiarotti győzte le). A világbajnoki csapatgyőzelem másnapján aztán 48 induló 8 csoportban megkezdte az egyéni küzdelmeket. A verseny Gyuricza vereségével kezdődött: első mérkőzésén 5:3-ra kikapott az olasz Vittorio Lucarellitől. ezután azonban mindenkit legyőzött és biztosan jutott tovább a selejtező csoportjából. Az elődöntőbe jutásért Gyuricza megint csak egy vereséggel kezdett (a francia Claude Netter verte meg), majd ismét megnyerte a további asszóit, így máris a legjobb tizenhat közé jutott. Az elődöntőben folytatta a hagyományokat, azaz újfent vereséggel nyitott (a francia Roger Closset-től), majd 5:2-vel visszavágott Mangiarottinak a bolognai döntőért. Sajnos azonban ezúttal még egy vereséget is összegyűjtött (a francia Jacques Lataste-tól). A döntőhöz azonban ez is elég volt: 4 győzelemmel sikerrel túljutott az utolsó akadályon is. A nyolcas döntőben Gyuricza József és Christian d’Oriola egyaránt 6-6 győzelmet ért el, ezért az aranyéremért újravívás következett. Gyuricza hamar 4:2-re elhúzott, aztán azonban nagyon hosszú ideig nem történt semmi. A „pengeütögetést” végül d’Oriola unta meg: váratlanul támadásba lendült. Gyuricza védett és rögtön visszaszúrt. Találat d’Oriolánál, világbajnok Gyuricza József. Gyuricza József megszerezte a magyar tőrvívás első világbajnoki címét! (Valamint Bécs város bajnokságán ismét győzni tudott, itt Fülöp Mihály végzett a 2. helyen.)

A melbourne-i olimpián, 1956-ban a magyar férfi tőrcsapat már komoly éremesélyesnek számított, akár az ezüst is összejöhet, hisz a római vb-n a franciákat d’Oriával együtt mosta le a pástról a fiatal magyar válogatott. Magyarország pedig úgy tűnik ontotta a tehetséges fiatal tőrözőket. (Az azévi bajnokságot bombameglepetésre Somodi Lajos nyerte meg.) A csapatküzdelmek első fordulójában azonban kellemetlen meglepetés érte az esélyes Magyarországot. A házigazda Ausztrália derekasan végigversenyezte az olimpiász valamennyi világbajnokságát a legcsekélyebb eredmény nélkül, aztán Magyarország ellen hősies küzdelemben kiharcolt egy 8:8-at (Somodi Lajos 3, Gyuricza József 2, Tilli Endre 2, Marosi József 1). A tusarány azonban a magyaroknak kedvezett, s mivel az Egyesült Államok lényegesen nagyobb arányban verte a rendezőket, Ausztrália mégis csak kiesett. A középdöntőben ismét kétszer három csapat küzdött a négyes döntőért. Magyarország a régi ismerős Franciaország mellett egy új riválissal, a Szovjetunióval találkozott. 1956 dec.-ben különös jelentősége volt minden szovjet–magyar mérkőzésnek a melbourne-i olimpián, főleg egy hagyományos harci sportágban, a vívásban. Természetesen minden jelenlévő ausztrál Magyarországért szorított, s a történelmi első magyar–szovjet párbajtőrvívó olimpiai mérkőzés fölényes 10:5-ös magyar győzelemmel zárult (Fülöp Mihály, Gyuricza József 4-4, Sákovics József 2, Somodi Lajos 1). Mivel Franciaország is simán hozta a kötelezőt (ők 9:4-re intézték el a szovjeteket), mindkét csapat bekerült a négyes döntőbe. A döntő 1. fordulójában Olaszország óriási küzdelemben 8:8-ra végzett Magyarországgal (Sákovics József 3, Somodi Lajos, Gyuricza József 2-2, Fülöp Mihály), sajnos azonban a tusarány az olaszoknak kedvezett. A 2. fordulóban Franciaország ellen már jóval kisebb ellenállást sikerült kifejteni. Christian d’Oriola és társai 11:5-tel vágtak vissza az 1955-ös vereségért (Gyuricza József 2, Sákovics József, Tilli Endre, Fülöp Mihály 1-1). Maradt a 3. fordulóban a 3. helyért az Egyesült Államok ellen, amit végül is 9:5-tel sikerült is megszerezni (Marosi József 4, Fülöp Mihály, Gyuricza József 2-2, Somodi Lajos 1). A bronz csata hőse ezúttal Marosi József volt, aki valamennyi ellenfelét legyőzte (sőt a párbajtőrcsapattal még egy ezüstérmet is begyűjtött…) Magyarország az olimpiai játékok történetében harmadszor végzett (bronz)érmes helyen a férfitőrcsapatok versenyében! Az egyéni versenyben egyedül Gyuricza József került a döntőbe – különös körülmének között. A döntőbe jutásért, csoportjában, Brian McCowage-dzsel a házigazdák egyik vívójával találkozott, s a mérkőzést a zsűri „elvezette”, s ennek a vereségnek komoly következménye lett. Így hárman azonos győzelemmel álltak Gyuricza, az angol Allan Jay és a német Günther Stratmann. Az újravívás első fordulójában Jay legyőzte Stratmannt, ezután következett a Gyuricza–Stratmann asszó. Ha Gyuricza győz, döntős, ha veszít jöhet Jay és egy esetleges újabb körbeverés. A küzdelem rendkívül feszült, már-már idegőrlő volt – végül 5:4-re Gyuricza nyert. Szakértő vélemények szerint a rendkívüli körülmények között egy döntővel ért fel. A valóságos fináléban aztán az 5. helyet szerezte meg – a bajnok a régi ismerős d’Oriola lett. Az 1956-os év egyébként Somodi Lajos éve volt. Somodi holtverseny után Gyuriczával szemben a magyar bajnokságot is megnyerte.

A párizsi vb-n, 1957-ben a magyar csapatot a rangidős Tilli Endre mellett a világbajnoki címvédő Gyuricza József, a rendkívül tehetséges Fülöp Mihály, ill. Czvikovszky Ferenc és egy újabb fiatal erő, Kamuthy Jenő alkotta. A vb a selejtezőben a Németország elleni 9:2-vel kezdődött (Gyuricza József, Czvikovszky Ferenc 3-3, Kamuthy Jenő 2., Fülöp Mihály 1), s mivel Törökország visszalépett Magyarország máris a döntőbe került. A nagy menetelés azonban csak most kezdődött. Az 1. fordulóban a házigazda Franciaország következett. Magyarország 5:2-re, majd 7:3-ra is vezetett, aztán 8:7 után döntő asszó jött. 8:8-nál tusaránnyal Franciaország győz, azonban Gyuricza 5:2-re megverte Roger Closset-t (9:7; Kamuthy Jenő, Fülöp Mihály, Gyuricza József 3-3, Tilli Endre). A 2. fordulóban Magyarország 10:6-ra jobbnak bizonyult a Szovjetuniónál (Gyuricza József, Fülöp Mihály 3-3, Czvikovszky Ferenc, Kamuthy Jenő 2-2). A 3. fordulóban tehát Magyarország megérkezett a tényleges fináéléra, ki-ki mérkőzést vívott Olaszország ellen. És a sportág történetében először Magyarország 9:5-re legyőzte az abszolut esélyes, verhetetlennek tűnő olasz válogatottat (Czvikovszky Ferenc, Kamuthy Jenő 3-3, Fülöp Mihály 2, Gyuricza József 1). Magyarország férfi tőrcsapata először szerezte meg a világbajnoki címet!

Emlékezet

Gyuricza József a magyar sporttörténet egyik legjelentősebb tőrvívója: az 1950-es években szinte valamennyi sportágtörténeti esemény résztvevője volt. A fegyvernem első világbajnokaként (1955) meghatározó szerepet játszott az első világbajnok csapatban (1957), egy olimpiai bronzéremben (1956), egy vb ezüstéremben (1955) és két vb bronzéremben (1953, 1954). Tilli Endre tragikus halála után még három világbajnoki ezüst- (1961, 1962, 1966), és egy vb bronzéremhez vezette a magyar válogatottat (1959). Külön érdekesség, hogy 1962-ben az ezüstérmes kardcsapatban is pástra lépett. A három olimpián (1956, 1960, 1964) a magyar színeket képviselő Gyuricza József gyűjteménye egészen elképesztő: egy olimpiai bronzérem mellett két világbajnoki arany-, öt vb ezüst- és három vb bronzérem teszi teljessé a kollekciót.

Elismerés

Munka Érdemérem (1960), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022