Gulácsy Mária

Született: 1941. április 27. Beregszász, Bereg vármegye
Meghalt: 2015. április 13. Budapest
Temetés: 2015. május 16. Tabajd
Temetési hely: Református Temető

Család

Régi református nemesi családból származott.

Szülei: dr. gulácsi Gulácsy Ferenc Szatmár vm. másodfőjegyzője, árvaszéki ülnök, majd a Beregszászi járás főszolgabírója, csikcsatószegi és szentimrei Győrffy Anna.

Férje: Jármy Miklós.

Gyermeke, fia: Jármy Miklós, leánya: Jármy Fruzsina és Jármy Kata.

Unokája: Jármy Vince lovas, díjugrató, az ifjúsági olimpiai játékok résztvevője.

Iskola

A budapesti Martos Flóra Leánygimnáziumban éretts. (1959), az ELTE BTK-n német–pedagógia szakos középiskolai tanári okl. (1967), a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) vívóedzői szerzett (1969).

Életút

Budapesten takarítónő, ápolónő (1959–1963), sportpályafutása befejezése után a TF Könyvtár tudományos munkatársa, szakfordítója (1969–1978), az Idegenforgalmi Propaganda Vállalat munkatársa, az International Sport szerkesztőségi titkára (1978–1985), a budapesti XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskola némettanára (1985–1995), nyugdíjazták (1996). Férjével a magyarországi lovastorna egyik elindítója (1985–1987).

A Vasas (1953–1957), a Budapesti Honvéd tőrvívója (1957–1968). Nevelőedzője Majorné Horváth Katalin, mesterei: Somos Béla és Szüts János.

Tőrvívásban olimpiai 2. (1968: csapat), kétszeres világbajnok (1962 és 1967: csapat), vb 2. (1966: csapat), vb 4. (1965: csapat). Universiade-győztes (1965: csapat), Universiade 2. (1963: csapat), ifjúsági vb 6. (1959: egyéni). Magyar bajnok (1967: egyéni), bajnoki 2. (1960, 1962, 1969), bajnoki 3. (1965), 51-szeres magyar válogatott (1961–1968).

Gulácsy Mária Beregszászon született, Beregardón töltötte gyermekkorát. Családja 1945 után költözött a fővárosba, apját azonban rokkantnyugdíjazták, vidéken maradt, s csak évekkel később követhette őket. Budapesten, általános iskolás korában, egy vívótanfolyamra invitáló plakát hatására kezdett el vívni a Vasasban. Egy évig a kor neves vívónője, Horváth Kató irányította edzéseit, majd Somos Béla csoportjába került (őt követte aztán a Budapesti Honvédba is 1957-ben).

Gulácsy Mária első ismert versenye az 1957. évi budapesti középiskolai bajnokság volt (Szalontai Katalin mögött a 2. helyen végzett), két évvel később, 1959-ben viszont már győzni tudott az országos középiskolai bajnokságon. Az ifjúsági bajnokságon a 2. helyet szerezte meg Plazzeriano Marianna mögött, viszont részt vehetett első nemzetközi versenyén, Varsóban (4. lett). A római olimpia évében már komoly esélye volt arra, hogy bekerüljön a nőitőr-válogatottba, hisz az 1960. évi országos bajnokságon nagy meglepetésre Sákovicsné Dömölky Lídia mögött a 2. helyen végzett. A Népsport szakírója megállapította, hogy a fiatal vívónő kiváló adottságokkal rendelkezik, „az idegei kitűnőek, s mindehhez még jól felépített, iskolára alapozott technikai felkészültség is járul”. Ebben a fiatal versenyzőben megvannak mindazok a tulajdonságok, amilyenekre egy komoly versenyzői pályafutás felépülhet.

Gulácsy Mária azonban bajnoki ezüstérme ellenére nem került még be sem a római olimpiai csapatba, sem az 1961. évi torinói vb-n szerepelt magyar válogatottba. Az 1960-as és az 1961-es év azonban mégsem volt kudarcos számára, hisz megnyerte első nagy nemzetközi versenyét a Baráti Hadseregek Bajnokságát. Az 1962. év a nagy áttörés éve: a nőitőr-ranglista 4-5. helyezetteként személye megkerülhetetlenné vált a magyar válogatott összeállításánál. Több válogatóversenyt nyert vagy végzett a dobogón, az országos bajnokságon pedig újravívás után a 2. helyen végzett Rejtő Ildikó mögött.

A Buenos Aires-i világbajnokságon, 1962-ben a női tőrcsapatok versenyére mindössze öt ország nevezett (Szovjetunió, Magyarország, Olaszország, Argentína, Brazília), ezért a versenyrendezőség úgy döntött, hogy az öt csapat körvívással dönti el a végső helyezések sorsát. Természetesen a nagy esélyes Szovjetunió és Magyarország is legyőzte a másik három ellenfelet (Magyarország a rendező Argentínát 15:1-re, Brazíliát 14:2-re, Olaszországot 12:4-re) biztosan verte. A döntőben pedig következett a nagy rivális szovjet válogatott. A magyar csapat 9:4-re győzött (Gulácsy Mária, Juhász Katalin 3-3, Rejtő Ildikó 2, Kovácsné Nyári Magda 1), a mérkőzés hőse pedig Gulácsy Mária volt. A magyar válogatott 4:1-re elhúzott, a szovjetek aztán magukra találtak és feljöttek 5:4-re. Ekkor jött a „kulcscsörte” Gulácsy Mária és Valentyina Rasztvorova között. Rasztvorova hamar elhúzott, Gulácsy pedig 3:3-nál utolérte. Aztán sokáig nem történt semmi. Rasztvorova aztán megunta, támadt, de röviden. Gulácsy védett, visszaszúrt és nyert – 4:3-ra. A mérkőzés 6:4-re módosult, s innetől kezdve a magyar lányok már felszabadultan vívtak, és valamennyi mérkőzésüket megnyerték. Magyarország újra világbajnok, Gulácsy Mária vb-újonc megszerezte első világbajnoki címét!

A két világbajnokság között Gulácsy Mária lemaradt az 1963. évi gdanski világbajnoki címről (ahol az első három helyen magyar vívónő végzett: 1. Rejtő Ildikó, 2. Sákovicsné Dömölky Lídia, 3. Juhász Katalin) és az 1964. évi olimpiai bajnoki címről (ahol Rejtő Ildikó nyerte az egyénit). Részt vett viszont a kevéssé sikeres gdanski vb (ahol a magyar csapat a 4. lett) és tagja volt a moszkvai vb-n ezüstérmes válogatottnak (1966-ban).

A montréali világbajnokság előtt, 1967-ben megnyerte a magyar országos bajnokságot. A döntő akkor teljes egészében Gulácsy Máriáról szólt. Az első mérkőzésen 4:1-re verte Sákovicsné Dömölky Lídiát, majd ugyanilyen arányban verte Rejtő Ildikót, a tokiói olimpiai bajnokot, utánas pedig 4:2-re Bóbis Ildikót. Negyedik győzelme után már bajnoknak volt tekinthető, de azért még a végén Marosi Paulát is „leszúrta” (igaz őt már csak 4:3-ra). A vb egyéni küzdelmeiben sajnos kellemetlen meglepetésre már a 2. fordulóban kiesett (Valentyina Rasztvorova öt éven át készült arra, hogy visszavágjon Gulácsynak. Sikerült…) Női tőrcsapatban ezúttal jóval több induló volt, mint öt éve. A selejtezőben azonban Magyarország ismét Argentínával került össze (9:0), ezután következett Lengyelország (9:3). Az elődöntőben Románia következett (9:4), s újra a döntő, ismét a Szovjetunióval. Magyarország a Bóbis Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia, Gulácsy Mária, Rejtő Ildikó összeállításban lépett pástra. Rögtön az 1. forduló zárásaként találkozott egymással a friss világbajnok (Alekszandras Zabelina) az aktuális olimpiai bajnokkal (Rejtő Ildikó). Az igen szoros mérkőzésen Zabelina szerezte meg a győzelmet, így lett 2:2. Sákovicsné győzelme után azonban zsinórban öt magyar vereség következett, így a mérkőzés 6:3-ra alakult. Ezután azonban négy magyar győzelem következett (köztük Gulácsy Mária–Tatjana Szamuszenko 4:1; Rejtő Ildikó–Galina Gorohova 4:0!) és Magyarország 7:6-ra átvette a vezetést. Ezután két szoros szovjet győzelemmel ismét fordulatot vett a csata (Zabelina–Sákovicsné 4:3 és Rasztvorova ismét legyőzte Gulácsyt 4:3-ra). Bóbis Ildikónak 8:7-es szovjete vezetésnél utolsó ellenfele a tavalyi (1966-os) világbajnok Szamuszenko volt. Mivel Magyarország tusaránya jóval jobb volt ellenfelénél, Bóbisnak „csak” győznie kellett… Végig Bóbis vezetett, de Szamuszenko mindig kiegyenlített – egészen 3:3-ig. Akkor már nem volt tovább… A vb-k történetében az egyik legizgalmasabb döntőt 8:8-cal, jobb találataránnyal Magyarország nyerte meg. Magyarország újra világbajnok, Gulácsy Mária megszerezte második világbajnoki címét!

A mexikói olimpián Magyarország mind a női tőr egyéni, mind a női tőr csapat versenyszámban az esélyesek közé tartozott (sőt valójában mind a négy fegyvernemben éremszerzésre esélyes csapatokat és „egyéneket” is nevezhetett). Magyarország az 1. fordulóban az Egyesült Államokat verte 13:3-ra (Sákovicsné Dömölky Lídia, Gulácsy Mária 4-4, Marosi Paula 3, Bóbis Ildikó 2), majd egy igen szoros „pengeváltás” következett Olaszországgal (9:7; Gulácsy Mária 4, Rejtő Ildikó 3, Bóbis Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia 1-1). Gulácsy egészen szenzációsan vívott: valamennyi olasz ellenfelét legyőzte. Az elődöntőbe jutásért Németország kevés ellenállást tudott kifejteni (9:3; Marosi Paula, Bóbis Ildikó 3-3, Rejtő Ildikó 2, Gulácsy Mária 1). A döntőért egy rendkívül feszült mérkőzésen 8:8-as eredménye született Románia ellen (Gulácsy Mária 3, Marosi Paula, Rejtő Ildikó 2-2, Bóbis Ildikó 1). A mérkőzésen a románok már 7:5-re vezettek, Magyarország azonban kiegyenlített, sőt 8:7-re a vezetést is átvette. A hagyományoknak megfelelően ismét Bóbis Ildikó vívta az utolsó csörtét. A jobb tusarány miatt egyetlen találat kellett Bóbistól a győzelemért Gyulai Ilona ellen, aki viszont nagyon hamar 2:0-ra elhúzott… Bóbis azonban egyenlített, s akkor már mindegy volt, hogy veszít vagy sem! Sajnos a döntőben a Szovjetunió ellen már nem volt esély. Akárcsak a moszkvai vb-n 1966-ban, Mexikóban is 9:3-ra nyertek (Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia, Bóbis Ildikó 1-1, Gulácsy Mária). Magyarország az olimpián a 2. helyet szerezte meg, Gulácsy Mária megszerezte egyetlen olimpiai (ezüst)érmét!

Emlékezet

Gulácsy Mária Budapesten hunyt el, a Tabajdi Református Temetőben nyugszik. A Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága Beregszász egyik közterén rózsafát ültetett emlékére (az emléktáblát férje, Jármy Miklós leplezte le, 2016. ápr. 20-án).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022