Csilléry Klára, K.

Király Péterné

Született: 1923. augusztus 30. Budapest
Meghalt: 2002. június 25. Budapest
Temetés: 2002. július 5. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Cecei előnevű régi református nemesi családból származott.

Dédszülei, apai: cecei Csilléry/Csilléri József (1812. Cece, Fejér vm.–1882. Cece), Sebők/Zsebők Zsófia (1812–1867); Stadler Ferenc, Kelemen Katarina.

Csilléry József testvérei: Csilléry László és Csilléry Benjámin (= Csilléry Benő, 1821. nov. 18. Cece–1909. aug. 23. Kecskemét) jogász, a kecskeméti református jogakadémia igazgatója.

Dédszülei, anyai: Tóth József (1836. Tabajd, Fejér vm.–1904. Bp.), Gaál Anna (1845. Pest.–1934. Bp.); Kalix, Joseph Georg (1830. ápr. 9. Lőcse, Szepes vm.), Marschall Emma (1842. jún. 9. Pest).

Nagyszülei: Csilléry Dávid (1847. dec. 18. Cece–1927. márc. 4. Bp. Temetés: 1927. márc. 6. Kerepesi út) ügyvéd, táblabíró, Stadler Gizella (1858. máj. 29. Dunaföldvár, Tolna vm.–1954. Bp.); Tóth Kálmán (1871. szept 4. Pest–1920. jan. 18. Pécel, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), Kálix Margit Hermine (1877. ápr. 9. Pécel–1939. febr. 27. Dunapataj, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Temetés: 1939. márc. 1. Pécel, Református Temető).

Szülei: Csilléry Ferenc (1885. szept. 10. Bp.–1945. máj. 30. Bp.) Dunapataj község főjegyzője, Tóth Erzsébet (1900. okt. 9. Martonvásár, Fejér vm.–1982. febr. 8. Bp.).

Csilléry Ferenc testvére: Csilléry András (1883. okt. 22. Bp.–1964. szept. 4. Drummondville, Quebec, Kanada) fogorvos, politikus, népjóléti miniszter.

Testvérei: Csilléry Katalin (1922–) és Katona Dezsőné Csilléry Erzsébet (1925. jan. 27. Bp.–2020. jún. 3. Érd, Pest m. Temetés: 2020. jún. 18. Pécel, Református Temető).

Férje: 1948–2002: Király Péter (1917. nov. 22. Málca, Zemplén vm.–2015. febr. 24. Bp.) nyelvész, a nyelvtudomány doktora.

Király Péter testvére: Király Tibor (1920. júl. 11. Málca–2021. dec. 28. Bp.) jogász, egyetemi tanár, az MTA r. tagja.

Gyermeke, fia: Király Péter (1953–) lant- és gitárművész, zenetörténész, kandidátus és Király Ferenc (1959–) történész.

Iskola

A budapesti Állami Erzsébet Nőiskolában éretts. (1941), a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári okl. (1947), az Állami Nőipariskolában kézimunka tanítónői okl. szerzett (1947), az ELTE BTK-n néprajz–újkori művészettörténet szakos muzeológus okl. szerzett (1950), doktorált (1970), a történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1970), doktora (1993).

Életút

A Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményének kezelője (1947–1961), a Magyar Néprajzi Osztály osztályvezető-helyettese (1961–1970), a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Muzeológiai Osztályának vezetője (1970–1978), a Magyar Képzőművészeti Főiskola főisk. tanára (1979–1993), emerita professzora (1993-tól).

A Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéke tud. főmunkatársa (1993–2002).

Szőnyi István tanítványaként festőművésznek készült, de érdeklődése később a magyarországi népi kultúra múltja felé fordult. Iparművészet-történettel, összehasonlító bútortörténettel, elsősorban a magyarországi népi fatechnológia történetével, a köznépi magyarországi bútortípusok történetével foglalkozott.

A népi bútorművesség tanulmányozását összekapcsolta a faipar vizsgálatával; élő gyakorlatban sikerült megtalálnia Szuhahután a legrégibb szerkesztésű bútordarab, az ácsolt láda készítését. Jelentős eredményeket ért el a magyarországi bútorkészítő központok, a magyarországi bútorszerkesztési és -díszítési módok feltárása terén. Kutatta még a lakáskultúra táji-történeti változatait, a magyarországi népművészet történetét. Muzeológiai tevékenységével a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményét több ezer tárggyal, ill. azoknak mintaszerű leírásával gyarapította; nevéhez fűződik a szentendrei szabadtéri múzeum első épületeinek berendezése.

Emlékezet

Csilléry Klára Budapesten született, gyermekéveit Dunapatajon töltötte. Néprajzkutatói tevékenységéhez a döntő indítást a Teleki Intézet Táj- és Népkutató Osztálya által 1943-ban szervezett gyűjtésre felkészítő tanfolyam, valamint az azt követő erdélyi gyűjtőmunka adta. A kutatótábort követően tanára, Ujvári Béla és felesége, Kerékgyártó Adrienne által nyújtott útmutatásoktól ösztönözve, 1946-ban önálló gyűjtésbe kezdett Baranya vármegyében. Gyűjtése alapján készítette el Szökrönyök Sumonyból és Cserdiből c. szakdolgozatát (a Képzőművészeti Főiskolán, 1947-ben). A dolgozat alapján Vargha László, a Néprajzi Múzeum főigazgatója felkérte a Bútorgyűjtemény kezelésére. A szolgálat elvállalása után beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára (1949-től ELTE BTK), ahol 1949-ben indult el a néprajz szak.

A kercaszomori ágyat – Kresz Mária közreműködésével – Czugh Dezső, a magyarszombatfai kerámiagyár néprajzi szakkörének vezetője ajándékozta a Néprajzi Múzeumnak. Csilléry Klára elsőként ismerte fel, hogy az ágy ugyanazzal az ácsolt technikával készült, amellyel egykor az ácsolt szekrényeket készítették. Egyik első, nagy feltűnést keltő dolgozatában az európai középkorból és különböző országokból származó adattal bizonyította, hogy ha ezek az ágyak nem is alkottak az adott időben és tájon kizárólagos fekvőhelytípust (sőt használatuk az egyes társadalmak előkelőire korlátozódott) azonban középkori ábrázolásai és fennmaradt példányai Skandináviától Bizáncig megtalálhatóak! Magyarországon kilenc XIV–XV. századi ilyen fekvőhely-ábrázolást talált, majd kimutatta a kercaszomori ágy párhuzamait egész Európában (azzal a feltételezéssel, hogy – hasonlóan a víz alá került kontinensrészekhez, ahol az egykori felszínt a víz színe fölé nyúló néhány hegycsúcs jelzi – ezek a többé-kevésbé véletlenszerűen fennmaradt tárgyak egy egykori általános, összefüggő bútorkészítő gyakorlat és lakásmód emlékei.

Csilléry Klára munkásságával a tárgyi néprajzban újszerű összehasonlítások lehetőségeire mutatott rá: nemcsak térben, hanem időben, azaz a múltban keresett és talált párhuzamokat. A magyar bútortípusokat, ill. egyes bútordarabokat új, európai összefüggésrendszerbe emelte. Újszerű továbbá az egyes tárgyakban rejlő összes információ feltárására való törekvése: a tárgyak felületének vizsgálata, a festett bútorok festési rétegeinek elemzése, a tárgyakon lévő nevekből, évszámokból, kopásokból, javításokból levonható tanulságok összegzése. A Szuhahután rögzített ácsoltláda-készítés volt az első Magyarországon, amely közvetlen megfigyelés alapján készült. Korábban a kutatók az adatközlők elbeszélései alapján rögzítették a készítési módot, gyűjtötték össze a tevékenységgel kapcsolatos néprajzi emlékeket, nyelvi kifejezéseket egyéb tényeket. Csilléry Klára volt az első, aki filmen örökítette meg egy népi mesterség fogásait, így jelentős bizonyítékokat tárt fel egy népi bútor „születésére” (in statu nascendi…) Az alkotóknak és az alkotásoknak ez az elemző vizsgálata egész életét végigkísérte: a falusi templommenyezetek és szószékek, hegedűhátú székek, ácsolt ládák és az egyéb egyedi népi bútormíves tárgyak dokumentációjában is.

A népi lakásberendezéssel és -művészettel kapcsolatos kutatásai elismeréseként bízták meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Muzeológiai Osztályának vezetésével (Szentendrén, 1970-ben). Itt lehetősége nyílt a hazai népi bútorkészítés központjainak bemutatására, egyedi stílusuk meghatározására, készítőik és készítményeik számbavételére. Nevéhez fűződik – többek között – a hódmezővásárhelyi bútorművesség, az országos hírű komáromi vásározó asztalosság, a kiemelkedő jelentőségű hartai festett bútorok és a palóc bútorkészítés ismertetése. Addig példa nélküli, hogy sikerült feldolgoznia és szemléltetnie néhány kulcsfontosságú népi bútor kialakulásmenetét (pl. a tálcaasztal, az asztalszék és a magas asztal váltásának folyamatát). Utolsó nagy művét, a hazai faipart és az azzal járó életmódot bemutató kötetét súlyos betegsége miatt már nem tudta befejezni.

Csilléry Klára Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Róla nevezték el a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Csilléry Klára Oktatóközpontját (2004-ben).

Elismertség

Az MTA–TMB (1991–1995), ill. az MTA Doktori Tanácsa Néprajztudományi Szakbizottságának tagja (1995-től).

A Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kulturális Szakosztályának elnöke (1985–1994), a Társaság választmányi tagja, majd t. tagja.

A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat tagja.

Az osztrák Verein für Volkskunde l. (1978-tól), a Medium Aevum Quotidianum r. tagja (1983-tól).

Elismerés

Móra Ferenc-emlékérem (1977), Györffy István-emlékérem (1984).

Munka Érdemrend (ezüst, 1979), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2001).

Szerkesztés

Az Ethnographia c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1981–1997).

Főbb művei

F. m.: önálló művei és könyvrészletei: Magyar népi díszítőművészet. Képeskönyv. Többekkel. 208 táblával. (1–2. kiad. Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954, angol, francia, német, orosz és kínai nyelven is)
A magyar népművészet. Fél Edittel és Hofer Tamással. (2. kiad. Bp., Corvina Kiadó, 1969; angolul, franciául, németül is)
A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Kand. értek. (Bp., 1969)
A magyar nép bútorai. Fényképezte: Koffán Károly. 24 táblával. (Magyar népművészet [sorozat]. Bp., Corvina Kiadó, 1972; 2. jav. kiad. 1975; angolul, franciául, németül is)
A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Monográfia. A kand. értek. átdolgozott változata. 46 táblával. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1982)
Die Bauernmöbel von Harta. Erläuterungen zur Möbelstube der Ungarn-Deutschen in der Sammlung des Ethnographischen Museums Schloss Kittsee. (Kittseer Schriften zur Volkskunde 1. Kittsee, 1982)
Bútorművesség. (Csongrád megye népművészete. Szerk. Juhász Antal. Bp., Európa Könyvkiadó, 1990)
Bútorművesség. (Magyar Néprajz III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Főszerk. Domonkos Ottó. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991)
Bútorművesség – lakáskultúra – népművészet. Doktori. értek. (Bp., 1992)
Lakás és bútorzat a honfoglalás idején. 7 táblával. (Honfoglalás és néprajz. A honfoglalásról sok szemmel. IV. Főszerk. Györffy György. Bp., Balassi Kiadó, 1997)
Lakáskultúra. (Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra 3. Életmód. Főszerk. Balassa Iván. Bp., Akadémiai Kiadó, 1997)
Az ácsolt láda. Összegyűjtött tanulmányok. Szerk. Kiss Margit. 46 táblával. Fotó: Sarnyai Krisztina. (Series Historica Ethnographiae 13. Bp., 2007).

F. m.: tanulmányai: Házassági egyességek. (Ethnographia, 1947. 3-4.)
A maconkai szék. (Ethnographia, 1948. 1-4.)
Le coffre de charpenterie. (Acta Ethnographica, 1950)
Munkácsy Mihály tulipános ládája. (Szabad Művészet, 1950)
Az ácsolt láda. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1951)
Vázlatok a tiszaigari népi lakáskultúrából. (Ethnographia, 1952. 1-2.)
A Néprajzi Múzeum új szerzeménye: a kercaszomori ácsolt ágy. (Néprajzi Értesítő, 1954)
Filmfelvétel a szuhahutai szökröny-készítésről. (Néprajzi Értesítő, 1955)
Hússzék, mészárszék, vágószék. (Magyar Nyelvőr, 1957. 4.)
Új, emberábrázolásos ácsolt láda a Néprajzi Múzeumban. (Néprajzi Értesítő, 1957)
Adalékok az asztal történetéhez. (Néprajzi Közlemények, 1958)
Rövidderekú női ing és hozzávaló pendely. (Néprajzi Értesítő, 1958)
Pünkösdi leányevező Szeremléről. (Néprajzi Értesítő, 1961)
A magyar bölcső eredeti formája. (Néprajzi Értesítő, 1966 és külön: A Néprajzi Múzeum füzetei 17. Bp., 1966)
Újabb adalék a talpas bölcső eredetéhez. (Néprajzi Értesítő, 1967 és külön: A Néprajzi Múzeum füzetei 26. Bp., 1967)
„Ősi hagyaték – felülről érkezett szálladék?” A szék történetének kezdetei. (Ethnographia, 1970. 2-4.; franciául: Acta Ethnographica, 1972)
A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei. (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. Szerk. Hofer Tamás, Kaposvári Gyula, Kisbán Eszter. Szolnok, 1974)
A szerelmi ajándék a magyar parasztságnál. 26 képpel. (Ethnographia, 1976. 1-2.)
A magyar népművészet változása a XIX. században és a XX. század elején. (Ethnographia, 1977. 1.)
A lakáskultúra vizsgálatának eredményei. (Eredmények és feladatok az anyagi kultúra kutatásában. Szerk. Tálasi István. Bp., 1978)
A Szabadtéri Múzeum kialakulásának előtörténete. (Ház és Ember, 1980. 1.)
Ungarische Volkskunt im XIX. Jahrhundert. (Bayerisches Jahrbuch für Volkskunde, 1980–1981)
A parasztgyermek helye a lakásban. 5 képpel. (Ethnographia, 1981. 1.)
A hódmezővásárhelyi bútor. (Kiss Lajos-emlékkönyv. Szerk. Dömötör János és Tárkány Szűcs Ernő. Hódmezővásárhely, 1983)
Folklorizmus, historizmus és továbbélés egy Kalocsa környéki falu népművészetében. (Folklór, folklorisztika és etnológia 66. Ethnographia Separatum, 1983)
A lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása. (Ethnographia, 1985. 2-3. és külön: (Folklór, folklorisztika és etnológia 126. Ethnographia Separatum, 1985)
A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási – szuhahutai – faszerszámkészítőknél. (Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 1987)
A hartai bútor. (Cumania, 1987. 10.)
A hímzett konyhai falvédők múltja. (Feliratos falvédők. Szerk. Kovács Ákos. Bp., Corvina Kiadó, 1987)
Egy XIII. századi adategyüttes lokalizálása. (Arator. Dolgozatok Balassa Iván 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. Balázs Géza és Voigt Vilmos. Bp., 1987)
Zur Geschichte des Brettstuhls. Eine soziokulturelle Untersuchung. (Jahrbuch für Volkskunde, 1987)
Bátai pöndökötés. (Mintagyűjtemény Tolna megye népi hímzéseiből IX. Báta. Szerk. Németh Pálné. Szekszárd. 1988)
A makói parasztbútorok. (A Makói Múzeum Füzetei 6. Emléklapok Tóth Ferencnek. Szerk. Domokos László, Fejér Gábor, Halmágyi Pál. Makó, 1988; 2. kiad. 1994)
Bútor. (Palócok III. Termelés és a javak felhasználása. Szerk. Bakó Ferenc. Eger, 1988)
Az alföldi lakáskultúra változásai. Tények és problémák. (Az Arany János Múzeum Közleményei VI. Építészet az Alföldön II. Szerk. Novák László és Selmeczi László. Nagykőrös, 1989)
Das Erscheinen des Stuhls in den Heimen der niedern Stände des Mittelalters. (Acta Ethnographica, 1989)
A „kötés” – tűzött csipke – Magyarországon. (Ethnographia, 1991. 1-2.)
Képek a szentsarokban. (Népi vallásosság a Kárpát-medencében. I. Szerk. S. Laczkovits Emőke. Veszprém, 1991)
Stíluskorszakok a Dél-Dunántúl népi építészetében. (Dél-Dunántúl népi építészete. Szerk. Cseri Miklós és L. Imre Mária. Pécs, 1991)
A mátraalmási – szuhahutai – faeszközkészítők árusító útjai. (VIII. Kézműves-ipartörténeti Szimpózium. Veszprém, 1992. nov. 9–11. Előadások. Szerk. Nagybákay Péter. Veszprém, 1993)
Fél Edit, a muzeológus. (Emlékezés Fél Editre. Szerk. Fülemile Ágnes és Stefány Judit. Bp., 1993)
Néhány adalék az ácsolt gabonás ládák középkori történetéhez. 2 táblával. (Studia Comitatensia 23. Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. Szerk. Novák László. Szentendre, 1994)
Meroving-kori ágylelet és az újkori magyar ácsolt ágyak. (Ethnographia, 1996. 1-2.)
A mátraalmási – szuhahutai – faszerszámkészítőknél használatos fafajták. (Néprajzi Látóhatár. A Györffy István Néprajzi Egyesület folyóirata, 1997 és Európából Európába. Tanulmányok a 80 esztendős Balassa Iván tiszteletére. Bp., 1997)
Vallási ábrázolások magyarországi népi bútorokon. (Népi vallásosság a Kárpát-medencében. II. Szerk. S. Laczkovits Emőke. Veszprém–Debrecen, 1997)
Hitbuzgalmi olvasmányok a dunapataji reformátusoknál és helyük a lakásban. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1997 és Dunántúli dolgozatok. Néprajz. Népi vallásosság a Kárpát-medencében. III. Szerk. L. Imre Mária. Pécs, 2000)
A Csornai Múzeum fekvő kis Jézusos szekrénye. 3 képes táblával. (Csornai Múzeumi Füzetek I. Tárgy és jelentése. Rábaközi tanulmányok. Szerk. Szalontay Judit. Csorna, 1998)
Adalék Révkomárom nevének történetéhez. Király Péterrel. (Magyar Nyelv, 1998. 4.)
Állatábrázolás a magyar középi bútorokon. (Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Szerk. Füvessy Anikó. Debrecen, 1998)
Munkamegosztás a mátraalmási – szuhahutai – faeszközkészítőknél 1950 körül. (A Soproni Múzeum kiadványai 3. „Isten áldja a tisztes ipart.” Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. Szerk. Kücsán József és Szende Katalin. Sopron, 1998)
Tét- és időszemlélet a mátraalmási – szuhahutai – famunkásoknál. (Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. A Magyar Néprajzi Társaság 2000. okt. 10–12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai. Szerk. Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya. Bp.–Szentendre, 2000)
14. századi ábrázolások a gyermekhordozó kendő alkalmazásáról. (Számadó. Tanulmányok Paládi-Kovács Attila tiszteletére. Szerk. Hála József, Szarvas Zsuzsa, Szilágyi Miklós. Bp., 2001)
A szék megjelenése a középkori közrendű hajlékokban. (Merítés. Néprajzi tanulmányok Szilágyi Miklós tiszteletére. Szerk. Bali János és Jávor Kata. Bp., 2001)
Felirat a népművészetben. (A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 2001)
A kanapé és a köznépi lakás modernizálása a19. századi Magyarországon. (Ház és Ember, 2002. 15.).

F. m.: népszerű írásai: Tájékoztató a népi lakásberendezés gyűjtéséhez. (Bp., Művelt Nép Könyvkiadó, 1952)
A kalocsai hímzés. (Élet és Tudomány, 1954)
Ácsolt népi bútoraink. (A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője, 1955. 1-2.)
Népművészetünk története. A Néprajzi Múzeum kiállítása. 1971. ápr.–szept. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Cs. K. Fotó: Franciscy József. 16 táblával. (Bp., Népművelési Propaganda Iroda, 1971)
Népművészetünk története. (Élet és Tudomány, 1971. 25.)
Szobabelsők. 6 táblával. (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 1. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványa. Szentendre, 1973)
A magyar népművészet története. (Néprajzi füzetek. A TIT Néprajzi Csoportjának tájékoztatója. Bp., 1978; 2. jav. kiad. 1979)
A tudományos kutató és a restaurátor együttműködése a festett fatárgyak restaurálásakor. (Múzeumi Műtárgyvédelem, 1981. 9.)
Magyar népművészet a 18. században. (Népművészeti Akadémia 4. A Népi Iparművészeti Tanács és a TIT Néprajzi Választmánya közös kiadványa. Bp., 1982)
Festett fabútorok. (Élet és Tudomány, 1983. 24.)
Makói bútorok. (Múzsák. Múzeumi magazin, 1984. 2.)
A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság. – A komáromi láda és hatása a sárközi „bútorvirágozásra”. (Múzeumi Műtárgyvédelem, 1987. 17.)
Fél Edit. (Néprajzi Hírek, 1988)
Beszámoló a votjákoknál tett utamról. 1991. máj. 25.–jún. 20. – Votják – udmurt – népművészeti kiállítás a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban. (Néprajzi Hírek, 1993)
Kós Károly: Néprajzi képeskönyv Erdélyből. Az utószót írta. (Bp., Tárogató Kiadó, 1994)
A kézi inframérő kamerával végzett vizsgálatok jelentősége a tudományos kutatás számára. (Néprajzi Értesítő, 1996)
A tiszafüredi festett bútor történetéhez. (Múzeumi Levelek, 1996)
A Néprajzi Múzeumban őrzött trapézormú szekrények. Egy díszítőelem terjedésének tanulságai. (Néprajzi Értesítő, 1999).

Irodalom

Irod. és családi források: Özvegy Tóth Kálmánné Kálix Margit pécsfalvi lakos leányát, Bözsikét eljegyezte Csilléry Ferenc szalkszentmártoni főjegyző, Csilléry Ferenc, dr. Csilléry András v. miniszter testvéröccse. (Nemzeti Újság, 1920. okt. 13.)
Csilléry Dávid meghalt. (Magyarság, 1927. márc. 5.)
Nagy részvét mellett eltemették Csilléry Dávid nyugalmazott ítélőtáblai bírót. (Budapesti Hírlap–Magyarság, 1927. márc. 8.)
Schneider Miklós: Fejér megye nemesi összeírásai 1818–1821. [A Csilléry családról.] (Székesfehérvár, 1934)
Elhunyt Tóth Kálmánné Kálix Margit. (Új Magyarság, 1939. márc. 1.).

Irod.: laudációk, megemlékezések és emlékkötetek: Hofer Tamás: Csilléry Klára köszöntése. (Néprajzi Értesítő, 1973)
K. Csilléry Klára 60 éves. Köszöntő. – Irodalmi munkássága. 1947–1982. – Kresz Mária: K. Csilléry Klára könyve: A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. (Ház és Ember, 1985. 2.)
Történeti népművészet. Tanulmányok K. Csilléry Klára 70. születésnapjára. (A Néprajzi Múzeum kiadványa. Bp., 1983)
K. Csilléry Klára szakirodalmi munkássága. (Műtárgyvédelem, 1997. 26.)
Zentai Tünde: K. Csilléry Klára hetvenötéves. (Ethnographia, 1998. 2.)
Elhunyt K. Csilléry Klára. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 2002. júl. 2.)
Balázs György: In memoriam Csilléry Klára. (Magyar Múzeumok, 2002. 2.)
Mravik László: K. Csilléry Klára. (Isis. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek, 2002. 2.)
Hofer Tamás: Emléktöredékek Csilléry Kláráról mint kutatóról. (Néprajzi Értesítő, 2003)
Népművészet mindenkinek. [Átadták a Csilléry Klára Oktatóközpontot.] (Magyar Nemzet, 2004. ápr. 24.)
Elhunyt Katona Dezsőné Csilléry Erzsébet. (Reformátusok Lapja, 2020. jún. 21.).

Irod.: lexikonok: Magyar néprajzi lexikon. I–V. köt. Főszerk. Ortutay Gyula. (Bp., 1977–1982)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–2002. (Bp., 1991–2001)
Magyar múzeumi arcképcsarnok. Szerk. Bodó Sándor és Viga Gyula. (Bp., 2002)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. (Bp., 2010).

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RT68-T?cc=4133831&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N3Z-XMG2 (Csilléri József és Sebők Zsófia házassági anyakönyve, 1832)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RTVZ-P?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AVR73-9QY (Csilléry Dávid születési anyakönyve, 1847)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-VN1R-5?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AX6D4-FQQ (Stadler Gizella keresztelési anyakönyve, 1858)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RGSV-DW?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5Q6-LY1 (Tóth Kálmán születési anyakönyve, 1871)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RT9Q-K8?cc=4133831&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N34-1XPJ (Csilléry Dávid és Stadler Gizella házassági anyakönyve, 1883)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RP3Y-VR?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5QF-5NW (Csilléry András születési anyakönyve, 1883)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RP3Y-LW?personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5QF-516 (Csilléry Ferenc születési anyakönyve, 1885)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DBRQ-9MD?i=143&wc=92QV-4WG%3A40678301%2C60592401%2C1077269203&cc=1452460 (Csilléry Dávid halotti anyakönyve, 1927)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/386743 (Csilléry Dávid gyászjelentése, 1927)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-89ZW-FF6X?i=155&wc=92Q8-44S%3A40678301%2C71688501%2C71759401&cc=1452460 (Tóth Kálmánné Kálix Margit halotti anyakönyve, 1939)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/557580 (Tóth Kálmánné Kálix Margit gyászjelentése, 1939)