Tumpek György

Született: 1929. január 27. Kispest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2022. december 21. Budapest

Család

Dédszülei, apai: Tumpeck György, Schuster Anna és Muszler Jakab, Perschi Margit.

 

Nagyszülei: apai: Tumpeck Ferenc (1869. júl. 23. Hol?–1919. máj. 15. Bp.) kalaposmester, Muszler Krisztina (1876. febr. 6. Hol?) szakácsnő. Tumpeck Ferencnek Muszler Krisztina a második felesége volt. Muszler Krisztina Tumpeck Ferenc halála után újra férjhez ment.

Muszler Krisztina második férje: Nozdroviczky László (1885. dec. 16. Hol?) üzletvezető.

 

Szülei: Tumpeck György (1907. nov. 2. Bp.–1944. dec. 15. Bp.) kalaposmester, Cseh Etelka kalapvarrónő.

Tumpeck György testvére: Tumpeck Ferenc Dániel (1911. febr. 5. Bp.) kalapossegéd.

 

Felesége: Berzsenyi Gabriella úszónő, folyamúszó bajnok.

Gyermeke, fia: Tumpek György és Tumpek Zoltán; leánya: Tumpek Etelka.

 

A család eredetileg a Tumpeck névváltozatot használta, a sportsajtó azonban következetesen Tumpek néven szerepeltette.

Iskola

A budapesti V. kerületi Honvéd utcai községi polgári fiúiskolában (1941–1946), a budapesti V. kerületi Pannónia utcai községi polgári fiúiskolában tanult (1946–1947), a MÁVAG Szerszámműhelyében szerszámkészítő ipari tanuló (1947–1949), majd tanulmányai befejezése után uo. idomszerész (1949–1950).

A Honvéd Sportszázad hallgatójaként sporttiszti tanfolyamot végzett (1952), a SEKI-n úszóedzői (1960), a TF-en úszószakedzői okl. szerzett (1971).

Életút

A csepeli Weiss Manfréd Torna Klub (WMTK, 1943–1945), a Csepeli MTK úszója, vízilabdázója (1945–1947), a MÁVAG (1947–1950), a Budapesti Honvéd úszója (1950–1958). Nevelőedzője Varga Richárd és Gergely János, majd Sárosi Imre tanítványa. Visszavonulása után a Budapesti Honvéd vezetőedzője és a módszertani alosztály vezetője (1959–1977), alezredesi rangban nyugdíjazták (1977).

 

Az FTC (1978–1982), a Vasas úszószakosztályának utánpótlás-vezetőedzője (1982–1986). Legismertebb tanítványai Gulrich József Európa-csúcstartó, Kiss Éva olimpiai helyezett, ill. Kiricsi János, Kiss László és Kucsera Gábor sokszoros magyar bajnokok. Tanítványai összesen 52 magyar bajnoki címet szereztek.

Olimpiai 3. helyezett (1956: 200 m pillangó). Európa-bajnok (1954: 200 m pillangó; a táv első Európa-bajnoka!), Eb 2. (1958: 4x100 m-es vegyesváltó). Hatszoros főiskolai világbajnok (1951: 100 m pillangó, 200 m pillangó, 3x 100 m-es vegyes váltó; 1954: 100 m pillangó, 200 m pillangó, 3x 100 m-es vegyes váltó). 15-szörös magyar válogatott (1950–1960).

 

Ötszörös világ- és 11-szeres Európa-csúcstartó.

Világ- és Európa-csúcsai 100 m pillangó 1953: 1:04.3; 1954: 1:03.7; 1:02.3; 1:02.1; 1:02.0; 1957: 1:03.4. 4x 100 m vegyes 1954: 4:18.1.

Európa-csúcsai 100 m pillangó 1956: 1:01.8; 1957: 1:02.3; 1958: 1:02.2. 200 m pillangó 1955: 2:25.7, 2:24.7, 1956: 2:21.7.

Országos csúcsai 100 m pillangó 1949/56: 1:09.0/1:01.8 és 50 méteres medencében 1957/58: 1:02.3/1:02.2; 200 m pillangó 1950/56: 2:40.8/2:21.7 és 50 méteres medencében 1956: 2:23.3. 19-szeres magyar bajnok.

 

Helyezései a felnőtt magyar bajnokságokon: 1948: OB 1. 100-200-100 m vegyes; 1950: OB 1. 100 m pillangó 1:09.6, OB 2. 200 m pillangó 2:43.6; 1951: 4x OB 1. 100 m pillangó 1:10.2, 4x 100 m gyors, 4x 200 m gyors, 100-200-200-100m vegyes; 1952: 4x OB 1. 100 m pillangó 1:12.3, 200 m pillangó 2:44.1, 4x 100 m gyors, 100-200-200-100 m vegyes; 1953: 2x OB 1. 100 m pillangó 1:05.3, 4x 100 m vegyes, OB 2. 200 m pillangó 2:37.1; 1954: 3x OB 1. 100 m pillangó 1:05.4, 200 m pillangó 2:32.6, 4x 100 m vegyes; 1955: OB 1. 200 m pillangó 2:25.1; 1956: OB 2. 200 m pillangó 2:28.0, 1957: 3x OB 1. 100 m pillangó 1:02.3, 200 m pillangó 2:29.8, 4x 100 m vegyes.

Tumpeck/Tumpek György az akkor még önálló településen, Kispesten (ma: Budapest, XIX. kerület) született 1929. jan. 27-én (a lexikonok jan. 12-i adataitól eltérően). Gyermekkorát Dunakeszin, a család nyaralójában töltötte, hétévesen ott tanult meg úszni. Tizenegyéves volt, amikor édesapja levitte a Rudasba, de az úszással komolyabban csak 1943-tól foglalkozott (a WMTK-ban). Első sikerét az 1945. évi ifjúsági bajnokságon aratta: a 100 méteres hátúszás bajnoka lett (1 perc 26.4 másodperccel, két évvel később, 1947-ben, az ifjúsági OB-n a 200 méteres vegyes úszásban győzött 2 perc 42.2 másodperccel). Visszaemlékezései szerint az úszásnál jobban érdekelte a vízilabda, egy rövid időre abba is hagyta a versenyzést, majd amikor újra elkezdte, Sárosi Imre, a legendás mester hallani sem akart arról, hogy Tumpek a tanítványa legyen. Végül mégis kötélnek állt, öt hónap múlva egy percen belül úszta a 100 méter gyorsot (1949-ben). Az 1949-es évben a 100 méteres pillangót Németh Sándor uralta, az év vége azonban Tumpek „váratlan előretöréséről szólt”. A karácsony idején megrendezett Budapest-bajnokságot már nagy küzdelemben nyerte meg Garay János (az olimpiai bajnok Garay János fia, Gyenge Valéria későbbi férje) előtt, s 1 perc 10.6 másodperccel biztosan vezette az éves rangsort (1947-ben és 1948-ban is Németh Sándor volt a rangelső 1:11-gyel, ill. 1:11.8-cal). 1950-ben először győzött a felnőtt magyar bajnokságon 100 méter pillangón (1:09.6), míg 200 méteren a 2. helyen végzett (2:43.6) s ezúttal is megszerezte a Budapest bajnoka címet (100 méter pillangó, 1:09.4). Az 1951-es berlini nemzetközi versenyen találkoztak először magyar és szovjet úszók, s ez volt Tumpek György első nemzetközi szereplése is. A „szokatlanul hideg vízben” a szovjet Leonyid Meskov győzött 100 méter pillangón (1:09.5), míg honfitársa, Vitalij Usakov szerezte meg az első helyet 100 méter gyorson (59 másodperccel). Mindkét számban Tumpek végzett a 2. helyen (1:12.3, ill. 1:02). Tumpek György pályafutását hátúszóként kezdte, majd Sárosi Imre rábeszélésére gyorsúszásra váltott, ám gyorsasága révén hamar kiderült, hogy az akkor újdonságnak számító úszásnemben, a pillangóban érhet el nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket. Gyorsúszásban jóllehet a legjobb négy magyar úszó közé tartozott, kevés esélye volt arra, hogy klasszis eredményt érjen el, legfeljebb váltótagként volt reménye arra, hogy világversenyeken szerepelhessen. A legenda szerint egy pénzfeldobás döntött arról, hogy Székely Éva javaslatára végleg áttérjen a pillangóra. (Leonyid Meskov a szovjet úszósport egyik első világcsúcstartója [100 méter pillangó 1949/51: 1:07.2/1:06.5] pedig az egyedüli európai úszó volt, aki 100 pillangón legyőzte Tumpek Györgyöt.)

 

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) a helsinki olimpia (1952) idején tartott kongresszusán úgy döntött, hogy külön úszásnemként kezeli a mell- és a pillangóúszást. A szétválasztás után a FINA felülvizsgálta a mellúszás szabályait, és új szabályokat hozott a pillangóúszásra is. Ez a szabály, amely megengedi a két lábnak egyszerre történő le- és felfelé mozgását („a lábfejek függőleges síkban egyszerre végrehajtott lefelé és felfelé irányuló mozgását”) tette lehetővé a pillangóúszásnál az ún. delfin lábütem alkalmazását. Magyarországon Fejér Zsolt volt az első, aki ezt a lábtempót alkalmazta (karjának erősítése miatt kezdett el pillangózni, s mivel a mellúszó lábütemet képtelen volt elsajátítani, egy ösztönös lábütemet alkalmazott, amelyik a legjobban hasonlított a mellúszás tempójához. Ezzel a szokatlan stílussal érkezett el 1 perc 26 másodpercről 1 perc 17 másodpercig…) A delfin lábmozgás forradalmasította az úszásnemet, s Tumpek György volt ennek az új stílusnak az első, nemzetközi klasszisú, iskolateremtő képviselője. Tumpek György világ- és Európa-csúcsaival 1953-ban robbant be a nemzetközi úszóéletbe. Egy év alatt öt világcsúcsot ért el 100 méteren, 1954-ben Európa-bajnoki címet szerzett 200 méteren, a melbourne-i olimpián nagy versenyben szorult a harmadik helyre kétszázon (1. William Yorzyk, Egyesült Államok 2:19.3; 2. Isimoto Takasi, Japán 2:23.8; 3. Tumpek György, Magyarország 2:23.9). Valójában a 100 méter pillangó volt az igazi versenyszáma, azon a távon senki sem tudta megverni, sajnos azonban a nagy világversenyeken (olimpián, Eb-n) csak 200 méteren rendeztek versenyeket.

 

Tumpek György 1958-ig versenyzett, utolsó világversenyén, az 1958-as budapesti Európa-bajnokságon már csak a 4x 100 méteres vegyes váltóra készült (a csapat a 2. helyen végzett). Két évvel később, 1960-ban azonban még egyszer szerepelhetett a nemzeti színekben (a Magyarország–NSZK válogatott úszóviadalon váratlanul be kellett beugrania a vegyes váltóba). Még javában versenyzett, amikor 1957-ben átvette a Budapesti Honvéd úszószakosztályának vezetését, nyugállományba vonulása után a FTC-nél, végül a Vasas utánpótlás szakágánál tevékenykedett. 1986-ban fejezte be edzői munkáját, Szigethalomra költözött, élete utolsó évtizedeit teljes visszavonultságban ott töltötte, Budapesten hunyt el.

Elismerés

Kiváló sportoló (1951), érdemes sportoló (1955), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat, 1996).

A Magyar Úszó Hírességek Csarnoka tagja (2015).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023