Számvald Gyula

Született: 1827. november 5. Szeged, Csongrád vármegye
Meghalt: 1912. december 4. New York, Egyesült Államok
Temetés: 1912. december 6. Washington
Temetési hely: Arlingtoni Nemzeti Temető

Család

Nagyszülei, apai: Számvald András, Kuhl Franciska (1767–1855. márc. 17. Pest).

 

Szülei: Számvald András (1796. dec. 9. Magyaróvár, Moson vm.–1873. febr. 23. Bp. Temetés: 1873. febr. 25. Bp., Vízivárosi Sírkert) királyi számvevőtiszt, Nagy Borbála (1801–). Édesanyja még az 1820-as években elhunyt, édesapja újra nősült.

 

Nevelőanyja: Ágoston Alojzia (1807. jan. 6. Pest–1865. febr. 13. Buda. Temetés: 1865. febr. 14. Buda); Ágoston Elek (1772. Érsekújvár, Nyitra vm.–1809. nov. 15. Pest) orvos, sebész, az első magyarországi szemész professzor és Mocsy Terézia leánya.

 

Testvére: Köbling Nándorné Számvald Hermine (1826. jan. 10. Buda–1898. júl. 27. Bp. Temetés: 1897. júl. 29. Kőbányai Új Temető).

 

Számvald Hermine férje: Köbling Nándor (Köbling, Ferdinand, †1869. máj. 15. Buda. Temetés: 1869. máj. 18. Buda, Vízivárosi Sírkert) m. kir. belügyminisztériumi osztálytanácsos.

 

Leányuk: Köbling Hermina (†1905. jan. 18. Bp.) tanítónő, a m. kir. állami nőipariskola tanára, a divatosztály vezetője.

 

Féltestvérei: Számvald Ferdinánd Béla (1832. okt. 19. Buda) és Számvald Stefánia Antónia (1835. jún. 11. Buda).

 

Felesége: 1853–1869: Zeilinger Emma/Emília (†1885. jan. Bp.), Zeilinger Károly katonatiszt leánya. Elvált. Felesége, távollétében felbontotta házasságukat.

 

A család a Számvald és a Számwald névváltozatot is használta, Amerikában a Julius Stahel nevet vette fel.

Iskola

A szegedi gimnáziumban (1837–1838) és a pesti piarista gimnáziumban tanult (1838–1845?).

Életút

Tanulmányai befejezése után katonáskodott (1845–1846?), majd Emich Gusztáv pesti könyvkereskedésében eladó (egyes adatok szerint névleg a cég társtulajdonosa, 1846–1848). A forradalom és szabadságharc idején a Közcsendi Bizottmány és az Egyenlőségi Társulat tagja (1848. márc.–ősze), a nemzetőrség megszervezése után honvédnak állt, Guyon Richárd (1813–1856) hadtestparancsnokságán szolgált, a felvidéki Branyiszkói-hágónál vívott csatában súlyosan megsebesült (1849. febr. 5-én; felépülése után főhadnagyként harcolt tovább). A világosi fegyverletételt (1849. aug. 13.) követően Németországba távozott, valószínűleg részt vett a badeni felkelésben, majd Berlinben és Lipcsében alkalmi foglalkozásokat vállalt: újságokat tudósított és tanítóskodott (1849–1851). Emich Gusztáv közbenjárására hazatért, ismét a könyvkereskedésben tevékenykedett és önálló könyves vállalatot indított (1851–1856). Miután csődbe jutott elmenekült Pestről, Hamburgban, Berlinben, majd Londonban élt (1856–1859).

 

New Yorkban telepedett le, ahol a Belletrische Zeitung és az Illustrated News munkatársa (1859–1861). Az amerikai polgárháború kitörésekor a 8. New York-i – zömében német anyanyelvűekből álló – önkéntes gyalogezredben szolgált (1861. máj.–1865. febr. 8.). Részt vett az első Bull Run-i ütközetben (1861. júl. 21.; ezredessé léptették elő: 1861. aug.), majd vezérőrnagyi rangban rábízták a fővárost védő nehéztüzérség megszervezését (1861. nov. 12.). Shenandoah Valley védelmének irányítója (a Cross Keyes-i ütközetben, 1862. jún. 8.), utóbb részt vett a második Bull Run-i csatában is (1862. aug. 28–30.). A Potomac-hadsereg XI. hadosztályának vezetője (1863. jan.-tól), legnagyobb hőstettét azonban a virginiai Piedmontnál hajtotta végre: lovassága élén egy ún. halálrohammal eldöntötte a csata sorsát (1864. jún. 5.). Az ütközetben súlyosan megsebesült: bal karja szétroncsolódott, csak hosszas gyógykezeléssel jött rendbe, felépülése után már nem térhetett vissza a harctérre. A Közép Hadszíntér katonai bíróságának elnöke (Baltimore-ban, 1864. nov. 17.–1865. jan. 6.; leszerelt: 1865. febr. 8.). Az Egyesült Államok jokohamai (1865–1869), oszakai és hiogói konzulja (1877–1884), sanghaji főkonzulja (1884–1885); közben egy csatornahajózási vállalat igazgatója és az USA nyugati államai bányászati kutatásainak felügyelője. Élete utolsó éveiben a New York-i Equitable Life Insurance Company életbiztosítási társaság főtisztviselője (cége képviseletében 1900-ban és 1902-ben is „körülutazta a földgolyót”, hogy a társaság távol-keleti üzleteit szervezze).

Számwald/Számvald Gyula az 1840-es évek egyik jelentős könyvkereskedője, aki Emich Gusztáv (1814–1869) nemzeti könyvesboltjában, mint alkalmazott kezdte pályafutását. A belvárosi Kígyó téren (ma: Ferenciek tere) működött „új- és ódonkönyvkereskedés” és könyvkiadó részben Számvald agilitásának köszönhetően nemsokára a hazai irodalmi élet vezéralakjainak egyik legnépszerűbb találkahelyévé vált. A kereskedést sűrűn látogatta Vörösmarty Mihály, báró Eötvös József, báró Kemény Zsigmond és Jókai Mór is. Számvald jó barátságba került Petőfi Sándorral (1823–1849), valószínűleg az ő közbenjárására kötött szerződést Emich Gusztáv a költő első összes verseinek gyűjteményes kiadására. A sors furcsasága, hogy az első „Petőfi összes” pontosan egy évvel a forradalom kirobbanása előtt jelent meg (1847. márc. 15-én, 3000 példányban!). A kalandos körülmények között előkerült és jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) őrzött dokumentumot Számvald Gyula mint társtulajdonos jegyezte.

 

Első emigrációjából hazatérve üzleti kapcsolata Emich Gusztávval még szorosabbá vált: Emich formálisan eladta üzletét Számvaldnak (1850. szept. 29-én, a tulajdonoscserét a váltótörvényszék is bejegyezte; Számvald még 1852/53-ban is Emich csendestársa volt!). Könyvkereskedése mellett folytatta Emich könyvkiadói elképzeléseit is: nevéhez fűződik a Szépirodalmi Lapok, a Hölgyfutár és a Délibáb c. folyóiratok megjelentetése (jóllehet az impresszumokon Számvald „forradalmi előélete” miatt csak Emich Gusztáv nevét tüntethették fel!). A sikerek hatására Számvald úgy döntött, hogy önállósítja magát (újabb érdekesség, ismét a forradalom emléknapján, 1854. márc. 15-án Emich Gusztáv visszavette tőle a könyvkereskedést). Számvald Gyula önálló vállalata elsősorban kortárs népszerű magyar szerzőket: Jókait, Beöthy Lászlót, Bérczy Károlyt, Tóth Endrét és Vas Gerebent adott ki, valamint nevéhez fűződik Vajda János (1827–1897) első művének, a Béla királyfinak megjelentetése (1854–1855). Alapítója volt továbbá a Csengery Antal és Kemény Zsigmond által megindított A Magyar Nép Könyve c. sorozatnak és a bécsi Magyar Sajtó c. folyóiratnak (1854–1855). A hazai társadalmi élet egyik meghatározó személyisége, az Európa Szálló nevezetes táncvigalmának szervezője volt (1855), s az otthonába megtartott irodalmi estélyek is a kor jelentős eseményeivé váltak. Számvald Gyula azonban váratlanul csődbe ment (1856. szept. 27.), valószínűleg nemzeti buzgalma okozta vesztét. Nemzeti kiadványokat adott ki, amelyeket nem tudott finanszírozni, adósságaira hamis váltókat hozott forgalomba. A legnagyobb titokban külföldre szökött, Amerikában új névvel új életet kezdett, magyarországi családjával és barátaival minden kapcsolatot megszakított!

Emlékezet

Számvald Gyula Szegeden született, iskoláit is itt kezdte el. Édesapja második házassága után családja Buda-Pestre költözött. A könyvkiadással is foglalkozó Emich Gusztáv 1842-ben, a fedett átjáróval rendelkező, újszerű, kétemeletes üzletház, a Brudern-ház (= Párisi udvar) első emeletén bérelt lakást, a könyvüzlet ugyanitt, a földszinten működött. A könyvkereskedés 1852-ben költözött át az ún. Lauffer-házba (= Váci utca 7.). Számvald Gyula önálló nyomdája előbb a belvárosi Úri utca (= Petőfi Sándor utca) 8.-ban, végül, utolsó pesti éveiben a szintén belvárosi Egyetem utca (= Károlyi utca) 2.-ben működött (1855–1856). Petőfi Sándor Számvald Gyulának írta Egy könyvárus emlékkönyvébe c. versét (1848. jan.). Számvald adta ki Vajda János Béla királyfi c. költői beszélyét hat énekben (1854–1855). Vajda a bécsi Magyar Sajtó c. lapban nyilvánosan köszönte meg Számvald kiadói mecénásságát.

 

New Yorkban már csak Julius H. Stahel néven szerepelt, ill. német nyelvű írásait gyakran ein Deutsch-Ungar álnéven jegyezte. New Yorkban, egy szállodai szobában hunyt el, utóbb gránit obeliszkkel díszített sírja a washingtoni Arlingtoni Nemzeti Temetőben látható. Vagyona nagy részét gazdasszonyára, Claudine L. Hammelre hagyta. Kitüntetéseit és iratait, Pivány Jenő amerikai magyar könyvtáros közbenjárására a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Magyar Országos Levéltárnak ajándékozta. Pontos születési adatait Lugosi Döme derítette ki, munkásságával Pivány Jenő és Vasváry Ödön foglalkozott.

Elismerés

Congressional Medal Honour (az egyik legnagyobb amerikai katonai kitüntetés, 1893). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023