Tüdős Klára

Született: 1895. július 20. Debrecen, Hajdú vármegye
Meghalt: 1980. április 16. Budapest
Temetés: 1980. május 7. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)

Család

Régi debreceni református családból származott.

Dédszülei, apai: Tüdős János (†1851) kántortanító, Gyulai Klára (†1881. dec. 26. Debrecen. Temetés: 1881. dec. 28. Debrecen, Czegléd utcai Református Sírkert); Kardos László (1804. jan. 14. Debrecen–1879. márc. 25. Debrecen. Temetés: 1879. márc. 27. Debrecen, Cegléd utcai Református Sírkert), Könyves Tóth Eszter (1814. szept. 7. Debrecen–1841. Debrecen).

Dédszülei, anyai: Kálmánchey Ferenc (1818. márc. 1. Újfehértó, Szabolcs vm.–1848), felsőkubinyi Meskó Terézia (1819. jan. 14. Nyíregyháza–1898. márc. 21. Debrecen); ?, ?.

Meskó Terézia testvére: Meskó Pál (1814. jún. 19. Nyíregyháza–1894. márc. 9. Nyíregyháza) orvos, Szabolcs vm. tiszti főorvosa.

Nagyszülei, apai: Tüdős János (1824. jún. 14. Debrecen–1897. jún. 1. Debrecen. Temetés: 1897. jún. 3. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető) magyar–latin szakos középiskolai tanár, a Debreceni Református Kollégium igazgatója. Emlékét Móricz Zsigmond is megörökítette a Légy jó mindhalálig c. regényében, Kardos Erzsébet (1833. nov. 21. Debrecen–1895. aug. 29. Debrecen. Temetés: 1895. aug. 31. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető).

[id.] Tüdős János testvérei: Tüdős Klára (1822. jan. 1. Debrecen–1900. nov. 13. Debrecen. Temetés: 1900. nov. 15. Debrecen, Kossuth utcai Temető), Tüdős József (1826. aug. 2. Debrecen–1899. márc. 16. Debrecen. Temetés: 1899. márc. 18. Debrecen, Kossuth utcai Temető) Debrecen szabad kir. város számvevője, 1848/49. évi honvéd hadnagy, Tüdős Zsuzsanna (1828. júl. 16. Debrecen), Tüdős Julianna (1830. szept. 19. Debrecen) és Tüdős Antal (1833. jan. 24. Debrecen).

Nagyszülei, anyai: Kálmánchey Móric (1846. ápr. 17. Újfehértó, Szabolcs vm.–1908. máj. 7. Debrecen Temetés: 1908. máj. 9. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető) jogász, debreceni ügyvéd, majd mezőrendőr-kapitány, hetei és berczeli Bakhó Erzsébet (1852–1935. máj. Debrecen). Szülei: dr. Tüdős János (1862. nov. 26. Debrecen–1918. jan. 10. Bp.) jogász, a Debreceni Első Takarékpénztár jogtanácsosa, Kálmánchey Irén (1872. máj. 8. Debrecen–1951. aug. 17. Bp.), a Magyar lányok hozománya (1930) c. híres szakácskönyv szerzője.

Tüdős János testvérei: dr. Tüdős Kálmán (1861. jan. 31. Debrecen–1928. ápr. 25. Debrecen. Temetés: 1928. ápr. 27. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető) orvos, Debrecen város tisztiorvosa; Tüdős Béla (1865. júl. 8. Debrecen–1943. ápr. 16. Hol?) az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak főmérnöke; Tüdős Antal (1867. máj. 18. Debrecen–1918. jún. 29. Debrecen. Temetés: 1918. júl. 1. Derecske, Református Temető) földbirtokos; dr. Tüdős László (1869. júl. 1. Debrecen–1900. máj. 13. Debrecen. Temetés: 1900. máj. 15. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető) jogász, ügyvéd és Szoboszlay Sándorné Tüdős Erzsébet (1871. nov. 19. Debrecen–1936. okt. 27. Debrecen. Temetés: 1936. okt. 29. Debreceni Köztemető).

Tüdős Kálmán gyermekei: Tüdős Endre orvos, gyermekgyógyász, egyetemi magántanár (1890. szept. 10. Debrecen–1951), ill. Kovács Józsefné Tüdős Ilona (1889. jan. 20. Debrecen–1974. szept. 9. Bp.) és vitéz Tóth Gyuláné Tüdős Katalin (1892. okt. 21. Debrecen–1954. júl. 2. Bp.).

Tüdős Ilona férje: dr. Kovács József (1882. szept. 6. Csíkszereda–1925. okt. 17. Bp.) gazdasági akadémiai tanár, az Országos Tejgazdasági Szövetség igazgatója, a Tejgazdasági Szemle szerkesztője; Kovács József és Erőss Veronika fia.

Tüdős Béla fia: [ifj.] Tüdős Béla (†1984. jan. 3. Bp. Temetés, hamvasztás: 1984. jan. 26. Farkasrét) gépészmérnök, az Egyesült Izzólámpaárugyár Rt. főmérnöke.

Tüdős Erzsébet férje: Szoboszlay Sándor (= Szoboszlai Pap Sándor, 1864. júl. 18. Nagykálló, Szabolcs vm.–1931. jún. 5. Debrecen. Temetés: 1931. jún. 7. Debrecen, Kossuth utcai Református Temető) a debreceni kir. ítélőtábla tanácselnöke.

Férje:

1. 1919. márc. 22.–1928: vitéz szunyogi Szunyogh Rudolf (1889. márc. 13. Debrecen) földbirtokos, huszárkapitány; Szunyogh Sándor és Béressy Ilona fia.

Gyermeke, leánya: Marosszéky Emilné Szunyogh Judit (1921. júl. 30. Debrecen–1980. dec. 14. Hol?). Elvált.

2. 1938. júl. 9.–1963. ápr. 26.: borosjenői Zsindely Ferenc (= írói nevén: Komáromi Ferenc, 1891. dec. 25. Kisvárda, Szabolcs vm.–1963. ápr. 26. Bp.) író, politikus, közlekedés- és kereskedelemügyi miniszter (1943. márc. 29.–1944. márc. 22.); Zsindely Ferenc és Wünsch Mária fia.

Iskola

A debreceni Dóczy Gedeon református felsőbb leányiskolában tanult (1905–1910), Vevey-ben (Svájc) egy előkelő svájci magánintézetben (1910–1911), majd Londonban folytatta tanulmányait (1912–1913). Hazatérése után Budapesten Bosznay István festőművész tanítványa (1914–1915), majd az Iparművészeti Iskolában Mihalitz Gyula növendéke (a Debreceni Első Takarékpénztár ösztöndíjasaként, textil, majd grafika szakon, 1915–1916). Másodéves korában azonban csak vendéghallgató lett, mert a budapesti tudományegyetemen Györffy Istvántól néprajzot és viselettörténet tanult (1916–1918).

A nagyhírű Dóczy Gedeon Református Leányiskolában osztálytársaiból elsőként szervezett Magyarországon női labdarúgó-csapatot (mindössze 11 évesen, 1906-ban; az intézet udvarában volt az első női labdarúgó-mérkőzés). Svájci tanulmányai után egy évet Angliában töltött, ahol megismerkedett a badminton játékkal. Hazatérése után 1914-ben ő hozta Magyarországra az első tollaslabda-felszerelést is, azaz ő volt az első magyarországi tollaslabdázó is.

Életút

A Tisztviselő Kaszinóban polgárlányoknak és asszonyoknak táncot tanított (a korszak tánctechnikáját forradalmasító példaképének, Isadora Duncannek módszere szerint (1918–1919), családja határozott közbelépésére meg kellett változtatnia táncpedagógiai terveit: férjhez ment Szunyogh Rudolf főhadnagyhoz (1919). A házaspár rövid debreceni tartózkodás után Érsemjénben telepedett le, ahol gazdálkodással foglalkozott (1919–1923). Édesapja halála után a család elszegényedett, miután megismerkedett Zsindely Ferenccel Budapestre költözött. A Magyar Kir. Operaház női jelmeztárának és szabászműhelyének vezetője (1925–1937), egyúttal a Magyar Rádió rendszeresen közölte divatlapszemléit (1927–1935). Az 1930-as években színházi és operaházi jelmezeket tervezett, balettszüzsét, színházi darabot és filmforgatókönyvet írt, valamint öt éven át minden nyáron szabadiskolát is vezetett, ahol a kor legkiválóbb festőművészei, művészet- és zenetörténészei vettek részt. A Kristóf tér 6. sz. alatti Pántlika Szalon tulajdonosa (1937–1944), első kollekcióját a margitszigeti Piccaddily-ben mutatta be. A Divatcsarnok (1940–1941), a Corvin Áruház Nőiruha Osztályának művészeti vezetője (1941–1943).

A II. világháború után kitelepítették (1951–1962); férjével Balatonlellén élt, egy nyaraló házmestere volt.

Tüdős Klára táncosnőnek készült, de művészeti tanulmányai hatására érdeklődése a népművészet, a népi iparművészet, a hagyományos magyarországi viseletek felé fordult. Első „műve” saját esküvői ruhája volt: a hagyományos népi formakincset – díszítő motívumként – alkalmazó kosztüme igen nagy sikert aratott. A váratlan elismerés hatására saját gyűjtésű népi textiljeiből kezdett el új ruhákat tervezni. Belvárosi divatszalonjában, az 1930-as években divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat, majd bekapcsolódott a Paulini Béla által vezetett Gyöngyösbokréta mozgalomba (1931-től). Ünneplő címmel kiadta 55 darab magyaros ruhamodellt ábrázoló népi ihletésű terveinek albumát (1938). Szintén 1938-ban, az Eucharisztikus Világkongresszusra ő tervezte a Kormányzóné díszmagyar ruháját. Nagylócon az angol gyapjúfeldolgozók mintájára kéziszövőtelepet alapított (1939). A milánói Iparművészeti Triennálén magyaros modelljeivel aranyérmet nyert (1940), majd a Nemzeti Szalonban Zsindely Ferenccel kezdeményezte az Erdélyi Háziipari és Népművészeti Kiállítást, ahol bemutatta magángyűjteményét is (1940–1941), a Corvin Áruházban Galériát hozott létre a kortárs magyar művészek bemutatására (1942). Tüdős Klára az 1940-es években az egyik legbefolyásosabb közéleti asszony lett: nemcsak a ruhái, a szalonja, de személyisége is „divatba jött”. A legismertebb filmcsillagok – mindekelőtt Szeleczky Zita – a szalonjában „ruházkodtak”, de szívesen mutatkoztak modelljeiben a Horthy család hölgytagjai is.

Tüdős Klára azonban nemcsak ruhákat tervezett. Nagy sikert aratott Kodály Zoltán Háry Jánosának (1926) jelmezeivel. Balettszövegkönyvet, színművet is írt (Gyöngy-kaláris, 1932; Nílusi legenda, 1940), saját forgatókönyve alapján filmet rendezett (Fény és árnyék, 1943); ő volt a második magyar filmrendezőnő (az első nagykászoni Balázs Mária után). Györffy István, élete végén, ismét felvette a kapcsolatot egykori (és első női) tanítványával. A néprajzprofesszor terve egy független, önálló alapszabállyal rendelkező népi kollégium volt. Klára asszony anyagi támogatása döntően befolyásolta a később Györffy Istvánról elnevezett kollégium megalakulását, sőt a kollégium német megszállás utáni átmentése is elsősorban a Zsindely házaspárnak köszönhető. A házaspár 1944-től zsidó menekültek százait mentette sváb-hegyi villájukban, utóbb több, közös búvóhelyet is létesítettek, amelyek idővel, a Svéd Vöröskereszt oltalma alá kerültek. Itt talált menedékre – többek között – Szakasits Klára három gyermekével; a családot Klára asszony később Darányi Kálmán volt miniszterelnök házában helyezte el, ahol a Bethesda református kórház ápolónőivel később anya- és csecsemőotthont rendezett be. A holokauszt idején tanúsított embermentéséért Zsindelyné Tüdős Klára posztumusz megkapta Izrael Államtól a Világ Igaza kitüntetést (Righteous Among The Nations, 2001-ben).

Tüdős Klára és férje, Zsindely Ferenc a II. világháború után részt vettek a magyarországi református közélet újraszervezésében, mindenekelőtt karitatív tevékenységbe fogtak: melegedőket, népkonyhákat szerveztek; Klára asszony ruhákat, terítőket, szőnyegeket varrt és hímzett. Istenhegyi otthonukban a megszállás idején felhalmozott konzerv- és tésztatartalékok a „felszabadulás” után is jól jöttek: ahogy elajándékozták azokat a nélkülözőknek, nemsokára újabb és újabb adományokat szereztek be. Klára asszony rendkívüli leleménnyel még évekig segíteni tudta a rászorulókat, egyúttal Új Magyar Asszony címmel képes magazint is indított (Áprily Lajos szerkesztésével, 1946-ban), illetve bibliaiskolát is szervezett. A Zsindely házaspár nemsokára azonban otthona elhagyására kényszerült, hisz Zsindely Ferenc, mint a Kállay-kormány kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere „fasiszta” politikusnak számított (jóllehet 1944. március 22-én minden tisztéről lemondott, sőt maga is üldözötté vált). A házaspárt 1951. jún. 4-én tizenkét évre (!) kitelepítették Balatonlellére, minden értéküket elvették, híres villájukat átadták a Magyar Református Nőszövetségnek, könyvgyűjteményük a Ráday Könyvtárba került. Klára asszony nem hagyhatta el új otthonát, így nem lehetett ott édesanyja halálos ágyánál és temetésén, elvették nyugdíjukat is, ám a hatalom rosszul számított. A mindenkin segítő, az egyszerű emberek körében már ikonikussá nőtt népszerű házaspárt sorra felkeresték azok, akiket egykoron Klára asszony és férje menekített, valamint azok, akiket már 1945 után segített. Zsindelyné Tüdős Klára baráti adományokból új gyülekezetet szervezett, idővel új otthonuk állandó találkozóhellyé, néma ellenállássá vált. Zsindely Ferenc tizenkét év múlva, 1963. ápr. 26-án hunyt el Budapesten, a Rókus Kórházban. Ugyanebben az évben, a minden vagyonától megfosztott Tüdős Klára egy kicsiny lakáshoz jutott Budapesten, a Schönherz Zoltán utcában. Nem sokkal később, veje is meghalt, s Tüdős Klára megpróbált új életet kezdeni leányánál, Juditnál, Ausztráliában. A mindenkin segítő, kitelepített, többszörösen is megalázott idős asszony azonban két év múlva visszatért – Budapestre. Még tizenöt évet élt, de súlyos betegen, fehér bottal közlekedve is, szinte minden idejét a budapesti Gyulai Pál utcai gyülekezetben töltötte, mint lelki gondozó segített a nála is elesettebbeken…

Emlékezet

Zsindelyné Tüdős Klára Budapesten hunyt el, a Farkasréten nyugszik (férjével, Zsindely Ferenccel közös sírban). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Alkotásait az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a debreceni Déri Múzeum őrzi.

Írásai, egyéb művei Sz. Tüdős Klára és Zs. Tüdős Klára néven is megjelentek.

Elismertség

A Györffy Kollégium egyik alapító tagja (1943).

Az Országos Református Nőszövetség elnöke (1946–1949).

Elismerés

A milánói Iparművészeti Triennále aranyérme (1940). 

Szerkesztés

Az Új Magyar Asszony c. lap alapító szerkesztője (1946–1949).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024