Danielik József

Született: 1821. április 5. Murány, Gömör vármegye
Meghalt: 1886. június 18. Pozsony, Pozsony vármegye
Temetés: 1886. június 20. Pozsony
Temetési hely: Szent András-temető

Család

Szülei: Danielik Ignác (†1843. Pest) megyei csendbiztos, Retvinszky Franciska (1793. jan. 25. Tiszolc, Gömör vm.), Retvinszky Mihály, a nagyrőcei vashámor tulajdonosa leánya.

 

Testvére: Danielik János (= Danielik Nepomuk János, 1817. máj. 20. Murány–1888. jan. 23. Eger, Heves vm. Temetés: 1888. jan. 25. Eger római katolikus püspök, író, újságíró. a Magyar Tudós Társaság (t.: 1858) és Danielik Ignác (1827. Murány–1874. ápr. 29. Bp. Temetés: 1874. ápr. 30. Kerepesi út) cs. és kir. kapitány, a Szent István Társulat tagja.

 

Felesége: 1855–1886: erzsébetvárosi Török Terézia (= Török Riza, korábban: Morvay Elekné, †1909. okt. 7. Bp. Temetés: 1909. okt. 9. Kerepesi út), Török Kajetán (†1893. okt. 20. Bp.) és Ladányi Anna leánya.

 

Gyermekei, leánya: Vajmár Ivánné Danielik Ilona (†1940. jan. 12. Bp.) és lossonczy Farkas Miklósné Danielik Katalin (†1928. jan. 30. Bp. Temetés: 1928. febr. 1. Kerepesi út) téglási postamester; fia: Danielik Viktor (†1874. aug. 17. Bp. Temetés: 1874. aug. 19. Kerepesi út) gimnáziumi tanuló.

 

Danielik Ilona férje: Vajmár Iván (= Waymár János, †1897. jan. 21. Pozsony. Temetés: 1897. jan. 23. Pozsony) evezős, a Pozsonyi Hajós Egylet tagja, pozsonyi gyártulajdonos. A pozsonyi Vajmár család a Vaymár és a Wajmár névváltozatot is használta. Vajmár Iván elvált, második felesége: vaszójai Vaszó Irén (= 1869-ig vaszójai Scherz Irén, 1860. ápr. 7. Pozsony).

 

Nevelt gyermekei, fia: alsódraskóczi Morvay Ákos (1849–1894. márc. 27. Abbázia. Temetés, ideiglenes: 1894. márc. 28. Abbázia) magyar kir. posta- és távirdatanácsos és leánya: marienburgi Hubert Jánosné Morvay Anna.

 

Morvay Ákos felesége: szentgyörgyvölgyi és szentivánfalvi Szép Blanka (1856. ápr. 26. Szabadka, Bács-Bodrog vm.–1922. dec. 17. Bp. Temetés: 1922. dec. 20. Kerepesi út), Szép György (1811. márc. 22. Nyírbogdány, Szabolcs vm.–1864. dec. 31. Szabadka) és Majoros Klára (1834. Szentgyörgy, Bács-Bodrog vm.–1907. jún. 25. Szabadka) leánya.

 

Morvay Ákos és Szép Blanka fia: Morvay Ákos (1883. ápr. 27. Temesvár–1934. júl. 8. Bp. Temetés: 1934. júl. 12. Palics, családi sírbolt) m. kir. honvéd alezredes, zongoraművész.

 

Szép Blanka második férje: királyházai Ruffy Pál (1854. dec. 15. Csehi, Komárom vm.–1934. aug. 25. Bp. Temetés: 1934. aug. 28. Székesfehérvár, díszsírhely) jogász, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a magyarországi gyermekvédelem egyik kezdeményezője, a gyermekmenhelyek országos felügyelője (1903-tól); Ruffy Kálmán (1827–1873) Bars vármegyei szolgabíró és Mátéffy Borbála (1836–1903) fia.

Iskola

Elemi iskoláit Podolinban, középiskolai tanulmányait a rozsnyói premontrei gimnáziumban végezte (1827–1838).

Életút

Tanulmányai befejezése után a 4. huszár ezredben szolgált (1838–1844), majd az ezred iskoláiban tanított (1844–1848). A forradalom és szabadságharc idején a Gömör vármegyei önkéntes nemzetőr zászlóaljnál szolgált (1848. szept.-től), a Jellasics elleni harcok során főhadnaggyá léptették elő. A fel-dunai sereg Gömör-Zemplén vármegyei egyesített önkéntes zászlóaljában főhadnagy (1848. nov.–1848. dec. 23.), százados (1848. dec. 23-ától, 1849. jan. végén hazatért). A Gömör vármegyében megalakult ún. védzászlóalj tagjaként részt vett a felső-magyarországi hadszíntéren (századosként, 1849. ápr. 15-étől; 1849. jún.-tól kapitányként). Az összeomlás után Pesten telepedett le, a Szent István Társulat ügynöke (1851–1853), hivatalnoka (1853–1856), titkára (1856–1858), igazgatója (1858–1860). A Kereskedelmi Minisztérium titkára (1867–1871), osztálytanácsosa (1871–1878), a pozsonyi postaigazgatóság vezetője (1878–1884), nyugdíjazták (1884).

Az első magyar nyelvű modern életrajzi lexikon szerzője. A Szent István Társulat 1854-ben adta ki Ferenczy Jakab Magyar Irodalom és tudományosság története c. munkáját. E mű kiegészítéseként jelent meg a Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény (Ferenczy Jakab és Danielik József munkája, 1856-ban). Ferenczy eredeti gyűjtése közel 300 nevet tartalmazott, ám a meglévő anyag csak 1848-ig követte nyomon az életutakat. A kézirat pótlásával, ill. kiegészítésével bízták meg az akkor már évek óta Pesten, a Szent István Társulat munkatársaként és a Religio c. lap szerzőjeként is tevékenykedő Danielik Józsefet. A lexikon összesen 622 magyarországi alkotó „életírását” mutatta be (szerzőként Danielik feltüntette az 1850-től a pozsonyi jogakadémián tanító Ferenczy Jakabot is, a folytatásként 1858-ban megjelent II. kötet azonban már egészében az ő műve). Danielik az elsők között tett kísérletet a hazai folyóirat-irodalom feltárására, figyelme kiterjedt a magyarországi tudományos irodalomra is. Munkamódszeréről keveset tudni, ám annyit a mű előszavában elárult, hogy igyekezett elkerülni a „túlságosan áradozó dicséréseket”, leginkább a tényekre és az életmozzanatok ismertetésére szorítkozott. Részletesebb életút-ismertetőket csak azoknak a szerzőknek tartott fenn, akiknek életrajzuk más gyűjteményekben „benne még nem foglaltatott”. Így aztán az a különös helyzet állt elő, hogy Arany Jánosról ugyan megállapítja, hogy „a most élők közt hazánk legnagyobb költőjének tartja, ám az utána következő Arenstein József matematikus professzor életét részletesebben tárgyalja. (Petőfi Sándor viszont nem kapott helyet sem az I. sem a II. kötetben, valószínűleg a cenzúra miatt…) A Magyar Írók Szinnyei József klasszikus lexikonfolyamának a közvetlen lexikográfiai előzményének tekinthető, a munka azonban elsősorban életrajzi vázlatokat közölt, a szócikkeknek nincsenek elkülönült bibliográfiai részei, a könyvészetet Danielik beleszőtte az életút-narrációkba. Szinnyei műve nem véletlenül vette fel a Magyar írók élete és munkái címet. Szinnyei hatalmas alkotása elsőként egyesítette a hagyományos bibliográfiákat a Danielik által kidolgozott életrajzi szemelvényekkel.

Szerkesztés

Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia munkatársa (1859-től). A Religio c. egyházi és irodalmi lap munkatársa (1854–1855). A Családi Lapok segédszerkesztője (1857–1860).

 

Az Egri Értesítő (1861. jan. 1.–1861. dec. 29.) és az Egri Posta szerkesztője (1862. jan. 5.–1862. jún. 1.).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024