Jacobi Roland

Született: 1893. március 9. Beszterce, Beszterce-Naszód vármegye
Meghalt: 1951. május 21. Budapest

Család

Régi besztercei evangélikus családból származott.

 

Nagyszülei: Jacob/Jacobi/Jakobi Károly Brassó város tanácsosa, majd polgármestere (1896–1898), Rimer Sarolta; Schiffbäumer Ágoston, Lányi Lujza. A Jacobi és a Schifbäumer család viszonylag közeli rokonok (unokatestvérek) voltak, a család tagjai közül többen házastársak voltak.

 

Szülei: Jacobi Károly (= Jakobi Károly, 1862. Höltövény, Brassó vm.–1926. dec. 11. Bp. Temetés: 1926. dec. 15. Farkasrét) a budapesti V. kerületi Markó utcai állami főgimnázium r. tanára (1911–1925), c. tankerületi főigazgató, Schiffbäumer Lujza (1870–1947. febr. 6. Bp. Temetés: 1947. febr. 11. Farkasrét). Édesapja épp akkor hunyt el, amikor Jacobi Roland az első londoni asztalitenisz-világbajnokságon győzött.

 

Felesége: egerfarmosi és sztregovai Kandó Erzsébet (†1966. Isztambul) asztaliteniszező, teniszező, Jacobi Roland írásainak illusztrátora; Kandó Gyula (1877. máj. 5. Bp.–1947. szept. 17. Bp.) és Jámbor Gizella (1879. febr. 16. Kolozsvár) leánya. Elvált. [Más adatok szerint nem voltak házasok, az eljegyzést felbontották.] Kandó Gyula Kandó Kálmán (1869–1931) testvére volt. Jacobi a BBTE számos teniszezőjét vette rá az asztaliteniszre: Kandó Erzsin kívül, húga, Kandó Magda, valamint Chmura Margit és Radicke Helmut is a sportág második korszakának kiváló hazai játékosai voltak.

 

Kandó Erzsébet 2. férje: Bayindirli Esat [= Bay-Indirli Esszad] török állampolgár, az I. világháború után Magyarországon élt.

Iskola

A budapesti V. kerületi Markó utcai állami főgimnáziumban éretts. (1909), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1913); közben egy évet Berlinben tanult (1912–1913).

Életút

A Belügyminisztérium (BM) segédfogalmazója (1913–1914), fogalmazója (1917–1921) minisztériumi segédtitkára (1921–1928), minisztériumi titkára (1928–1931), miniszteri osztálytanácsosa (1931. jún. 8.–1944). A Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság h. vezetője (1931. jan. 1.–1935. ápr. 30.), a hivatal átszervezése után a BM Közjogi Osztály Állampolgársági Alosztálya vezetője (1935. máj. 1.–1941. dec. 31.), az újabb átszervezés után a BM Állampolgársági Osztály vezetője (1942. jan. 1.–1944. okt.).

 

A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidán raboskodott. Miklós Aladár – dálnoki Miklós Béla testvére – visszaemlékezése szerint az oroszok közeledtének hírére 1945. márc. 28-án gyalog Kismartonba, majd Ebenfurtba vitték. A foglyokat Ebenfurtban vagonokba rakták és a bajorországi Pfarrkirchenbe deportálták, utóbb a közel kétszáz embert Passau környéki településeken helyezték el. (Miklós Aladár 1945. júl.-ban tért haza, akkor Jacobi még Bajorországban tartózkodott.) Beszterczey-Jacobi Roland 1945. okt.-ben már hazatért. A BM igazolóbizottsága ekkor vezetőállásra alkalmatlannak találta. Megállapította, hogy a volt osztályvezető nem volt fasiszta érzelmű, de 1941-ben, a kárpátaljai zsidókitelepítések idején „a minimumra redukálta az állampolgársági okiratok kiadását”, ennek következtében sokan nem kaphatták meg igazoló irataikat, emiatt sokukat deportálták.

A ZRI (Zavart Rendező Ifjak, 1907–1909), az MTK asztaliteniszezője (1909–1913), a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) asztaliteniszezője, teniszezője (1923–1928), majd uo. a Tenisz Osztály és az Asztalitenisz Alosztály elnöke. A BBTE alelnöke (1942–1944).

 

A Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnöke (1938–1944) és a Nemzeti Sportbizottság (NSB) tagja (1941–1944).

 

Asztaliteniszben: négyszeres világbajnok (1926: egyes, férfi páros, csapat; 1928: csapat), vb 2. (1926: vegyes páros), vb 3. (1928: férfi páros). Négyszeres magyar bajnok (1909, 1910: egyes; 1911: férfi páros; 1925: vegyes páros). 18-szoros magyar válogatott (1925–1928).

 

Teniszben: magyar bajnok (1925: fedett pályás férfi páros). A BBTE bajnoka (1925).

Jacobi Roland sportpályafutását a Markó utcai főgimnázium sportegyesületében, a ZRI-ben kezdte el. A legenda szerint tizennegyedik születésnapjára egy biliárdasztalt kapott ajándékba. A ZRI nem volt hivatalos klub, valójában a Markó utcai középiskolások és volt diákok baráti társaságaként alakult meg, akik aztán minden sportágban kipróbálták tudásukat és ügyességüket. A társaság sportoló tagjai MTK-s, BEAC-os és egyéb klubok növendék atlétái és futballistái voltak, Jacobi nem volt igazolt versenyző még, de akárcsak a többiek a budapesti lipótvárosi (V. kerületi) Hold utcai kávémérés biliárdasztalán kezdett el „szobasportolni”. Jacobi biliárdtapasztalatai miatt nemsokára a ZRI egyik vezetője lett, s a kor szokásainak megfelelően a társaság a biliárdasztalon kezdett el „ping-pongozni”. A magyar asztaliteniszsport kezdetén a műegyetemisták uralták az első versenyeket, közülük is kiemelkedett az első magyar bajnok, a vegyészmérnök Redlich Béla, ill. (amikor Redlich felhagyott a pingponggal az evezés kedvéért) az építészmérnök ifj. László Albert. Jacobi Redlichhel még nem versenyezhetett, az 1907-es és 1908-as bajnok László Albertnek azonban már komoly ellenfele lett. Jacobi Roland az érettségije évében, 1909-ben megnyerte a MAFC nemzetközi versenyét, majd az egyesben az országos bajnokságon is győzni tudott. Jacobi 1909-ben lett az MTK versenyzője, érdekes, hogy nagy riválisa Mechlovits Zoltán (azaz akkor még Mechlovits Ármin) szintén 1909-ben lépett be az MTK-ba. Az 1909-es és az 1910-es év voltak az induló új sportág, az asztalitenisz első nagy évei. Az MTK rendezte az első nagy nemzetközi versenyt, ahol az egyes főversenyt „hatalmas küzdelemben” Jacobi Roland nyerte meg Mechlovits Ármin előtt, az itt először összeállt Jacobi–Mechlovits duó a párosban bizonyult a legjobbnak. (Jacobi Rolandot Mechlovits Zoltán mesterének, tkp. edzőjének és felfedezőjének tekintette, jóllehet Jacobi egy évvel fiatalabb volt nála.) Az 1909-es és az 1910-es években egyesben és párosban Jacobi valamennyi „senior” hazai pingpongversenyét megnyerte: egyesben általában Mechlovitscsal szemben, párosban általában Mechlovitscsal. 1911-ben azonban fordult a kocka. Mechlovits egyesben megszerezte a bajnoki címet, sőt szinte valamennyi versenyén győzni tudott: egyesben általában Jacobival szemben, párosban általában Jacobival. Míg 1909 és 1910 Jacobi Roland, 1911 Mechlovits Ármin győzelmeinek éve volt (az 1912-es év Pécsi Dani sikereivel telt el, Jacobi ekkor Berlinben tartózkodott, sem hazai, sem külföldi versenyeken nem indult el…)

 

Jacobi Roland 1923-ban tért vissza a hazai sportéletbe mint teniszező. Tizennégyen neveztek az első fedettpályás országos bajnokságra, ahol egyesben nem ért el helyezést. A győzelmet a nagy esélyes Kehrling Béla szerezte meg Göncz Lajos (Göncz Árpád köztársasági elnök apja) előtt; Jacobi a férfi párosban a kolozsvári Szikszay Gyulával azonban a második helyen végzett. Később sikeresebben szerepelt: 1925-ben Takáts Imrével megnyerte a férfi párost. Jacobi Roland aktív évei alatt a magyar (szabadtéri) ranglista 6–8. helyét foglalta el: Kehrling Béla, Fittler Kamill, Takáts Imre, Göncz Lajos és Kelemen Aurél mögött. Ahogy a korabeli szakírók megállapították Jacobi „styljének” a fedettpályás és mindekelőtt az asztali tenisz felelt meg.

 

Jacobi Roland ugyanis 1925 és 1928 között elsősorban asztalitenisszel foglalkozott. A Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) 1925-ben újra megrendezte a magyar bajnokságot (a budapesti Hitelbank „buffet-termében”, márc. 14–15-én; 57 egyéni [férfi és női] és 30 páros [férfi és vegyes] nevezéssel). Tizenkét év után újra ugyanazok voltak az esélyesek: Mechlovits Zoltán, Pécsi Dániel és Jacobi Roland. Jacobinak rövid asztalitenisz-karrierje során az ob-ken nem volt szerencséje. 1925-ben a hatos döntőben a 3. helyet szerezte meg (Mechlovits és Pécsi mögött) és a Kehrling Bélával alkotott férfi párosa is csak a második helyen végzett (természetesen a Mechlovits–Pécsi duó mögött). Vegyespáros-győzelme azonban sportágtörténeti jelentőségű lett: Wollemann Istvánnéval az első ízben kiírt magyar bajnokságot nyerték meg. (Wollemann-né Chmura Margit a magyar sporttörténet teljesen elfeledett képviselője; egyik első, igen sokoldalú sportolónője volt: a BBTE-ben teniszezett, amikor Jacobi rávette, hogy próbálja ki a pingpongot. Mindössze egy évig foglalkozott az asztalitenisszel, 1926-tól az autó- és motorversenyeken bukkant fel: az egyik első hazai „hölgychauffeur” volt…) Jóllehet a magyar bajnokságot 1926-ban (és 1927-ben) sem szerezte meg, Jacobi Roland azonban ezekben az években a világ legjobb asztaliteniszezője lett.

 

Az első asztalitenisz-világbajnokságot 1926. dec.-ben Londonban rendezték meg. (A vb-ket évente írták ki, de 1926. dec.-ben az 1927. évire került sor, ezért a II. vb-re 1928-ban került sor!) Tíz ország vett részt az első vb-n, közülük heten a csapatversenyekre is neveztek. A nyitó mérkőzésen, azaz az első vb első mérkőzésén nagy meglepetésre India 5:4-re legyőzte a rendező Angliát. A csapatok három főből álltak, mindenki két győztes játszmából álló mérkőzést vívott (egy-egy mérkőzés a berlini szabályok szerint huszonegy pontig tartott – két pontkülönbséggel kellett nyerni…). A körmérkőzések után Magyarország és Ausztria azonos pontszámmal, azaz öt győzelemmel és egy vereséggel állt. Pontegyelőség esetén nem a játszmaarány döntött (ez Magyarországnak volt jobb) és nem is az egymás elleni eredmény számított (ez Ausztriának kedvezett), hanem egy újabb, döntő mérkőzést rendeztek a világbajnoki címért. A sorsdöntő találkozón Jacobi Roland már nem versenyezhetett: a mérkőzés előtt táviratot kapott édesapja váratlan haláláról, s azonnal hazautazott a temetésre. Jacobi helyét a csapatkapitány Kehrling Béla vette át, s ez döntőnek bizonyult: Kehrling az utolsó mérkőzésen megverte az addig veretlen Pillingert – így Magyarország az első asztalitenisz-világbajnokságon valamennyi aranyérmet megszerezte! Pontosabban Jacobi Roland megnyerte az egyest és Pécsi Dániellel a férfi párost; a női egyesben Mednyánszky Mária győzött, aki Mechlovits Zoltánnal a vegyes párosban is a legjobbnak bizonyult.

 

Jacobi Roland miniszteri titkári kinevezése után felhagyott az asztalitenisszel: 1928-as visszavonulása egy korszak lezárását is jelentette. A sportág első magyar aranycsapatának tagjai közül Kehrling Béla és Jacobi Roland elsősorban teniszezők volt, Pécsi Dániel mindkét sportágban kiváló eredményeket ért el, Mechlovits Zoltán viszont szinte kizárólag csak asztalitenisz-versenyeken indult. Mechlovits – még aktív játékosként – korszakos tevékenységet fejtett ki az asztalitenisz népszerűsítésében, elsőként ismerte fel a feltörekvő új generáció (mindenekelőtt Barna Viktor és Szabados Miklós) zsenialitását. Mechlovits Zoltán és a MOATSZ megbízásából összeállította és kiadta a sportág első magyar nyelvű szabályait, ill. több népszerű cikket írt az asztaliteniszről.

Emlékezet

Jacobi Rolandot hivatalosan Jakobi Roland Károlynak hívták, az I. világháború előtt, sportpályafutása kezdetén, Jakobi Rolandként versenyzett (a sajtóban néha a családneve Jacoby változatban szerepet…) Az 1920-as években nevét már következetesen Jacobi Rolandként használta, minisztériumi tisztviselőként 1934-ben vette fel hivatalosan a Beszterczey-Jacobi Roland nevet. A beszterczey nem nemesi előneve, valószínűleg a család egy másik, azonos nevű tagjától, Jakobi Rolandtól (1901–) különböztette meg magát így.

 

Beszterczey-Jacobi Roland Budapesten élt és tevékenykedett, utolsó éveit is a fővárosban töltötte (utolsó ismert lakcíme: XII. kerület Hegyalja út 97., érdekesség, hogy nagy vetélytársával, Mechlovits Zoltánnal egy évben halt meg). Súlyos betegen, elfeledve hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugodott. Sírját felszámolták!

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024