Mechlovits Zoltán

Született: 1891. október 16. Budapest
Meghalt: 1951. március 29. Budapest
Temetés: 1951. április 2. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Nagyszülei: Mechlovits Hermán/Ármin kalaposmester, majd budapesti kalap- és divatáru-kereskedő (†1882. jún. 6. Bp. Temetés: 1882. jún. 7. Kerepesi út, Izraelita Temető), Breitner Róza; Riesz Sámuel (1834. Óbuda–1898. okt. 12. Bp.), Blau Jozefa (†1923. aug. 1. Bp.).

 

Szülei: Mechlovits Béla Albert (1848. Buda–1925. márc. 31. Bp. Temetés: 1925. ápr. 2. Farkasvölgyi Izraelita Temető), Riesz Johanna/Janka (= Riesz Julianna, 1866. máj. 2. Buda–1928. aug. 7. Bp.).

 

Felesége: 1919. márc. 7.–1920. nov. 8.: Farkas Hermin Terézia (1895. ápr. 9. Bp.), Farkas Farkas és Neumann Irma leánya. Elvált.

Iskola

A budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumban éretts. (1909). Osztálytársa volt – többek között – Szerelemhegyi Ervin (1891–1969) újságíró, szerkesztő, atléta, a stockholmi olimpia (1912) résztvevője és Téry Ödön (1890–1981) tornász, a stockholmi olimpián 2. helyzett magyar csapat tagja (1912).

 

A budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott (1910–1912), tanulmányait nem fejezte be. 

Életút

A Generali Bank tisztviselője (1912–1914), majd a Trieszti Általános Biztosító Társulat budapesti vezérügynökség főnöke (1920–1922).

Az MTK asztaliteniszezője (1908–1938) és az asztalitenisz-szakosztály vezetője (1925–1938).

 

Hatszoros világbajnok (1926: vegyes páros, csapat; 1928: egyes, vegyes páros, csapat; 1929: csapat), vb 2. (1926: egyes, férfi páros), vb 3. (1928: férfi páros; 1929: egyes, vegyes páros);

 

16-szoros magyar bajnok (1911, 1925, 1926, 1928: egyes; 1911, 1925, 1926, 1928: férfi páros; 1926, 1928: vegyes páros; 1926, 1927, 1929, 1930, 1932, 1937: csapat). 36-szoros magyar válogatott (1925–1930), az első magyar asztalitenisz-válogatott tagja. Örökös bajnok.

Mechlovits Zoltán Budapesten született régi budai/óbudai zsidó családban (Mechlovits Ármin/Hermán néven, utónevét elhunyt nagyapja, az ismert budai kalapostól örökölte.) Mechlovits Ármin néven kezdett el versenyezni: kezdetben középiskolás úszóversenyeken indult. A Magyar Úszó Egyesület (MUE) 1905. évi középiskolai versenyén 33,3 méteres gyorsúszásban helyezetlenül végzett. Az indulók között volt többek között Friedmann Tibor, aki később – Fazekas Tibor – néven az első olimpiai helyezett magyar vízilabdacsapat tagja lett (Stockholmban, 1912-ben, 1926-ban és 1927-ben pedig Európa-bajnoki címet is szerzett). A budapesti II. kerületi gimnázium – Mechlovits középiskolája – 1905-ben rendezte meg az első középiskolai asztaliteniszversenyt az Óbudai Torna Egylet helyiségében. A sporttörténelmi győzelmet Willner Pál szerezte meg Paduch Béla előtt, Mechlovits Ármin a 3. helyen végzett! (Willner és Paduch szintén a II. kerületi gimnáziumban járt, Mechlovitsnál egy évfolyammal feljebb…)

 

Mechlovits 1909-ben már az MTK versenyzője volt. Az MTK versenyén megnyerte a juniorok számára kiírt egyest, a „handicap”-ben nagy küzdelemre késztette az 1909. évi bajnokot, Jacobi Rolandot, ill. a páros versenyben Székely Zoltánnal is a 2. helyen végzett Jacobi Roland és Becske Frigyes mögött. Az 1910-es év volt az induló új sportág, az asztalitenisz első nagy éve. Az MTK rendezte az első nagy nemzetközi versenyt, ahol az egyes főversenyt „hatalmas küzdelemben” Jacobi Roland nyerte meg Mechlovits Ármin előtt, Jacobi Rolanddal – akit Mechlovits mesterének, tkp. edzőjének és felfedezőjének tekintett, jóllehet Jacobi egy évvel fiatalabb volt nála – megnyerte a páros versenyt is és természetes Mechlovits győzött az egyes nem főversenyben („bajnokok kizárva”) is. A korabeli sajtótudósítások szerint a verseny egyik szervezője már Mechlovits Ármin, az MTK titkára volt (és igen jól végezte a dolgát: több mint száz induló, több mint négyszáz játszmát játszott!) Az 1909-es és az 1910-es években Mechlovits valamennyi „senior” hazai pingpongverseny döntőjéig eljutott, ám egyesben mindegyiket elvesztette: általában Jacobi Rolanddal szemben (a Balaton-bajnokságot Siófokon azonban Pécsi Dani nyerte Mechlovitscsal szemben…) 1911 azonban már az „áttörés” éve lett. Egyesben és párosban is megszerezte első bajnoki címét, de szinte valamennyi versenyét (az MTK, a BEAC, a MAFC stb. verseny) megnyerte, sőt Pécsi Daninak is visszavágott a Balaton-bajnokságon. Míg 1909 és 1910 Jacobi Roland, 1911 Mechlovits Ármin győzelmeinek éve volt, az 1912-es év Pécsi Dani sikereivel telt. Pécsi a bajnokság döntőjében visszavágott Mechlovitsnak, és a klubversenyeken is eredményesebben szerepelt.

 

A következő évekről nincsenek sportágtörténeti adatok: Mechlovits Ármin – aki ekkor már inkább Mechlovits Zoltán néven szerepelt a lapokban – felhagyott a sportolással. A Generali Bankban helyezkedett el és (közelebbről nem ismert módon) részt vett a Pénzintézetek Tisztviselők Országos Sportszövetsége vezetésében. Mechlovits Zoltán egy későbbi interjújából kiderült, hogy 1914-ben részt vett az I. világháborúban, Irbit városban hadifogságban volt (többek között Misángyi Ottóval). A legenda szerint Misángyi Ottó a hadifogságban kezdte el írni az atlétika, Mechlovits Zoltán az asztalitenisz sportág történetét, de Mechlovits néhány kisebb elbeszélést is írt. Mechlovits azt állította, hogy egyik elbeszélése, a Sunderland’s Eleven (= A sunderlandi tizenegy) egy bűnügyi történet volt, amelynek szereplői a sunderlandi angol futballcsapat tagjai, akik egy bűnügybe keverednek. Mechlovits azt is megemlítette, hogy a kéziratot elküldte egy londoni barátjának, aki művének angol nyelvű színdarabváltozatát is elkészítette!

 

Mechlovits Zoltán – fent részletezett – sportolói karrierje mellett legalább olyan jelentős sportvezetői és szakírói tevékenysége. Az I. világháború után a budapesti bankok és pénzintézetek vezető szerepet játszottak a magyarországi asztaliteniszsport újjászervezésében. A banktisztviselő Mechlovits 1924-ben egyik kezdeményezője volt a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) megalapításának, elnöknek br. Ullmann Györgyöt, a Hitelbank vezérigazgatóját nyerte meg (a sportág első hivatalos közleményei a Hitelsportban, a bank lapjában jelentek meg…). A MOATSZ 1925-től rendezte meg a sportág országos bajnokságait, egyúttal (a német és az osztrák szövetséggel) kezdeményező szerepet játszott a nemzetközi asztalitenisz-szabályok egységesítésében. Mechlovits valószínűleg részt vett Berlinben az asztaliteniszsport első szabályalkotó ad hoc megbeszélésén (vagy az elsők között ismertette Magyarországon a berlini konferencia határozatait). A sportág új szabályai szerint egy játszma nem 30, hanem csak 21 pontig tartott, egy mérkőzés megnyeréséhez nem kettő, hanem három szettgyőzelem szükséges. Az új szabályok 1925-től fokozatosan váltották fel a régieket, 1926-tól már e szabályok szerint rendezték meg a világbajnokságokat, ill. a válogatott mérkőzéseket és a nemzetközi valamint a nemzeti bajnokságokat. Az I. világbajnokságon, Londonban Mechlovitsot a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (International Table Tennis Federation, ITTF) alapító tagjának (ezen belül a szabálybizottság tagjának) választották meg.

 

Sportvezetőként – még aktív sportolóként – korszakos tevékenységet fejtett ki az asztalitenisz népszerűsítésében. Visszavonulása után a magyar asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya (1930–1937); irányításával Magyarország a világ legeredményesebb asztaliteniszcsapata lett. Tanítványai közül kiemelkedik a 22-szeres világbajnok Barna Viktor (1911–1972), a 18-szoros világbajnok K. Mednyánszky Mária (1901–1978) és a 15-szörös világbajnok Szabados Miklós (1912–1962).

Emlékezet

Mechlovits Zoltán Budapesten hunyt el (utolsó ismert címe: VI. kerület Podmaniczky utca 21., érdekesség, hogy egy évben halt meg Jacobi Rolanddal), Temetésén megjelent Hegyi Gyula az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke, ravatalánál a búcsúbeszédet a tanítványok nevében Simon Béla edző, az IPARTERV versenyzője mondta.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024