Redlich Béla

Született: 1885. október 3. Budapest
Meghalt: 1944. december 23. Hegyeshalom, Győr-Moson-Sopron vármegye

Család

Nagyszülei, apai: Redlich Sámuel, Boskovitz Fanni.

 

Szülei: Redlich Dávid (†1922. márc. 23. Bp. Temetés: 1922. márc. 26. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) banktisztviselő, majd a Redlich Dávid-bankcég alapítója, Spitzer Borbála (= Spitzer Betty, †1914. márc. 30. Bp. Temetés: 1914. ápr. 1. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető).

 

Testvérei: Redlich Kornél (1881. jún. 7. Bp.–1928. márc. 7. Bp. Temetés: 1928. márc. 9. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető), Redlich Ernő (1882. szept. 19. Bp.), ill. dr. László Manóné Redrich Gabriella (= Redlich Ella 1879. márc. 3. Bp.–1942. nov. 27. Bp. Temetés: 1942. nov. 29. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető), dr. Fischer Aladárné Redlich Stefánia (1884. jún. 30. Bp.–1936. Bp.).

 

Redlich Dávid és Bernhardt Mina fia, Redlich Béla féltestvére: Redlich Vilmos (1860–1945. márc. 26. Bp.) kereskedő, kereskedelmi ügynök.

 

Felesége: 1913. febr. 3.– Porges Paula (= Schuler Paly, 1891. dec. 31. Bp.) Porges Ede (1861. nov. 23. Pest–1896. júl. 2. Bp.) és Schuler Ilona (= Schuler Ilona/Ilka, 1868. nov. 13. Nyíregyháza–1958. júl. 20. Bp. Temetés: 1958. júl. 26. Kerepesi út) leánya és sajóházai Schuler József (1858. jún. 7. Gyomaendrőd, Békés vm.–1913. szept. 27. Bp. Temetés: 1913. szept. 29. Kerepesi út) magyar kir. udvari tanácsos nevelt lánya.

A Schuler/Schuller igen kiterjedt, idővel sajóházai előnévvel nemesi rangra emelt kikeresztelkedett zsidó család volt. Schuler József első felesége Schuler Gizella (1862. márc. 4. Pest–1900. jan. 26. Bp.) és Schuler Ilka testvérek voltak.

 

Schuler József és Schuler Gizella fia: Schuler Jenő (1885. jan. 13. Bp.–1938. jan. 11. Bp. Temetés: 1938. jan. 14. Kerepesi út) vegyészmérnök, Redlich Béla műegyetemi évfolyamtársa, a MAFC első pingpongcsapatának tagja.

 

Gyermeke: ifj. Rönk Béla (1921. Bp.–1981. febr. Bp. Temetés, hamvasztás előtti búcsúztatás: 1981. febr. 14. Rákospalota).

Iskola

Középiskoláit a budapesti VI. kerületi állami főreáliskolában (1895–1898) és a budapesti V. kerületi Markó utcai Főreáliskolában végezte (1898–1903), az V. kerületi főiskolában éretts. (1903).

 

A budapesti József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. (1908), a drezdai műszaki főiskolán mérnökdoktori okl. szerzett (Redlich Alfréd néven, 1912); közben a höchsti Meister Lucius festékgyárban (Farbwerke vorm Meister Lucius und Brüning) szerzett gyakorlati ismereteket.

Életút

A Magyar Tarkapapír- és Papírkárpitművek Rt., ill. 1921-től a Vegyészeti Gyár és Színespapírművek alapító tagja (1912. dec. 21-étől) és az igazgatóság tagja (1913–1926), ügyvezető igazgatója és igazgatója (1916–1926).

A Műegyetemi Football Club, (MFC), ill. a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) teniszezője és asztaliteniszezője, ill. a Duna Evezős Egylet evezőse (1903–1908).

 

A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) korcsolyázója.

Redlich Béla, Magyarország első asztaliteniszbajnoka bécsi zsidó családból származott. Redlich sikeres érettségi „vizsgálata” után Bécsben tartózkodott, valószínűleg ekkor ismerkedett meg az új sportággal. (Édesapja, Redlich Dávid 1922. évi halála idején, a gyászjelentés szerint apja két testvére – Redlich Mór és Redlich Leopold – még mindig Bécsben élt.) A Műegyetemi Football Clubban (a MAFC akkori neve) talán ő ismertette meg a játékot, amelyet a Magyar Atlétikai Club (MAC) teniszezői már néhány éve ismertek. Az MFC labdarúgói és a MAC teniszezői voltak a hazai pingpong úttörői, a MAC rendezte az első országos versenyt (1903. okt. 28.–okt. 31. között) is, amelyet Polgár Lászó (egyes) és a Polgár László–Neumann László páros nyert. Redlich mindkét versenyszámban a második helyen végzett (párosban Reiner Lajossal versenyzett). Redlich Béla (Révész Béla néven) képviselte a magyar színeket Bécs város nemzetközi bajnokságán is, ahol egyesben a 3. helyet szerezte meg (1903. nov. 20-án). Ez volt a sportág első nemzetközi sikere! A MAC első országos versenyén a döntőben Polgár László 6:3, 9:7, 6:0 arányban győzte le Redlichet, Bécs város bajnokságán Redlich 30:19, 30:28-ra vesztette el az elődöntőt. Ebből a két eredményből rögtön kitűnik, hogy két különböző sportágról van szó. Redlich Béla Bécsben a „pingponggal” ismerkedett meg, azaz nem a „lawn tennis” játék imitációjával. A pingpongot két győztes mérkőzésre játszották, egy-egy játszma 30 nyert pontig tartott, két ponttal lehetett szettet nyerni; az adogató előbb a saját térfelére ütötte a labdát, ami aztán került csak át az ellenfél területére (ez a rakettjáték szabályrendszere). A MAC teniszezői „asztali teniszt” játszottak, azaz a tenisz szabályai szerint mérkőztek, az adogató az ellenfél térfelére ütötte a labdát, amelyet aztán vissza kellett juttatni a „service”-nek. Az „asztali teniszt” teniszütővel (vagy annál kisebb ütővel), a pingpongot „miniateur” ütővel játszották, az „asztali tenniszt” egy nagyobb (általában biliárd) asztalon, a pingpongot egy jóval kisebb (általában dohány) asztalon űzték. Az egyetemisták között a pingpongszabályok szerinti sportváltozat terjedt el. 1904. dec. 2-án Redlich részt vett az első asztalitenisz csapatmérkőzésen (MAFC–BEAC 6:0; Redlich 30:15, 30:28-ra győzött Zsitvay Tibor ellen. A győztes műegyetemisták között játszott a már említett Polgár László és a második magyar bajnok Tolnay József is…). A korszak sportolói az asztaliteniszt (vagy a pingpongot) csak kiegészítő sportágnak tekintették: a szabadtéri idényre készülő labdarúgók és teniszezők űzték ezt a „kedves szoba-sportot”, a fent ismertett két különböző szabály szerint. Redlich ebben is eltért kortársaitól – jóllehet néhány teniszversenyen is elindult – ő elsősorban a Duna Evezős Egyletet képviselte kevesebb, mint több sikerrel a különböző regattákon. A Duna a legtöbbször a harmadik helyen végzett a Pannonia és a Nemzeti Hajós Egylet evezős-alakulatai mögött. Redlich mind négyesben, mind nyolcasban versenyzett, 1905-től pedig a megalakuló evezősosztály titkárává választották.

 

Redlich Béla nemcsak az első magyar bajnokságot nyerte meg (1905. márc. 2–4-én), de ő volt az első bajnokság versenytitkára is. A sajtóban közzétett közlemény szerint a versenyeket a MAFC szabályai szerint játszották le, vagyis a pingpong és nem az „asztali tennisz” volt az irányadó. Kezdeményezésére egységesítették az asztalok méretét is (2,50–1,75–0,75 méter), az ütőket azonban nem szabályozták, azaz bármilyen ütővel rajthoz lehetett állni. Ez nyilván a MAC teniszezőinek szólt, ők azonban távolmaradtak a bajnoki küzdelemtől. A következetesen „ping-pong bajnokságnak” hívott versenyen a hét játékost nevezett MAFC dominált. Érdekesség, hogy a bajnokság nemzetközi volt, mert elindult rajta a bécsi Erwin Kaufmann – Redlich Béla bécsi barátja – és Edward Shires (MTK) angol labdarúgó, a sportág másik alapítója. Az egyes főverseny négyes döntőjébe végül csak műegyetemista jutott: az első helyen Redlich Béla végzett Veisz/Weisz Imre előtt. Harmadik lett Tolnay József és Ságody Ervin. Redlich Béla 1907-ben még elindult a bajnoki versenyen, ám ott nem ért el helyezést: a sportág harmadik egyes bajnoka, ifj. László Albert viszonylag simán, két játszmában, 30:19-re és 30:21-re verte a sportág első bajnokát. (László Albert szintén a Markó utcai főreáliskolában, egy évfolyammal Redlich Béla alatt végzett, minden bizonnyal Redlich révén ismerte meg a játékot.) Redlich 1908-tól csak evezősversenyeken indult: bár a MAFC-ban továbbra is evezőstitkárként tevékenykedett, regattákon még mindig a Duna Evezős Egyletet képviselte (jobban mint korábban: 1906-ban és 1907-ben egyes versenyeket is nyert).

 

Redlich Béla 1908-ban végzett a budapesti műegyetemen, majd négy évig a drezdai műszaki főiskola festékkémiai és -technikai intézetében folytatta doktori tanulmányait. Későbbi németországi sporttevékenysége nem ismert, az 1910-es években azonban még elindult hazai regattákon, majd csak szakmájával, csomagoló-, hullám- és színespapír-előállítással foglalkozott. Valószínűleg 1912-ben változtatta meg családi nevét, hisz az általa alapított Magyar Tarkapapír- és Papírkárpitművek alapításakor már dr. Rönk Béla néven szerepel dec.-ben (szabadalmait és találmányait viszont még dr. Redlich Béla néven adta be Magyarországon és dr. Redlich Alfréd néven Németországban). Redlich dr. ugyanis feltaláló is volt: élénk sajtófigyelmet keltett az általa tervezett ferde nyelű ernyő, amelynek nyele kihajtható volt az ernyőlap széléig. Redlich egy olyan ernyőt szerkesztett, amelyet szakadó esőben „olyképen tarthatunk testünk fölött, hogy képzelt függélyes tengelyünk az ernyőlap középpontján haladhat át.” A nyél három darabból lett összeállítva, az egyes részek egymáshoz képest csuklósan szögekbe állíthatóak. Az ernyő belső lapját – pingpong-tapasztalatai alapján – vékonygumi- és kaucsukréteggel vonta be, amelynek nem az volt a célja, hogy az esővíz ne szivárogjon át, hanem az, hogy ez a vegyes réteg elősegítse az ernyő gyors száradását és előmozdítsa az ernyő tartósságát. Az időközben Vegyészeti Gyár és Színespapírművek néven átalakult vállakozása 1926-ban csődbe ment, ezután több sikertelen kísérletet tett újabb ipari üzemek létesítésére (pl. Györki Józseffel barna patentlemez és fehér falemez előállítására szolgáló ipartelepet kívánt alapítani 1931-ben). Az 1930-as években még több szabadalmat is levédetett: pl. cellulóz előállítására, ill. benzin kénmentesítésére.

Emlékezet

Az első magyar asztalitenisz-bajnok Redlich Béla Imre néven született, gyermekkorát a fővárosban töltötte, de szüleivel és kiterjedt rokonságával gyakran megfordult Bécsben. Középiskolai és felsőfokú tanulmányait Budapesten (Redlich Béla néven) és Drezdában végezte (Redlich Alfréd néven ő volt az egyik első magyar vegyészmérnök-doktor!), német nyelvű dolgozatai Alfred Redlich néven jelentek meg. Magyarországon asztalitenisz/pingpong, lawn-tennis és evezés sportágakban Redlich Béla; Bécsben a nemzetközi pingpongversenyeken Révész Béla néven versenyzett. Nevét 1912-ben változtatta meg, vegyészeti vállakozásait dr. Rönk Béla néven vezette, utolsó adataink szerint 1938-ig. Életének utolsó évei ismeretlenek. A katolikus hitre áttért dr. Rönk Béla – tisztázatlan körülmények között – a holokauszt áldozata lett. Valószínűleg egy munkaszolgálatos század tagjaként (Bécsi úti halálmars) a Piliscsaba–Dorog–Süttő–Szőny–Gönyű–Dunaszeg–Mosonmagyaróvár–Hegyeshalom útvonalon hajtották Bécsbe. De nem ért oda. Neve megtalálható a Hegyeshalomban a tömegsírban eltemetett áldozatok között. A halál oka: végső kimerültség (due to exhaustion…)

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024