Pécsi Dániel, ifj.

Született: 1895. június 21. Túrkeve, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Meghalt: 2000. január 5. Montreal, Quebec, Kanada

Család

Nagyszülei: Pollák Márton (1825–1894), Strausz Fáni (= Strausz Fanny, 1899. ápr. 14. Békésszentandrás, Békés vm. Temetés: 1899. ápr. 16. Békésszentandrás, Izraelita Temető); Hoffer Lőrinc (= Hoffer Leopold, 1830–1889. ápr. 22. Szentes, Csongrád vm.) terménykereskedő, Grünwald Katalin/Katharina.

 

Hoffer Lőrinc és Grünwald Katalin fia: Heltai Ferenc (= 1879-ig Hoffer Ferenc, 1861. márc. 15. Szentes–1913. aug. 11. Bad Ischl, Felső-Ausztria, Ausztria) közgazdász, Budapest főpolgármestere (1913).

 

Szülei: dr. Pécsi Dániel (= 1881-ig Pollák Emánuel, 1855. jún. 19. Békésszentandrás, Békés vm.–1927. máj. 14. Bp. Temetés: 1927. máj. 16. Farkasrét) orvos, az első magyarországi himlőoltónyag-gyártó intézet alapítója, Hoffer Janka (1864. ápr. 1. Szentes, Csongrád vm.–1915. júl. 24. Bp. Temetés: 1915. júl. 27. Farkasrét).

 

[id.] Pécsi Dániel testvérei: Pécsi Dávid (= 1883-ig Pollák Dávid, 1852. febr. 15. Békésszentandrás), ill. Schwitzer Dezsőné/Jakabné Pollák Mária (= Pollák Mári, 1857. jan. 3. Békésszentandrás), Kilényi Adolfné Pollák Cecília (= Pollák Cili, 1859. júl. 29. Békésszentandrás) és Kilényi Józsefné Pollák Rozália (= Pollák Záli, †1931. ápr. 7. Arad Temetés: 1931. ápr. 9. Arad, Izraelita Sírkert). Kilényi Adolf (†1925. máj. 16. Arad. Temetés: 1925. máj. 18. Arad, Izraelita Sírkert) és Kilényi József testvérek voltak.

 

Pécsi Dávid és Hoffer Katalin fia: dr. Pécsi Mihály (†1915. okt. 22. Doberdo) jogász, a budapesti Demokrata Kör ügyésze, ezüst vitézségi éremtulajdonos, az I. világháborúban hősi halált halt. Pécsi Dánielné Hoffer Janka és Pécsi Dávidné Hoffer Katalin (†1923. febr. 1. Bp. Temetés: 1923. febr. 3. Farkasrét, Izraelita Temető) nem voltak rokonok.

 

Kilényi József és Pollák Záli fia: Kilényi Ede (= Kilényi Edward, 1884. jan. 25. Békésszentandrás–1968. aug. 15. Tallahassee, Florida, Egyesült Államok) zeneszerző, zenei író.

 

Testvérei: dr. Bársony Alajosné Pécsi Julianna (= 1908-ig Breuer Alajosné, 1884. febr. 16. Túrkeve–1948. jún. 23. Rotterdam, Hollandia), dr. Dobosi Mártonné, majd Süle Andrásné Pécsi Mária (= Dobosi-Pécsi Mária, 1885. febr. 1. Túrkeve–1961. febr. 15. Bp.) írónő és dr. Pollák Lajosné Pécsi Piroska (= Lengyel Lajosné, 1888. máj. 14. Túrkeve–1935. okt. 30. Bp. Temetés: 1935. nov. 1. Felsőgöd), ill. dr. Pécsi István (†1927. nov. 15. Bp.) fogorvos.

Id. Pécsi Dániel visszavonulása után ifj. Pécsi Dániel és Pécsi István vették át édesapjuk oltóanyagüzemét. Néhány hónappal később azonban Pécsi István egy német vegyészeti gyár injekciókészítményének vizsgálata (kipróbálása) közben életét vesztette.

 

Pécsi Mária első férje: dr. Dobosi Márton (1879. ápr. 2. Hol?–1938. jan. 5. Bp. Temetés: 1938. jan. 7. Rákoskeresztúri Izraelita Temető) orvos, nőgyógyász; Dobosi Rudolf és Vogel Mária fia.

 

Felesége:

1. 1919. márc. 29.– Spanyol Ibolyka (1898. júl. 1. Bp.); Spanyol Sándor (= 1913-ig Spiegel Sándor, 1869. szept. 28. Felsőcsöpöly, Pozsony vm.–1950. szept. 23. Bp.) mérnök, a BHÉV igazgatója és Spanyol Olga leánya. Elvált.

2. 1929. dec. 21.– Horváth Irén (= Horvát Teodóra Irén, 1904. márc. 29. Bp.); Horvát Sándor és Horvát Teodóra Mária leánya.

 

Gyermeke, leánya: Pécsi Éva (= Rajczi Éva, 1933. ápr. 14. Bp.).

Iskola

A budapesti I. kerületi állami főgimnáziumban éretts. (1913), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett. (1919), majd egy évet Berlinben is tanult (1919–1920?).

Életút

Az I. világháborúban négy éven át tartalékos orvos-hadnagyi rangban szolgált. Leszerelése után apja intézete, a budapesti a Pécsi Dani és István-féle Oltóintézet – Magyarország első védőoltóanyag-termelő intézete – vezetője (1920–1942). Testvére és édesapja váratlan halála után maga vezette az intézetet, amely egyes adatok szerint idővel egyesült a Pápay-féle Szérumtermelő Intézettel. Az oltóanyag-termelési engedélyét a magyar kir. földművelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben „önkéntes lemondás” miatt azonnali hatállyal megvonta (1942. jan. 24.). Kanadába való távozása után vállalata vezetésével dr. Szathmáry József orvost bízták meg (1944. aug. 8-ától).

A MAFC (1910–1911), az MTK (1911–1913), a BEAC asztaliteniszezője (1914–1919), ismét az MTK asztaliteniszezője és teniszezője (1924–1933: megszakításokkal).

 

Háromszoros világbajnok (1926: férfi páros, csapat; 1928: csapat), vb 2. (1928: vegyes páros). Ötszörös magyar bajnok (1912: egyes; 1925, 1928: férfi páros; 1926, 1927: csapat). 19-szeres magyar válogatott (1925–1928).

Pécsi Dani a középiskolában kezdett el versenyszerűen sportolni: atlétikai és úszóversenyeken szerepelt, de már 1910-ben részt vett egy asztalitenisz-versenyen „a legjobb középiskolai pingpongozó címért”. Első versenyét még nem kísérte nagy siker: legjobb barátja, a VII. kerületi Barcsay utcai főgimnáziumban járó Székely Zoltán (akinek biztatására próbálkozott meg ezzel a „szobasporttal” a korszak uralkodó pingpongklubjában, a MAFC-ban) szerezte meg a győzelmet. Pécsi Dani a hendikepversenyben a 2. helyen végzett, ezen kívül a 4. lett a felnőtt egyes versenyben és 5. (Székellyel) a férfi páros főversenyben. 1911-től már mindketten az MTK-ban játszottak – egy csapatban a sportág hőskorának klasszikus játékosaival, Jacobi Rolanddal és Mechlovits Zoltánnal (akkori nevén még Mechlovits Árminnal). Jacobi, Mechlovits és Pécsi (valamint a párosspecialista Székely) uralta a korszak nagy versenyeit. Míg 1909 és 1910 Jacobi Roland, 1911 Mechlovits Ármin győzelmeinek éve volt, az 1912-es év azonban már Pécsi Dani sikereivel telt el, valamennyi nagy hazai versenyt (beleértve az országos bajnokságot) megnyerte, párosban pedig felnőtt hozzá Székely Zoltán. (Székely 1912-ben férfi páros magyar bajnok lett, igaz nem Pécsivel, hanem ifj. Nádasi Gusztávval). Pécsi Dani 1913-ban megkezdte orvosi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, egyetemi évei alatt a BEAC (újonnan alakult szakosztálya!) színeiben versenyzett, de csak egy eredménye ismert: 1913-ban megnyerte a BEAC házi versenyét (a később szintén ismert asztaliteniszező, válogatott Biener Ernő előtt).

 

A magyarországi asztaliteniszsport következő tíz évéről (1913–1923) szinte semmit sem lehet tudni. Mechlovits Zoltán hadifogságban volt, hazatérése után próbálta összegyűjteni a „ping-pong-eseményeket”. Feljegyzései nem maradtak fenn, a visszaemlékező kortársak csak azt erősítették meg, hogy országos versenyek helyett csak házi „bajnokságokat” vívtak – eltérő szabályok szerint. (Jóllehet a versenyeket általában két nyert játszmára vívták, még nem szűnt meg a teniszben használatos pontszámítás, de már igen gyakran játszmánként harminc pontig „matcheltek”, viszont néha felbukkant a háromjátszmás, huszonegy pontos szett is). A szabályok egységesítésében és a Magyarországi Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) megalakításában a legfontosabb szerepet a banktisztviselők, s mindenekelőtt Mechlovits Zoltán fejtette ki. Aztán 1926. jan.-ban a három legjobb magyar játékos részt vett Berlinben a német nemzetközi bajnokságon. Az egyesben a főversenyt Mechlovits Zoltán nyerte meg (Jacobi és Pécsi előtt), a Gelb-Weiss-serleget azonban Jacobi Roland szerezte meg (Mechlovits és Pécsi előtt). A verseny utáni ad hoc értekezletén (berlini konferencia) a résztvevő nemzetek nemcsak egy nemzetközi asztalitenisz szövetség megalakításáról és az első világbajnokság megrendezéséről döntöttek, de megállapodtak a sportág új számolásában is: a mérkőzések három nyert játszmáig tartanak, játékonként 21 pontot lehet szerezni (egy szettet két ponttal kellett megnyerni).

 

A világháború után az első ismert országos versenyt a BBTE rendezte. A győzelmet Jacobi Roland szerezte meg Székely Zoltán előtt. (Mivel Székely Zoltán 1922-től az Egyesült Államokban tartózkodott, s hazatérése után a Mátyásföldi LTC-ben kezdett el pingpongozni és „lawn teniszezni” valószínűbb, hogy testvére Székely Pál végzett a 2. helyen.) Pécsi Dániel neve nem bukkant fel az 1923-as és az 1924-es házi versenyek eredményeiben, ám az MTK az újjáalakult pingpongszakosztályában 1925. jan.-ban alelnöknek kérte fel, ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy ezekben az években is versenyzett vagy komolyan fontolóra vette, hogy 1925-ben visszatér az asztaliteniszsporthoz…

 

A MOATSZ 1925-ben újra megrendezte a magyar bajnokságot (a budapesti Hitelbank „buffet-termében”, márc. 14–15-én; 57 egyéni [férfi és női] és 30 páros [férfi és vegyes] nevezéssel). Tizenkét év után újra ugyanazok voltak az esélyesek: Mechlovits Zoltán, dr. Pécsi Dániel és dr. Jacobi Roland. 1925-ben a hatos döntőben Mechlovits Zoltán győzött Pécsi Dániel előtt, a nagy esélyes Jacobi csak a 3. helyet szerezte meg, a Mechlovits–Pécsi kettős megnyerte a férfi párost, a Jacobi Roland–Kehrling Béla duó előtt. Vegyes párosban pedig a Pécsi–Sipos Anna kettős végzett a 3. helyen (itt a győztes a Jacobi Roland–Wollemann Istvánné kettős lett.) 1926-ban Pécsi Dani Jacobi Rolanddal alkotott közös párost, Jacobi (akinek általában nem sikerültek a magyar bajnoki szereplések) pechsorozata azonban Pécsire is hatott. Jacobi egyesben döntőbe sem került: Mechlovits lett az első Pécsi előtt, míg az abszolut esélyesnek tűnő Jacobi–Pécsi alakulat szintén vereséget szenvedett az alkalmi Mechlovits–Freudenheim (Bécs) kettőstől. (Jacobi ezúttal a vegyes párost sem nyerte meg: Kandó Erzsivel a 2. helyet szerezte meg ismét csak Mechlovitsék mögött. Mechlovits párja Friedmann Lili volt…)

 

Az első asztalitenisz-világbajnokságot 1926. dec.-ben Londonban rendezték meg. (A vb-ket évente írták ki, de 1926. dec.-ben az 1927. évire került sor, ezért a II. vb-t 1928-ban rendezték meg!) Tíz ország vett részt az első vb-n, közülük heten a csapatversenyekre is neveztek. A nyitó mérkőzésen, azaz az első vb első mérkőzésén nagy meglepetésre India 5:4-re legyőzte a rendező Angliát. A csapatok három főből álltak, mindenki két győztes játszmából álló mérkőzést vívott (egy-egy mérkőzés a berlini szabályok szerint huszonegy pontig tartott – két pontkülönbséggel kellett nyerni…). A körmérkőzések után Magyarország és Ausztria azonos pontszámmal, azaz öt győzelemmel és egy vereséggel állt. Pontegyelőség esetén nem a játszmaarány döntött (ez Magyarországnak volt jobb) és nem is az egymás elleni eredmény számított (ez Ausztriának kedvezett), hanem egy újabb, döntő mérkőzést rendeztek a világbajnoki címért. A sorsdöntő találkozón Jacobi Roland már nem versenyezhetett: a mérkőzés előtt táviratot kapott édesapja váratlan haláláról, s azonnal hazautazott a temetésre. Jacobi helyét a csapatkapitány Kehrling Béla vette át, s ez döntőnek bizonyult: Kehrling az utolsó mérkőzésen megverte az addig veretlen Pillingert – így Magyarország az első asztalitenisz-világbajnokságon valamennyi aranyérmet megszerezte! Pontosabban Jacobi Roland megnyerte az egyest és Pécsi Dániellel a férfi párost; a női egyesben Mednyánszky Mária győzött, aki Mechlovits Zoltánnal a vegyes párosban is a legjobbnak bizonyult. Két évvel később, 1928-ban Stockholmban Pécsi (és Jacobi) még tagja volt a világbajnok magyar csapatnak és Pécsi a vegyes párosban (a német Erika Metzgerrel) a 2. helyet is megszerezte. Pécsi 1928-ban egyesben megnyerte Dél-Németország bajnokságát, férfi párosban Mechlovitscsal a 2. helyet szerezte meg a walesi nemzetközi bajnokságon és ekkor érte el talán legnagyobb egyéni sikerét: a döntőben Mechlovits Zoltánt verve elhódította az angol bajnoki címet (de a selejtezőben és a verseny körmérkőzéses részében az összes angol válogatottat legyőzte, köztük a későbbi budapesti világbajnok, kiváló teniszező Fred Perryt is!)

Emlékezet

A sportág első magyar aranycsapatának tagjai közül Jacobi Roland – a sportág első egyéni világbajnoka – miniszteri titkári kinevezése után 1928-ban felhagyott az asztalitenisszel, Kehrling Béla szinte kizárólag csak a „lawn-tenisszel” foglalkozott. Pécsi Dánielt 1927-ben kettős gyász érte mind testvérét, mind édesapját elvesztette, 1928 (utolsó aktív éve) mégis az egyik legsikeresebbnek bizonyult, sportkarrierje 1929-től azonban háttérbe szorult elsősorban orvosi hivatásának és megörökölt egészségügyi vállalkozásainak élt. Mechlovits Zoltán a csapat legismertebb tagja (aki a többiekkel ellentétben csak az asztalitenisz sportágban versenyzett) még hosszú évekig aktív versenyző maradt. Mechlovits korszakos tevékenységet fejtett ki az asztalitenisz hazai megismertetésében, nemcsak elsőként ismerte fel a feltörekvő új generáció (mindenekelőtt Barna Viktor és Szabados Miklós) zsenialitását, de igyekezett megnyerni világbajnok versenytársait is a sportág népszerűsítésére. Jacobi Roland – Mechlovits Zoltán és a MOATSZ megbízásából – összeállította és kiadta a sportág első magyar nyelvű szabályait, ill. több cikket írt az asztaliteniszről. Mechlovits biztatására Pécsi Dániel is írt egy népszerű pingpongszakkönyvet, vélhetően szintén Mechlovits rábeszélésére az 1930-as években a MOATSZ-ban is vállalt feladatokat: közreműködött az 1929. évi és az 1931. évi budapesti vb lebonyolításában és népszerűsítésében, ill. 1933-ban egy rövid időre a szövetségi kapitányi posztra is felkérték.

 

Pécsi Dani miután végleg hátat fordított a sportágnak még tíz évig vezethette oltóanyag-termelő intézetét. Engedélyének megvonása után családjával Kanadába távozott, ahol valószínűleg orvosi hivatásának élt. További sorsa sokáig ismeretlen volt. Korábbi versenytársai közül emigrációjában senkivel sem tartotta a kapcsolatot. Magyarországon már az 1980-as években úgy tudták, hogy elhalálozott. Néhány éve a Pécsi-Pollák családok publikus genealógiai honlapjairól derült ki, hogy 104 (!) éves korában hunyt el Montreálban!

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024