Ajtay Miklós, vajasdi

Született: 1899. január 26. Mezőszengyel, Torda-Aranyos vármegye
Meghalt: 1987. június 10. Párizs, Franciaország

Család

Dédszülei, apai: Ajtay György, sepsiszentiváni Henter Anna és [id.] székelyudvarhelyi Ágotha Elek (1795–1876) nagybirtokos, ?.

 

Dédszülei, anyai: ?, ? és terebesi [id.] Hory Farkas (1813. okt. 30. Kótaj, Szabolcs vm.–1872. okt. 25. Magyar-Gyerő-Monostor, Kolozs vm. Temetés: 1872. okt. 27. Magyar-Gyerő-Monostor, Református Temető) református lelkész, költő, tanácsbíró, Magyar-Gyerő-Monostor település főjegyzője, nemes Aumüller Rozália (1823. júl. 16. Bánffyhunyad, Kolozs vm.–1869. máj. 1. Magyar-Gyerő-Monostor. Temetés: 1869. máj. 3. Magyar-Gyerő-Monostor).

 

Nagyszülei: [id.] Ajtay Péter (1825?–1907. jún. 2. Kolozsvár, Kolozs vm.) nagybirtokos, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag és Ágotha Eszter; érsekújvári Gyarmathy Zsigmond (1832. Kalotaszentkirály, Kolozs vm.–1908. máj. 2. Bánffyhunyad. Temetés: 1908. máj. 5. Bánffyhunyad, Családi Sírkert), Hory Etelka (1845. máj. 28. Magyar-Gyerő-Monostor–1910. ápr. 10. Kolozsvár).

Gyarmathy Zsigmond 1848/49-es honvéd főhadnagy, majd Kolozs vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a bánffyhunyadi takarékpénztár igazgatója volt. Testvéreivel az ún. Gyarmathy-eke feltalálója. Felesége Gyarmathy Zsigmondné (= Gyarmathy Zsigáné) ismert írónő, néprajzi gyűjtő volt.

 

Hory Etelka testvérei: Hory Béla (1845. jún. 1. Magyar-Gyerő-Monostor–1909. dec. 20. Kolozsvár. Temetés: 1909. dec. 22. Kolozsvár, Református Temető) jogász, költő, megyei árvaszéki elnök, a kalotaszegi egyházmegye gondnoka, Vörösmarty Mihály keresztfia és [ifj.] Hory Farkas (1848. okt. 31. Magyar-Gyerő-Monostor).

 

Hory Béla felesége: szentháromsági Magyary Ilona (1852?–1944. jan. 22. Kolozsvár. Temetés: 1944. jan. 25. Kolozsvár, Református Temető); Magyary Mihály (†1879. júl. 14. Kolozsvár. Temetés: 1879. júl. 16. Családi Sírbolt) kolozsvári városi tanácsos és Andrásofszky (= Andrásovszki/Andrasovszky) Mária leánya. Fiuk: Hory András (1883. jan. 5. Kolozsvár–1971. márc. 11. Bécs, Ausztria) diplomata, a külügyminiszter állandó helyettese, lengyelországi követ (1936–1939).

 

Magyary Ilona testvére: [id.] Magyary Géza (1850?–1904. dec. 20. Kolozsvár. Temetés: 1904. dec. 22. Kolozsvár) Kolozsvár rendőrkapitánya.

 

Magyary Géza leánya: Magyary Clementine (= Magyary Klementina, 1875. okt. 4. Kolozsvár), vajdahunyadi Bogdánfy Ödön (1863. dec. 18. Torda, Torda-Aranyos vm.–1944. márc. 13. Bp.) vízépítőmérnök, a József Műegyetem ny. r. tanára.

 

[ifj.] Hory Farkas fia: Hory Sándor (1885. szept. 29. Magyar-Gyerő-Monostor–1961. jún. 7. Székesfehérvár, Fejér vm. Temetés: 1961. jún. 10. Székesfehérvár, Református Temető) MÁV-állomásfőnök.

 

 

Szülei: [id.] Ajtay Géza (1859–1910. aug. 3. Meződomb, Kolozs vm. Temetés: 1910. aug. 5. Meződomb) földbirtokos, Gyarmathy Anna (1860–1947).

 

[id.] Ajtay Géza testvérei: [id.] Ajtay Gyula (1864?–1918. nov. 20. Kolozsvár. Temetés: 1918. nov. 23. Kolozsvár, Római Katolikus temető) földbirtokos, Kolozs vármegye tb. főszolgabírója, [id.] balogfalvi Czóbel Béláné, dr. Winkler Jenőné, majd kaposmérei Mérey Árpádné [id.] Ajtay Jolán (1873?–1942. nov. 2. Bp. Temetés: 1942. nov. 5. Székesfehérvár, Református Temető) és kisbudaki és rettegi Retteghy Béláné Ajtay Emma (†1943. aug. 19. Kolozsvár).

Ajtay Emma volt a legidősebb, [id.] Ajtay Jolán a legfiatalabb gyermek.

 

[id.] Ajtay Géza felesége: Hosszú Mária, [id.] kisnyíresi és restolczi Hosszú József (1825–1897. szept. 2. Bp.) országgyűlési képviselő, a magyar kir. állami számvevőszék alelnöke és tinkovai Macskássy Ilona (= Matskás/sy Ilona) leánya.

 

Hosszú Mária testvére: Hosszú Ilona (1863. okt. 24. Mocs, Kolozs vm.–1892. nov. 18. Bp. Temetés: 1892. nov. 20. Németvölgyi út), Toldy Ferenc Károly (1855. jan. 10. Pest–1893. aug. 12. Bp.) felesége; Toldy Ferenc Károly, Toldy Ferenc (= Schedel Ferenc Károly, 1805. aug. 10. Buda–1875. dec. 10. Bp.) irodalomtörténész, kritikus, az MTA tagja és Mojsisovics Anna fia.

 

[id.] Ajtay Jolán 2. férje: dr. Winkler Jenő (1877. ápr. 27. Debrecen, Hajdú vm.–1943. okt. 17. Debrecen. Temetés: 1943. okt. 19. Debrecen, Köztemető, Református Temető) fogorvos, rendelőintézeti főorvos; dr. Winkler/Vinkler Frigyes (†1893. szept. 23. Kolozsvár) Kolozs vármegye tb. főorvosa, mócsi járási tiszti orvos és Juszti/Justi Amália fia. Elvált. Gyermekük: Szilágyi Imréné, mad Szirányi Tiborné Winkler Judit (1902. jan. 31. Debrecen–1963. okt. 3. Eger, Heves vm. Temetés: 1963. okt. 6. Hatvan). Winkler Judit 1. férje: dr. Szilágyi Imre (1881. aug. 17. Debrecen–1935. júl. 5. Bp.) jogász, ügyvéd, magyar kir. járási végrehajtó; Szilágyi Imre (1855–1919) és Balkó Piroska (1859–1932) fia. Özvegy.

 

[id.] Ajtay Jolán 3. férje: kaposmérei Mérey Árpád (= Mérey Emánuel Károly Árpád, †1940. jún. 22. Székesfehérvár. Temetés: 1940. jún. 24. Székesfehérvár, Református Temető) magyar kir. ezredes. Gyermeke: ifj. Czóbel Béla (†1917. dec. 4. Pécs. Temetés: 1917. dec. 6. Pécs, Református Temető) honvéd huszárhadnagy.

id. és ifj. Czóbel Béla csak távoli rokona a festőművésznek, valójában a Zobel család giebelstadti német lovagi ágából származott. Ajtay Miklós ghiebelstadti (!) Czóbel Bélaként említette.

 

Ajtay Emma és Retteghy Béla leánya: dr. Winkler Jenőné Retteghy Margit (1883. jan. 22. Magyarpalatka, Kolozs vm.–1973. márc. 16. Bp.) színésznő. Retteghy Margit férje azonos Ajtay Jolán 2. férjével. Winkler Jenő aztán mindkettőjüktől elvált. Retteghy Margit és Winkler Jenő gyermeke, fia: [legifj.] Winkler Jenő (1919. jan. 1. Debrecen).

 

 

Testvérei: [ifj.] Ajtay Péter, [ifj.] Ajtay Géza (1898–1931. jan. 19. Bp.) katonai előadó, ill. dr. Szent-Iványi Józsefné Ajtay Erzsébet, göcsi Nagy Elekné Ajtay Etelka (†1932. máj. Mikor? Mocs) és [ifj.] Ajtay Jolán. [ifj.] Ajtay Gyula (†1916. jan. 8. Meződomb) a kolozsvári unitárius főgimnázium 3. osztály tanulója volt, amikor életét vesztette.

 

Ajtay Etelka férje: göcsi Nagy Elek (†1912. máj. 3. Mocs. Temetés: 1912. máj. 5. Mocs, Családi Sírbolt) földbirtokos, református presbiter, Kolozs vármegye törvényhatósági bizottsági tagja. Gyermekük: [ifj.] Retteghy Béláné göcsi Nagy Vilma (1888–1917. nov. 7. Magyarpalatka. Temetés: 1917. nov. 9. Mocs, Családi Sírbolt). göcsi Nagy Vilma férje, [ifj.] Retteghy Béla (1885. Magyarpalatka); [id.] Retteghy Béla és Ajtay Emma fia, Retteghy Margit testvére volt.

 

Felesége: Jakab Lenke (1904. jan. 1. Igló–1988. júl. Mikor? Párizs); Jakab Dénes (1866. Csíkzsögöd–1941. jún. 28. Nagybánya. Temetés: 1941. jún. 30. Nagybánya, Római Katolikus Temető) miniszteri tanácsos (1918–1927), Nagybánya bányakapitánya és Várallyi Lenke leánya.

Iskola

A kolozsvári református kollégiumban éretts. (1917), a kolozsvári, a pozsonyi menekült tudományegyetemen, majd a berlini és a párizsi egyetemen bölcsészhallgató (1919–1923). A párizsi Sorbonne-on bölcsészdoktori okl. szerzett (1923), Budapesten testnevelő tanári tanfolyamot végzett (1924).

Életút

Az I. világháborúban az olasz fronton harcolt (1917–1918), Erdély román megszállása után Budapestre menekült (1919), Münchenben fél évig munkásként dolgozott (1922), Rómában (1924), majd Párizsban élt (1924-től). A Párizsi Magyar Akadémia megalapítója (1926), ügyvezető elnöke (1926–1944). A Magyar Távirati Iroda (MTI) párizsi tudósítója (1933–1944), franciaországi emigrációs lapok munkatársa (1944–1954) a Szabad Európa Rádió belső munkatársa (Randolph Robban néven, 1954. ápr. 19.–1957. ápr. 30.).

Irodalomtörténeti, esztétikai tanulmányokat kritikákat és verseket írt.

 

Ajtay Miklós 1923-ban doktorált a Sorbonne-on, tanulmányai során csatlakozott a George-körhöz, Stefan George szellemi köréhez, majd George gondolatvilágának legfőbb magyarországi szószólójává vált. Ajtay 1926-ban megalapította a Párizsi Magyar Akadémiát, amely egy nemzedékszervezési kísérlet volt. Úgy vélte, hogy a Trianon után felnövő új magyar nemzedéknek szakítania kellene a régi Magyarország politikai sémáival. Hitvallása szerint a magyarságnak egyfajta belső, intellektuális meditáció és magas szintű esztétika útján kellene újjászületnie. Ezzel függött össze legismertebb elmélete az esztétikai imperializmus, amely egy kultúra, egy faj azon tudatos törekvését jelentette, hogy saját belső, egyedi szellemi értékeit és életerejét formába öntse, ezzel hozzájáruljon az egyetemes emberi kultúrához. Az esztétikai imperializmus Ajtaynál egy önvédelmi önkifejezési elmélet: a kultúra hódítása az élet kiteljesedését és győzelmét jelenti az élettelen anyag felett. A hatalom akarása, biológiai feszítőerő, nem politikai erőszak, Ajtay itt Nietzsche gondolatait (Wille zur Macht) ültette át a kultúrára. Ajtay Párizsból küldött írásai közel kerültek az esztergom-tábori szalézi fiúintézetben tanító Féja Gézához, aki épp akkor szakított Szabó Dezsővel. Féja Géza és Bányai Kornél Esztergom-Táborban tanítottak, majd jelentős szerepet játszottak az esztergomi Forrás c. reprezentatív antológiában (a kötetet Bányai Kornél szerkesztette, a bevezető tanulmányt Ajtay Miklós írta, 1927-ben). A Szabó Dezső bűvköréből szabadulni akaró és a George-kör eszméinek elemeit sajátjába beépítő Féja Géza (1900–1978) Hajnali meditációjában Ajtay Miklóst a „vallásalapítók” tisztaságának hordozójaként, az ún. sziget-sors részesének tekintette. A sziget-sors azt jelentette, hogy Magyarország addig vízió volt, s ez a vízió szülte azt a Magyarországot, ami csak sziget: „Hol Erdély, hol a kurucság, hol a bujdosás volt a szigetünk, ahol megbújtunk Istenünkkel, végzetünkkel.” A sziget-sors tette testvérré ezt az új generációt, akik azonban azt is tudták már, hogy nekik magasabb szintre kell jutniuk. Ajtay generációja – írta Féja, aki szintén ez a generáció – már nem lehet portyázgatások, politikai drámák és kormányozható fátumok népe. Amíg a sziget-sorsú régi magyarok legjellemzőbb mozdulata a düh volt, addig Ajtay már „isteni szelídségről”, egy, Isten architektúrájában élő felsőbb mezőről beszél, ami nem „a nyugtalan csolnakos mithosza az e szelídség, hanem a Magyar Hellászé.”

 

Ajtay Miklós a franciaországi magyar emigrációban is vezető személyiség maradt, jóllehet esztétikai és kulturális antropológiai nézeteivel teljesen magára maradt, tragikus módon „sziget-sorsba” került. Franciaországban két kisebb visszhangot kiváltó francia nyelvű regényt írt. A Si l’Allemagne avait vaincu. [Ha Németország győzött volna.] (1950) c. műve egy ukrónia, ami a náci Németország győzelme után kialakult geopolitikai helyzet szépirodalmi ismertetése. A művét még japán nyelvre is lefordították, a legenda szerint maga Ajtay Miklós juttatta el a Hirohito császárnak ajánlott művet Tokióba. A Le robot germanophile télécommandé. [A távirányított németbarát robot.] (1956) a francia–német kapcsolatokról szóló szatíra. A forradalom idején támadta Nagy Imre miniszterelnököt, felelősségét hangsúlyozva a szovjet intervenció miatt (valószínűleg ezért kellett megválnia a Szabad Európa Rádiótól), ezután visszatért franciaországi magyar nyelvű politikai elemzéseihez, amelyek az 1956. okt.-i véleménye miatt nagy érdeklődést és állandó vitákat váltottak ki az emigráns sajtóban.

 

Ajtay Miklós mindkét regénye, ahogy franciaországi írásai is Randolph Robban néven, a Szabad Európa Rádióban közölt gondolatai és publicisztikái egy része Monostori Miklós néven jelentek meg (A vajasdi Ajtay család Magyargyerőmonostorról származott, álnevével szülőföldje iránti tiszteletét fejezte ki.)

Elismertség

A Szabad Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke.

A Magyar Szabadság Tanácsa (1958-tól) és a Vörösmarty Irodalmi Kör vezetőségi tagja (1961-től).

Szerkesztés

Írásai Magyarországon elsősorban az Új Élet (1922-től) a Szózat (1924-től), a Világ c. lapokban (1925-től); Párizsban főként az Új Hungária (1953–1971) és a Magyar Könyvbarátok c. lapokban jelentek meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2026