Aggházy Károly

Született: 1855. október 30. Pest
Meghalt: 1918. október 8. Budapest
Temetés: 1918. október 10. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Sz: Aggházy György (1817–1905. ápr. 29. Budapest. Temetés: 1905. máj. 1. Farkasrét) női szabómester, Boda Katalin (1817–1861). Aggházy György második felesége, Aggházy Károly nevelőanyja: Weisz Franciska (†1875. márc. 12. Budapest). Aggházy György harmadik felesége: Némethy Jozefa. Testvére: Aggházy Gyula (1850–1919) festőművész. F: 1. losonczi Farkass Alice (= Farkas Anna, 1859. márc. 29.), losonczi Farkass Károly és Bakody Erzsébet leánya. Fia: Aggházy Kamill (1882–1954) honvéd ezredes, hadtörténész, levéltáros. További gyermekei: ivádi Ivády Pálné Aggházy Anikó (1884. aug. 29.), Aggházy Bertalan (1886. jún. 6. Berlin), Rákóczi Ferencné Aggházy Júlia (1888. febr. 11. Berlin) zeneszerző, Jeszenszky Paulovics Gézáné Aggházy Melinda (1891. aug. 1. Budapest–1970. aug. 2. Budapest) színésznő, opera-énekesnő. Özvegy. 2. Reichart Ilona (1871–). Leánya: Herpy Gyuláné Aggházy Katalin (= Aggházy Kató 1906–).

Iskola

A Nemzeti Zenedében zongorázni tanult (1867–1870), majd Liszt Ferenc javaslatára, a bécsi Zenekedvelők Társasága konzervatóriumának hallgatója (1870–1874), tanulmányait a Zeneakadémián Liszt és Friedrich Robert Volkmann növendékeként folytatta (1875–1878), zeneszerzői és zongoraművészi okl. szerzett (1878), Párizsban, ösztöndíjjal tanult tovább (1878).

Életút

Tanulmányai befejezése után, Párizsban, Hubay Jenő hegedűművész kamarapartnere, akit londoni, algíri, brüsszeli és luxemburgi koncertjeire is elkísért (1878–1881), hazatérése után, a Nemzeti Zenede rk. tanára (1881–1882), a berlini Stern Konzervatórium és az ún. Kulák-féle Zeneakadémia Zongoraosztályának vezetője (1883–1889), ismét a Nemzeti Zenede rk. tanára (1889–1918), egyúttal az Operaház korrepetitora (1891–1892).

Szimfonikus költeményeket, operákat írt, zeneszerzői forma- és ízlésvilágára nagy hatással volt Liszt Ferenc (1811–1886) és Richard Wagner (1813–1883) munkássága. Művei a magyar romantikus zenei hagyományok folytatásai, a magyar műdal és tánczene elemeit a modern, nyugat-európai formai megoldásokkal ötvözte. Maritta, a korsós madonna c. operáját az Operaház mutatta be (1897), majd zongoraművészként sikeresen koncertezett Svájcban (1902–1903). II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról gyászindulóval emlékezett meg (Gyászhangok II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékére, 1905). 1891-ben az elsők között figyelt fel a tíz éves Bartók Béla tehetségére.

Szerkesztés

A Harmónia c. zenei folyóirat szerkesztője (Erney Józseffel, 1882).

Zenei írásai, kritikái és publicisztikái elsősorban a Budapesti Naplóban (1897-től) és a Zenevilágban jelentek meg (1901–1902).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018