Berzeviczy Albert, berzeviczei és kakaslomniczi
kultúrpolitikus
Született: 1853. június 7. Berzevice, Sáros vármegye
Meghalt: 1936. március 22. Budapest
Család
Sz: Berzeviczy Tivadar tanfelügyelő, Szinyei-Merse Amália.
Iskola
Középiskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Buda-Pesten végezte, a kassai jogakadémián, majd a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtud. karán végbizonyítványt (1874), államtudori okl. szerzett (1877), az MTA tagja (t.: 1904. máj. 13.; ig.: 1904. dec. 11.).
Életút
Sáros vm. tb. aljegyzője (1876–1877), első aljegyzője (1877–1878), tb. (1878–1880), majd tényleges főjegyzője (1880–1881); közben az eperjesi evangélikus jogakadémián a politika, a nemzetgazdaságtan és a jogtörténet r. tanára (1878–1881). A Szabadelvű Párt, majd feloszlása után (1905) a Nemzeti Társaskör tagja (amely az ő javaslatára vette fel 1910-ben a Nemzeti Munkapárt nevet). Országgyűlési képviselő (Eperjesi választókerület, 1881–1887; Lőcsei választókerület, 1887–1890; Budapest, VIII. kerület, 1890–1905; Budapest II. kerület, 1910–1916). A Képviselőház második (1895. jan.–1896. jún.), majd első alelnöke (1895. jún.–1898. okt.). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) a felsőoktatás ügyével fogl. előbb miniszteri tanácsosi (1884–1886), majd államtitkári rangban (1886. máj. 5.–1887. jún. 10.), a tárca vallásügyi adminisztratív államtitkára (1887. jún. 10.–1894. jún. 9.), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke (1901–1903), Tisza István első kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere (1903. nov. 3.–1905. jún. 18.), majd újabb kormányzása idején a Képviselőház elnöke (1910. jún. 30.–1911. nov. 7.), a Főrendiház (1916–1918), majd a Felsőház tagja (1927–1936). Az MTA elnöke (1905. szept. 27.–1936. márc. 22.).
A Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke (1895–1904), majd az Országos Testnevelési Tanács első elnöke (1913–1923).
Kultúrpolitikusként a magyar–olasz kapcsolatok fejlesztésén fáradozott, kezdeményezője a Római Magyar Intézet megalapításának. A magyar–olasz művelődés- és kultúrtörténeti kapcsolatok kutatója, útirajzokat, naplójegyzeteket, esztétikai elemzéseket és történeti monográfiákat is írt. Főműve az abszolutizmus korát feldolgozó négykötetes munkája. Különösen jelentősek a magyar testnevelés és sport fejlesztése terén elért eredményei: a Nemzeti Torna Egylet (NTE) elnökeként közvetítő szerepet játszott a német mintájú tornaegyletek és az angol eredetű atlétikai klubok között.
Emlékezet
Mellszobrát Istók János készítette el (márvány, 1904).
Elismerés
A Szent István Akadémia (1916-tól) és a Petőfi Társaság t. tagja (1916-tól). A Kisfaludy Társaság r. tagja (1899-től), másodelnöke (1900–1923), elnöke (1923–1936). A Magyar Pen Club elnöke (1932–1936). A bécsi és a berlini tudományos akadémia l. tagja, a nápolyi Accademia Pontiana külső tagja. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöke (1896–1920), elnöke (1920-tól). A Magyar Külpolitikai Társaság elnöke. Az olasz–magyar kapcsolatokat ápoló Corvin Mátyás Irodalmi Társaság alapító elnöke.
Szerkesztés
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem tb. doktora. Corvin-lánc (1930).
Főbb művei
F. m.: A politika és a morál. (Eperjes, 1880)
Jelentés a németországi egyetemek kormányzati szervezetéről s gazdasági ügykezeléséről. (Bp., 1885)
Petőfi emlékezete. (Eperjes, 1886; 2. kiad. 1899)
Vörösmartyról. (Bp., 1899)
Közművelődésünk és a harmadik egyetem. (Bp., 1894)
A testi nevelés kérdéséről. (Bp., 1894)
A testi nevelés reformja. (Budapesti Szemle, 1897)
Az ismeretterjesztés eszközei az iskolán kívül. (Bp., 1896)
Itália. Úti rajzok és tanulmányok. (Bp., 1899; 2. bőv. kiad 1905; 3. bőv. kiad. 1924)
A parlamentekről. Két népszerű előadás. (Bp., 1899)
A középső felvidék szerepe tudományosságunk történetében. (Magyar Paedagogia, 1901)
Magyar utazók Olaszországban a múlt század első felében. (Bp., 1903)
Beszédek és tanulmányok. 1– 2. (Bp., 1905)
Törvényjavaslat az elméleti jog- és államtudományi államvizsgálatról és a jogi oktatásról. (Bp., 1905)
Régi emlékek. (Bp., 1907)
Gr. Széchenyi István. (Bp., 1907)
Beatrix királyné. (Bp., 1908)
A cinquecento festészete, szobrászata és művészi ipara. (Bp., 1909)
Lest tristes reines de la maison d’Aragon. (Revue de Hongrie, 1910)
A tájképfestés a XVII. században. (Bp., 1910)
A természet fölötti elem Shakespeare színműveiben. (Bp., 1910)
Programmbeszéd. (Bp., 1910)
Az olasz renaissance. A renaissance Magyarországon. Divald Kornéllal. (Bp., 1912; hasonmás kiad. 1997)
Válogatott beszédek. (Bp., 1912)
Történettudományi magyar állami intézet Rómában. (Bp., 1912)
Görögországi útirajzok. (Budapesti Szemle, 1913)
Michelangelo és Shakespeare szonettjei. (Bp., 1914)
A háború eddigi mérlege. (Budapesti Szemle, 1915)
Délen. Útirajzok és tanulmányok. (Bp., 1917)
Der Kampf und die Wahrheit. (Bp., 1917)
Trefort Ágoston emlékezete születésének 100. évfordulója alkalmából. (Bp., 1917)
Az absolutizmus kora Magyarországon. 1–4. (Bp., 1922–1937)
Az ötvenes évekből. (Bp., 1922)
A két Eötvös. (Eötvös Loránd Emlékkönyv, 1929).
Irodalom
Irod.: őry János: B. A. és a debreceni egyetem. (Debrecen, 1895)
Emlékkönyv B. A. írói működésének félszázados évfordulója ünnepére. Írták a miskolci (eperjesi) jogakadémia tanára. (Pécs, 1925)
Emlékkönyv B. A. úrnak, az MTA elnökének tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. (Bp., 1934)
Drucker György: B. A. és az Interparlamentáris Unió. (Pécs, 1934)
Praznovszky Iván: B. A. emlékezete. (Bp., 1937)
Balogh Jenő: B. A. emlékezete. (Bp., 1938)
Hatvany Lajos: B. A. (H. L.: Irodalmi tanulmányok. I. Bp., 1960)
Mann Miklós: Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. (Bp., 1993)
Felkai László: B. A., a művelődéspolitikus. (Magyar Pedagógia, 1998).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
