Bezerédj Amália, bezerédi

Született: 1804. április 15. Szentivánfa, Vas vármegye
Meghalt: 1837. szeptember 21. Máriavölgy, Pozsony vármegye

Család

Sz: Bezerédj György (1779–1863) Vas és Veszprém vármegye követe, Veszprém vármegye főjegyzője, alnádor és a kőszegi kerületi tábla elnöke, mezőszegedy Szegedy Antónia (1782–1842), Szegedy Ignác, zalai alispán leánya, Szegedy Rozáliának, Kisfaludy Sándor (1772–1844) hitvesének és múzsájának testvére. Amália a legidősebb gyermek volt, testvérei: Bezerédj Konstanczia (1806–1836), Bezerédj Etelka (1807–1888), Bezerédj Antónia (1809–1891), Bezerédj Lujza (1810–1872), Bezerédj László (1813–1871) és Bezerédj Elek (1823–1894). F: 1821. ápr. 15-étől Bezerédj István (1795–1856), [unokatestvére] országgyűlési követ, akit kiváló szónoki tehetsége miatt csak „a magyar Démoszthenésznek” neveztek. Egy kislányuk született: Bezerédj Flóra (= Bezerédj Floriana Mária Amália [1834–1844]; a Flóra utónév első ismert magyar képviselője).

Iskola

Felvilágosult szellemben nevelték: az írás-olvasás mellett latinul, németül, angolul és franciául tudott, kiválóan zenélt: zongorán és hárfán játszott. Miután édesanyja sokat betegeskedett, Amália tevékenyen részt vett kisebb testvérei nevelésében, tanításában; s ez a (kényszerű) gondoskodás fordította érdeklődését a nevelési elvek és módszerek felé. Családjával 1816–1821-ben Veszprémben éltek, férjével 1821. máj.-ban Hidjára (Tolna vármegye) költöztek.

Életút

Hidja a helyi (vármegyei) társasági és kulturális élet, ill. a magyar biedermeier szellemi központjává vált. Széles körű levelezésben állt kora ismert arisztokratáival; ugyanakkor egyik testvérével, Bezerédj Lászlóval franciául levelezett olvasmányélményeiről (elsősorban Shelley-ről és Byronról). Kottákat írt és gyűjtött, híres zongoraesteket adott, megpróbálkozott a zeneszerzéssel is (minden bizonnyal ő volt az első magyar zeneszerzőnő) számos dalt írt! Zenetörténészek, a Bezerédj Amália által írt dalokat három csoportba sorolták: 1. magyar hagyományokhoz kötődő dalok; 2. német gyermekdalok; 3. nagyobb igényű szövegű és dallamú dalok. A Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből (1823–1835) című gyűjteményben megjelent nyomtatásban egy verbunkos kottája (A d. B. monogrammal), a többi dalainak kottái későbbi könyveiben láttak napvilágot vagy kéziratban maradtak. Kisfaludy Sándor hatására élénk figyelmet szentelt a meginduló balatonfüredi színházi életnek. 

 

Miután férjét országgyűlési követté választották (1830) gyakran tartózkodott Pozsonyban. Élénk érdeklődéssel vett részt férje politikai törekvéseiben. A liberális mozgalom híveként aktívan bekapcsolódott a politikai vitákba. Leveleiben, írásaiban elsősorban a nőnevelés, ill. a művészeti (zenei) oktatás kérdéseivel foglalkozott. Novellákat, kisebb „beszélyeket” kezdett írni német nyelven. Írásai női sorsokat, romantikus életérzéseket örökítettek meg, amelyek szabad szellemben tárgyalták az asszonyi sors küzdelmeit a társadalmi előítéletek ellen. A nőnevelés kérdésével a Leányiskola (Die Mädchenschule) című művében foglalkozott először. Az írások Bécsben történő megjelenését a család barátai hiába szorgalmazták, kiadásuk meghiúsult, német nyelvű írásai visszhangtalansága miatt, férje biztatására kezdett el magyar nyelvű történeteket írni. Első, magyar nyelven megjelent elbeszélése, A remeték, a Szemlélő című folyóiratban jelent meg (Malby álnéven, 1835-ben). Művéről Bajza József írt kritikát. 

Az első kisdedóvó megalapítása után (Buda, 1828. jún. 1.) ő is hasonló intézmény alapítását tervezte Hidján. Rábeszélte br. magurai Augusz Antalt (1807–1878) az első vidéki óvoda megalapítására, majd gyűjtést szervezett a létesítendő intézmény javára. Ugyanakkor komoly szervezőmunkát is végzett egy vidéki „kézmű oskola” létesítésére. Kisgyermeke megszületése után, férje buzdítására, magyar nyelvű meséket, mondókákat kezdett el írni Flóra számára, és papírra vetette a kisdedóvó intézet létrehozásának körülményeit. Hidján – ahol a Tolna megyei nemesek rendszeres vendégei voltak a Bezerédj-birtoknak – társas összejöveteleken ismertette Wilderspin és Pestalozzi pedagógiai műveit, s itt olvassa fel kisebb írásait is. 

Bezerédj Amália legismertebb műve a Flóri könyve (1836; megjelent: 1839-ben, 1840-es dátummal!), az első magyar nyelvű verses, képes, kottás daloskönyv, s hosszú évtizedeken keresztül, a magyar gyermekkönyv-kiadás történetében különös jelentőséggel bírt. A képeskönyv a hidjai óvoda kisgyermekei számára készült (ott tanult a környék béres- és jobbágygyermekeivel együtt Flóri is). Bezerédj Amália már súlyos betegen kezdte el írni a kéziratot, amelyet halála után férje jelentetett meg. A könyv nemcsak ábécéskönyv, hanem a betűvetésen kívül még – többek között – játékok leírását, mondókákat, meséket, verseket, természettudományi ismereteket is közölt. A mű rendkívül nagy hatást gyakorolt a magyar óvodapedagógiára és művelődéstörténetre. Az első legeredetibb gyermekkönyv igazi pedagógiai segédeszköz, vademekum lett, amely közel száz évig volt könyvkereskedelmi forgalomba. Nemzedékek nőttek fel a könyv néhány soros versein, erkölcsi tanításain, a mű fontosságát olyan későbbi szerzők is újra és újra hangsúlyozták, mint pl. Benedek Elek: „Az én első könyvem nem az ABC volt…hanem a Flóri könyve. Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája.” (Édes anyaföldem, 1920).

 

Bezerédj Amália másik ismert művei a Földesi estvék (1840). A címben szereplő Földes-puszta Hidja, ahol a házigazda Földesi úr (= Bezerédj István) házában rendszeresen összegyűlnek a környező főnemesi és köznemesi családok és a helyi intelligencia (orvosok, tanítók), hogy megbeszéljék az embereket akkortájt igencsak foglalkoztató kérdéseket. A mű, a hidjai esték megörökítése, ahol az összejövetelek résztvevői az emberek jogairól, a közösségi nevelésről, a szegény gyermekek nevelésének szükségességéről beszélgettek. A mű Kisdedóvó-intézet című fejezetében Bezerédj Amália ismertette a hidjai óvoda felépítését, az ott alkalmazott pedagógiai elveit és megvalósításuk módszereit, továbbá a kisgyermeknevelés és az óvodai tanítóképzés érdekében kifejtett tevékenységét. Meggyőzően bizonyítja, hogy a kisdedóvókban magyar nyelven kell tanulni (az első, Brunszvik Terézia által alapított intézetben még német volt a tanítás nyelve!), s ehhez elengedhetetlenül szükségesek a magyar nyelvű olvasókönyvek és egyéb segédeszközök.

 

Bezerédj Amáliának két művén kívül még számos, kéziratban maradt írása ismert: a Bettike, a Kis Emma, a Lottika, valamint a személyes vonatkozásai miatt különösen érdekes Luizika című elbeszélések, amelyek mind kisgyermekekhez íródtak pedagógiai célzattal. Egy cím nélküli, kéziratos füzetben nyolc hosszabb-rövidebb elbeszélést őrzött, amelyek többnyire alacsonyabb sorból feltörekvő, tanulni vágyó gyermekekről szólnak, akiket jószándékú, nemes úrfiak és „úrhölgyek” vettek pártfogásukba. Bezerédj Amália egész életében a maga sajátos, de felettébb sikeres eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a kisgyermekek magyar nyelvű neveléséért, a nők közéleti szereplésének elfogadtatásáért az irodalom, a zene és egyéb művészetek és a tudomány területén. 

Emlékezet

Máriavölgyben (Pozsony vármegye) hunyt el, a stomfai plébános temette el, majd később a család hidjai sírjában helyezték végső nyugalomra. Szentivánfát, szülőhelyét 1970-ben Uraiújfaluhoz csatolták. Emlékét őrzi a helyi Bezerédj Amália Óvoda.

 

Kisfaludy Károly 1819-ben bemutatott ismert színművében, A kérőkben a Bezerédj házaspárt formálta meg. A Flóri könyvéről először a Figyelmező– az Athenaeum, Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály által szerkesztett melléklapja – adott hírt (1839. nov.-ben). Bezerédj István több példányt vásárolt Samuel Wilderspin Infant Education című, Joseph Wertheimer által németre fordított és kibővített változatából. A könyv döntő szerepet játszott a hidjai óvoda létesítésében. Bezerédj adott egy példányt Kossuth Lajosnak is, aki később, fogságában a munka jelentős részét magyar nyelvre fordította.

 

A Szekszárdi Kaszinó 1896-ban határozta el, hogy emléket állít Bezerédj Istvánnak. A szobor azonban csak a Kaszinó fennálásának századik évfordulóján készült el (Konrád Sándor alkotása, Szekszárd, Béla tér, a Megyeháza kertje, 1942). A talapzaton három dombormű látható: 1. Bezerédj István jobbágyai körében; 2. első felesége, Bezerédj Amália íróasztala mögött, az alábbi szöveggel: „Lánykádnak írtál verset, s Flóri könyve egy egész nemzet kincse lett”; 3. második felesége, Amália testvére, Bezerédj Etelka, Arany János „Jóságos özvegye.” 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013