Böckh Hugó, 1907-től nagysuri
geológus
Született: 1874. június 15. Budapest
Meghalt: 1931. december 6. Budapest
Család
Sz: Böckh János (1840–1909) geológus. Apósa Kresz Géza (1846–1901) orvos.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári okl. (1898), a müncheni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1899). Az MTA tagja (l.: 1915. máj. 6.).
Életút
A József Műegyetem Ásvány– és Földtani Tanszék tanársegéde (1896–1899), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ill. Főiskola ny. rk. (1899–1900), ny. r. tanára (1900–1914). Főbányatanácsos (1910), majd a Pénzügyminisztériumban a bányászati kutatások irányítója (miniszteri tanácsosi rangban, 1914–1918), az állami bányászati monopóliumok és kutatások központi igazgatója (c. helyettes államtitkári rangban, 1918–1921), kilépett az állami szolgálatból (1921). A bp.-i Földtani Intézet igazgatója (1929–1931).
A magyar kőolajkutatás nemzetközi hírű személyisége, a magyarországi földgáz- és kőolajkutatások irányítója. ő fedezte fel és tárta fel Erdélyben a nagy kiterjedésű kissármási földgázlelőhelyet (Lóczy Lajossal és Papp Károllyal, 1911), feltárta továbbá az egbelli (Nyitra vm., 1915) és a bujavicai (Horvátország, 1918) kőolaj-földgázlelőhelyeket, megkezdte az Alföld kutatását (1918). Az egbelli feltárásnál sikerrel alkalmazta br. Eötvös Loránd torziós ingáját, ezzel a kőolajkutatásban ezt az új geofizikai kutatási módszert elsőként alkalmazta a világon. A magyarországi kőolajkutatások előmozdítására egy angol olajtársasággal közösen megalapította a Hungarian Oil Syndicate Ltd.-t (1920). Az Anglo–Persian Oil Company geológiai tanácsadója (1923-tól), amelynek megbízásából sikeres olajlelőhely-kutatásokat végzett Perzsiában, Guatemalában, Kolumbiában, Trinidad szigetén, Venezuelában (1926–1928), Albániában és ismét Perzsiában (1928–1929). Geológia (1904–1909) című, kétkötetes tankönyve a tudományterület egyik alapmunkája.
Emlékezet
Szobra a Miskolci Egyetem aulájában látható (a Magyar Állami Földtani Intézetben készült szobor másolata, felavatták: 1990; 1992-ben ellopták, azóta újabb másolatát állították ki!). Egy másik szobra (bronz mellszobor, Béres János alkotása, 1988) a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum Olajipari Szoborparkjában van.
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (1930). A Magyarhoni Földtani Társulat választmányi (1916), t. tagja (1930).
Főbb művei
F. m.: Nagymaros környékének földtani viszonyai. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1899; németül: Die geologischen Verhältnisse der Umgebung von Nagymaros. 1899)
Parailurus anglicus és Ursus Böckhi a baróth-köpeczi lignitből, Háromszék vármegyében. – Orca Semseyi, új orca-faj a salgótarjáni alsó-mioczén rétegekből. Schlosser Miksával. (Bp., 1899)
Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek korviszonyairól. (Földtani Közlöny, 1901)
Geológia. 1. Általános geológia. 2. Stratigrafia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. (Selmecbánya, 1904–1909)
A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geológiai viszonyai. (Bp., 1905)
Szakértői javaslat Vihnye-fürdő gyógyforrása védőterületének megállapítása ügyében. (Selmecbánya, 1906)
Az Erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. (Nagysármás, 1911)
Az Erdélyi medence földgázelőfordulásainak geológiájáról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1911)
Adatok a kissármási gázkitörés ismeretéhez. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1912)
Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fosszilis szénhidrogén-előfordulásairól. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1914)
Brachyantiklinálisok és dómok kimutatása torziós mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1917)
Mining and Stone Industry in Hungary. Lázár Zoltánnal, Papp Simonnal. (Bp., 1920)
Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges. (The Structure of Asia. London, 1929)
Lóczy Lajos és a magyar geológia. (Földrajzi Közlemények, 1930).
Irodalom
Irod.: Rozlozsnyik Pál: nagysuri B. H. élete és munkái. (Földtani Közlöny, 1931)
Horusitzky Henrik: Dr. nagysuri B. H. emlékezete. (Hidrológiai Közlöny, 1931)
Vendl Aladár: B. H. l. tag emlékezete. (Bp., 1934)
Bogsch László: B. H. élete és munkássága az őslénytan és a stratigráfia területén. (Földtani Közlöny, 1976)
Csiky Gábor: B. H. szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogén- kutatásban. (Földtani Közlöny, 1976)
Kriván Pál: Általános földtan B. H. tolmácsolásában. (Földtani Közlöny, 1976)
Csiky Gábor: A mester és két tanítványa. B. H., Papp Simon és Pápai-Vajna Ferenc párhuzamos életpályája. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj és földgáz, 1982)
Vitális György: Böckh János és B. H. szerepe a magyar geológiában. (Földtani Közlöny, 1993)
Száz éve jelent meg Selmecbányán B. H. Geológia. – 1. Általános geológia – című kötete. (Földtani Közlöny, 2004)
Száz éve jelent meg Selmecbányán B. H. Geológia. – 2. Stratigrafia – című kötete. (Földtani Közlöny, 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
