Bródy Ernő
politikus, jogász
Született: 1875. szeptember 12. Miskolc
Meghalt: 1961. október 15. Budapest
Család
Zsidó családból származott. Sz: Bródy Vilmos kereskedő, Weinberger Regina. Leánya: Bródy Jozefa (1910–1971). Nagybátyja: Bródy Sándor (1863–1924) író.
Iskola
Elemi és középiskoláit Miskolcon, a református főgimnáziumban és Nagybányán végezte, Nagybányán éretts. (1894). A bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1900), ügyvédi vizsgát tett (1903), ismereteit hosszabb nyugat-európai tanulmányútja során egészítette ki.
Életút
Hazatérte után Budapesten ügyvéd (1904-től); elsősorban büntetőpereket vállalt, s hamarosan országos hírnévre tett szert. A Vázsonyi-féle Polgári Demokrata Párt (PDP) országgyűlési képviselője (Nagyszőlősi választókerület, 1906–1910; Halmi választókerület, 1910–1918), később pártjával együtt csatlakozott a Károlyi-féle Függetlenségi és ’48-as Párthoz (1918 ősze), majd Pethő Sándorral közösen újraélesztette a PDP-t (1919. jan.), de a Tanácsköztársaság alatt a párt beszüntette tevékenységét. Az összeomlás után a Nemzeti Demokrata Párt nemzetgyűlési képviselője (Budapest, 11. sz. választókerület, 1920–1922), majd országgyűlési képviselő (Budapest, 3. sz. választókerület, 1927–1944). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja; a fővárosi közgyűlésben a demokraták, később a nemzeti szabadelvűek frakcióvezetője (1908–1942; származása miatt eltávolították a képviselő-testületből: 1942. jan.). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után letartóztatták és internálták. A II. vh. után részt vett a PDP újjászervezésében; a párt képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Budapest, 1945. ápr.–nov.) a Budapesti Nemzeti Bizottság és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-i törvényhatósági bizottság tagja. A PDP alelnöke (1945–1947), elnöke (1947–1948), a Magyar Radikális Párttal (MRP) való pártszövetség idején (Polgári Radikális Pártszövetség néven, 1948–1949), ill. fúziójuk után az MRP társelnöke (1949. dec.). Bár sikertelenül indult az 1947. és az 1949. évi országgyűlési választásokon, később azonban pótképviselővé választották (Supka Géza helyére, 1949. márc. 10-én). – A Demokrácia Szabadkőműves Páholy tagja (1912-től).
A Lakók Szövetségének elnöke, a Kiskereskedők és Kisiparosok Csarnokának főtitkára, a Bűnügyi Védők Egyesületének alelnöke. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja. A Budapesti Izraelita Községkerület és a Hitközség számvevőszékének elnöke.
Pályája kezdetén védőügyvédként ért el sikereket, legismertebb ügye az ún. Zeisig-brossúra volt (= a Zeisig álnéven Habsburg- ellenes brosúrát szerkesztő Zigány Árpádot védte – sikerrel). Nagybátyja segítségével elhelyezkedett a Magyar Hírlap c. napilapnál, ahol, mint országgyűlési tudósító kapcsolatba került a nemzeti szabadelvű politikusokkal, elsősorban Vázsonyi Vilmossal. Az 1905-ös belpolitikai válság hatására intenzíven kezdett el foglalkozni politikával, belépett a PDP-be, s az 1906-os országgyűlési választásokon már képviselővé is választották (mindössze 15 szavazat különbséggel). A két vh. között a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) vezéralakja, Vázsonyi Vilmos halálát követően (1926), a Rassay Károly elnökletével létrejött liberális tömörülés, a Független Nemzeti Demokrata Párt (Egyesült Balpárt) tagja; az NDP kiválása után Rassayval maradva a Nemzeti Szabadelvű Párt (1935-től a Polgári Szabadságpárt) egyik vezetője. Jelentős szerepet játszott Budapest székesfőváros életében, a fővárosi képviselő-testületben elsősorban szociális kérdésekkel fogl., valamint több írásában támadta a magyarországi zsidótörvényeket. A II. vh. után vezető szerepet játszott a PDP újjászervezésében.
Szerkesztés
A Magyar Hírlap országgyűlési tudósítója, a Budapesti Napló (1903-tól), az Ügyvédek Lapja (1903-tól), a Jövendő (1904-től) és A Polgár c. lapok munkatársa (1908-tól). Tárcái és publicisztikái a fentieken kívül még elsősorban a Debreceni Ellenőrben (1891), az Ország–Világban (1894), a Budapesti Naplóban (1903), az Ügyvédek Lapjában (1903–1904), a Jogtudományi Közlönyben (1904), a Pesti Hírlapban (1907), a Közegészségügyben (1909), a Magyar Jogéletben (1909), a Városi Szemlében (1909) és a Pesti Naplóban jelentek meg (1913).
Főbb művei
F. m.: Szolgálati viszony és peres eljárás. (Jogtudományi Közlöny, 1904)
A budapesti lakáskérdés. (Városi Szemle, 1909)
Nyílt levél a halmi kerület választóihoz. (Bp., 1912)
A budapesti lakáskérdés. (Bp., 1917)
Néhány felszólalásának vázlata. (Bp., 1922)
B. E. nemzetgyűlési beszédei. A numerus claususról. – A botbüntetésről. (Bp., 1922)
B. E. beszéde a székesfőváros háztartásának szanálásáról. (Fővárosi Közlöny, 1931)
Magyar szabadelvűek száz év előtt. – A magyar szabadelvűek mozgalma a zsidók egyenjogúságáért 1840-ben. (Magyar Zsidó Szemle, 1934)
Ki magyar állampolgár? (Bp., 1938)
Székely Sándor István: A második zsidótörvény teljes, hiteles szövege részletes magyarázatokkal. A bevezetőt írta. (Bp., 1939).
Irodalom
Irod.: Sz. R.: B. E. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994)
Szemere Miklós: A Bródy család. (Remény, 1998)
Pelle János: A zsidótörvények és a magyar közvélemény. (Bp., 2001)
M. K. J.–Sz. R.: B. E. (Az 1947. évi országgyűlés almanachja. Bp., 2005)
Szemere Miklós: B. E.-ről. (Remény, 2008)
B. E. testámentoma. Közzéteszi Szemere Miklós. (Remény, 2010).
Megjegyzések
Gulyás: írásai összekeverve Bródy Ernő (1881–1945) újságíró műveivel! Lexikonok téves adata szerint az ő fia volt az olimpiai bajnok vízilabdázó Bródy György (1908–1967), aki valójában a másik Bródy Ernő fia volt!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
