Brutyó János
politikus
Született: 1911. november 20. Makó, Csanád vármegye
Meghalt: 1987. január 10. Budapest
Temetés: 1987. január 19. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon
Család
Parasztcsaládból származott. Sz: Brutyó Pál, Tóth Mária (†1930) napszámosok.
Iskola
Hat elemit végzett, cselédnek szegődött, majd szüleivel napszámosként dolgozott (1926–1930), ácsmesterséget tanult (1930). Két hónapos pártiskolát végzett (1946).
Életút
A két világháború között Budapesten ácssegéd, ácsmester. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja (1933-tól), az Ács Szakosztály vezetőségi (1934-től) és a MÉMOSZ központi választmányának tagja (1936-tól). A féllegális Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (1934–1936), ill. az illegális KMP tagja (1934-től).
A II. világháború után az MKP csillaghegyi (Budapest, III. kerület, 1945–1946), majd szentendrei járási szervezetének titkára (1946–1947). Az MKP Szervezési Osztálya, ill. az MDP KV Szervezési Osztályának instruktora (1947–1949), a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének (DÉFOSZ) KV titkára (1949–1950). A MÉMOSZ helyébe lépett Magyar Építőmunkások Országos Szabad Szakszervezete (1950. márc. 16.–1950. dec. 7.), az újabb átszervezés után az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárhelyettese (1950. dec. 7.–1951. jan. 27.), építésügyi miniszterhelyettes (1951. jan. 27.–1955. júl. 30.), az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete elnöke (1955. júl. 30.–1959. nov. 9.). A SZOT elnökségi tagja és főtitkára (1959. nov. 9.–1965. jún. 28.), elnöke (1965. jún. 28.–1966. dec. 3.).
Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1966. dec. 3. és 1982. jún. 24.–1987. jan. 10.). Az MSZMP PB póttagja (1962. nov. 24.–1966. dec. 3.). Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnöke (1966. dec. 3.–1982. jún. 23.).
Országgyűlési képviselő (Budapest, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Nógrád megye, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Salgótarján, Nógrád megye 1. és 2. sz. választókerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; 1985. jún. 8.–1987. jan. 10.). Az Országgyűlési Építésügyi Bizottságának elnöke (1958–1962). Az Elnöki Tanács tagja (1961. okt. 7.–1963. márc. 21.). Az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja és elnökhelyettese (1964–1982).
Emlékezet
Makón született, 1930-tól Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson, a temető díszravatalozójánál Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT elnöke és Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkára búcsúztatta.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951),Munka Érdemrend (1954), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1961 és 1971), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1981).
Főbb művei
F. m. Az egyösszegű utalványozásról. (Magyar Építőipar, 1955)
Vengerszkije profszojuzi v period sztroityel’sztva szocializma. (Moszkva, Profizdat, 1962)
A munkáshatalom erősítéséért. (Bp., Táncsics, 1975)
Pártegység és pártfegyelem. Beszédek, cikkek. 1968–1978. Összeáll., sajtó alá rend. Vértes Imre. (Bp., Kossuth, 1979)
Munkásévek. Visszaemlékezések. 8 táblával. (Bp., Kossuth, 1980): A választott úton. Beszédek, cikkek, nyilatkozatok. (Bp., Népszava, 1983).
Irodalom
Irod.: Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Barsi Tomaj: B. J.: Munkásévek. (Társadalmi Szemle, 1980)
Budapesti közéleti névmutató. 1945–1950. (Bp., 1980)
Maris János: Tevékeny élet. B. J. munkássága. (Propagandista, 1985)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1987. jan. 13.)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
