Budai Ézsaiás, nemes
történész, klasszika-filológus, református püspök
Született: 1766. május 7. Pér, [Szilágypér], Közép-Szolnok vármegye
Meghalt: 1841. július 14. Debrecen
Család
Sz: Budai András, Tárnok Katalin. Testvére: Budai Ferenc (1760–1802) református lelkész.
Iskola
Középiskoláit Debrecenben, a református kollégiumban, az egyetemet Wittenbergben végezte, ahol bölcsésztudori okl. (1792), hittudori okl. szerzett (1817); tanulmányait Hollandiában és Angliában egészítette ki (1792–1794). Az MTA tagja (t.: 1831. febr. 15.).
Életút
A debreceni református kollégiumban a történelem, a görög és a latin irodalom (1794–1822), a hittudomány r. tanára (1808–1822). A tiszántúli református egyházkerület főjegyzője (1813–1821) és a debreceni gyülekezet lelkipásztora (1821–1822), püspöke (1822. aug. 9.–1841. júl. 14.).
A magyar nyelvű klasszika-filológia úttörőjeként sokat tett a korabeli latin nyelvű oktatás helyett a magyar nyelvű oktatás bevezetéséért. Számos magyar nyelvű latin nyelvkönyvet és nyelvtankönyvet, valamint történelemkönyvet írt és szerkesztett, magyar nyelvű térképet nyomtattatott, ill. latin klasszikusokat korszerű magyar nyelvű magyarázatokkal látott el. Nevéhez fűződik a református iskolák 1807. évi tanrendének és oktatási rendszerének, az ún. álmosdi Ratiónak a kialakítása (Ratio Institutionis). Új rendszerű iskolai rendszert dolgozott ki a hagyományos, latin grammatikára és a latin szerzők műveire épülő tartalommal, s ennek szellemében reformálta meg a debreceni kollégiumot is. Püspökként kiállt a felekezeti jogegyenlőség mellett, kezdeményezte a zsinatpresbiteri rendszer bevezetését, több templomot és paplakot építtetett. Legjelentősebb munkája, a Magyarország históriája (I–III., 1805–1812) az első tudományos értékű magyar történeti munka. Az I. kötet a mohácsi vészig, a II. kötet Buda visszafoglalásáig, a III. kötet 1812-ig tárgyalja a magyar történelmet, sok forrásközléssel. Kezdeményező szerepet játszott a Magyar Tudós Társaság megalapításában, részt vett az MTA alapszabályainak kidolgozásában (1828; érdemeiért az elsők között választották meg a tiszteleti tagok közé, 1831-ben). Kiadta testvére, Budai Ferenc művét (Magyar ország polgári históriájára való lexicon, 1804–1805), az egyik első magyar életrajzi lexikont. Több hittudományi dolgozata és szónoklata is fennmaradt.
Emlékezet
Nagy klasszikus műveltségével és lenyűgöző tudásával igen nagy hatást gyakorolt tanítványaira, elsősorban Csokonai Vitéz Mihályra. Arcképét Barabás Miklós örökítette meg (Magyar Tudós Társaság évkönyve, 1845), ill. kőre rajzolta Strohmayer (Bécsben, kiadta: Vahot Imre 1859). Szülőhelyén, Szilágypéren emléktáblát avattak (a helyi református templomban, 1991) és bronz mellszobrát is leleplezték (Kövér József alkotása, 2002. nov.). Márvány síremléke a debreceni református kollégiumban, a könyvtárbejárat előtti lépcsőfordulóban látható. Emlékét őrzi Debrecenben a Budai Ézsaiás utca és a szilágypéri Budai Ézsaiás Énekkar.
Főbb művei
F. m.: Commentatio de causis culturae… Bölcsésztudori értek. latin nyelven. (Göttingae, 1794)
Közönséges história, melybenn a’ régi népeknek, nemzeteknek, országoknak és birodalmaknak dolgai foglaltatnak. Készítette tanítványai számára B. É. (Debrecen, 1800; 2. megjobbított kiad. 1811)
Oskolai új átlás. Kidolgozta és a mennyire lehetett a nemzet nyelvéhez alkalmaztatta B. É. (Debrecen, 1800)
Régi tudós világ históriája, mellybenn a’ könyvnyomtatás feltalálásáig mindenféle tudósoknak, főképpen pedig a’ görög és deák íróknak élete, munkái, érdemei és a’ tudományoknak akkori állapotja rendbeszedve előadódnak. (Debrecen, 1802)
Halotti beszéd, melyet Kis Rhédei Lajos élete párja, Kohányi Katsándi Theresia asszony felett ápr. 15-én mondott B. É. (Nagy-Várad, 1804)
Deák nyelv kezdete példákban. Készítette a’ legalsó deák oskola számára B. É. (Debrecen, 1804; 2. kiad. 1808; 3. kiad. 1816; 4. kiad. 1817; 5. kiad. 1827; 6. kiad. 1829; 7. kiad. 1833)
Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig. I–II. köt. (Nagy-Várad, 1804–1805)
Magyar ország históriája a’ mohácsi veszedelemig. (Debrecen, 1805; 2. megjobbított kiad. 1811)
Magyar ország históriája a’ mohácsi veszedelemtől fogva Buda visszavételéig. (Debrecen, 1808; 2. megjobbított kiad. 1814)
Deák törzsökszók jelentéseikkel együtt. (Debrecen, 1809)
Magyar ország históriája, melybenn a’ felséges ausztriai ház örökös uralkodása foglalódik. (Debrecen, 1812)
Régi római vagy deák írók élete. A’ régi tudós világ históriájából, főképpen a’ poetica és rhetorica classisok számára külön szakasztva kiadta B. É. (Debrecen, 1814)
Propaedeumata theologiae christianae. Hittudori értek. (Debrecen, 1817)
Az Isten és a király félelme. Egyházi tanítás I. Ferenc születése ünnepén. (Debrecen, 1826)
A királyért való könyörgésnek a szent írásból vett formája. Egyházi tanítás I. Ferenc születése ünnepén. (Debrecen, 1827)
A tiszta szívek boldogsága. Halotti beszéd Bellyei Erzsébet asszony, Simonffy Sámuel özvegye utolsó tisztességére. (Debrecen, 1827)
Földi házból mennyeibe való költözés. Halotti prédikáció Kis Orbán István felett. (Debrecen, 1827)
Kegyes öröme és reménysége a hív alattvalóknak. Egyházi tanítás I. Ferenc születése ünnepén. (Debrecen, 1828)
Magyarország históriája. I–III. (Pest, 1833)
Latin nyelv elemei példákban. Bővítve és jegyzetekkel kísérve kiadta Szűcs István. (Debrecen, 1851)
szerk.: M. Tulli Ciceronis ad q. fratrem dialogi tres De oratore. (Debrecen, 1795)
Publii Terentii Afri Comoedia sex. (Debrecen, 1795)
C. Julii Caesaris Commentarii de bello Gallico et civili: accedunt libri de bello Alexandrino Africano et Hispaniensi. (Debrecen, 1797)
Hasse, Johann Gottfried: Liber de caussis stili Latini. (Debrecen, 1799)
Budai Ferenc: Magyar ország polgári históriájára való lexicon a XVI. század végéig. I–III. Kiadta. (Nagy-Várad, 1804–1805)
Keller, Christoph: Latinitatis probatae et exercitae liber memorialis… (Debrecen, 1831).
Irodalom
Irod.: Emlékbeszéd, mellyet néhai főtiszteletű B. É. úr felett tartott… Kalós Mózes. (Debrecen, 1841)
B. É. (Akadémiai Értesítő, 1841)
Barcsa János: Adat B. É. életéhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1904)
Borzsák István: B. É. és klasszika-filológiánk kezdetei. (Bp., 1955)
Bajkó Mátyás: B. É. (Magyar Pedagógia, 1966)
A Debreceni Református Kollégium története. Főszerk. Kocsis Elemér. (Bp., 1988)
Dukrét Géza: Szoboravatás Szilágypéren. (Erdélyi Napló, 2002. nov. 12.)
Ötvös László: B. É. püspök emlékezete. (Református Tiszántúl, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
