Buday Árpád

Született: 1879. január 17. Marosgezse, Alsófehér vármegye
Meghalt: 1937. április 7. Szeged, Csongrád vármegye
Temetés: 1937. április 9. Szeged
Temetési hely: Református Temető

Család

Régi székely eredetű református családból származott.

Szülei: Buday János vasúti pályafelvigyázó, Sipos Anna.

Felesége: Hilf Margit (1883–1976. nov. 14. Szeged. Temetés: 1976. nov. 17. Szeged, Belvárosi Temető), Hilf Kálmán (†1931. febr. Rákospalota) magyar államvasúti főellenőr és Reich Berta (†1935. júl. Rákospalota. Temetés: 1935. júl. 28. Rákospalota) leánya.

Gyermekei, fiai: Buday György (1907. ápr. 7. Kolozsvár–1990. jún. 12. Coulsdon, London környéke): grafikus, fametsző, Buday Kálmán (1908. aug. 17. Kolozsvár–1936. júl. 31. Szeged. Temetés: 1936. aug. 2. Szeged, Belvárosi Temető) történész, levéltáros és [ifj.] Buday Árpád (1920. Kolozsvár) matematika–ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára (1969–1973); leánya: Buday Margit (1917. júl. 25. Kolozsvár–1996. febr. 3. Deszk) orvos, tüdőgyógyász.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Nagyenyeden végezte, a Behlen Gábor Kollégiumban éretts. (1898), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. (1903) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1906); közben a bécsi tudományegyetemen is tanult (1903–1904).

A római tartományok régiségtana tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1911. máj. 9.)

Életút

A kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának tisztviselője (1900–1919), a Tár vezetője (1919–1924). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1911–1917), c. ny. rk. tanára (1917. okt. 2-ától). Az impériumváltás után a román hatóságok Roska Mártonnal együtt letartóztatták (1919. nov. 4–5), „románellenes propaganda” terjesztésének vádjával mindkettőjüket hadbírósági vizsgálati fogságban tartották (mindkettőjüket felmentették: 1920. máj.). A kolozsvári református gimnázium óraadó tanára (1914–1924), a református tanárképző intézet (1920–1921), a római katolikus polgári iskolai tanárképző intézet r. tanára (1922–1923).

Áttelepült Magyarországra (1924), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a régészet ny. r. tanára és a Régészeti Tanszék vezetője (1924. máj. 1.–1937. ápr. 7.); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1931–1932), dékánhelyettese (1932–1933). A Diákvédő Iroda elnöke (1931–1937).

Provinciális római régészettel, római felirattannal, elsősorban Dácia provincia és Erdély római kori emlékeivel foglalkozott. Magyarországon elsőként végzett rendszeres limeszásatásokat, dáciai régészeti kutatásait a trianoni békediktátum impériumváltása miatt nem fejezhette. Magyarországon elsősorban a dák és a trák hitvilágot kutatta. Alapvetően új eredményeket ért el a dáciai őslakosok vallásának vizsgálata, ill. az ókori trák lovaskultusz feltárása terén. Elsők között vetette kritikai bírálat alá a dákoromán elméletet, tudományos érvekkel cáfolva a dák lakosság és a mai románság közötti kontinuitást.

Buday Árpád a Marosgerzse községhez tartozó marosludasi vasútállomáson született (ezért több lexikonban és életrajzi kiadványban Marosludas szerepel születési helyeként. Utóbb maga Buday Árpád, önéletrajzában Ludast nevezte meg születési településének.) Gyermekkorát Ludason töltötte, középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte. Egyetemi tanulmányait 1899-ben kezdte meg Kolozsvárott, a legenda szerint hat pályázó kollégája közül került Pósta Béla (1862–1919) mellé az egyetem Érmészeti és Régészeti Intézetébe, s ezzel az Erdélyi Múzeum Régiségtárához is. Buday Árpád Pósta Bélát tartotta mesterének, az általa szerkesztett szegedi egyetemi kiadványsorozat, a Dolgozatok I. kötetében elsőként állította össze életrajzát (1925-ben). Miután 1903-ban megszerezte középiskolai tanári oklevelét, Pósta Béla javaslatára Bécsben kezdte meg régészeti tanulmányait. Az az egy év, amit Bécsben töltött döntő fontosságú volt Buday Árpád életében: itt tervezte el, és kezdte meg írni Római felirattan c. klasszikus epigráfiai kézikönyvét, amely a szakterület első és máig megkerülhetetlen összefoglalója lett (saját költségén jelentette meg évekkel később, 1914-ben). Tudományos pályafutásának kezdetén a Fratres Arvales (= Mezei Testvérek) nevű római kori papi testülettel foglalkozott. Ennek a tizenkét tagú testületnek fő feladata a termékenységet fenntartó agrárkultuszok irányítása volt. Tagjait a császárkorban maga a császár nevezte ki, a szervezet élén az évenként a tagok által választott magister állt. A testület évenként, az aratási munkák megkezdése előtt – május utolsó és június első napjaiban – ünnepet tartott az általuk leginkább tisztelt istenek számára. Buday Árpád első dolgozatai (és doktori értekezése) ennek az alig ismert vallási szervezetnek a vizsgálata volt. Doktori védése után hosszabb utazást tett Oroszországban, Görögországban és Olaszországban, ill. Kis-Ázsiában, majd 1909 őszén gyalog beutazta Németországban a római limes több száz kilométeres vonalát összevetve az addig Magyarországon és Kelet-Európa más országaiban fennmaradt limes-maradványokkal. A római limes Németországban (1910) c. igen nagy figyelmet keltő „tanulmányúti beszámolója”, a limes-kutatás egyik első összefoglaló dolgozata már a kolozsvári múzeum Érem- és Régigségtára új folyóiratában, a Dolgozatokban jelent meg (a sorozat első közleményeként, 1910-ben). Buday Árpád szakmai írásai közel tíz éven át elsősorban ebben a kolozsvári évkönyvben jelentek meg az erdélyi limesnek a Kissebestől a Szamosig terjedő vonaláról, bács-bodrogi római kori sáncokról, a Dacia provincia területén lévő Porolissum város és katonai helyőrsége régészeti feltárásáról, valamint a csákigorbói ásatásokról. Az 1910-es évek volt legtermékenyebb korszaka: sorra jelentette meg nagylélegzetű, igényes, monográfiaértékű tanulmányait és népszerűsítő kisebb írásait, 1911-től Pósta Bélával régészeti tanfolyamokat szervezett Kolozsvárott, 1917-től rk. tanárrá nevezték ki, Pósta Béla váratlan halála után 1919-ben megbízták az Érem- és Régiségtár vezetésével. Az összeomlás után az erdélyi magyar folyóiratok megszűnésével tudományos pályafutása is megakadt. Népszerű írásokat közölt elsősorban napilapokban és irodalmi lapokban (mindenekelőtt a kolozsvári Ellenzékben, az Erdélyi Irodalmi Szemlében és a Pásztortűzben, 1920–1924) és felkérték egy új középiskolai tankönyv megírására (1922).

Buday Árpádot 1924 máj. 1-jével nevezték ki a szegedi egyetem ny. r. tanárává, a Buday család hazatelepülési okmányát 1924. júl. 23-án állították ki (a román–magyar határt 1924. aug. 14-én lépték át). Szegeden megpróbálta folytatni a Kolozsvárott megkezdett kutatásait, ill. gyakran vetette papírra a trianoni békediktátummal kapcsolatos gondolatait. Hitt abban, hogy Trianon „rendelkezései” csak ideiglenesek és csak rövid ideig tartóak lehetnek. Mivel erdélyi limeskutatásait a megváltozott (geo)politikai helyzetben nem folytathatta, érdeklődése Dacia provincia vallás- és művelődéstörténete felé fordult. Az 1920-as évek végén szenvedélyes vitákba keveredett román történészekkel, mindekelőtt Emil Panaitescuval (1885–1958). A Régészeti problémák és módszerek Dacia superiorban (1929) igen élesen és nagy adattömeggel bizonyított a dák–román kontinuitás tarthatatlanságát. Ugyanakkor itt és más dolgozatában tudománytörténetileg is összefoglalta a dáciai római emlékekkel foglalkozó magyar történetírók, történészek és régészek eredményeit Szamosközy Istvánnak Bolognában kiadott erdélyi római kori kőemlékeket ismertető kiadványától kezdve a tudós Orbán Balázs munkásságán keresztül a közelmúlt és kortárs kutatók (Király Pál, Roska Márton, Téglás Gábor) értékes megállapításaiig. Más szakmai vitát váltottak ki a trák lovaskultusz emlékeivel, valamint az isteneknek és héroszoknak trák földön kialakult ábrázolásaival kapcsolatos dolgozatai. A trák lovasemlékek vallástörténeti kutatása során a vallási szinkretizmus meglepő bizonyítékait fedezte fel. Élete fő művét, az Erdély (Dacia superior) római korát feltáró monográfiáját váratlan halála miatt nem fejezhette be.

Emlékezet

Buday Árpád Szegeden hunyt el, a Szegedi Református Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán Bakó László imája után Erdélyi László, történész, egyetemi tanára, az MTA tagja, a szegedi egyetem rektora, Várkonyi Hidebrand pszichológus, a bölcsészkar dékánja és Berecz János országgyűlési képviselő, felsőházi tag búcsúztatta. Az Országos Régészeti és Művészettörténeti Társaság nevében Banner János mondott emlékbeszédet. Buday Árpád sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). Buday Árpád halálának nyolcvanadik (és fia, Buday György születésének száztizedik) évfordulóján a Szegedi Tudományegyetem Buday-emlékévet rendezett. Az emlékév részeként kétnapos konferenciát rendeztek tiszteletükre (2017. máj. 17–18-án), és bemutatták Buday György addig ismeretlen szeged-alsóvárosi rajzsorozatát. Szeged város önkormányzata Buday György grafikusművész tiszteletére emléktáblát avatott a szegedi Batthyány utca 25. sz. ház falán. A marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum pedig Buday Árpád-emléktáblát avatott (a marosvásárhelyi várbeli múzeumépületben szintén 2017-ben).

Elismertség

Az Országos Régészeti és Művészettörténeti Társaság választmányi tagja. A Dugonics Társaság igazgatósági tagja (1926-tól), a Magyar Társadalomtudományi Társaság r. tagja.

Az Erdélyi Magyar Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya elnöke (1922. okt. 11.–1924. júl. 7.), az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja (r.: 1922). A szegedi Mikes Irodalmi Társaság tagja (1924-től).

A Németbirodalmi Régészeti Intézet (Archaeologisches Institut des Deutschen-Reiches) tagja (l.: 1925). Az Osztrák Régészeti Intézet (Österreichisches Archaeologisches Institut) tagja (l.: 1929).

Elismerés

Marosludas díszpolgára (posztumusz, 2000).

Szerkesztés

A Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (1910–1919) és a Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből szerkesztője (1924–1937).

Az Acta Litteraria Szegediensis. Sectio Geographico–Historica társszerkesztője (1926–1937).

A Gutenberg Nagy Lexikon munkatársa (1931–1932).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022