Buday György
grafikus, fametsző, író, könyvművész
Buday György Pál; Buday George
Született: 1907. április 7. Kolozsvár
Meghalt: 1990. június 12. Coulsdon, London környéke, Nagy-Britannia
Temetés: 1990. június 21. London
Család
Apai ágon régi székely eredetű református, anyai ágon kikeresztelkedett zsidó családból származott.
Nagyszülei: Buday János vasúti pályafelvigyázó, Sipos Anna; Hilf Kálmán (†1931. febr. Rákospalota) magyar államvasúti főellenőr, Reich Berta (†1935. júl. Rákospalota. Temetés: 1935. júl. 28. Rákospalota).
Szülei: Buday Árpád (1879. jan. 17. Marosgezse, Alsófehér vm.–1937. ápr. 7. Szeged, Csongrád vm.) régész, egyetemi tanár, Hilf Margit (1883–1976. nov. 14. Szeged. Temetés: 1976. nov. 17. Szeged, Belvárosi Temető).
Testvére: Buday Kálmán (1908. aug. 17. Kolozsvár–1936. júl. 31. Szeged. Temetés: 1936. aug. 2. Szeged, Belvárosi Temető) történész, levéltáros, [ifj.] Buday Árpád (1920. Kolozsvár) matematika–ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára (1969–1973) és Buday Margit (1917. júl. 25. Kolozsvár–1996. febr. 3. Deszk) orvos, tüdőgyógyász.
Iskola
Elemi és középiskoláit Kolozsvárott végezte, a kolozsvári református kollégium gimnáziumában tanult (1917–1924), miután édesapját Szegeden meghívták egyetemi tanárnak, tanulmányait Szegeden, a Klauzál Gábor Gimnáziumban folytatta (a VIII. osztályt végezte, 1924–1925) a különbözeti vizsgák letétele után a kiskunhalasi református gimnáziumban éretts. (magánúton, 1926).
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1930). Tanulmányai idején a szegedi egyetemi Bethlen Gábor Kör elnöke (1927–1928), a szegényparasztság életének megismerésére csoportos tanulmányutakat szervezett, majd londoni és liverpooli útja során megismerkedett az angliai agrársettlement mozgalommal (1928–1929).
Életút
Szegeden, a Bethlen Gábor Körből és a radikális falukutatókból megalakult Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának (SZFMK) alapító tagja és szellemi vezére (1930–1936). Kezdeményezésére az SZFMK ún. falusi kiszállásokat szervezett (pl. az alapítás évében 211-et; 1931-ben 189-t). Egy-egy ilyen alkalommal előadásokat és vitaesteket tartottak, amelyeknek az eredményeit az általa szerkesztett és illusztrált Szegedi Kis Kalendáriumban tette közzé (1931–1938), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Grafikai Intézete grafikai lektora (1935–1936). Az Egyetemi és Főiskolai Ifjak Erdélyi Kollégiuma alapító tagja (1932). Állami ösztöndíjjal Rómában (1936–1937), majd Londonban dolgozott (1937–1938); közben egy rövid ideig Magyarországon alkotott (Budapesten illusztrálta – többek között – Tamási Áron Ábel-trilógiáját, és az Ortutay Gyula által kiadott balladás köteteket).
A II. világháború kitörésének évében végleg Angliában telepedett le (a BBC 1939-ben megindított magyar adása alkalmazta, rádiókommentárjai és antifasiszta rádiós publicisztikái mellett művészként is működött: könyveket illusztrált, kiállításokon vett részt.) Miután Magyarország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Királysággal Révai Andrással és Zsilinszky Antallal (Bajcsy-Zsilinszky Endre unokaöccsével) nyilatkozatot tett közzé a The Times-ban (1941. máj. 21.), hogy nem vállalnak közösséget a magyar kormánnyal és megalapították az Angliai Szabad Magyarok Egyesületét (korábban a Times Litterary Supplement közölte Britannia 1940–41 c. egészoldalas fametszetét, 1941. ápr. 5-én). Válaszul a Bárdossy-kormány „a magyar nemzet érdekeit sértő tevékenysége” miatt megfosztotta magyar állampolgárságától (1941. okt. 11-én; állampolgárságát visszakapta: 1946. máj. 10.; 1949-ben azonban újra megfosztották állampolgárságától). Néhány évvel később elindította a Szegedi Kis Kalendárium „folytatását” George Buday’s Little Book címmel (1943–1956). Az első londoni Magyar Kulturális Intézet alapító igazgatója (1947–1949).
Buday György grafikusművész, fametsző országos kulturális szervezői tevékenysége szerves része a két világháború közötti magyarországi ideológiatörténetnek. Művészi felkészülése közben bekapcsolódott az egyetemi diákközéletbe: tagja lett a főként református erdélyi fiatalokból álló Bethlen Gábor Körnek és az Erdélyi Fiataloknak. Miután barátja, Jancsó Béla (1903–1967), Jancsó Elemér testvére úgy döntött, hogy visszatér Erdélybe, javaslatára Buday Györgyöt választották meg a Kör elnökének (1927). Vezetése alatt a Bethlen Gábor Kör felekezeti jellege háttérbe szorult, előtérbe került Buday szociális érzékenysége és agrárpolitikai érdeklődése. A Kör tagjai először 1928 őszén indultak dél-tiszántúli tanyajárásokra, egyúttal felvették a kapcsolatot a hivatalos szociálpolitika akkori legmodernebb, jóllehet teljességgel elszigetelt intézményével az Újpesti Szociális Teleppel, ill. vezetőivel, Erődi Harrach Bélával és Hilscher Rezsővel. Az első tanyajárások, e kapcsolatfelvétel, valamint Buday 1928/29-es angliai útjának eredményeként született meg a magyarországi agrársettlement mozgalom, amely három részből állt. A Kör önerőből, minimális külső segítséggel ún. tanyai kiszállásokat tartott, amelynek célja a parasztság helyzetének megismerése, felmérése, a tanyai lakosságnak a szociális katasztrófa elkerülése érdekében végzett felvilágosítása és nevelése. A valódi helyzet megismerése után Buday György és a Kör további vezetői azonban arra is törekedtek, hogy az általuk feltárt problémákat folyóiratokban közöljék, egyetemi és rádió-előadások során megismertessék; ezeket a célokat szolgálták a Bethlen Gábor Kör kiadványai, amelyek közül többet maga Buday György szerkesztett és szinte mindegyik művet maga illusztrálta. Végül igyekezett megnyerni terveinek a „hivatalos szociálpolitika” képviselőit is. Az Újpesti Szociális Telep vezetői igen jó kapcsolatot ápoltak – többek között – gr. Bethlen István miniszterelnökkel is. Buday terve az volt, hogy Erődi Harrach Béla révén tanyai settlement-központokat hozzon létre. A tanyavilág központjában felépítendő, egymással is kapcsolatban lévő, egyemeletes tanyai központok azonban – Erődi Harrach Béla ígérete ellenére – anyagi támogatás híján nem valósulhattak meg. A mozgalom azonban nem vallott kudarcot. A Bethlen Gábor Körből alakult meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma és az Egyetemi és Főiskolai Ifjak Erdélyi Kollégiuma. Mindkét Kollégium alapításában fontos szerepet játszott Buday György, s mindkettő az agrársettlement mozgalom eredeti terveiből folytatta a tanyalátogatásokat az ott megismert tények népszerűsítő (irodalmi, szociográfiai) és társadalomtudományi (szociológiai) ismertetését. Soraik közül kerültek ki a magyarországi falukutató mozgalom első képviselői, ill. azok a szegedi fiatalok, egyetemi hallgatók, akik ezen törekvéseket művészi és tudományos tehetségükkel szolgálták (Baróti Dezső, Erdei Ferenc, Hont Ferenc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, Tomori Viola stb.). Buday György szegedi alkotó tevékenysége szinte kizárólag közéleti érdeklődését szolgálta: illusztrálta Radnóti Miklós verseskötetét, Ortutay Gyula folklórköteteit (amelyekben valószínűleg társszerzőként maga is közreműködött), színpadképeket tervezett a Szegedi Szabadtéri Játékok elindítója Hont Ferenc rendezéseinek.
A Boldogasszony búcsúja (1931) tizenöt fametszetének elkészítése fordulópontot jelentett pályafutásában. Ezzel a művével megtalálta saját műfaját, a fametszést, azt a szintézist, ami a „népi”, azaz az archív, és a „modern”, vagyis a mai összekapcsolására törekedett. Ezt a stílust fejlesztette tovább Arany János balladáiban (1933), a Book of Balladsban (1934) és a Székely népballadákban (1935). Fametszetlapjain megőrizte a műfaj drámaiságát, a balladák tragikus alaphangját, a fekete-fehér felületek kiegyensúlyozott mértékével igyekezett elérni. Szövegképei az irodalmi művek grafikus újraalkotásai. Buday György művészete Angliában teljesedett ki: több száz fametszetet készített, bibliofil könyvsorozatot adott ki, könyveket illusztrált, számtalan könyvborítót tervezett. A világ egyik legelegánsabb kiadója, a New York-i Limited Editions Club az 1940-es évek elején a teljes Shakespeare-életmű exkluzív díszkiadását tervezte világhírű művészek illusztrációival. Buday György az Athéni Timon (Timon of Athens) illusztrálására kapott felkérést. Timon története a kiábrándulás története, kiábrándulás a barátokból, végső csalódás az emberekben. Shakespeare egyik kevéssé ismert drámájának illusztrálására újszerű elgondolást valósított meg: nem a történet epizódjainak megörökítésére, azaz nem a tragédia vizuális megjelenítésére törekedett, hanem tíz képben Timon elképzelt arcképét metszette fába, s e tíz képmáson bekövetkező változással igyekezett kifejezni azt, hogy az eredeti, magabiztos Timonból hogyan válik a csalódások, a barátok hűtlenkedésének, azaz a tragédia történetének teljes kibontakozásának hatására a rettenetes végső katasztrófa Timonja.
Buday György, grafikusművész, fametsző második alkotó korszaka is szorosan összefügg közéleti szereplésével; előbb az antifasiszta magyarországi emigráció háborúellenes tevékenységével, majd a világháború után a polgári demokráciáért folytatott nyugat-európai magyar emigráció antikommunista ideológiai küzdelmeivel. Az Angliai Szabad Magyarok Egyesülete egyik vezetőjeként a Szabad Magyar Szemle alapító szerkesztője (1942. jan. 15-étől). Antifasiszta írásai mellett sorra jelenteti meg háborúellenes fametszeteit, amelyek közül a Britannia 1940–41 Anglia fasizmus elleni harcának jelképévé vált. Ennek folytatásaként készült el másik szimbolikus alkotása az England Looks To The Future (1941). A szövetségesek győzelmét szimbolizáló V-betűt (victory = győzelem) Winston Churchill mutatta fel először a Harmadik Birodalom propagandaminiszterének, Joseph Göbbelsnek. A „V” nemsokára a fasizmus elleni összefogás győzelmét jelentette, maga Buday György is az ekkor készült fametszeteinek egy részén feltüntette a „V” betűjegyet, a magyar helyzettel kapcsolatos írásaiban pedig a „V” a Végső győzelmet (1945 után pedig a Visszamegyünket jelentette…) A háború végén a BBC ekkor már Petőfi Rádió néven működő magyar adásának szerkesztőjeként és bemondójaként nemcsak a híreket olvasta fel, de rendszeres rádiókommentárokkal, jegyzetekkel is jelentkezett. Kezdeményezésére az Angliai Magyarok Egyesülete részt vett az Angliai Magyar Tanács (1944. ápr. 21.) megalapításában, amely legfontosabb feladatának a fasizmus végső győzelme mellett egy demokratikus Magyarország megteremtését tekintette.
A demokratikus átalakulás első hírei bizakodással töltötték el, különösen az, hogy Ortutay Gyula közbenjárására megbízták a Londoni Magyar Intézet vezetésével. Elképzeléseiben azonban nemsokára csalódnia kellett, 1949-ben visszavonult minden közszerepléstől, csakis alkotói tevékenységének élt. Nemsokára beszerzett egy 19. századi kézisajtót, s azon kezdte el nyomtatni kis könyvecskéit, a tőle megszokott igényességgel. A George Buday’s Little Book művelődéstörténeti kuriózumok gyűjteménye magyar népszokásokról, régi babonák és közmondások világáról, az angol társasági élet mindennapjairól életvidám, színes illusztrációkkal. Utolsó éveinek középpontjában a karácsony ünnepe került. A világon is egyedülálló viktoriánus gyűjteménye alapján monográfiában dolgozta fel a karácsonyi képeslapok történetét (The History of the Christmas Card, 1954). De egyre jobban érdekelte a tipográfia története is. Kutatásai során meglepő felfedezésre jutott. Úgy vélte, hogy a nyomdászatban máig használt ún. Janson-antikvát nem a holland Anton Janson, hanem erdélyi tanítványa, Misztótfalusi Kis Miklós metszette (a nagy feltűnést keltő írás a Gutenberg Jahrbuchban jelent meg először, 1957-ben; magyarul a Magyar Könyvszemle közölte 1969-ban). Buday Györgyöt felkérték, hogy készítsen portrékat klasszikus angol írókról a Penguin Classics sorozat számára (1952–1978). A sorozat sikerének hatására készült el utolsó nagyszabású vállalkozása, ám ezúttal a magyar irodalom népszerűsítése érdekében. A magyar költészetet angol fordításban bemutató antológiához huszonöt íróportrét készített el magyar írókról (1970–1972), s a portrék angol irodalmi folyóiratokban jelentek meg először. A tervezett antológia azonban a szerkesztő, Tábori Pál váratlan halála miatt kéziratban maradt…
Emlékezet
Buday György Kolozsvárott született, már gyermekkorában kitűnően rajzolt. Gimnazista korában krétarajzokat készített, ezekből a skiccekből tartotta meg első „önálló” kiállítását tizenhétéves korában (a Református Kollégiumban, 1927-ben; élete végéig Angliában is megőrizte első vázlatait, amelyeket előszeretettel mutatott meg az őt meglátogató magyarországi vendégeinek). A legenda szerint első tárlatát megtekintette Kuncz Aladár is, és ő ajánlotta a fiatal, tehetséges művésznek a fametszést. Valójában első művei még grafikák voltak, s néha még a későbbi években is „rajzolt” egy-egy hagyományos műfajú alkotást, az 1930-as évektől azonban szinte kizárólag csak fametszeteket készített. Édesapját, Buday Árpádot 1924-ben nevezték ki a szegedi egyetem professzorává, a család ezért ebben az évben Szegedre költözött (1924-től 1936-ig, római ösztöndíjának évéig élt a városban). Ideiglenes lakásuk Újszegeden, a Fő fasor egyik kertes házában volt, 1925 tavaszán, amikor felépült az egyetem tanárai számára emelt bérház, a Tábor utca 3-ba költöztek (1934-től a Zerge utca 19-ben laktak). Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán szerette volna folytatni, művész akart lenni. Édesapja kérésére azonban a szegedi egyetem jogi karára iratkozott be, joghallgatóként is művésznek készült. Első illusztrációi erdélyi lapokban (pl. a kolozsvári Ellenzékben) jelentek meg. Művészi felkészülése során azonban bekapcsolódott a hazai egyetemi közéletbe: alkotó tevékenysége összefüggött első szociális küzdelmeivel. Első illusztrált könyvei Szegeden jelentek meg: tollrajzokat készített a Juhász László által lefordított „Homéroszi Béka–egérharchoz”, Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa c. kétnyelvű (magyar és latin) bibliofil kiadásához, valamint kilenc rajzzal illusztrálta Tápay Szabó László visszaemlékezését (Szegény ember gazdag élete, I–III., 1928). Nevét országosan ismertté azonban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványai tervező-illusztrátoraként tette, a Walpurgis Éjszaka 1932 c. fametszetét pedig már külföldi (lipcsei) megrendelésre készítette, balladáskönyveit pedig elismeréssel fogadta az angliai könyves szaksajtó: a Times Litterary Supplement, a Contemporary Review és a Print Collectors Quarterly írt róluk elragadtatott kritikákat.
Buday György először 1928-ban járt Angliában. Ebben az évben hívott meg liverpooli kongresszusára magyar küldöttséget a Keresztény Diákok Világszövetsége (World Student Christian Federation, WSCF). Buday néhány hetet Londonban is eltöltött: ekkor megtekintette a British Museum Grafikai Gyűjteményét, majd évekkel később, 1936-ban mint fiatal művész beadta londoni útitervét. Gerevich Tibor, a Magyar Ösztöndíjtanács elnöke, a Római Magyar Intézet kurátora azonban Rómába küldte, így csak két évvel később jutott újabb, ezúttal már angliai ösztöndíjhoz (1938-ban; ezt 1939-ben egy évvel meghosszabbították). A II. világháború kitörésének évében döntött végleg úgy, hogy nem tér vissza Magyarországra. Gr. Teleki Pál öngyilkossága radikális lépésre késztette: politikailag elhatárolódott a magyar kormánytól, és ikonikus fametszeteivel a nemzeti ellenállás egyik meghatározó személyisége lett. A II. világháboru után – tíz évi távollétet követően – 1947-ben látogatott először Magyarországra. Régi szegedi barátja és harcostársa, Ortutay Gyula vallás- és kulturális miniszter felkérésére elvállalta a Londoni Magyar Intézet vezetését. Mindössze két évig állhatott az intézmény élén, máig tisztázatlan okokból hazarendelték (a helyzet kísértetiesen hasonlított ahhoz, amikor 1949 elején Bóka László államtitkár távirati úton szolgálattételre hazarendelte Cs. Szabó Lászlót!). Újabb elképzelések szerint kémkedés és hazaárulás vádjával koncepciós pert készítettek elő, barátai tanácsára nem tért vissza Magyarországra. Húsz évig szinte semmilyen kapcsolata sem volt a „hivatalos” Magyarországgal, hatvanadik születésnapján azonban a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria is életmű-kiállítást rendezett tiszteletére, 1970-ben pedig Szántó Tibor szerkesztésében, Ortutay Gyula előszavával a Magyar Helikon Kiadó művészi albumot adott ki fametszeteiből (Buday György fametszetei címmel; 1979-ben pedig újra megjelenhet Székely népballadák c. klasszikus kötete).
Buday György utolsó éveit London környékén töltötte, a coulsdoni szanatóriumban hunyt el. A szegedi Dóm téren lévő Nemzeti Emlékcsarnokban domborműves emléktábla őrzi Hont Ferenc és Buday György emlékét (Fritz Mihály szobrászművész alkotása, bronz és márvány, 2007). Buday Árpád halálának nyolcvanadik (és fia, Buday György születésének száztizedik) évfordulóján a Szegedi Tudományegyetem Buday-emlékévet rendezett. Az emlékév részeként kétnapos konferenciát rendeztek tiszteletükre (2017. máj. 17–18-án), és bemutatták Buday György addig ismeretlen szeged-alsóvárosi rajzsorozatát. Szeged város önkormányzata Buday György grafikusművész tiszteletére emléktáblát avatott a szegedi Batthyány utca 25. sz. ház falán. A marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum pedig Buday Árpád-emléktáblát avatott (a marosvásárhelyi várbeli múzeumépületben szintén 2017-ben).
Elismertség
A Royal Society of Painter-Etchers and Engravers tagja (l.: 1939, r.: 1953).
Elismerés
Az év legszebb könyve-díj (a Boldogasszony búcsúja c. fametszetkönyvéért, 1931; Arany János balladáiért, 1933), a Szinyei Merse Pál Társaság Zichy Mihály grafikai díja (1936), a Párizsi Világkiállítás Nagydíja (A Székely népballadák illusztrációiért és Mauriac Jézus élete c. művéhez készített fametszeteiért, 1937), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2007).
A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1987).
Szeged díszpolgára (1990).
Szerkesztés
A Szegedi Kis Kalendárium 1930–1938 szerkesztője (I–IX. köt. Szeged, 1929–1937).
A George Buday’s Little Book bibliofil könyvsorozat tervezője, szerkesztője és kiadója (I–XII. köt. London, 1943–1956).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Református Kollégium (Kolozsvár, 1924)
Magyar követség (Washington, 1939)
Vigadó Galéria (Budapest, 1947)
Móra Ferenc Múzeum (Szeged, 1967)
Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1967)
Magyar íróportrék. Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat Emlékmúzeuma (Budapest, 1980)
Korunk Galéria (Kolozsvár, 1981)
B. Gy. állandó kiállítása. Fekete-ház (Szeged, 1981)
B. Gy. könyvillusztrációi. Kass Galéria (Szeged, 1988–1989)
csoportos: Goethe-centenárium (Lipcse, 1932)
Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás (Milánó, 1933)
Magyar grafikai tárlat. Victoria and Albet Múzeum (London, 1937)
Royal Society of Painter-Etchers and Engravers kiállításai (London, 1939-től évente)
A XX. század külföldön élő magyar művészei. 1. tárlat. Műcsarnok (Budapest, 1970 és 2. tárlat 1981)
Radnóti Miklós-emlékkiállítás. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, 1984).
Főbb művei
F. m.: írásai: Egyetemi ifjúságunk feladatai a tanyán. (Szegedi Szemle, 1928. 5.)
Ifjúságunk népnevelési feladatai és az alföldi rádióleadó. Rádió-előadás. (Az Egyetemi Bethlen Gábor Kör kiadványai. Szeged, Studium Kiadó, 1929)
Tanyai agrár-settlement. (Az Egyetemi Bethlen Gábor Kör kiadványai. 6. Szeged, Studium Kiadó, 1929)
A szegedi tanya problémái. (Dolgozatok a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Sajtótudományi tanfolyamából 1. Szeged, 1930)
A magyar könyv társadalmi hivatása. (Nyugat, 1931. 1.)
Az agrársettlement mozgalom útja. (Nyugat, 1933. 1.)
Az illusztrált könyv. (Magyar Könyvszemle, 1934. 5.)
Hogyan készül a fametszet? (Búvár, 1935. 1.)
A magyarországi helyzetről a hazánk felszabadítása óta Angliába érkezett első fővárosi magyar napi- és hetilapok alapján. B. Gy. előadása. (London, Association of Free Hungarians, 1945)
Tótfalusi Kis Miklós és a Janson-féle betűformák. Két oldal betűmintával. Carter, Harryvel. (Magyar Könyvszemle, 1969. 2.)
Some More Notes on Nicholas Kis of the „Janson Types” (Transactions of the Bibliographical Society, 1974 és külön: London, 1974)
Notes of Miklós Kis of the Janson Types. (The New Hungarian Quarterly, 1976)
Újabb jegyzetek Kis Miklósról, a „Janson-betűk” megalkotójáról (Magyar Könyvszemle, 1976. 1-2. és külön: Bp., 1976)
A sztereotípia kezdetei Athias nyomdájában. Carter, Harryvel. (Magyar Grafika, 1977. 3.)
A tanyai agrár-settlement. (Szociálpolitikai Értesítő, 1990. 1.)
Jegyzetek az illusztrációkhoz. [B. Gy. jegyzetei a tervezett, de meg nem jelent magyar költészeti antológiához készített fametszeteihez.] (Tiszatáj, 1995. 6.).
F. m.: grafikái, illusztrációi Magyarországon: Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa. – Jókai, Mauritius: De duabus salicibus Enyediensis. Latin nyelvre ford.: Juhász László. Buday György Pál rajzaival. (Szeged, 1927)
Homerosi Békaegérharc. Eredeti versmértékben. Ford., a bevezetést írta Juhász László. Buday György Pál rajzaival. (Szeged, 1928)
[Tápay] Szabó László: Szegény ember gazdag élete. I–III. köt. Félbőr dízkötésben és fűzött papírkötésben is. B. Gy. grafikáival. (Bp., 1928)
Drawings in London and Liverpool. Buday György 15 rajza. (Szeged, Buday György kiadása, 1929)
Berczeli Anzelm Károly: Ádám bukása. Versek. B. Gy. fametszeteivel. (A Délmagyarország kiadványa. Szeged, 1931)
Boldogasszony búcsúja. A szeged-alsóvárosi havi Boldogasszony-napi búcsú emlékezete. 15 fametszet. Bibliofil kiadás. (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. 1–4. kiad. Szeged, 1931)
Hont Ferenc: A színjáték. Tanulmány. B. Gy. színpadterveivel. (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Szeged, 1932)
Karácsony Benő: Új élet kapujában. I–II. köt. Regény. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1932)
Arany János balladái. B. Gy. fametszeteivel. Bibliofil, számozott kiadásváltozatban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1933)
Magyar László: Lázad a föld. Regény. B. Gy. fametszeteivel. (Szeged, Magyar Téka, 1933)
Mondotta: Vince András béreslegény, Máté János gazdalegény. Nyíri, rétközi balladák, betyár- és juhásznóták. Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt írta Ortutay Gyula. B. Gy. fametszeteivel. (A Délmagyarország kiadványa. Szeged, 1933)
Book of Ballads. Original Woodcuts. [Balladák könyve. Eredeti fametszetek.] Bibliofil kiadás. A bevezető tanulmányt írta Rosner Károly. (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Gyoma, Kner, 1934)
B. Gy. színpadképei. A bevezetést írta Házy Albert. 7 táblával. (A Színpad Könyvtára 1. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Szeged, 1935)
Nyíri és rétközi parasztmesék. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közli Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Gyoma, Kner, 1935)
Radnóti Miklós: Újhold. Versek. B. Gy. fametszeteivel. (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Szeged, 1935)
Sík Sándor: Advent. Oratórium szavalókórusra. (A Színpad Könyvtára 3. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadványa. Szeged, 1935)
Szabados András: Hajnalra köszöntlek. Versek. B. Gy. fametszeteivel. (Bp., Bibliotéka Kiadó, 1935)
Tamási Áron: Ábel az országban. Regény. B. Gy. öt, egészoldalas fametszetével. (2. kiad. Bp., Révai, 1935)
Székely népballadák. A balladákat összeválogatta és magyarázta Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. A Magyar Könyvbarátok számára kiadta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bibliofil kiadás. (Bp., 1935; 2. bőv. kiad. 1940; 3. bőv. kiad. 1948; hasonmás kiad. Bp., Magyar Helikon, 1979)
Jézus jelenése. Fedics Mihály mondása alapján lejegyezte Ortutay Gyula. B. Gy. fametszeteivel. Haiman-Kner György tipográfiai elrendezése szerint nyomtatta Kóródi László. Bibliofil kiadás. (Bp., 1936)
Magyar parasztmesék. Kiadják Illyés Gyula és Ortutay Gyula. B. Gy. szövegközti és egy egészoldalas rajzával. (Bp., Franklin, 1936)
Madách Imre: Az ember tragédiája. – Madách, Imre: Människans tragedi. Svéd nyelvre ford. Lundgren, Olof, a bevezetést írta Leffler Béla. B. Gy. fametszeteivel. (Stockholm–Bp., 1936)
Madách Imre: Az ember tragédiája. – Madách, Imre: Die Tragödie des Menschen. Német nyelvre ford. Mohácsi Jenő. B. Gy. fametszeteivel. (Leipzig–Bp., 1937)
Bátorligeti mesék. Ortutay Gyula gyűjtése, B. Gy. rajzaival. [A meséket elmondta Fedics Mihály bátorligeti lakos. A meséket gyűjtötte O. Gy. az 1936–1937. években. Színes fametszetekkel díszítette B. Gy.] Bibliofil kiadvány. (Hungária Könyvek 4. Bp., 1937)
Mauriac, Francois: Jézus élete. Regény. Ford. Révay József. B. Gy. 55 fametszetével. (Bp., 1937)
Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós. B. Gy. fametszeteivel és rajzaival. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977)
Nyíri és rétközi parasztmesék. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közli Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. Hasonmás kiad. A kísérő tanulmányt írta Mikó Krisztina. (Bp., Európa Könyvkiadó, 1982)
Madách Imre: Az ember tragédiája. B. Gy. 15 fametszete. Bibliofil kiadás, szabadlapos formában, közös papírtokban. A bevezető tanulmányt írta Mikó Krisztina. (A Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa. Szeged, 1983)
Az ember tragédiája. B. Gy. fametszetei. Megjelent Madách Imre drámai költeménye bemutatásának centenáriumára. (Bp., Múzsák Könyvkiadó, 1984)
Sik Sándor emlékezete születésének 100. évfordulóján. Szerk., az előszót írta Bihari József. B. Gy., fametszeteivel. Bibliofil, számozott kiadásváltozatban is. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár közös kiadványa. Szentendre, 1989)
Sik Sándor-tanulmányok. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1988. dec. 21-én tartott S. S.-emlékülésének előadásai. Bihari József közreműködésével szerk. Farkas Péter és Novák László. B. Gy. fametszeteivel. Bibliofil, számozott kiadásváltozatban is. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár közös kiadványa. Szentendre, 1989)
B. Gy. fametszetei. Az előszót írta Tandy Lajos, az életrajzot összeáll. Buday Margit. Különálló lapok mappában. (Szegedi grafikai mappák. A Szegedi Megyei Városi Tanács VB Művelődési Osztály kiadványa. Szeged, 1990)
Kóró Imre: Emberek a homokon. Tárcák és novellák. Az előszót írta Pásztor István. B. Gy. metszetével. (Bp., Magánkiadás, 1994)
Arany János balladái B. Gy. képeivel. (Szentendre–Bp., Kairosz Barnaföldi Archívum, 1997).
F. m.: grafikái, illusztrációi külföldön: Keresztury Dezső: Ungarn. Ein Novellenbuch. Illusztrálta B. Gy. (Breslau, 1937)
Tóth László: La lingua magiara. Az előszót írta Salvini, Luigi. Ill. B. Gy. (Pubblicazioni del Regio Istituto Superiore Orientale. Napoli, 1939; 2. jav. kiad. 1948; 3. jav. és átd. kiad. 1964; 4. kiad. 1974)
Shakespeare: Timon of Athens. (The Plays of William Shakespeare. New York Limited Editions Club, 1940)
Britannia, 1940–41. (Times Literary Supplement, 1941. ápr. 5.)
George Buday’s Little Book of Hungarian Folktales and Illustration. (London, 1943)
George Buday’s Third Little Book. A Christmas Keepsake. (London, 1946)
George Buday’s Fourth Little Book. The Hearth. (London, 1947)
Naughton, Bill: Pony Boy. Children’s Book. Ill. B. Gy. (London, Pilot Press, 1947)
Rubaiyat of Omar Khajjam. [Angol nyelvre ford. Fitzgerald, George.] Ill. B. Gy. (London, Frederick Muller, 1947)
The Geography of Christmas Cards. (The Geographical Magazine, 1948 és külön: London, 1948)
Culshaw, John: The Concerto. Ill. B. Gy. (The World of Music 10. London, Parish, 1949)
George Buday’s Fifth Little Book. Hungarian Folktales and Illustration. (London, 1949)
Dances of Hungary. (Handbooks of European National Dances 11. (New York, 1950)
George Buday’s Sixth Little Book. The „Sentiment” That Is the Greeting Rhymes of Old Christmas Cards. (London, 1950)
George Buday’s Seventh Little Book Old Charms and Spells, Superstitions and Other Credulities. (London, 1951)
Horace in Modern Dress. A Selection from the Odes of Horace. Rendered into English Verse by Gielgud, Lewis Evelyn. (Paris, 1951)
George Buday’s Eighth Little Book. The Language of Flowers. (London, 1952)
George Buday’s Ninth Little Book. Graven Adages or Proverbs. (London, 1953)
George Buday’s Tenth Little Book. Cries of London Ancient and Modern. (London, 1954)
The History of the Christmas Card. 39 táblával. (Sprong Books. London, Rockliff, 1954)
George Buday’s Eleventh Little Book. The Rules of Etiquette for Ladies and Gentlemen. (London, 1955)
George Buday’s Twelfth Little Book. Proverbial Cats and Kittens with Curious Old and New Cuts. (London, 1956)
Doughty, Charles Montagu: Passages from Arabia Deserta. Novels. Selected by Garnett, Edward William. Ill. B. Gy. (Penguin Books. Harmondsworth [etc.], 1956)
Kabraji, Fredoon: The Cold Flame. Poems. 1922–1924, 1935–1938, 1946–1953. Ill. B. Gy. (London, Fortune Press, 1956)
Virgil: The Aeneid. [Vergilius: Aeneis.] Translated into English prose with introduction Knight, William Francis Jackson. Ill. B. Gy. (The Penguin Classics. Harmondsworth [etc.], 1956)
La Rochefoucauld, Francois de: Maximes. Translated with an introduction by Tancock, L. W. Ill. B. Gy. (The Penguin Classics. Harmondsworth [etc.], 1959)
Macchiavelli, Niccolo: The Prince. Translated with an introduction by Bull, George. Ill. B. Gy. (The Penguin Classics. Harmondsworth [etc.], 1961)
Aristotle: The Politics. [Arisztotelész: Politika.] Translated with an introduction by Sinclair, T. A. Ill. B. Gy. (The Penguin Classics. Harmondsworth [etc.], 1962)
Pushkin, Alexander: The Queen of Spades. – The Negro of Peter the Great. – Dubovsky. – The Captain’s Daughter. Translated with an introduction by Edmonds, Rosemary. Ill. B. Gy. (The Penguin Classics. Harmondsworth [etc.], 1962)
Shah, Amina: Arabian Fairly Tales. Ill. B. Gy. (Fairy Tale Collections. London, Frederick Muller, 1969)
Pym David: The Religious Thought of Samuel Taylor Coleridge. [Az előszót írta Coulson, John.] Ill. B. Gy. (Gerrards Cross, Smythe, 1978)
Koestler, Arthur: Darkness at Noon. [Ford. Hardy, Daphne, a bevezetést írta Bukovszkij, Valgyimir Konsztantyinovics.] Ill. B. Gy. (London, Folio Society, 1980).
F. m.: borítói és -tervei: A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Évkönyve az 1934/35. és az 1935/36. tanévről. Szerk. Csekey István. A boríték címrajza B. Gy. alkotása. Szeged, 1936)
Tamási Áron: Ábel. I–III. Regénytrilógia egy kötetben. A borítót tervezte B. Gy. (Bp., Révai, 1937)
Ortutay Gyula: Parasztságunk élete. Fényképezte Müller Miklós, a borítót tervezte B. Gy. (Officina Képeskönyvek 2. Bp., 1937; 2. kiad. 1948)
Lugosi Döme: A szegedi szabadtéri játékok története. 1931–1937. A borítón B. Gy. fametszete. 16 táblával. (Bp., Színpad, 1938).
Irodalom
Irod. és források: Hilf Kálmán úr jegyet váltott Reich Berta kisasszonnyal Buda-Bicskén. (Pesti Napló, 1876. jan. 18.–Fővárosi Lapok, 1876. jan. 19.)
Buday Árpád tanár, egyetemi tanársegéd Kolozsvárról eljegyezte Hilf Kálmán magyar államvasúti főellenőr leányát, Margitkát, Rákospalotán. (Pesti Napló, 1904. nov. 11.)
Kelemen Lajos: Buday Árpád. [Önéletrajzi adatok alapján.] (Pásztortűz, 1924. 13.)
Elhunyt Hilf Kálmán ny. MÁV-főellenőr. (Dunántúl, 1931. febr. 5.)
Néhai Hilf Kálmán MÁV-igazgatósági főintéző özvegye, született Reich Berta 81 éves korában, Rákospalotán elhunyt. (Pesti Hírlap, 1935. júl. 27.)
Buday Kálmán dr., a neves történész meghalt. (Budapesti Hírlap, 1936. aug. 2.)
Buday Kálmán temetése. (Budapesti Hírlap, 1936. aug. 4.)
E. Gy.: Buday Kálmán. (Levéltári Közlemények, 1936. 1.)
Buday Árpád egyetemi tanár meghalt. (Pesti Hírlap, 1937. ápr. 8.)
Meghalt Buday Árpád professzor. (Pesti Napló, 1937. ápr. 8.)
Kristóf György: Emléksorok Buday Árpád halálára. (Keleti Újság, 1937. ápr. 14.)
Vámbéry Rusztemet és társait [Buday Györgyöt] megfosztották állampolgárságától. (Magyar Nemzet, 1941. okt. 12.)
Orutay Gyula: Londoni levél. [Buday György levele O. Gy.-nak.] (Demokrácia, 1945. okt. 28.)
Buday György magyar állampolgárságát visszakapta, 1946. máj. 10. (Magyar Közlöny, 1946. máj. 19.)
Buday György hazaérkezett Londonból és nyilatkozott élményeiről. Ortutay miniszter bejelentette a Londoni Magyar Intézet feállítását. (Kis Újság, 1947. nov. 16.)
Kertész Dániel: Buday György elmondja: miért megy vissza Londonba. (Demokrácia, 1947. 50.)
Tóth Ervin: Kortársaink. Buday György. (Látóhatár, 1965. 3.)
Tolnai Gábor: Buday Györgyről. A Nemzeti Galériában rendezett kiállítása alkalmából. (Kortárs, 1967. 10.)
Tóth Ervin: Buday György hatvanéves. (Művészet, 1967. 6.)
Baróti Dezső: Fába vésett balladák. [Buday György köszöntése.] (Látóhatár, 1968. 1.)
Buday György: Életemről, művészetemről. (B. Gy. fametszetei. Összeáll. Szánthó Tibor. Az előszót írta Ortutay Gyula. Bp., Magyar Helikon, 1970)
Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak. Tanulmányok, emlékek, vázlatok. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972)
Galambos Ferenc. Buday György könyvjegyei. (Könyvtáros, 1977. 10.)
Haiman György: A hetvenéves Buday György. (Magyar Grafika, 1977. 1.)
Vedres Vera: Fába vésett költészet. [Buday György köszöntése.] (Élet és Irodalom, 1977. 18.)
Radnóti Miklós levelei Buday Györgyhöz. Közzéteszi Mikó Krisztina. (Kritika, 1978. 9.)
Becsei Péter: Buday György életműve. Állandó kiállítás Szegeden. (Csongrád megyei Hírlap, 1982. ápr. 24.)
Lengyel András: Egy barátság fejlődésíve. Bálint György és Buday György kapcsolatáról. [Levelek, dokumentumok.] (Népszabadság, 1983. jan. 29.)
Lengyel András: Buday Györgyről születése 80. évfordulóján. (Tiszatáj, 1987. 4.)
Mikó Krisztina: A fametsző. Buday György köszöntése. (Élet és Irodalom, 1987. 15.)
Pócsi László: Nyolcvan balladás esztendő. A nyolcvanéves Buday György. (Új Látóhatár, 1987. 2.)
Polgárdy Géza: Buday György nyolcvanadik születésnapjára. (Honismeret, 1987. 2.)
Boldizsár Iván: A Szegedi Fiataloknál, 1934-ben. (Kortárs, 1988. 9.)
Tandi Lajos: Buday György balladája. (Csongrád megyei Hírlap, 1990. jún. 16.)
Czigány Lóránt: Athéni Timon Londonban. Buday György halálára. (Magyar Nemzet, 1990. júl. 9.)
Polgárdy Géza: Buday Györgyre emlékezve. (Pesti Hírlap, 1990. júl. 16.)
T. A.: In memoriam Buday György. (Népszava, 1990. júl. 26.)
Garami László: Elment örökre a Holly Boy. (Magyar Hírek, 1990. 20.)
Hajdú Éva: A Buday-örökség. (Magyar Nemzet, 1990. szept. 18.)
Buday György hazatér. [B. Gy. hagyatékáról.] (Köztársaság, 1992. 33.)
Meghalt az utolsó Buday-testvér. (Délmagyarország, 1996. febr. 8.)
Kass János: A kortárs levelei. Buday György ébresztése. (Alföld, 2001. 1.)
Cseke Péter: Egy „Arany-nyár” története. Jancsó Béla és Buday György 1932-es levélváltásaiból. (Helikon, 2005. 16.)
Buday György és Kolozsvár. Álom egy Solveig-házról. Esszék, tanulmányok, levelek, visszaemlékezések. Szerk. Cseke Péter. (Kolozsvár, Komp-Press Kiadó, 2006)
Buday György élete és munkássága. Számok, adatok. Összeáll. Damján B. Sándor. – Damján B. Sándor: Buday György és Kolozsvár. (Erdélyi Művészet, 2007. 2.)
Csaplár Ferenc: Kolozsvártól Szegeden át Londonig. Buday György élete lexikonadatokban. (Szeged [folyóirat], 2007. 7-8.)
Cseke Péter: Egy példát mutató magyar: Buday György. (Nyelvünk és kultúránk, 2007)
Kass János: Buday György utóélete. A hagyaték feldolgozásra vár. (Szeged [folyóirat], 2007. 7-8.)
Rácz Mária: Buday György-centenárium Szegeden. (Kisgrafika, 2007. 2.)
Magyarossy József: Megemlékezés dr. Buday Margitról. (Délvilág, 2013. jún. 24.)
Gaal György: Buday Árpád – levelei tükrében. (Korunk, 2018. 3.).
Irod.: műveiről és katalógusok: Fábián Dániel: B. Gy.: A szegedi tanya problémái. (Századunk, 1930)
Joó Tibor: B. Gy.: A szegedi tanya problémái. (Magyar Szemle, 1930. 9-12.)
Karácsony Sándor: B. Gy.: A szegedi tanya problémái. (Protestáns Szemle, 1931)
Ortutay Gyula: Boldogasszony búcsúja. B. Gy. fametszetei. (Szegedi Szemle, 1931. 17.)
Tolnai Gábor: Arany János balladái, B. Gy. fametszetű illusztrációival. (Napkelet, 1933. 9.)
B. Gy. fametszetei az angol szakkritikában. (Láthatár, 1934. 5.)
Rosner Károly: B. Gy. balladáskönyve. (Debreceni Szemle, 1934. 1.)
Bierbauer Virgil: Székely népballadák. A balladákat összeválogatta és magyarázta Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. (Magyar Művészet, 1935)
Boldizsár Iván: A székely népballadák és az eredetiség kérdése. [A Székely népballadák c. könyvről.] (Katolikus Szemle, 1935. 12.)
Szentimrei Jenő: Székely népballadák. (Pásztortűz, 1935. 19.)
Dénes Tibor: Nyíri és rétközi parasztmesék. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közli Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. (Katolikus Szemle, 1936. 4.)
Loschdorfer Anna: Nyíri és rétközi parasztmesék. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közli Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. (Ethnographia, 1936)
Rabinovszky Máriusz: Székely népballadák. A balladákat összeválogatta és magyarázta Ortutay Gyula. 45 eredeti fametszettel illusztrálta B. Gy. (Századunk, 1936)
Baróti Dezső: Bevezetés-féle B. Gy. fametszeteihez. (Kritika, 1968. 10.)
Perneczky Géza: B. Gy. fametszetei. [Könyvkritika.] (Élet és Irodalom, 1970. 46.)
Pogány Ö. Gábor: B. Gy. fametszetei. [Könyvkritika.] (Magyar Könyvszemle, 1971. 1-4.)
Baróti Dezső: B. Gy. íróportréi (Múzsák. Múzeumi magazin, 1976. 1.)
Miklóssy János: B. Gy.-kiállítás a Széchényi Könyvtárban. (Magyar Könyvszemle, 1977. 4.)
Miklóssy János: A B. Gy.-kiállításról szólva. (OSZK Híradó, 1977. 4-6.)
Pogány György: A Nyíri és rétközi parasztmesék kiadástörténete. (Magyar Nemzet, 1983. szept. 13.)
B. Gy. fametszetei. Kiállítás a Kassák Múzeumban, 1995. dec. 10-én. A kiállítást rendezte, a kísérő tanulmányt írta és a kiadványt szerk. Csaplár Ferenc. (Bp., Kassák Múzeum, 1995)
Makkai Ádám: B. Gy. magyar költői arcképsorozata. (Korunk, 2006. 6.)
Tandi Lajos: Magyar Panteon. B. Gy. fametszetei írókról, költőkről. (Szeged [folyóirat], 2007. 7-8.)
Sárközi Mátyás: Egy alig ismert karácsonyi dallam. Üdvözlőkönyvecskék. [B. Gy. könyvecskéiről.] (Élet és Tudomány, 2012. 51-52.)
Nátyi Róbert: B. Gy. Boldogasszony búcsúja c. fametszetes könyvének jelentősége. (Szeged [folyóirat], 2017. 11.).
Irod.: tanulmányok: Ortutay Gyula: B. Gy. művészete. (Napkelet, 1934. 3.)
Farkas Zoltán: B. Gy. fametszetei. (Nyugat, 1935. 9.)
Nagy Zoltán: B. Gy. könyvművészetéről. (Könyvtári Szemle, 1935. 3.)
Tertinszky Edit: B. Gy. és a szegedi rádióadó. (Kortárs, 1969. 6.)
Váróné Tomori Viola: B. Gy. balladás élete és művészete. (Korunk, 1969. 2.)
Markovits Györgyi: A „V” dala. [Buday György háborúellenes grafikáiról.] (Magyarország, 1977. 36.)
Mikó Krisztina: Fametszetek költője: B. Gy. (Kortárs, 1978. 3.)
Lengyel András: B. Gy. és Szeged. (Csongrád megyei Hírlap, 1981. nov. 15.)
Lengyel András: B. Gy. és az Erdélyi Fiatalok. – Tandi Lajos: B. Gy. költői panteonja. (Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Fejezetek hat évtized történetéből. Szerk. Blazovich László [et al.] Szeged, 1982)
Kőszegfalvi Ferenc: „Jó szóval oktasd…” József Attila és B. Gy. a vásárhelyi munkásotthonban. (Honismeret, 1990. 2-3.)
Tertinszky Edit: B. Gy. Szegeden – Kolozsvártól Londonig. (Magyarország, 1995. 10.)
Sárközi Mátyás: B. Gy. angliai évei. (Korunk, 2004. 4.)
Kass János: B. Gy. angliai évtizedei. (Korunk, 2004. 7.)
Murádin Jenő: B. Gy. a szülőföld emlékezetében. (Tiszatáj, 2005. 8.)
Cseke Péter: Álom egy kolozsvári Solveig-házról. Jancsó Béla és B. Gy. barátsága. (Kortárs, 2006. 1.)
Csikós Ildikó: Hagyományújítás. B. Gy. és az 1933-as Tragédia a Dóm téren. (Tiszatáj, 2011. 8.)
Barna Tamás: Adatok Bálint Sándor és B. Gy. kapcsolatához. – Juhász Antal: Vázlat oromdíszekkel. Napsugarak Szeged: Alsóvárosi oromdíszek B. Gy. vázlatfüzetében. – Vajda Tamás: B. Gy. és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (Szeged [folyóirat], 2017. 11.)
Lengyel András: Egy erjedő kor kreatív útkeresője. B. Gy.-ről, történeti kontextusban. (Kortárs, 2018. 12.)
Nátyi Róbert: „Személyes teljesítményednek megfelelő elismertetést szerezni – ez mindenki dolga.” Aba-Novák Vilmos és B. Gy. szegedi kapcsolata. (Tiszatáj, 2019. 3.).
Irod.: lexikonok, feldolgozások, művészi albumok: Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (Irodalomtörténeti füzetek 52. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966; 2. kiad. 1973; 3. kiad. 1979)
Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. (Bp., 1973)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
B. Gy. köszöntése. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Szelesi Zoltán. A könyvet tervezte Erményi Lajos. [Minikönyv.] (Szeged, Szegedi Nyomda, 1982)
Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar művészek kiállítása. Szerk. Baranyi Judit. (Bp., Műcsarnok, 1982)
Művész életrajzok. Szerk. B. Varga Sándor. (4. kiad. Bp., 1985)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Az Erdélyi Szépmíves Céh írói. (Erdélyi Szépmíves Céh Emlékkönyv. 1924–1944. 1990–1995. Összeáll. Tar Károly. Kolozsvár, 1995)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1962. (Bp., 1996)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. The Hungarian Contribution to British Civilisation. (London, 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. 1848–2007. (Bp., 2008)
Varga Emőke: Az illusztráció a teóriában, a kritikában, az oktatásban. (Bp., L’Harmattan Kiadó, 2012).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/362887 (Buday Kálmán gyászjelentése, 1936)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/362754 (Buday Árpád gyászjelentése, 1937)
http://www.erdelyimuveszet.ro/szamok/ermu27/ermu27tot_internet_link5.pdf (Buday György élete és munkássága, 2007)
https://u-szeged.hu/sztehirek/2017-majus/buday-csalad-karrierje?objectParentFolderId=36616 (Újszászi Ilona: A Buday család karrierje, 2017)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM49165
https://nntp.hu/person/person.php?personid=27751
https://nevpont.hu/palyakep/buday-gyorgy-george-28dc6
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022
