Boldizsár István

Született: 1897. július 29. Orosháza, Békés vármegye
Meghalt: 1984. november 20. Budapest

Család

Sz: Boldizsár Mihály (†1911) fűszerkereskedő, Zsíros Szabó Katalin.

Iskola

Gyermekkorát, elemi és polgári iskoláit Orosházán végezte, majd rövid ideig a debreceni tanítóképzőben és a zilahi középiskolában tanult. Az I. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített, a harctéren készült rajzaival sikeresen pályázott a főiskolára. Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke (1917–1918), majd Thorma Jánosnál tanult a nagybányai művésztelepen (1918–1919), ill. Iványi Grünwald Béla mellett a kecskeméti művésztelepen alkotott (1919). Nemes Marcell támogatásával Münchenben tanult, ahol Kubinyi Sándor magániskolájában elsajátította a rézkarcolás technikáját (1920–1923), amelyet később Szőnyi István hatására fejlesztett tovább. Művészi tudását Párizsban és Rómában fejlesztette tovább (1924).

Életút

Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ill. a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Thorma János tanársegéde (1932–1933), majd a festészet és alakrajz r. tanára (1941–1949).

A nagybányai iskola által képviselt természetelvű festészet harmadik generációjának egyik utolsó, kiemelkedő tehetségű tagja. Alkotásainak nagy része tájkép, amelyet Nagybánya, a Balaton és Mindszent környéke ihletett, de festett virágcsendéleteket is. Mindvégig megőrizte a Nagybányán elsajátított színes festésmódot, amely egyre inkább líraivá és impresszionisztikus könnyedségűvé vált. Képei ragyogó színhatását úgy érte el, hogy az olajfestéket, a temperát és a velencei terpentinkeveréket együtt alkalmazta. Dinamikus ecsetkezeléssel, s ezzel az intenzív, jellegzetes olaj–tempera keverési telt színekkel festette tanyákat ábrázoló képeit, amelyekre leginkább Koszta János művészete hatott. Tájképek mellett rézkarcokat készített: Ferenczy Valérral és Patkó Károllyal együtt honosította meg Nagybányán a rézkarc-technikát. Rézkarcaira először egy római magyar kiállításon figyeltek fel (1928-ban); ezen új nagybányai technikával készült alkotásai vállaltan dokumentatív jellegűek. Egy kihalófélben levő, s az óta már szinte teljesen eltűnt népi kultúra, valamint az átalakulóban levő alföldi tanyák rekvizitumai. Később, már ismert festőként egyre több állami portrémegrendelést kapott (Horthy Miklós kilenc képéhez ült modellt!), de legszívesebben művészbarátait örökítette meg. Egyik leghíresebb portréját Iványi Grünwald Béláról festette. A közvetlenül a művész halála előtt készült alkotás nagyon karakterisztikus, a lelki mélységet és a személyiséget is éreztetni képes arckép egyik századunk legismertebb festő-portréinak. Arcképeket rézkarccal is készített (a Semmelweis Ignácot alkalmazó rézkarcportréja talán a legjelentősebb.) – Orosházán nevelkedett, anyai ágon Tornyai János festőművész rokona. Még főiskolai növendékként került le Nagybányára (1917-ben), s ez az élmény egész életére, munkásságára döntő hatást gyakorolt. Jóllehet tanulmányai befejezése után Budapesten telepedett le (1924), nyaranta azonban rendszeresen látogatta a nagybányai művésztelepet is. Főiskolai tanárként a nyári gyakorlatokat Veszprémben tartotta, ekkortól festette híres balatoni képeit, amelyeket később alföldi témájú művekkel egészített ki. Élete végén, Mindszenten bérelt műtermet.

Emlékezet

Egész életében szorgosan ápolta kapcsolatait szülővárosával. Halála előtt néhány évvel (1978-ban) úgy döntött, hogy egy nagyobb kollekciót – 36 reprezentatív olajfestmény – ajándékoz Orosházának. Képeiből nyílt meg az Orosházi Városi Galéria (1979. ápr. 1-jén; végrendeletében további 25 festményét, több személyes tárgyát és dokumentumait adta az időközben róla elnevezett Boldizsár István Városi Képtárnak). Orosházán kívül még a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) is őrzi festményeit (kb. 30 képét). A bp.-i Farkasréti Temetőben nyugszik, síremléke Varga József szobrászművész alkotása. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Halála után Orosházán megalakult a Boldizsár István Baráti Kör, amely emléktáblát helyezett el egykori lakhelyén (Budapesten, a Nagymező utcai műteremház falán, 1997-ben).

Elismertség

A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja (1938-tól).

Elismerés

A Barcelonai Világkiállítás bronzérme (1929), a Szinyei Merse Pál Társaság Zichy Mihály Grafikai Díja (rézkarcaiért, 1930), a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíja (Gyümölcsszedő nők c. festményéért, 1931).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013