Boromisza Tibor
festőművész
Született: 1880. március 8. Bácsalmás, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1960. január 8. Szentendre, Pest megye
Család
Anyai nagyanyja Mészáros Lázár honvéd tábornok húga. Sz: Boromisza János, Zenta polgármestere (1888–1898).
Iskola
Gyermekkorát Zentán töltötte. A család katonai pályára szánta, a Ludovika Akadémia elvégzése után hadapród tiszthelyettessé avatták a viroviticai (Horvátország) honvéd huszárokhoz (1900), egységénél csapattiszti szolgálatot teljesített (1900–1905; leszerelt: 1905). Nagybányán Ferenczy Károlynál festészetet tanult (1904–1907); közben Iványi Grünwald Bélával római tanulmányutat tett (1905), majd Párizsba utazott (1905), ahol a Colarossi Akadémián szobrászati stúdiumokat folytatott.
Életút
Tanulmányai befejezése után Nagybányán telepedett le (1907–1914), ill. Zentán és a Balaton melletti Kőröshegyen is dolgozott, ahol a rövid életű Balaton Festőiskola megalapítója (1908). A szatmárnémeti helyőrség állomásparancsnoka (1914–1921), Szentendrén telepedett le, s halálig ott élt és alkotott.
Első mesterének Ferenczy Károlyt tekintette, később inkább hatott rá Iványi Grünwald Béla nyitottabb művészete. Nagybányán a festőtelep év végi kiállításán mutatkozott be (a neoimpresszionista fiatalok között, Anya gyermekkel c. első, jelentős művével, 1906). A Művészház első kiállításán nagyobb kollekciót mutatott be, amely a budapesti elismertséget is meghozta számára (1909), majd víz- és olajfestményeivel rendszeresen részt vett a MIÉNK művészcsoport bp.-i kiállításain. Festészetét az erős, expresszionista színhasználat, a hajlékony vonalvezetés jellemzi, melyek feszességét a néha groteszkbe hajló kompozíciós forma oldja. Néhány fénytelített művével (Csoport, 1926) az avantgárd magyarországi képviselői között is számon tartják. Az 1920-as évek második felétől felhagyott korábbi stílusával, érdeklődése a Hortobágy környéki pásztorvilág felé fordult, a magyar művészet ősi gyökereit kereste, s egy speciális magyar művészet megteremtését tűzte ki céljául (Juhász számadó, 1930 k.). Művészete azonban nem érte el nagybányai időszaka színvonalát. Különösen értékes művészetpolitikai tevékenysége: írásaiban a művészeti élet megújítását sürgette, s kiállt az új festőgeneráció mellett.
Emlékezet
Az 1920-as évek elején buddhista szerzetesként élt a Margitszigeten. Műveit rovásírással szignálta. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum, a Kecskeméti Képtár és a nagybányai Máramaros Megyei Múzeum. Halála után Szentendrén, emlékszobáját állították fel (a Duna korzón, ahol 1955-től 1960-ig élt; 1964-ben).
Elismertség
A Magyar Képírók Egyesületének elnöke.
Szerkesztés
Az Eke c. folyóirat alapító szerkesztője (1933). Művészetpolitikai írásai és műkritikái a Nagybányai Hírlapban jelentek meg (1909-től).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Könyves Kálmán Társulat Szalonja (Hatvany Ferenccel, Bp., 1914)
Helikon (Medgyessy Ferenccel, Budapest, 1922)
Keszthelyi Múzeum (Keszthely, 1946)
Művész Galéria (Budapest, 1948)
emlékkiállítása: Ferenczy Károly Múzeum (Szentendre, 1962)
Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1980)
Mission Art Galéria (Miskolc, 1995)
csoportos: Művészház (Budapest, 1909; 1911; 1913)
Református leányiskola (Szatmárnémeti, 1918)
Nagyvárad (1920)
Belvedere (Budapest, 1924)
Nemzeti Szalon (Budapest, 1928 és 1929)
Szentendrei Képtár (1962).
Főbb művei
F. m.: írása: A nagybányai festőkolónia jelene, jövője. (Nagybányai Hírlap, 1911. márc. 19.)
képei: Szőlőszedők (1906)
Anya gyermekkel (1906)
Patakparti házak (1908)
Önarckép (1908)
Nagybányai táj (1908)
Csendélet (1909)
Fürdőzők (1909)
Rőzsehordók a ligetben (1910)
Szüret (linóleummetszet, 1910)
Nagybányai vásár (1911)
Nagybánya látképe (1911–1912)
Fenyves enteriőr (1913)
Krisztust feltalálják a pásztorok (triptichon, 1912)
Kora reggeli fény (1913)
Nagybánya látképe (1919)
Erzsébet tér este (tus, gouache, 1922)
Szentendrei látkép ásó parasztokkal (1922)
Csoport (1926)
Jeney Irma képmása (1929)
Juhász számadó (1930 k.).
Irodalom
Irod.: Bálint Aladár: Jegyzetek két festőről. B. T. és Hatvany Ferenc. (Nyugat, 1914)
Bálint Aladár: B. T. és Medgyessy Ferenc kiállítása. (Nyugat, 1922)
Hevesy Iván: B. T. (Bp., 1922)
Szíj Béla: B. T. (Művészet, 1962)
Szabó Sándor Géza: B. T. és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX. századi művészettörténetéhez. (Déri Múzeum Évkönyve. 1978. Debrecen, 1980)
B. T. emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Kat. Összeáll., a kiállítást rendezte Haulisch Lenke (Bp., 1980)
Losonczi Tibor: B. T. festői életműve. (Studia Comitatensia, 1982)
Gulyás Gizella: Nagybánya hatása a fények és színek poétájára. B. T. (Családi Kör, 1996. ápr. 4.)
Jurecskó László: B. T. nagybányai korszaka. A fotókat Kulcsár Géza, Mester Tibor és Véső Ágoston készítették. (Nagybánya könyvek. 5. Miskolc, 1996)
Gulyás Gizella: Délvidéki művészek a nagybányai művésztelep vonzásában. 1896–1944. (Bácsország, millenniumi szám, 2000).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
