Borsai Ilona

Született: 1924. április 10. Kolozsvár
Meghalt: 1982. július 8. Budapest
Temetés: 1982. július 21. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)
Sírhely: Kolozsvár, Házsongárdi Temető

Család

Katolikus hitre áttért zsidó családból származott.

Dédszülei: Wettenstein Jakab, Rosenberg Rozália (†1901. márc. 25. Kolozsvár. Temetés: 1901. márc. 27. Kolozsvár, Izraelita Temető).

Nagyszülei, apai: Borsai (1900-ig Wettenstein) Áron (1866. febr. 15. Kolozsborsa–1942) bánffyhunyadi járási orvos, Zimmermann Laura.

Borsai Áron testvérei: dr. Borsai (1898-ig Wettenstein) Mór jogász, kir. törvényszéki aljegyző, dr. Wettenstein Noé (1859. nov. 4.–1933. febr. Dés) naszódi járási orvos, dr. Wettenstein József (1869. Kolozsborsa–1938. dec. 12. Bp. Temetés: 1938. dec. 14. Rákoskeresztúri Izraelita Temető) kolozsvári orvos, tüdőgyógyász, a Comain nevű tüdőgyógyszer feltalálója, a csobánkai margitligeti szanatórium alapítója, ill. Jakobi Lajosné Wettenstein Róza (†1938. júl. 11. Kolozsvár. Temetés: 1938. júl. 12. Kolozsvári Izraelita Temető), Neumann Ignácné Wettenstein Berta és Farkas Lászlóné Wettenstein Mária. A Comain nevű tüdővészellenes gyógyszer értékesítésére 1909-ben Budapesten alapított részvénytársaság elnökségi tagja volt – többek között Ignotus (Veigelsberg Hugó) és Miklós Andor.

Wettenstein Noé fia: Bárd (Wettenstein) Oszkár (1893. máj. 6. Naszód, Beszterce-Naszód vm.–1942. dec. 19. Dés. Temetés: 1942. dec. 23. Galgó, Evangélikus Temető): költő, író, orvos.

Nagyszülei, anyai: Herz Sándor (1875. dec. 5. Jolsva, Gömör-Kishont vm.–1939. Szovjetunió) orvos. Nagyapja 1902-ben telepedett le Losoncon, ahol csakhamar népszerű és elismert fogorvos lett. Az 1910-es években írt néhány dolgozatot az Alkoholizmus c. folyóiratban, s valószínűleg, mint harcos antialkoholista került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. Herz Sándor később, az 1920-as évek végén, a Szovjetunióban telepedett le. Mivel Kun Béla közeli munkatársa volt (a legendák szerint, a Tanácsköztársaság bukása után a népbiztost Herzék bujtatták) a sztálini törvénysértések idején őt is letartóztatták. Szibériai munkatáborban hunyt el, halálának pontos dátuma és körülményei ma sem ismertek.

Szülei: Borsai András, a Ganz-gyár kolozsvári fiókjának elektromérnöke, Herz Ilona. Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérése után (1940) a Ganz-gyár kolozsvári fiókja megszűnt, apja alkalmi munkákból tartotta el családját (1940–1944). Az ország német megszállása után éppen Budapesten tartózkodó apját a nyilasok elhurcolták, nyoma veszett. Anyja újpesti születésű, a Felvidéken, Losoncon nőtt fel, csak férjhez menetele óta élt Erdélyben. Anyja, a háztartási munkák mellett, gyógytornával is foglalkozott. Az illegális kommunista mozgalom résztvevője volt: a Kolozs tartományi pártbizottság káderosztályának függetlenített munkatársa (1945–1947). Anyja 1947-től Magyarországon élt: kezdetben az Országos Úttörőközpont sportosztályán, majd a Pajtás c. ifjúsági lap szerkesztőségében dolgozott. (1956-tól nyugdíjas, mint volt illegális párttag kiemelt nyugdíjat kapott).

Apja testvére, nagynénje: Borsai Mária (1906. jún. 6. Bánffyhunyad–1990. Montréal, Kanada) meseíró, néprajzi gyűjtő, és Huszár Andrásné Borsai Piroska.

Anyja testvére, nagybátyja: Herz Ottó (1894. dec. 31. Eperjes –1976. jan. 5. New York) zongoraművész. Pályájának elején, a Fodor-zeneiskolában tanított, 1939-ben az USA-ban telepedett le, 1940–1956-ban a New York College of Music professzoraként tevékenykedett. A II. világháború után néhányszor Budapestre is ellátogatott: 1972-ben zsűritagként részt vett a Magyar Televízió Kodály-emlékversenyén.

Borsai Ilona testvére: Borsai Endre gépészmérnök, 1948-tól az elsők között tanult a Szovjetunióban ösztöndíjasként, később Haifán telepedett le.

Iskola

Elemi és középiskoláit Kolozsvárott végezte, a Regnum Marianum Leánygimnáziumában éretts. (1942). Tíz évesen zongorázni tanult, egészen tizenhat éves koráig, akkor a helytelen gyakorlás következtében ínhüvelygyulladást szenvedett, hónapokig gipszben volt, s fel kellett hagynia művészi ambícióival.

A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen görög–latin–francia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1946), az akkor alakult kolozsvári Állami Magyar Zeneakadémia folklór és pedagógia szakos hallgatója hallgatója (1947–1948).

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének-zene szakos tanári és karvezetői okl. (1951) és zenetörténész okl. szerzett (az első végzős évfolyam hallgatójaként, 1961).

Életút

A budapesti Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályának népzenei előadója (1951–1956). Az MTA Népzenekutató Csoportja (1961–1974), az MTA Zenetudományi Intézete tud. munkatársa (1974–1979). Egyiptomban ösztöndíjjal kutatott (1966–1967 és 1969, 1971).

Tudományos pályafutásának kezdetén népzenei gyűjtéseket végzett, részt vett az Országos Gyűjtőhálózat munkáiban, valamint vidéki pedagógusok részére népzenei tanfolyamokat szervezett. Első munkái a Népművészeti Intézet kiadványainak szerkesztése volt. Célul tűzte ki a népzene és a műzene közötti kapcsolatok kutatását, különféle stílusainak minél alaposabb megismerését. Első jelentősebb munkája egy mátrai falu (Mátraszentimre) dalainak monografikus feldolgozása volt, ill. lektorálta Járdányi Pál Magyar Népdaltípusok (1961) c. könyvét. Tudományos munkatársként, az MTA Népzenekutató Csoportjában elsősorban a magyar népi gyermekmondókákkal és játékdalokkal foglalkozott, járta a palóc területeket, ahol összegyűjtötte és rendszerezte a helyi népdaltípusokat. Kodály Zoltán (1882–1967) úgy határozta meg a mondókákat, hogy azok „a gyermekdalok rendszerint dallamtalan oldalhajtásai”. Más meghatározás szerint „a mondóka a gyermekek körében használatos, erősen ritmikus, dallamos hanglejtés vagy sokszor énekelt versike. Borsai Ilona volt az, aki elsőként elemezte és rendszerezte a gyermekmondóka minden műfaji sajátosságát. Szerinte: „Olyan komplex műfajjal állunk szemben, amelyben a kisgyermekek életének vagy a természet jelenségeinek különböző alkalmaihoz kapcsolódó ritmikus szöveg egy bizonyos mozdulat vagy mozdulatsor kíséretében, ütempáros szerkezetből alakuló, gazdag formavilágú dallam-motívumokkal, illetve deklamáló vagy dallamos hanglejtéssel hangzik fel.”

Másik kutatási területe a Summásélet – summásdalok tartalmú intézeti kiadvány anyaggyűjtése, szerkesztése és lehetőségek szerinti közzététele volt. A summásélet különböző mozzanatait elbeszélő, különböző községekből származó visszaemlékezéseken és az azokhoz kapcsolódó dalokat tartalmazó, szövegeken és kottákon élete végéig dolgozott. Az anyagot 1976-ban elkészítette, s rögtön ezután elkezdte a főszövegek teljes átdolgozását, illetve ezzel párhuzamosan a részletes tartalomjegyzék és a mutató közlését. A több ezer oldalas kéziratban való tájékozódáshoz többszörös jegyzetapparátus segített. Külön jegyzeteket készített a főszövegben közölt visszaemlékezésekhez, külön megjegyzéseket közölt a dallamokhoz, s még tárgyi magyarázatokat is adott. A főszöveg 680, a függelék 200, s mindezek variánsaként feldolgozott további 2000 summásdal dallam-, ill szövegtípusokba foglalása a zenei, a szociológiai és a társadalmi kutatások szempontjából egyaránt nagy jelentőségű, úttörő, alighanem korszakalkotó vállalkozás. A kötet, ha megjelent volna új fejezetet nyitott volna a magyar népzenei és néprajzi gyűjtemények kiadásában…

A magyarországi folkloristák közül elsőként kapott egyiptomi ösztöndíjat (1966–1967, 1969 és 1971), ill. elsőként tanulmányozhatta az egyiptomi zenei hagyományokat és a kopt liturgiát. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az egyiptomi zenei hagyományok, elsősorban az egyiptomi népzene és a kopt liturgikus dallamok összehasonlító vizsgálata terén. Tudományos eredményei elsősorban egyiptomi helyszíni kutatásaira támaszkodtak, az egyiptomi zenei szájhagyománnyal kapcsolatos előadásainak és cikkeinek egyaránt kedvező nemzetközi visszhangjuk volt. Már 1967-ben előadást tartott Kairóban, egy évvel később, 1968-ban, Roma Grottaferratában meghívták az I. Nemzetközi Bizánci és Keleti Liturgikus Zenei Kongresszusra (ekkor még csak három éve foglalkozott intenzíven az egyiptomi kopt népzenei hagyományokkal!). A kopt liturgia megbecsült szakértőjeként 1969-től évente részt vett az Arab Zenei Kongresszusokon: útiköltségét mint a szakterület különösen elismert képviselőjét az Egyiptomi Művelődési Minisztérium és a Kairói Kopt Intézet közösen állta. Egyiptomi előadásairól rendszeresen beszámolt a kairói Imam c. hetilap, grotaferratai előadásáról a Messagero c. római hetilapban Oliver Strunk, a Monumenta Byzantina c. sorozat szerkesztője írt. Kopt kutatásainak legjelentősebb eredménye, hogy a világon először jegyezte le tudományos igénnyel Nagy Szent Vazul (330–379) liturgiáját. Az MTA Zenetudományi Intézete több tucat órányi zenei anyagot őriz Borsai Ilona gyűjtéséből: ilyen hangzó gyűjtemény sehol a világon nincs még egy.

Emlékezet

Borsai Ilona Kolozsvárott született, Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el. A Farkasréti Temetőben búcsúztatták, a kolozsvári Házsongárdi Temetőben nyugszik.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022