Borúth Andor
festőművész
Boruth; 1886-ig Steiger
Született: 1873. június 18. Sátoraljaújhely, Zemplén vármegye
Meghalt: 1955. augusztus 22. Tátraszéplak
Család
Sz: Borúth Elemér (1833–1886) író, költő, Evva Ottília. Családja 1893-ban Budapestre költözött. F: 1911-től Guhr, Hermine (†1953). Felesége halála után Guhr Róza (feleségének csak névrokona!) haláláig ápolta. Gyermekei 1944-ben Nyugatra menekültek.
Iskola
Münchenben másfél évig Hollósy Simonnál tanult (1892–1894), majd Párizsban, a Julian Akadémián töltött öt évet Jules Lefébre, Lucien Doucet és Tony Robert-Fleury tanítványaként (1894–1899), utóbb Madridban Velázquez művészetét tanulmányozta (1899– 1900). Hazatérése után Budapesten, a Benczúr-féle mesteriskolában folytatta tanulmányait (1900–1904).
Életút
Kiállító művész (1895-től), Budapesten alkotott (1900-tól). Hollandiában, Belgiumban (1902), ill. állami ösztöndíjjal Spanyolországban járt hosszabb tanulmányúton (1904). Megnősült, Tátraszéplakon telepedett le (1911-től).
Vallásos tárgyú kompozíciókat, arcképeket és zsánerképeket alkotott. Az expresszív erő impresszionista képfelfogással keveredik festményein. Mélytónusú, komoly hangvételű, elmélyedt festése kiváló jellemábrázolással társult. Az MTA részére nyolc tudós naturalista stílusú arcképét készítette el (Brassai Sámuel; Csáky Albin; Heller Ágoston; Kuun Géza; Mihalkovics Géza; Szamota István; Szász Károly; Thaly Kálmán portréi és másolatot készített a Haynald Lajos bíborost megörökítő Munkácsy-képről). Tátraszéplakon elsősorban tájképeket és portrékat festett, s irányításával élénk képzőművészeti élet bontakozott ki a felvidéki kisvárosban. Rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban (1894-től 1955-ig Magyarországon, főképp Budapesten 120, Európa nagyobb városaiban 19 kiállításon vett részt).
Emlékezet
Sátoraljaújhelyen, a Széchenyi tér 19. számú házban született, szülőházán emléktáblát helyeztek el. Zemplén vm. számára több képet is festett, ezek közül az ezredéves kiállításra készült zempléni bandériumot ábrázoló művét, továbbá gr. Andrássy Gyula és br. Vay Miklós portréját a sátoraljaújhelyi megyeháza dísztermében helyezték el (a képeket 1944-ben Tállyára menekítették, majd a Szovjetunióba kerültek, további sorsuk ismeretlen). Több festményét a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, valamint a Szlovák Nemzeti Galéria őrzi, a tudósokat ábrázoló portrésorozata ma is az MTA székházában látható, ill. néhány átkerült a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokába. Emlékkiállítását a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum szervezte meg (a Kazinczy Ferenc Társaság és a Magyar Nemzeti Galéria közreműködésével, a Miskolci Városi Galériában, 2003– 2004-ben). Életútját Somogyi Gábor dolgozta fel (2003-ban).
Elismertség
A Magyar Arcképfestők Társasága és a Munkácsy Céh tagja.
Elismerés
A Millenniumi Kiállítás gr. Károlyi Tibor-díja (Este a műteremben c. képéért, 1896), Rökk Szilárd-díj (Torreádor c. képéért, 1897), a Párizsi Világkiállítás elismerő oklevele (Mention Honorable, szintén a Torreádor c. képéért, 1900), Ráth György-díj (Fekete ruhás nő kutyával c. képéért, 1902), Ipolyi Arnold-féle díj (Jézus sírba tétele c. vázlatáért, 1909), a müncheni nemzetközi kiállítás kis aranyérme (Férfi kutyával c. önarcképéért, 1909).
Kiállítások
F. kiállításai: emlékkiállítása: Miskolci Városi Galéria (2003–2004)
csoportos: Société des Artistes Frommes Salon (Párizs, 1895)
Ezredéves Kiállítás (Budapest, 1896)
Société Nationale des Beaux Arts (Párizs, 1897 és 1900)
Képzőművészeti Társulat kiállításai. Műcsarnok (Budapest, 1895-től)
Széchenyi Kör kiállításai (Eperjes 1904; Eperjes–Kassa–Lőcse 1906; Eperjes–Kassa 1910)
Nemzetközi képzőművészeti kiállítás. Glasspalast. (München, 1904 és 1909)
A felvidéki festők jótékonysági kiállítása. (Kassa, 1918)
Ungerska Konstutstallningen. Svéd Képzőművészeti Akadémia (Stockholm 1922)
a Szövetség II. kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1925)
Szeged (1926).
Főbb művei
F. m.: Este a műteremben (1896)
Torreádor (1897)
Fekete ruhás nő kutyával (1902)
Utcai énekesek (1904)
Női portré (1905)
Krisztus születése (1905)
Vak Bottyán arcképe (1907)
Krisztus siratása (1909)
Jézus sírba tétele (1909)
képei a Magyar Nemzeti Galériában: Meditatio (1901)
Cigánycsalád (1903)
Önarckép (1904)
Férfi kutyával (1907)
Halmos János arcképe (1909)
Fettrich Ottó arcképe.
Irodalom
Irod.: Simán Erzsébet: Látogatás B. A. festőművésznél. (Az Ujság, 1925. febr. 28.)
Szíj Rezső: A portré és a tájképek avatott mestere. B. A. (Új Szó, 1970. febr. 15.)
Haaková, Jitka: B. A. és a tátraszéplaki művészet. (Tatry, 1998)
Somogyi Gábor: Művészi életút Zempléntől a Tátráig. B. A. (Zempléni Múzsa, 2003)
Somogyi Gábor: B. A., az ember és a művész. (Sátoraljaújhely, 2003).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
