Bozsóki István
villamosmérnök, hadmérnök
Született: 1930. december 23. Budapest
Meghalt: 2000. december 11. Budapest
Család
Sz: Zaszlavik Irén gyors- és gépírónő. Apja (†1964) a Szabadsághegyi Tüdőszanatórium gazdasági igazgatója volt (1954–1964). Testvére: Bozsóki József (1934–) fogorvos. F: 1954-től Jakab Erzsébet orvos, fül-orr-gégész főorvos, OTSI. Fia: Bozsóki István (1956–).
Iskola
A bp.-i II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban éretts. (1949), a BME Hadmérnöki Kar Híradástechnikai Szakán végzett (villamosmérnöki és híradástechnikai hadmérnöki okl. szerzett) és tisztté avatták (1953), a BME Villamosmérnöki Karán doktorált (1965), a műszaki tudományok kandidátusa (1976).
Életút
A BME Hadmérnöki Kar Híradástechnika Tanszék tanársegéde (1953–1956; kérésére tartalékos állományba helyezték: 1956. dec. 23.). A BME Villamosmérnöki Kar Villamos Energetikai Kutató Intézet fejlesztő mérnöke (1957), a Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszék tanársegéde (1957–1962), egy. adjunktusa (1962–1964), egy. docense (1964–1990), a tanszék mb. vezetője (1980–1982), vezetője (1982–1990); közben a Kar dékánhelyettese is (1967–1970). A Beloiannisz és az Orion Gyár Mikrohullámú Fejlesztési Osztályának fejlesztőmérnöke is (1961–1967).
Mikrohullámú berendezések fejlesztésével fogl. A rádiólokációs berendezésekhez kiegészítő elemként alkalmazható mikrohullámú parametrikus erősítők alkalmazási kérdéseit, ill. műholdas hírközlési eszközök fejlesztési lehetőségeit, valamint ún. multiplexer berendezések rendszertechnikai tervezéseit vizsgálta. Részt vett nagyfrekvenciás időlupés oszcilloszkóp és gyalogsági lövedék kezdősebesség-mérőjének tervezésében, majd vezető szerepet játszott a KGST automatizált légiforgalom-irányító rendszerének kidolgozásában. Állami megrendelésre készült haditechnikai fejlesztési munkák irányítója (1966-tól). Mivel munkásságának jelentős része haditechnikai fejlesztés, publikációi közül több nem nyilvános folyóiratban jelent meg.
Elismerés
Haza Szolgálatáért Érdemérem (arany, 1974). Puskás Tivadar-emlékérem (1986), Szent-Györgyi Albert-díj (2000).
Főbb művei
F. m.: Rádióadástechnika. Sárközy Gézával, Szokolay Mihállyal. Egy. jegyz. (Bp., 1960)
Mikrohullámok technikája. (Bp., 1962)
Nomogram nullponteltolással történő állóhullámarány-méréshez. (Mérés és Automatika, 1964)
Változó kapacitású degenerált parametrikus erősítő. (Bp., 1964)
Degenerált parametrikus erősítők tervezése. Egy. doktori értek. (Bp., 1964)
Mikrohullámú berendezések. 1. Egy. tankönyv. Frigyes Istvánnal. (Bp., 1964; 2. átd. kiad. 1971)
Mikrohullámú berendezések. Egy. jegyz. Endresz Györggyel, Gödör Évával. (Bp., 1965; 2. kiad. 1966; 3. kiad. 1967; Gödör Évával. átd. kiad. Bp., 1971)
Mikrohullámú átviteltechnika. Frigyes Istvánnal, Szokolay Mihállyal. (Bp., 1965; 2. kiad. 1967)
Változó kapacitású, reflexiós típusú parametrikus erősítők tervezése. (Híradástechnika, 1966)
Rádió rendszertechnika. Gödör Évával, Szokolay Mihállyal. (Bp., 1968; 3. jav. kiad. 1970)
Rádiólokátorok. (Mikrohullámú kézikönyv. Szerk. Almássy György. Bp., 1973)
Kétdiódás parametrikus erősítők néhány kérdése. Kand. értek. (Bp., 1975)
Rádiórendszerek. 2/1. füz. Hírközlő rendszerek, rádiólokátorok. Egy. tankönyv. Farkas Botonddal, Gödör Évával. (Bp., 1979; új kiad. 1984)
Rádiórendszerek. 2. Segédlet. Egy. jegyz. Farkas Botonddal, Gödör Évával. (Bp., 1992; 3. kiad. 1997).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
