Banó István
etnográfus, folklorista, nyelvpedagógus
Született: 1918. január 14. Kaposszekcső, Baranya vármegye
Meghalt: 1987. március 4. Budapest
Család
Sz: Hetesi Magdolna. Egy szegényparaszti család legkisebb (6.) gyermeke volt. F: 1946-tól Kókay Márta múzeumi tisztviselő. Leánya: Banó Márta kozmetikus.
Iskola
A dombóvári gimnáziumban éretts. (1936), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar– latin szakos tanári okl. (1941), bölcsészdoktori okl. (1943), az ELTE Lenin Intézetben orosz szakos tanári okl. szerzett (1953), az irodalom (néprajz) tudomány kandidátusa (1986).
Életút
A zentai állami gimnázium r. tanára (1941–1945), a bp.-i Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárának vezetője (1945–1949), a bp.-i Teleki Blanka Gimnázium r. tanára (1949–1950), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tanulmányi felügyelője (1950– 1951), az Oktatásügyi Minisztérium főelőadója, osztályvezetője (1951–1953), a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet, ill. 1961-től az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) Idegennyelvű Tanszék tanszékvezető tanára (1953–1976), tud. főmunkatársa (1976– 1978).
Már hatodikos gimnazista korában népköltészeti anyagot gyűjtött szülőfalujában, majd egyetemi évei alatt Györffy István bíztatására főleg népmeséket gyűjtött Baranya vármegyében. Etnográfusként később is elsősorban népmesékkel, népi írásbeliséggel, népi epikai szövegek elemzésével, ill. népi hitvilággal fogl., valamint folytatta gyűjtőútjait Baranyába: többek között a Hidasra telepedett székelyek körében. A népköltészeti források feltárása mellett komoly szerepet játszott az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi kiállításának előkészítésében (1948). Berze Nagy János népköltési hagyatékának feldolgozója. Új módszereket dolgozott ki a folklórszövegek elemzésére és típusalkotásra. Nyelvpedagógusként elsősorban az idegennyelvek – az orosz és a latin nyelv – tanításának oktatásmetodikai és didaktikai kérdéseivel fogl.
Főbb művei
F. néprajzi művei: A magyar népi epikai élet formái. (Ethnographia, 1939)
Baranyai magyar népmesék. Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt írta. Egy. doktori értek. is. (Új magyar népköltési gyűjtemény. II. Bp., 1941)
Karácsonyi népszokások Zentán. (Kalangya, 1942)
Egyéniség és közösség szerepe a népmese életében. (Ethnographia, 1944)
Az iskoladráma emléke a népnyelvben. (Ethnographia, 1947)
Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok 1–2. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Pécs, 1957)
Régi magyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából. Szerk. Dömötör Sándorral. (Pécs, 1960; 2. bőv. kiad. 1961)
Berze Nagy János: Arany-tanulmányok. Közreadta, a kísérő tanulmányt írta. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1965)
Berze Nagy János: Népköltési gyűjtemény a Palócságból és a Tiszamentről. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Pécs, 1967)
Egy néprajztudós műhelyéből. Berze Nagy János levélhagyatéka. Szerk. Fülöp Lajossal. (Pécs, 1977)
Három archaikus mesei stíluselem generatív nyelvelméleti megvilágításban. (Ethnographia, 1981)
Berze Nagy János: Nap és tükör. Néprajzi és népnyelvi tanulmányok, gyűjtések. Szerk. Fülöp Lajossal. (Pécs, 1982)
Dömötör Sándor: Hevestől Baranyáig. Helytörténeti képek Berze Nagy János életéből. Szerk. Fülöp Lajossal. (Pécs, 1983)
Népdalszövegeink folklóresztétikai jellemzői. Kand. értek. (Bp., 1984)
„Megfújom sípomat erdő derekában…” Válogatás a régi és a mai magyar népköltészetből. Vál., sajtó alá rend. (Bp., 1985)
Este, Éjfél, Hajnal. Baranyai népmesék. Gyűjtötte, a kísérő tanulmányokat írta, a szómagyarázatokat és a típusmutatót készítette. (Bp., 1988)
pedagógiai művei: Az orosz irodalom tanítása a középiskolában. (Köznevelés, 1952)
Az orosz ige és tanításának néhány kérdése. (Bp., 1955)
Az orosz kritikai realizmus tanításának módszertani és irodalomelméleti kérdései. (Bp., 1955)
A szovjet-orosz irodalom tanítása. (Bp., 1957)
Újszerű gyakorlatok a latin nyelv tanításában. (Idegen Nyelvek Tanítása, 1959)
Nyelvstatisztikai és nyelvtani minimum. (Idegen Nyelvek Tanítása, 1962)
A korszerű latintanításért. (Antik Tanulmányok, 1963)
Az orosz és a magyar nyelv szórendi problémáinak kontrasztív elemzése. (Idegen Nyelvek Tanítása, 1969)
Az orosz nyelv oktatásának metodikája általános és középiskolai tanárok számára. Szerk. Kosaras Istvánnal. (Bp., 1972; 2. kiad. 1977)
Általános metodika az angol, francia, német, olasz, spanyol nyelv iskolai tanításához. Szerk. Szoboszlay Miklóssal. (Bp., 1972)
Az orosz nyelvoktatás motivációs bázisának fejlesztése. (Pedagógiai Szemle, 1975)
Latin – görög – eredetű szavaink viselkedési törvényszerűségei. (Magyar Nyelvőr, 1977)
Idegennyelv-oktatási stratégiák és technikák. (Pedagógiai Szemle, 1979)
Az általános iskolai nevelés és oktatás terve. Tantervi útmutató. Orosz nyelv 4–8. osztály. (Bp., 1981)
nyelvkönyvei: Latin nyelvkönyv az egészségügyi szakközépiskola 1–2. osztálya számára. Kápolnay Lajossal. (Bp., 1957; 8. kiad. 1973)
Moszt druzsbi. A barátság hídja. Orosz nyelvi segédkönyv a magyarországi nyelvtanárok számára. Többekkel. (Bp., 1957; 5. kiad. 1974)
Tanári kézikönyv a latin nyelv tanításához a gimnázium 2. osztályában. Nagy Ferenccel. (Bp., 1968)
Tanári kézikönyv a latin nyelv tanításához a gimnázium 3–4. osztályában. Nagy Ferenccel. (Bp., 1969)
Latin nyelvkönyv. Nagy Ferenccel, Waczulik Margittal. (Bp., 1973; 7. kiad. 1995)
diafilmje: Diapozitív sorozat a gimnáziumi latin tanításhoz. Összeáll. (1971).
Irodalom
Irod.: Fülöp Lajos: B. I. (Magyartanítás, 1987)
Kovács Ágnes: Búcsú B. I.-tól. Művei bibliográfiájával. (Ethnographia, 1988)
Szemkeő Endre: B. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
