Bányai Kornél
költő
Született: 1897. augusztus 26. Újbánya, Bars vármegye
Meghalt: 1934. augusztus 31. Tiszaug-Homoktelep, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Iskola
Tanítói okl. szerzett (1914).
Életút
Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1916), Oroszországban (1916–1918: Omszkban, 1918–1919: Krasznojarszkban, 1919–1920: Taskentben) hadifogoly, 1920-ban tért haza. Az esztergom-tábori (1924–1929), a Tiszaug melletti Homoktelep tanítója (1929–1934).
Emlékezet
Az I. vh.-ban orosz fogságba került költő harctéri, majd fogság-élményeit kis, kockás lapú noteszekben jegyezte fel, s a noteszlapokat szemléletes rajzokkal is illusztrálta. A rendszeres feljegyzésekből álló, felbecsülhetetlen értékű kordokumentumot Bányai László, a költő fia őrizte meg. Emlékét Szolnokon utca őrzi.
Főbb művei
F. m.: Búzák születése és halála. Versek. (Omszk, 1918)
Örök arc. Trilógia. (Taskent, 1920; Bp., 1925)
Közelebb a földhöz. Versek. (Bp., 1931)
Vasénekű testvérei. Vál. versek. (Bp., 1967).
Irodalom
Irod.: Németh László: B. K. (Nyugat, 1927)
Hajnal Anna: B. K. (Irodalomtörténet, 1950)
Féja Géza: A forradalom költő-küldöttje. (Népszabadság, 1962. nov. 7.)
Várkonyi Nándor: Írók magukról. (Életünk, 1964)
Bolla Ferenc: B. K. portréjához. Visszaemlékezés. Közétette Bistey András. (Jászkunság, 1981)
Nagy István: B. K. verstípusai. (Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Tudományos Közleményei, 1984).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
