Barabás Gyula
író, újságíró
Született: 1894. október 5. Marosvásárhely
Meghalt: 1973. május 5. Budapest
Család
Sz: Barabás József, Jakab Róza.
Életút
Életéről ellentmondásos adatok ismertek. Gyermekkorát Erdélyben töltötte, 1914-től Bp.-en élt, mint asztalossegéd, majd gyári munkás. A Népszava munkatársa (1920–1940); közben egyik írása miatt egyévi fogházra ítélték (1924). A II. vh. után a Szabad Szó rovatvezetője (1945–1950), majd csak írásaiból élt.
Népszerű történelmi regényeket, regényes életrajzokat írt. A Bolyaiakról szóló Domáldi jegenyék c. regényével elnyerte a Révai Könyvkiadó Jókai-díját (1936). Több művét lengyel nyelvre is lefordították.
Elismerés
Jókai-díj (1936).
Szerkesztés
A Népszava munkatársa (1920–1940); közben egyik írása miatt egyévi fogházra ítélték (1924). A II. vh. után a Szabad Szó rovatvezetője (1945–1950.
Főbb művei
F. m.: Domáldi jegenyék. (Kolozsvár, 1924; 2. kiad. Bp., 1936)
Álmodók, lázadók. Reg. (Bp., 1929)
Székely erdők alján. Reg. (Bp., 1932)
Ég az erdő. (Magyar írás – magyar lélek. Bp., 1936)
Szomorú Oránusz festője. Reg. (Bp., 1936)
Elvesztett arcok. Reg. (A magyar irodalom jelesei. Bp., 1938)
Köd a Maroson. Reg. (Bp., 1940)
Vihar Erdélyben. Reg. (Bp., 1940)
A néptribun. Fejezetek Bokányi Dezső életéből. Dokumentumreg. Kelen Jolánnal. (Bp., 1964).
Megjegyzések
MÉL: téves születési adat: nov. 4.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
