Altenburger Gyula
matematikus
Született: 1866. november 29. Pest
Meghalt: 1945. január 25. Budapest
Család
Sz: Altenburger Adolf, id. Pest város aljegyzője. Testvére: Altenburger Adolf, ifj. (1865–1917) polgári iskolai tanítóképző-intézeti tanár, az egyik első eszperantó magyar nyelvkönyv szerzője és Altenburger Károly. F: Siegl Szidónia (†1944. febr. 20.). Leánya: vitéz Altay Emilné Altenburger Karola, Muhoray Sándorné Altenburger Paula és Paksy Andrásné Altenburger Jolán.
Iskola
A budapesti IV. kerületi főreáliskolában éretts. (1883), a József Műegyetemen és a budapesti tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1887).
Életút
Br. Eötvös Loránd ún. magánasszisztense (1887–1888), a Magyar–Francia Biztosító Intézet biztosítási matematikusa (1888–1891), Lipcsében (1892–1893), Magdeburgban (1893–1894), Triesztben biztosítási matematikus (1895–1902). Hazatérése után a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének igazgatója (1902–1904), a magyar biztosítottak halandósági vizsgálatainak vezetője (1904–1908), a bécsi VI. nemzetközi biztosítástudományi kongresszus tud. előkészítője (1908–1909), Berlinben a német biztosítottak halandó vizsgálatainak megszervezője és vezetője (1910–1911). A budapesti Hungária Általános Biztosító Rt. ügyvezető igazgatója (1911–1917), a Tanácsköztársaság idején ún. ellenforradalmi tevékenységért tíz év kényszermunkára ítélték (1919). A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon a biztosítási számtan, a biztosítástan és a szociális biztosítás c. tárgyak előadó tanára (1923–1934), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Kar (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Kara megalakulásakor a biztosítási matematika c. ny. r. tanára, ill. a biztosítási számtan és a biztosítástan tárgyak meghívott előadó tanára (1934–1944).
Biztosítási matematikával foglalkozott. Új módszert dolgozott ki az azonos korú biztosítottak díjtartalékának együttes kiszámítására, továbbfejlesztette az életbiztosítási kötvények visszavásárlásának elméletét. Az I. vh. végén, az összeomlás és különösen a trianoni békediktátum idején a szerveződő nemzeti radikális mozgalmak egyik vezetője, meghatározó személyisége. A Monarchia felbomlásáért és a forradalmak kialakulásáért a keresztény elvek és a kereszténységtől idegen és összeegyeztethetetlen életvitel közötti különbséget, és főleg a parttalan liberalizmust tette felelőssé. Súlyos hibának tartotta a választójog kiterjesztését a zsidóságra és a nőkre, majd több írásában támogatta és a külfölddel szemben védelmébe vette a numerus clausust mint a magyarság megmaradásának egyik fontos fegyverét.
Emlékezet
Budapesten, a Józsefvárosban (VIII. kerület Üllői út 4.) élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti Temetőben, családi sírboltban nyugszik. Emlékére a Magyar Aktuárius Társaság évente Altenburger Gyula-szimpóziumot tart (1992?-től).
Elismertség
A Magyar Biztosítástudományi Társaság alapító ügyvezető alelnöke (1929-től). A Nemzetvédelmi Szövetség, a Területvédő Liga (1918) és a Magyar Nemzeti Szövetség alapító tagja (1919). A Társadalmi Egyesületek Szövetségének egyik vezetője.
Szerkesztés
A Gazdák Biztosító Szövetkezete Közleményei szerkesztője (1903). A Cél c. folyóirat főszerkesztője (1924–1944). Publicisztikái, kisebb írásai szélsőjobboldali lapokban jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: Állami ellenőrzés az életbiztosítás terén. Technikai megjegyzések a „magánbiztosítási vállalatokról” szóló törvényjavaslat előadói tervezetéhez. (Bp., 1898)
Theorie des Policen-Rückaufes in der Lebensversicherung. (Wien, 1900)
Az életbiztosítási törvénykezésről. (Bp., 1907)
A magyar biztosítottak halandósága. I–IV. köt. Szerk. (Bp., 1911). A halandósági táblák szerkesztése. (A magyar biztosítottak halandósága. I. köt. Bevezetés. Bp., 1911 és külön: Bp., 1911)
Versicherungs-mathematische Abhandlungen. Többekkel. (Veröffentlichungen des Deutschen Vereins für Versicherungs-Wissenschaft. 20. Berlin, 1911)
Die Konstruktion der Sterblichkeitstafeln. (Bp., 1911)
A hadikölcsönbiztosítás története. (Bp., 1917)
Jegyzetek a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről. (Közgazdasági Szemle, 1923)
Erdős Aladár: A biztosítás. Gyakorlati kézikönyv. 675 kérdés és felelet. Az előszót írta A. Gy. (A Magyar Biztosítástudományi Társaság kiadványa. Bp., 1940)
Amit a biztosítás mathematikájáról mindenkinek jó tudnia. (1–2. kiad. Bp., 1941)
A biztosítás matematikájának ismeretelméleti jelentősége. (Bp., 1942)
Emlékezés a régi szép időkre. Sajtó alá rend. Bajai Ferenc. (Biztosítási Szemle, 1989)
politikai írásai: Az önálló vámterület és a magyar piac. Objectivus álnéven. (Bp., 1904)
A Szabadelvű Párt helyzete. Objectivus álnéven. (Bp., 1905?)
Magyar politika a háború után. (Bp., 1916)
Levelek a magyar nemzethez. (Bp., 1918)
A választójog és a zsidóság. (A Cél, 1918 és külön: Bp., 1918)
A forradalom ellen. (A Cél, 1919 és külön: Bp., 1919)
La Hongrie avant, pendant et après la guerre mondiale. (Bp., 1919)
Hungary before, during and after the Great War. (Bp., 1919)
Közgazdasági politika. (Bp., 1920)
Hiszekegy. A bevezető sorokat Prohászka Ottokár írta. (Bp., 1921)
A szabadkőművességről. (Az Ébredő Magyarok Egyesülete 1925. évi dec. hó 20-án tartott kongresszusának előadásai. Bp., 1926)
A haza bölcse. Deák Ferenc halálának 50. évfordulójára. (A Cél, 1926)
Nincs többé antiszemitizmus! A zsidó kérdés gyökeres megoldási lehetősége. (Bp., 1941).
Irodalom
Irod.: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
