Bárdossy László, bárdosi
politikus, miniszterelnök
Született: 1890. december 10. Szombathely
Meghalt: 1946. január 10. Budapest
Család
Sz: Bárdossy Jenő (1861–1934) politikus, felsőőrsi Zarka Gizella. F: belatini Braun Marietta, Gömbös Gyula második feleségének testvére.
Iskola
Középiskoláit Eperjesen és Bp.-en végezte, a bp.-i tudományegyetemen jogtud. doktori okl. szerzett (1912), Berlinben és Párizsban is folytatott tanulmányokat.
Életút
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) segédfogalmazója és Pest vm. királyi tanfelügyelője (1913–1918), a VKM miniszteri segédtitkára (1918–1921), miniszteri titkára (1921–1922). A Külügyminisztérium Sajtóosztályának helyettes vezetője (1922–1927), majd miniszteri osztálytanácsosi rangban vezetője (1927–1930). Követségi tanácsosként a londoni magyar követség első beosztott tisztviselője (1930. ápr. 15.–1934. okt. 24.), Magyarország bukaresti követe (1934. okt. 24.–1941. febr. 4.); közben rk. követté és meghatalmazott miniszterré lépett elő (1935). Gr. Csáky István váratlan halála után a Teleki-kormány külügyminisztere (1941. febr. 4.–1942. márc. 7.), a kormányfő öngyilkosságát követően tárcáját megtartva miniszterelnök is (1941. ápr. 3.–1942. márc. 7.). Lemondatása után az ún. úri szélsőjobboldal ismert személyiségeként az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke (1943–1945). Szombathely ogy.-i képviselőjeként (Sopron, 1944. máj.–1945. márc.) 1944. dec.-től részt vett a soproni nyilas parlament, a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége ülésein is. 1945 elején E. Veesenmayer segítségével Bajorországba menekült. Beutazási vízumot kapott Svájcba, ahol egy vidéki gyűjtőtáborba helyezték el. Később visszatoloncolták Németországba (1945. máj. 4.), itt az amerikaiak letartóztatták. A szövetséges hatóságok okt. 3-án kiadták Magyarországnak, okt. 29-én mint háborús bűnöst népbíróság elé állították. 1945. nov. 3-án mint háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélték, az ítéletet másodfokon (dec. 28.) jóváhagyták, a kivégzés előtti napon azonban azt „kegyelemből” golyó általi halálbüntetésre változtatták.
A kormányzóval, s általában a konzervatív uralkodó körökkel egyeztetett külpolitikai lépéseit a további magyar revízió, s a visszaszerzett területek megőrzésére irányuló törekvések vezérelték, s így felelősség terheli azért, hogy Magyarország belesodródott a II. világháborúba, s egyre többet volt kénytelen feladni szuverenitásából. Miniszterelnöki hivatalba lépése napján engedélyezte a német csapatok átvonulását Magyarország területén dél felé, az önálló Horvátország kikiáltásakor (= a magyar értelmezés ezzel Jugoszláviát megszűntnek, az 1940. dec. 12-ei „örök barátsági szerződést” semmisnek nyilvánította) pedig a magyar csapatok bevonulását a Délvidékre (ápr. 10.). A Szovjetunió elleni német támadást követően kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Moszkvával (1941. jún. 23.), Kassa bombázását követően a Minisztertanáccsal jóváhagyatta Horthy Miklós döntését a hadiállapot beálltáról, s másnap ő jelentette be azt az országgyűlésben (1941. jún. 27.). Bárdossy vétkes abban, hogy a kormány és a kormányzó előtt elhallgatta V. Sz. Molotov szovjet népbiztos 1941. jún. 23-ai üzenetét, amely baráti hangú volt, és a magyar–román területi vitában a magyar álláspontot támogatta. A többi magyar vezetőhöz hasonlóan ő is úgy vélte, hogy az ország régi határainak további visszaszerzése érdekében Németország mellett részt kell venni a világháborúban, s Magyarországnak ki kell vennie a részét az akkor teljesen nyilvánvalónak tűnő német győzelemből. Az erőteljes német és olasz nyomásra – a kormányzó távollétében, külön minisztertanácsi határozat nélkül – hadat üzent az USA- nak és Nagy-Britanniának (1941. dec. 12.). Visszautasította a teljes magyar honvédségnek a szovjet frontra küldését kívánó német követelést, de hosszas alkudozások után hozzájárult a 2. magyar hadsereg bevetéséhez, valamint engedélyezte, hogy húszezer magyarországi németet besorozzanak a Waffen-SS-be (1942. jan.). A belpolitikában Gömbös Gyula irányvonalát követte: hivatali ideje alatt, 1941. aug.-ban hirdették ki a III. zsidótörvényt (1941: XV. tc.), amely megtiltotta a nem zsidók és zsidók közötti házasságkötést, „fajgyalázásnak” minősítette a köztük lévő házasságon kívüli nemi kapcsolatot, s kimondta, hogy zsidónak minősül az, akinek legalább két nagyszülője izraelita vallásúnak született; továbbá bevezette a kötelező házasság előtti orvosi vizsgálatot. A német igények túlzott kiszolgálása, s háborús retorikája miatt elvesztette a konzervatív uralkodókörök bizalmát, s miután a kormányzóhelyettesi poszt létrehozásakor nem támogatta egyértelműen Horthy István jelölését, helyette a közismerten németbarát Albrecht főherceget pozícionálta; a kormányzó lemondatta (1942. márc. 7.).
Emlékezet
A bárdosi Bárdossy család sírja Szombathelyen, a Szentmártoni temetőben van, a kivégzett miniszterelnököt nem tudni hová temették. Bárdossy személye a rendszerváltozás után a leginkább megosztotta a közvéleményt: 2001-ben a MIÉP a Legfőbb Ügyészségnél perújrafelvételt kezdeményezett ügyében; ugyanakkor a történészek döntő többsége őt teszi felelőssé Magyarország II. világháborús szerepvállalásáról.
Főbb művei
F. m.: Jegyzetek az állam keletkezésének kérdéséhez. (Bp., 1917)
Teleki Pál gróf Széchenyi István nyomdokában. (Budapesti Szemle, 1941)
Magyar politika a mohácsi vész után. (Bp., 1943; hasonmás kiad. Bp., 1992)
Két világ között. (Hitel [Kolozsvár], 1943)
A nemzet védelmében. Utolsó beszédei az ún. népbíróság előtt. (Fahrwangen, 1976).
Irodalom
Irod.: A Bárdossy-per. 1–2. Szerk. Ábrahám Ferenc, Kussinszky Endre. (Bp., 1945)
Hiteles gyorsírói jegyzőkönyv B. L. ügyének főtárgyalásáról. (Bp., 1945)
Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája. 1939–1941. (Bp., 1964)
Gosztonyi Péter: Bárdossy Svájcban. (G. P.: Vihar Kelet-Európa felett. Bp., 1990)
B. L. a népbíróság előtt Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Pritz Pál. (Bp., 1991)
Vigh Károly: Bárdossy-revízó? „Perújrafelvétel”. (Magyar Nemzet 1991. szept. 3.)
Pritz Pál: B. L. (História, 1992)
Rónai Mihály András: B. L. Kunfi mellől, Hitler mellé. (Ezredvég, 1992)
Romsics Ignác: B. L. (Magyarország miniszterelnökei. 1849–1990. Bp., 1992)
Ullein-Reviczky Antal: Német háború – orosz béke. (Bp., 1993)
Perjés Géza: Bűnös volt-e B. L.? Ellentmondások Ullein-Reviczky visszaemlékezéseiben. (Pesti Hírlap, 1993. júl. 7.)
Ölvedi Ignác: „Most a katonáké a szó”. Akarta-e Bárdossy a Szovjetunió elleni hadbalépést? (Magyar Nemzet, 1993. júl. 31.)
Szakály Sándor: A hadiállapot beállt. (Rubicon 1995 és 1999)
Dreisziger Nándor: A Dove? A Hawk? Perhaps a Sparrow. Bárdossy Defends His Wartime Record before the Americans. July 1945. – Pritz Pál: War-Crimes Trial Hungarian Style: Prime Minister László Bárdossy before the People’s Tribunal, 1945. (Hungarian Studies Review, 1995)
Bűnös volt-e B. L.? Az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyve. Sajtó alá rend. Jaszovszky László. (Bp., 1996)
Dombrády Loránd: A hadba lépés felelősségéről. (Századok, 1998)
Czikora Antal: B. L. (Révai Új Lexikona. II. köt. Szekszárd, 1998)
Riba István: Jogerő történelmi háttérrel. A Bárdossy-vita. (Heti Világgazdaság, 1999)
Czettler Antal: A mi kis élethalál kérdéseink. A magyar külpolitika a hadbalépéstől a német megszállásig. (Bp., 2000)
Sükösd Mihály: Bárdossy: mártír vagy háborús bűnös? (Mozgó Világ, 2000)
Perjés Géza: B. L. és pere. (Hadtörténelmi Közlemények, 2000)
Pritz Pál: A Bárdossy-per. (Bp., 2001)
Pritz Pál: B. L. (Élet-Kép. Bp., 2001)
Jaszovszky László: Észrevételek Perjés Géza „B. L. és pere” című tanulmányához. – Clementis-Záhony Botond: Hozzászólás Perjés Géza Bárdossy-tanulmányához. – Pritz Pál: Válasz Perjés Gézának. – Perjés Géza: Viszontválasz Pritz Pálnak. (Hadtörténelmi Közlemények, 2001)
Bokor Imre: Gróf Teleki Pálról és B. L.- ról. (Bp., 2002)
Szerencsés Károly: „Az ítélet: halál”. Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt. Batthyány Lajos, Bárdossy László, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, Sztójay Döme, Nagy Imre. (Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013