Barkóczy Sándor, szalai és tavarnai br.
politikus
Született: 1857. december 13. Nagyazar, Zemplén vármegye
Meghalt: 1925. május 24. Budapest
Család
Sz: br. Barkóczy Mihály (1821–1895), br. Rudnyánszky Auguszta (1828–1916).
Iskola
A kassai jogakadémián tanult, a bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtud. doktori okl. szerzett (1878).
Életút
Zemplén vm. aljegyzője (1878), az Igazságügyminisztérium (1878–1879), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tisztviselője (1879–1904), miniszteri tanácsosi rangban a VKM Középiskolai Ügyosztályának vezetője (1904–1912).
Ogy.-i képviselő, a Főrendiház tagja.
A 20. sz. eleji katolikus mozgalmak egyik vezető egyénisége. 1883-ban a Főrendiházban a zsidó–keresztény házasságok tervezett törvénybe iktatása ellen szavazott. Később a VKM vezető tisztviselőjeként a katolikus tanárok létszámát a felekezeti arányosságra hivatkozva növelni kívánta, s ezzel ellenfelei részéről kiérdemelte a „fekete báró” gúnynevet.
Emlékezet
A VKM vezető tisztviselőjeként a katolikus tanárok létszámát a felekezeti arányosságra hivatkozva növelni kívánta, s ezzel ellenfelei részéről kiérdemelte a „fekete báró” gúnynevet.
Elismertség
A Szent Imre Főiskolai Internátus Egyesület (1901) és a bp.-i Urak Mária Kongregációjának alapítója, utóbbi prefektusa is. A Szent Vince Egylet, a bp.-i Katolikus Kör és a Szent István Társulat tagja.
Szerkesztés
A Páduai Szent Antal Egyházközségi Tudósítójának szerkesztője (1929).
Irodalom
Irod.: Tomcsányi Lajos: B. S. (Bp., 1925)
Péter László: Juhász Gyula és a „fekete gróf”. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Philologica, 1960).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
