Baróti Dezső
irodalomtörténész
1945-ig Kratochfill
Született: 1911. október 12. Torda
Meghalt: 1994. szeptember 5. Budapest
Család
Sz: Kratochfill Dezső, Ring Irma. Testvére: Baróti Lajos (1914–2005) labdarúgó, edző, szövetségi kapitány.
Iskola
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1934), francia–magyar szakos tanári okl. szerzett (1939), a preromatika és biedermeier tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1943) az irodalomtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1989).
Életút
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem, ill. Horthy Miklós Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézet díjtalan tanársegéde (1935–1941) és magántanára (1943–1945), a csongrádi Szent Imre Gimnázium (1941–1942), a mátyásföldi Korvin Mátyás Gimnázium r. tanára (1942–1945). A II. vh. után az Országos Köznevelési Tanács előadója (1945–1947), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) miniszteri tanácsosa és osztályfőnöke (1947–1948). A Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézet ny. r. tanára (1948–1952), egy. tanára (1952–1957) és a tanszék vezetője (1948–1957); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1952–1955), majd az egyetem rektora (1955–1957). Az 1956. évi forradalomban való részvétele miatt elbocsátották (1957); 7 hónap előzetes letartóztatás után a Legfelsőbb Bíróság 1 év felfüggesztett börtönre ítélte (1957; kiszabadult: 1958; rehabilitálták: 1991?). A bp.-i Petőfi Irodalmi Múzeum tud. főmunkatársa (1958–1971), osztályvezetője (1971–1975), tud. tanácsadója (1975–1977). Az MTA Irodalomtudományi Intézet XVIII. sz.-i Munkacsoportja tanácsadó testületének tagja. A Miskolci Bölcsész Egyesület Irodalomtörténeti Tanszék vendégprofesszora (1991–1994). A párizsi Sorbonne Nouvelle vendégprofesszora (1977–1980).
18–20. sz.-i magyar irodalommal fogl., a felvilágosodás korának nemzetközileg is elismert kutatója. Elmélete szerint a felvilágosodás egységes művelődéstörténeti korszak (lumière-izmus), a XVIII. sz. uralkodó stílusirányzata volt. Számos, addigi ismeretlen Radnóti-dokumentumot talált meg és adott közzé, ezzel új irányt szabott a Radnóti-kutatásoknak. Jelentősek Szegeddel foglalkozó irodalomtörténeti dolgozatai is.
Elismertség
A Szegedi Fiatalok Kollégiuma alapító tagja (1931), ez adta ki első tanulmányát és doktori értekezését. Az MTA Irodalomtörténeti Főbizottság tagja (1950–1957). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke (1952–1957). A párizsi Société d’’Études Finno–Ougriennes tagja.
Elismerés
A JATE BTK tb. doktora (1991). Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947), Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1948), Munka Érdemrend (arany, 1971). Szocialista Kultúráért (1968), Móra Ferenc-emlékérem (1977), Toldy Ferenc-emlékérem (1987).
Szerkesztés
A Köznevelés (1947), az Acta Universitatis Szegedinensis. Sectio Philologica (1955–1957), az Irodalomtörténeti Dolgozatok (1956– 1957) és a Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve szerkesztője (1960–1973).
Főbb művei
F. m.: Juhász Gyula. Tanulmány. (Szeged, 1933)
Dugonics András és a barokk regény. Egy. doktori értek. (Szeged, 1934)
Biedermeier ízlés a francia irodalomban. (Kolozsvár, 1942)
A magyar irodalom története. 1772–1820. Egy. jegyz. (Bp., 1952– 1953; 3. átd. és bőv. kiad. 1957)
Magyar irodalom a romantika korában. Egy. jegyz. (Szeged, 1953)
Ágis tragédiája. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1962)
A rab és a madár. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1964)
Radnóti Miklós első verseskötetei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966)
Vénusz magyar változásai. Szerelem-koncepció a XVII. és a XVIII. század irodalmában. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1966)
Radnóti Miklós és Párizs. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1970)
Radnóti Miklós ismeretlen világirodalmi tanulmánya. (Tiszatáj, 1971)
Írók, érzelmek, stílusok. Vál. tanulmányok. (Bp., 1971)
Rimbaud és a magyar költészet. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1972)
Csokonai képzőművészeti rokonságáról. (Művészet, 1974)
Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós. 1909–1935. (Bp., 1977)
Az Értől az Óceánig. A vizek motívuma Ady költészetében. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1977)
Költők barátja. Tevan Andor emléke. Szántó Tiborral. (Bp., 1979)
Árnyékban éles fény. Irodalmi tanulmányok. (Bp., 1980)
A rokokó. (Bp., 1986)
Sík Sándor. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1988)
Kutatások három évszázad magyar irodalmából. Doktori értek. (Bp., 1989)
szerk.: Téténynek ékessége, melyet versekbe foglalt Dugovics András. Sajtó alá rend. (Szeged, 1941)
Érzelem és okosság. A magyar próza a felvilágosodás korában. (Bp., 1944)
Magyar írók Katona Józsefig. Összeáll. Gerézdi Rabánnal. (Bp., 1948)
Radnóti Miklós. 1909–1944. Dokumentumok. (Bp., 1959)
Ady Endre: Az elhagyott kalózhajók. A szerelmes Ady. Dokumentumok, képek. Vál., az összekötő szöveget írta. (Bp., 1977)
ford.: Bazin, André: Válogatott filmesztétikai tanulmányok. Vál., ford. (Bp., 1961).
Irodalom
Irod.: B. D. munkássága. Vál. bibl. Összeáll. Gyuris Anna. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Litteraria, 1991)
Szrenka Éva: B. D. halálára. (Szeged [folyóirat], 1994)
Bécsy Tamás: B. D. (Irodalomtörténet, 1994)
Kerényi Ferenc: B. D. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
Büky Béla: B. D. (Annales Universitates Litterarum et Artium Miskolciensis, 1995)
László József: B. D. (Szegedi Műhely, 1995)
Fried István: Regionalitás és közép-európaiság. A fiatal B. D. irodalomszemléletéhez. (Tiszatáj, 1997)
Csetri Lajos: B. D. stílus- és eszmetörténeti szemlélete. (Tiszatáj, 1997).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
