Barta Éva
keramikus, ötvösművész
Született: 1916. április 8. Budapest
Meghalt: 1994. március 15. Budapest
Család
Sz: Barta Ernő (1878–1956) festőművész, grafikus, tervezőgrafikus. F: Fekete Nagy Béla (1905–1983) festőművész, grafikus.
Iskola
Az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában tanult (1933), majd a Képzőművészeti Főiskolán Benkhardt Ákos és Szőnyi István tanítványaként végzett (1938).
Életút
Tanulmányai befejezése után Párizsban élt, ott kezdett el kerámiával foglalkozni. Saját műhelyt nyitott (1939), ahol kerámia ruhadíszek mellett tűzzománcból, féldrágakövekből és alpakkából a természet organikus formáira emlékeztető ékszereket készített. Első magyarországi képviselője annak az ötvösművészeti irányzatnak, amely az esztétikai megformálást tekinti az ékszer legfőbb jellemvonásának, s nemesfémek és drágakövek helyett kavicsból és kövekből, illetve alpakkából készíti a természet formáit idéző munkáit. 1961-ben rendezett először kiállítást dekoratív stílusú, valójában absztrakt kompozíciójú kerámia ruhadíszeiből és ékszereiből.
Elismertség
A Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja.
Elismerés
Érdemes művész (1977), kiváló művész (1985).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Fényes Adolf Terem. Sédy Máriával (Bp., 1961)
Bartók Béla Művelődési Ház. Preiser Klárával (Szeged, 1975)
Műcsarnok (Bp., 1976)
csoportos: Brüsszeli Világkiállítás (1958)
Magyar képzőművésznők kiállítása. Műcsarnok (Bp., 1971)
Országos Ékszer Kiállítás. Csók Galéria (Bp., 1972)
Öltözködés. Ernst Múzeum (Bp., 1972).
Irodalom
Irod.: György Péter–Pataki Gábor: Az illegalitástól az iparművészetig. (Kortárs, 1986)
Domanovszky György: B. É. Kat. (Bp., 1961)
Bodri Ferenc: B. É. (Bp., 1987).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
