Bartha László
festőművész
Született: 1908. augusztus 5. Kolozsvár
Meghalt: 1998. február 5. Szombathely
Iskola
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost növendékeként végzett (1933).
Életút
Tanulmányai befejezése után a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa (1937–1938). 1934-től kiállító művész. Tihanyban alkotott (1938–1941), majd néhány évig Székelyvarságon (Hargita vm.) telepedett le (1941–1944). A II. vh. után a francia kormány ösztöndíjasa (1946–1948). A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja restaurátora (1950–1952), elbocsátása után festészet mellett könyvillusztrációkat és díszletterveket készített (1950-es évektől). Visszatért Tihanyba (1955–1968), majd haláláig Kőszegen élt és alkotott (1968-tól).
Alkotói pályája kezdetén gyakran dolgozott a nagybányai művésztelep hagyományait folytató Miskolci Művésztelepen. Közvetlen tájszemléletére nagy hatást gyakorolt római tanulmányútja, művészi karakterének kialakulását Ferenczy Károly művészete befolyásolta. Első figurális tájképein a római utcák forgatagát, a trattoriák kedélyes teraszait, az apró halászfalvak népét ábrázolja bensőséges, lassan kialakuló egyéni lírájával. Az 1940-es években egy hargitai kis faluban akvarelleket készített. A II. vh. után művészetének új lendületet adott párizsi tartózkodása. Lírai realizmusának formaképei kibővültek, a művein főszerepet kapott motívumokat hazai hagyományokra alapított franciás ízléssel gazdagította. Az 1950-es években alkotói lendülete megtört, évekig nem állíthatott ki: restaurátorként dolgozott (utóbb, 1955-ben a Képzőművészek Szövetségéből is kizárták, s csak néhány év múlva vették vissza). 1955-ben Tihanyba költözött, ahol számos meditatív képet alkotott (Hegedűművész, 1955; Meditáció. I–II., 1965–1966). Művészi rehabilitálása után bonyolultabb kompozíciókat, több részes munkákat készített: képei térbeli ritmusokká, ritmusképletekké, jelegyüttesekké, asszociatív színrendekké nemesültek. Színvilága két ellentétes póluson, a fehér-világos és a szürke-fekete terrénumában, valamiféle tört, misztikus belső ragyogásban teljesedett ki. Pályazáró alkotói periódusában az emlékkép és az annak nyomán létrejövő asszociáció határozta meg lírai absztrakt kompozícióit, de találni utalásokat a magyar festészet posztmodern irányzataihoz is (Enigma-variációk, 1989). Restaurátorként részt vett – többek között – az esztergomi királyi kápolna szibillákat és prófétákat ábrázoló sorozatának helyreállításában, a bp.-i Belvárosi-templom egykori szentségházában fennmaradt falikép töredék megújításában, az ő munkája a hidegségi templom faliképének feltárása és restaurálása, végül Sopronban, a Szent György-templom és a Bencés Templom mellett lévő káptalantermek helyreállításán tevékenykedett. Díszlettervezőként is jelentős életművet alkotott. Tollrajz és gouache illusztrációi, illusztrációsorozatai közel 60 kötetben jelentek meg.
Emlékezet
Utolsó 30 évét, haláláig Kőszegen, a Kürtel-villában élte. Művészi hagyatéka a Szombathelyi Képtárba került.
Elismertség
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992-től).
Elismerés
A Szinyei Társaság Nagydíja (1942), Egry József-díj (1962), Munkácsy Mihály-díj (1963), Pannónia Díj (a Muraszombati Nemzetközi Biennálé Nagydíja, 1971 és 1973), az Egri Akvarell Biennálé Nagydíja (1972), érdemes művész (1975), Derkovits-plakett (1978), kiváló művész (1984), Kossuth-díj (1993).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Ernst Múzeum (Bp., 1942; 1993)
Galerie Guenegaud (Párizs, 1947)
Fényes Adolf Terem (Bp., 1948)
Csók István Galéria (Bp., 1958; 1965; 1971; 1978)
Galerie de Passeur (Párizs, 1960; 1962)
Musée Municipal (Toulon, 1960)
Théatre Quotidien (Marseille, 1962)
Képcsarnok bemutatóterme (Veszprém, 1964)
Janus Pannonius Múzeum (Pécs, 1967)
La Rochelle Galerie (Fontenois, 1967)
Savaria Múzeum (Szombathely, 1968; 1973)
Képcsarnok bemutatóterme (Győr, 1969)
Petőfi Irodalmi Múzeum (Bp., 1970)
La Galerie (Párizs, 1971)
Medgyessy Terem (Debrecen, 1971)
Helikon Galéria (Bp., 1973; 1978)
Műcsarnok (Bp., 1974; 1985)
Maison de la Culture (Brest, 1975)
Guggenheim Gallery (London, 1976)
Kulturhaus (Graz, 1976)
Tihanyi Múzeum (1978)
Művelődési Központ (Kőszeg, 1978)
Vigadó Galéria (Bp., 1980; 1989)
Pécsi Galéria (1982)
Schlossgalerie (Detmold, 1983)
Korunk Galéria (Kolozsvár, 1983)
Lovagterem, Jurisich Vár (Kőszeg, 1985)
Szombathelyi Képtár (1988)
Miskolci Galéria (1988)
Petőfi Színház (Veszprém, 1990)
Al Galerie (Stuttgart, 1992)
emlékkiállítása: Szombathelyi Képtár (2008)
Vitalitas Galéria (Szombathely, 2009)
csoportos: Tavaszi Tárlat. Nemzeti Szalon (Bp., 1934)
Palazzo Falconieri (Róma, 1938)
Musée d’Art (Brüsszel, 1948)
Varsó–Krakkó (1949)
Antwerpen (1958)
Museum Rath (Genf, 1961)
Gircolo delle Arti (Locarno, 1964)
Helsinki (1965)
Österreich Haus (Bécs, 1965)
Petit Palais (Párizs, 1966)
Royal Institute Gallery (London, 1967)
Folkwang Museum (Essen, 1968)
Biennálé (São Paulo, 1969)
Landes Galerie (Eisenstadt, 1969; 1971; 1979)
26e Salon des Réalités Nouvelles (Párizs, 1972)
Modern Művészetek Múzeuma (Belgrád, 1973)
Künstlerhaus (Graz, 1980)
Art Expo. Palais des Congrés (Montréal, 1985)
Taidemuseo (Pori, 1986)
Magyar Intézet (Párizs, 1986)
Salle de Flora (Dijon, 1986)
Galerie des Künstler (München, 1987). F. művei: képei: Magvetők. (1936)
Tájkép Erdélyben. (1941)
Erdőszéle. (1942)
Lovak az erdőben. (1942)
Csendélet. (1944)
Versailles. (1947)
Madame Moreno. (1947)
Veronika. (1953)
Hegedűművész. (1955)
Akt vörös fényben. (1958)
őszi erdő. (1959)
Meditáció az erdőről. I–II. (1965–1966)
Meditáció. I–II. (1965–1966)
Kohóban. (1966)
Háború. I–II. (1968)
Jeges Balaton. (1972)
Jégtörő Mátyás. (1973)
Cirkusz. I–X. (1973–1974)
Lészped. I–VII. (1973–1977)
A papírrepülő eltérítése. (1977)
Az ősz utolsó napja. (1978)
Alpesi táj. (1978)
Tél a Királyvölgyben. (1978)
Enigma-variációk. (1989)
díszletei: Shaw, G. B.: Olyan szép, hogy nem is igaz. (Madách Színház, 1946)
Osborne, J.: A komédiás. (Katona József Színház, 1958)
Miller, A.: Pillantás a hídról. (Veszprém, Petőfi Színház, 1961)
Szigligeti Ede: Liliomfi. (Veszprém, Petőfi Színház, 1962)
Dürrenmatt, F.: Fizikusok. (Miskolc, Nemzeti Színház, 1966)
Németh László: Az írás ördöge. (Szeged, Nemzeti Színház, 1970)
Madách Imre: Mária királynő. (Szeged, Nemzeti Színház, 1971)
Sarkadi Imre: Kőműves Kelemen. (Veszprém, Petőfi Színház, 1974)
könyvillusztrációi: Fekete István: őszi vásár. Elb.-ek. (Bp., 1962)
Áprily Lajos: Jelentés a völgyből. Versek. (Bp., 1965)
Bárány Tamás: Tengerparti nyár. Vál. novellák. (Bp., 1966)
Karinthy Ferenc: Víz fölött, víz alatt. Összegyűjtött elb.-ek. (Bp., 1966)
Mezei András: Legendák születőben. Versek. (Bp., 1966)
Simon István: Szőlő és gesztenye. Versek. (Bp., 1966)
Áprily Lajos: A kor falára. Vál. versek. (Bp., 1967)
Jékely Zoltán. Csillagtoronyban. Összegyűjtött versek. (Bp., 1969)
Babits Mihály: Halálfiai. Reg. (Bp., 1972)
Petőfi Sándor: Tündérálom. Elbeszélő költemény. (Bp., 1974)
Mann, Thomas: Válogatott elbeszélések. (Bp., 1974)
Zweig Arnold: Grisa őrmester. Reg. (Bp., 1975)
Shakespeare: III. Richard. Tragédia. Ford. Vas István. Bibliofil kiad. (Bp., 1976)
Szakonyi Károly: Tudatom, jól vagyok. Elb.-ek. (Bp., 1976)
Csikóink kényesek. Cigány népköltészet. (Bp., 1977)
François Villon összes versei. (Bp., 1979)
Rolland, Romain: Colas Breugnon. Reg. (Bp., 1982).
Irodalom
Irod.: Illés Jenő: Műteremlátogatás B. L.-nál. (Művészet, 1962)
Solymár István: Bartha. (Bp., 1966)
Zolnay László: B. L.-ról. (Művészet, 1968)
Miklós Pál: Képzőművészeti Krónika. Önéletrajz színekben. (Jelenkor, 1974)
Csorba Géza: B. L. (Életünk, 1978)
Bertha Bulcsú: B. L. festői világa. (Jelenkor, 1978)
Horváth György: B. L. Kismonográfia. (Corvina Műterem, Bp., 1978)
P. Szűcs Julianna: The Fascination of the Garden. (The New Hungarian Quarterly, 1979)
Horváth György: Tíz esztendővel ezelőtt… (Vor zehn Jahren… B. L. kiállításának katalógusa, Műcsarnok, 1985)
Rideg Gábor: Egy félévszázados festői pálya. Beszélgetés B. L.-val. (Művészet, 1985)
Frank János: Landscapes, Ladders, Leaves. (The New Hungarian Quarterly, 1985)
Horváth György: Líra és történelem. B. L. pályaképe. (Lyrik und Geschikte. Das Schaffen L. B.-s. B. L. kiállításának kat.-a, Ernst Múzeum, 1993)
Sümegi György–Tóth Piroska: Mindig kételyek között. Beszélgetés B. L. festőművésszel… (Új Művészet, 1993).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási hely: Kőszeg!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
