Bartis Ferenc
író, költő, műfordító
Született: 1936. július 4. Gyergyószárhegy, Hargita megye
Meghalt: 2006. június 9. Budapest
Család
Fia: Bartis Attila (1968–) író.
Iskola
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatója (1956–1957), politikai okokból elítélték (1957–1964), a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–román szakos tanári okl. (1968), a bukaresti Stefan Gheorghiu Akadémia Újságíró Karán újságírói okl. szerzett (1985).
Életút
A Hargita című lap szerkesztője (1968–1970), az Új Élet riportere (1970–1984). Áttelepült Magyarországra (1984), a Magyar Média Kft. művészeti tanácsadója, majd szerkesztője (1984–1985), a Képes 7 kulturális rovatvezetője (1986–1988) és az Antikva Könyvkiadó igazgatója (1986–1988), a Magyarok (1988–1989), A Céh alapító főszerkesztője (1990-től).
Erdélyben ötször tartóztatták le, elsőként mindössze 13 éves korában államellenes összeesküvés koholt vádjával. Az 1956-os forradalom után elsők között tartóztatták le Romániában: a házsongárdi temetőben elszavalt verse, ill. a házában lefoglalt tiltott írások után előbb halálra, majd évtizedes börtönre ítélték. Szabadulása után kényszerlakhelyre költöztették; 1984-ben végleg kiutasították az országból. Műfordítóként elsősorban kortárs román, francia és német irodalmat tolmácsolt.
Emlékezet
Budapesten, az V. kerület Vas utca 19-ben lakott. A bp.-i Szent István-bazilikában ravatalozták fel (2006. jún. 21-én), majd Gyergyószárhegy templomának szomszédságában temették el. Szülőhelyén utcát neveztek el róla.
Elismertség
Az Összmagyar Testület tagja, ill. elnöke (1989-től). A clevelandi Árpád Akadémia tagja (1992-től), Az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, főtitkára (1995-től).
Elismerés
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Charles Zágonyi-emlékérem (1988), Gábor Áron-emlékérem (1988), Transsylvania Emlékérem (1988), 1956-os Emlékérem (1988), a Magyar Nemzetért (bronz, 1988), Október 23. Emlékérem (1989), Árpád Érem (arany, 1990), Budapest V. kerület (= Belváros– Lipótváros) díszpolgára (1994), Budapest Főváros Nagy Címeres Gyűrűje (1994), Pro Urbe Budapest (1994), Gyergyó díszpolgára (1994).
Szerkesztés
Esszéi a Héviz című művészeti-művelődési folyóiratban jelentek meg (1994–2001).
Főbb művei
F. m.: Konok szeretet. Versek. Bev. Katona Szabó István. (Bukarest, 1970)
Felsült próbatevő. Színpadi karikatúra. (Marosvásárhely, 1972)
Kegyetlen szépség. Versek. (Kolozsvár-Napoca, 1975)
Két fiú meg egy forró nyár. Ifj. reg. (Bukarest, 1976)
Ha éjfélkor virrad. Pódiumjáték. (Bukarest, 1979)
Hat színjáték. (Bukarest, 1979)
Kövek és fűszálak. Történetek, kisreg. (Bukarest, 1980)
Rácsok között Romániában. Erdélyben éjfélkor virrad. Visszaemlékezések. A kronológiát Csatári Dániel állította össze. (Bp., 1988)
Életre hívó halotti beszéd. Versek. Szerk. Gyevi Károly. (Bp., 1989)
Útravaló érkezőknek. Versek. (Bp., 1989)
Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! Novellák. (Bp.–Ungvár, 1993)
Bartók. Didergő lángok. Dráma. (Bp., 1993)
Rovások az idő mestergerendáján. Versek. (Bp.–Ungvár, 1993)
Kitalálós kérdések. Gyermekversek. (Bp., 1993)
Szelíd sárkányok. Lírai esszék. (Bp.–Ungvár, 1993)
Rovások az idő mestergerendáján. Politikai beszédek. – Bartók. Drámák. (Bp.–Ungvár, 1994)
Kőlavina zuhog az égből. Versek. (Bp.–Ungvár, 1994)
Jelenkor múlt időben. Napló. 1987–1993. (Bp., 1994)
A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete. Szövegrészletek. (Bp.–Ungvár, 1994)
Hány óra van magyarok? Publicisztikai írások. (Bp.–Ungvár, 1994)
Betűk nyomdokain. Töprengések. (Bp.–Ungvár, 1994)
A séta. Reg. (Bp., 1995)
Föltámadás előtt, avagy a költészet megkísértése. Fohászok és szitkok. (Bp., 1996)
Mikor kezdődött a holnap? Reg. (Bp., 1996)
A túlélő megdicsőülése. Három dráma. (Bp., 1996)
Ellopták a világ lelkét, avagy pokoljárás a mennyországban. Versek. (Bp., 1998)
Örökbe fogadtam a Földet. Iránytű pokoljáróknak. Versek. (Bp., 2001)
Fekete tűzijáték. Visszatávozóban. Versek. (Bp., 2003)
Életátvitel. Szeretetfüggőségben. Versek. (Bp., 2004)
Arccal a falnak. Kínvallatók alvilága. Reg. (Bp., 2005)
Az összmagyar eszme. Megmaradásunk módszertana. (Bp., 2005)
Hányan kellene lennünk? Mekkora nemzet lehetnénk? Publicisztikai írások. (Bp., 2006)
És mégis élünk. Vál. költemények. Sajtó alá rend. Maróti István. (Bp., 2006).
Irodalom
Irod.: Mózes Attila: Paradoxon útvesztőin (Utunk, 1976)
Molnos Lajos: Gyerekeknek – gyerekekről (Utunk, 1981).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
