Bartók János
nyelvész, zenetudós
Született: 1912. június 5. Budapest
Meghalt: 1992. augusztus 29. Budapest
Család
Sz: Bartók Géza a Földművelésügyi Minisztérium (FM) főfelügyelője, az ún. országos vetésjelentések szerkesztője, Balogh Mária.
Iskola
A Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzői okl. szerzett (1935), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1973).
Életút
Az MTA Népzenetudományi Bizottság munkatársa (1936–1940), a Magyarország című lap kritikai rovatának újságírója, zenekritikusa (1940–1944), az MTA Népzenekutató Csoportjának tud. munkatársa (1950–1962), az MTA Nyelvtudományi Intézet Nagyszótári, majd Fonetikai Osztályának tud. munkatársa (1963–1969), az ELTE BTK Fonetikai Tanszék tud. főmunkatársa (1971– 1975). C. egy. tanár (1975–1984).
A Nemzeti Parasztpárt tagja (1945–1948).
Tudományos pályafutásának kezdetén népzenei és nyelvjárási gyűjtéseket végzett, 1944-ben elsőként kereste fel az akkoriban áttelepített csángó-székelyeket. Az 1940-es években több kisebb művészi és tudományos egyesület tagjaként modern zenei műsorokat, és elsőként József Attila-estet szervezett. Különösen értékes, a szovjet zenei életet bemutató rendezvénye (Orosz zenei bemutató, 1941. jún. 11.!). Több ezer dallam átírása és kontrasztív népzenei kutatásai hatására érdeklődése a beszédintonáció és az énekelt szöveg hangváltozásainak feltárása felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a beszédhangoknak az énekelt szöveghez történő alkalmazásának vizsgálata terén, kidolgozta a beszédhangok kötésének változásait és a magyar hangsúlyok új osztályozási rendszerét javasolta. Feldolgozta a magyar hanglejtés-ábrázolás fejlődését a kezdetektől napjainkig, majd az intonálás ábrázolására új írásmódot dolgozott ki. A zenei és a beszédhangok egyidejű képzésének megfigyelésére bevezette az ún. hármas felvételeket (énekelt dallam+dallam szöveg nélkül+szöveg dallam nélkül). Feltevése szerint a beszéd intonálásának eszközei már a tagolt beszéd megjelenésekor a nyelvhez idomultak.
Elismertség
Az MTA Fonetikai Bizottsága tagja (1976-tól). A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja (1966-tól).
Főbb művei
F. m.: Kodály Zoltán irodalmi munkássága. (Bp., 1943)
Balladamondó könyv. Muharay Elemérrel. (Bp., 1947)
Népdalaink gyűjtése és a nagy magyar népdalkiadvány. (Új Szántás, 1947)
A Szovjetunió zeneélete. (Valóság, 1947)
Az énekelt szöveg fonetikája. 1– 2. (Ének-Zene Tanítása, 1965)
Phonetic Change and Articulatory Distortion in the Words of Song. (Linguistics, 1966)
Hangváltozás és hangtévesztés az énekelt szövegben. (Magyar Nyelv, 1967)
Szótaghatárok ingadozása az énekelt szövegben. (Nyelvtudományi Értesítő, 1969)
A hanglejtés jelzése a magyarban. (Magyar Nyelv, 1971)
A beszédintonáció eszközei a sárréti nyelvjárásban. Kand. értek. (Bp., 1972)
Egyéni és társadalmi elemek a köznyelvi hanglejtésben. (Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 1974)
Gondolatok a népművészeti másolatról. (Művészet, 1975)
Csoportos hangsúlyok a nyelvjárási beszédben. (Magyar Nyelv, 1975)
A magyar köznyelvi beszédhangsúlyozás rendszere. Benyújtott doktori értek. (Bp., 1977)
A hangsúly és a hanglejtés sajátos oktatási kérdései. (Pedagógiai Szemle, 1977)
Standardization at the Terms in the Linguistics. (Annales Universitatis Budapestiensis. Sectio Linguistica, 1977)
Kossuth-beszéd – fonográf hengeren. (Magyar Tudomány, 1981)
Korai magyar beszédfelvételek. Balogh Lajossal. (Magyar Nyelvőr, 1982).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
