Bartucz Lajos
antropológus, muzeológus
Született: 1885. április 1. Szegvár, Csongrád vármegye
Meghalt: 1966. június 4. Budapest
Család
Sz: Bartucz Demeter, Fejes Katalin.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori és természetrajz–földrajz szakos tanári okl. (1908) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1909), az emberméréstan (= antropometria) tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1914-től); a biológiai tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A bp.-i tudományegyetem Embertani Intézet tanársegéde (1905–1914), egy. adjunktusa (1914–1919) és magántanára (1914– 1919). A Tanácsköztársaság idején a Marx–Engels Munkásegyetemen az antropológia előadója, emiatt egyetemi állását elvesztette (1919). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztályának díjnoka (1921–1924), az MNM Néprajzi Osztálya, 1926-tól Néprajzi Tára Embertani Gyűjteményének szakdíjnoka (1924–1926), I. osztályú múzeumi őre (1926–1935), az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára igazgatója (1935–1940), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetemen az embertan előadó tanára (1931-től). A szegedi Alföldi Tudományos Intézet igazgatója (1940-1949); A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem, ill. a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszék ny. r. tanára (1940–1952), egy. tanára (1952–1959) és a Tanszék vezetője (1950-1959); közben a Matematikai és a Természettudományi Kar dékánja (1943–1946). Az ELTE TTK Embertani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1959–1965).
A magyar antropológia kiemelkedő jelentőségű személyisége. Széles körű kutatásai során az élő magyarság antropológiai összetételével, a honfoglaláskori és az Árpád-kori magyarság, valamint a Magyarország területén ezt megelőzően élt népek antropológiájával, régészeti leletek embertani vizsgálatával fogl. Arad vármegye népének antropológiájáról írt monográfiája (1912) az első ilyen jellegű munka Magyarországon. Felkutatta és feltárta Martinovics Ignác és kivégzett jakobinus társai budai sírhelyét (1914), azonosította maradványaikat. Ezen kívül még több történelmi család, ill. személyiség (az Apafiak, 1927; Katona József, 1930; II. Rákóczi Ferenc, 1935; Semmelweis Ignác, 1963) csontvázának antropológiai vizsgálatát végezte el. Az 1920-as években határozottan fellépett a Méhelÿ Lajos által képviselt fajbiológiai irányzat ellen. Magyarországon elsőként vizsgálta a különböző környezetben élő gyermekek testi fejlődését; 70 ezer katona termetadatát gyűjtötte ki a sorozási listákból és dolgozta fel. Muzeológusként rendezte Jankó János közép-ob-vidéki expedíciójából származó koponyagyűjteményét (1921-től). Az általa összegyűjtött 3000 hiteles koponyával és 2000 csontvázzal gyarapodott az MNM Embertani Gyűjteménye, ez lett az alapja később a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára gyűjteményének.
Emlékezet
Emlékére az ELTE és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyete (JPTE) Embertani Tanszékén, ill. szülőhelyén, az általános iskolában emléktáblát avattak (1985). Szülőhelyén, a szegvári falumúzeumban emlékszobát is kialakítottak tiszteletére. Emlékét őrzi továbbá a Bartucz Lajos-emlékplakett (JPTE, 1987).
Elismertség
Az MTA Néptudományi Bizottsága meghívott tagja (1931–1949), az Antropológiai Témabizottsága, ill. Bizottsága tagja (1958–1965). A Magyar Néprajzi Társaság főtitkára (1936–1938), ügyvezető elnöke (1938–1940). A Magyar Biológiai Társaság alelnöke, az Embertani Szakosztály elnöke (1952–1966), t. tagja (1966). Az Országos Régészeti és Embertani Társulat (1912), a Magyar Társadalomtudományi Társulat (1937), a Turáni Társaság választmányi tagja.
Elismerés
Baumgarten-díj (1931).
Szerkesztés
Az Anthropológiai Füzetek újraindítója és négy kötetének szerkesztője (1923; 1926; 1928; 1939). A Néprajzi Múzeum Értesítője, ill a Néprajzi Múzeumi Füzetek (1936–1940), az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyvének szerkesztője (1940–1949). A Biológiai Közlemények. Pars Anthropologica, 1957-től Anthropologiai Közlemények szerkesztőbizottságának tagja (1956–1965).
Főbb művei
F. m.: Az emberiség faji felosztásáról. (Földrajzi Közlemények, 1905)
A csontos orr négy fővonalmérete törvényszerűségének és correlatiójának vizsgálata 3000 magyar koponyánál. Craniometriai tanulmány. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1908)
Az orr anthropológiai vizsgálatáról. (Bp., 1909)
A mai magyarság termetéről. (Bp., 1911)
Arad megye népének anthropologiai vázlata. (Arad vármegye monographiája. Arad, 1912) Göcsej és Hetés népének anthropológiájáról. (Ethnographia, 1913)
A jászdósai honfoglaláskori koponyákról. Craniometriai tanulmány. (Ethnographia, 1914)
Embertan és régészet. (Bp., 1915)
A Büdöspest barlangban talált neolitkori embercsontváz. (Bp., 1916)
A magyar jakobinusok emlékezete. Gárdonyi Alberttel. (Bp., 1919)
Über die Anthropologie der Ungaren aus der Umgebung des Balaton-Sees. (Bp., 1923)
A magyarság faji összetétele. (Természettudományi Közlöny, 1923)
A hazai embertan múltja és a jövő feladatai. (Anthropologiai füzetek, 1923)
A fajkérdés. (Bp., 1923)
Honfoglaláskori magyar koponyák. Bátky Zsigmond előszavával. (Bp., 1926)
La composition anthropologique du peuple hongrois. (Párizs, 1927)
Az Apafiak exhumálásának embertani és történelmi tanulsága. (Bp., 1927)
Miképp fedezte fel az ember önmagát? Kis antropológia. (A Magyar Szemle Kincsestára. Bp., 1929)
Dunántúl népének antropológiai vázlata. (Föld és ember. Szeged, 1929)
Katona József földi maradványainak exhumálása. (Katona Emlékkönyv. Kecskemét, 1930)
A nyársapáti XV–XVIII. századbeli koponyákról. (Szeged, 1930)
Adatok a honfoglaló magyarok antropológiájához. (Archaeológiai Értesítő, 1931)
Antropológia és a magyar őstörténetkutatás. (Bp., 1932)
Ein Abriss der Rassengeschichte in Ungarn. (Stuttgart, 1935)
Fajkérdés, fajkutatás. (Bp., 1935; 2. kiad. 1940)
II. Rákóczi Ferenc hamvai. (Bp., 1935)
A magyar nemzetismeretről. (Ethnographia, 1936)
A kiszombori temető gepida koponyái. (Dolgozatok a Szegedi Egyetem Archeologiai Intézetéből, 1936)
A székesfehérvári püspökkerti ásatások embertani szempontból (Székesfehérvár, 1937)
A magyar ember. A magyarság antropológiája (Magyar föld, magyar faj. IV. Bp., 1938; hasonmás kiad. Szekszárd, 1993)
A Mussolini-barlang ősembere. (A cserépfalui Mussolini-barlang [Subalyuk]. Barlangtani monográfia. Geologica Hungarica. Series Palaeontologica, 1938)
A magyar antropológia irodalma. (Anthropológiai Füzetek, 1939)
Der Urmensch der Mussolini-Höhle. Többekkel. (Bp., 1940)
Magyar ember, típus, faj. (Bp., 1940; hasonmás kiad. Mi a magyar? Bp., 1992)
Ungarische Rassenkunde. (Berlin, 1940)
A magyar típus Szent István korában. (Szeged, 1942)
A magyar nép. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1943)
Adatok a magyarországi avarok ethnikai és demographiai jelentőségéhez. (Acta Anthropologica, 1950)
Adatok a koponyalékelés – trepanáció – és a bregmasebek kapcsolatának problémájához a magyarországi népvándorláskori koponyák alapján. (Szegedi Tudományegyetem Biológiai Intézetének Évkönyve, 1950)
Embertan. Egy. jegyz. (Bp., 1953)
Emberszármazástan. Egy. jegyz. (Bp., 1954)
Életkor és termet a nagykunsági magyaroknál. (Biológiai Közlemények, 1954)
A törzshossz variációja a felnőttkor egyes szakaiban a nagykunoknál. (Biológiai Közlemények, 1956)
A magyar antropológia múltja és szakosztályunk jövő feladatai. (Antropológiai Közlemények, 1957)
A szentes-kajáni avar kori temető tipológiájához. (Antropológiai Közlemények, 1958)
Személyazonossági vizsgálat a magyar jakobinusok csontvázain. (Bp., 1961)
A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek. (Orvostörténeti könyvek. Bp., 1966).
Irodalom
Irod.: Malán Mihály: B. L. 70 éves. (Biológiai Közlemények, 1956)
Eiben Ottó: B. L. professzor szakirodalmi munkásságának jegyzéke. (Bp., 1965)
B. L.-emlékszám. (Anthropológiai Közlemények, 1967)
Farkas Gyula: In memoriam Prof. dr. Lajos Bartucz. (Szeged, 1966)
Fehér Miklós: Emlékezés B. L.-ra. (Anthropológiai Közlemények, 1967)
Eiben Ottó: Emlékezés B. L. antropológus professzor budapesti működésére születésének 100. évfordulóján. (Anthropológiai Közlemények, 1985)
Farkas Gyula: Lajos Bartucz, the Outstanding Personality of Hungarian Anthropology. (Acta Biologica Szegedinensis, 1985)
Klukovitsné Paróczy Katalin– Rácz Béláné: B. L. szakirodalmi munkássága. (Szeged, 1991)
Farkas L. Gyula–Dezső Gyula: A magyar antropológia története a kezdetektől napjainkig. (Szeged, 1994)
A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Főszerk. Fejős Zoltán. (Néprajzi Múzeum. Bp., 2000)
Pap Ildikó–Szemkeő Endre: B. L. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
