Anda Géza
zongoraművész, pedagógus
Született: 1921. november 19. Budapest
Meghalt: 1976. június 11. Zürich, Svájc
Iskola
Az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskolán Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendékeként végzett (1941).
Életút
Berlinben élt (1940–1941), Zürichben telepedett le (1942), svájci állampolgárságot kapott (1955). A luzerni konzervatórium mestertanfolyamának vezetője (1959–1968), egyúttal mestertanfolyamokat tartott Lausanne-ban és Salzburgban is.
Első fellépésén Brahms B-dúr zongoraversenyét játszotta (W. Mengelberg vezényletével, 1939). Nemzetközi karrierje W. Furtwänglerrel és a Berlini Filharmónikusokkal közösen előadott koncertjével kezdődött. Zenekari hangversenyein elsősorban Bach, Beethoven, Brahms, Chopin, Liszt és Mozart műveket és rögtönzéseket adott elő. Amerikában és Ausztráliában Bartók-műveit népszerűsítette, legszívesebben a II. zongoraversenyét játszotta. Elsőként játszotta lemezre Bartók és Mozart valamennyi zongoraversenyét. A salzburgi, a luzerni, a montreaux-i és a besançoni zenei fesztiválok állandó szereplője.
Emlékezet
Emlékét az Anda Géza-zongoraverseny (Concours Géza Anda, 1979-től, háromévente; a versenynek magyar győztese is volt: Várjon Dénes, 1991-ben) őrzi.
Elismertség
A londoni Royal Academy of Music tagja (tb.: 1969).
Elismerés
Grand Prix des Disques (francia hanglemez nagydíj, 1961, 1962, 1963, 1966), Preis der Deutschen Schallplattenkritik (a berlini zenekritikusok nagydíja, 1966), Wiener Flötenuhr (bécsi Zenélőóra Díj, 1969–1970), Mozart-emlékérem (B. Britannel, posztumusz, 1976).
Főbb művei
F. m.: Immer noch schönere Aufführungen. (Berlin, 1964).
Irodalom
Irod.: A. G. (Film, Színház, Muzsika, 1967)
Juhász Előd: Egy zongoraművész távozására. (Muzsika, 1976)
Bachmann, Robert: Grosse Interpreten im Gespräch. (Bern–Stuttgart, 1977)
Géza Anda. Ein Erinnerungsbild. Album. (Zürich–München, 1977)
Muzsikusaink a nagyvilágban. Széll György – A. G. levelezéséből. Sajtó alá rend. Paku István. (Délsziget, 1991).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
