Batthyány-Strattmann László, németújvári hg.

Született: 1870. október 28. Dunakiliti, Moson vármegye
Meghalt: 1931. január 22. Bécs

Család

Sz: Batthyány József (1836–1897) nagybirtokos, Batthyány Lujza (1843–1882). Apja elhagyta családját, evangélikus hitre tért. Tizennégyen (!) voltak testvérek, ebből tizenegy érte meg a felnőttkort. F: 1898-tól gr. Coreth Mária (1874–1951) palotahölgy, csillagkeresztes hölgy. Tizenegy gyermeke született, közülük Batthyány-Strattmann Ödön, ifj. (1900–1921) ferences szerzetes, Batthyány-Strattmann László, ifj. (1904–1966) mérnök, aranygyapjas lovag, Vas vm. örökös főispánja és Batthyány Károly (1918–) orvos, a Montevideói Egyetem (Uruguay) egyetemi tanára.

Iskola

Gyermekéveit Dunakilitin töltötte, később Pozsonyban éltek, majd végleg Köpcsényben (= Kittsee, Burgenland) telepedtek le. A kalksburgi (bécsi) jezsuita intézetben, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult; Kalocsán tanára a híres jezsuita csillagász Fényi Gyula volt, neki köszönhette a természettudományok iránti szeretetét. Kalocsán éretts. (1889), a Bécsi Gazdasági Főiskolán tanult (1889–1890), huszár önkéntesként szolgált (1890–1892). A bécsi tudományegyetemen kémiából bölcsészdoktori okl. (1896), majd orvosdoktori okl. is szerzett, egyúttal sebész orvosi és szülészmesteri vizsgát is tett (1900), végül szemorvosi képesítést is szerzett (1906). Az MTA tagja (ig.: 1915. okt. 8.; t.: 1917. máj. 3.).

Életút

Tanulmányai befejezése után visszatért birtokára (1900), Köpcsényben 24 ágyas szemkórházat alapított (1901), itt és naponkénti rendelésein a szegényeket ingyen kezelte és gyógyította, s megfelelő anyagi és lelki támogatásukról is gondoskodott. A kórház ápoló-főnöknője felesége, gr. Coreth Mária Terézia volt. Köpcsény Ausztriához csatolása után Körmenden, a kastélyában állította fel kórházát (1920), amelynek fenntartása birtokai jövedelmének kb. kétharmadát emésztette fel. Feleségével és fiával, Ödönnel belépett a ferences harmad rendbe, de fogadalmat nem tett, hogy kötöttségek nélkül folytathassa jótékonykodását. A köpcsényi kórház bármelyik fővárosi klinikával felvette a versenyt: a kórházban villanyvilágítás, távbeszélő, röntgen, boncterem és orvosi lakás is volt, vincés nővérek látták el az ápolónői szolgálatot. Már 1902-től végzett szemműtéteket, így nemsokára az egész környék szembetegei hozzá áramlottak. Annyira megnövekedett a köpcsényi kórház forgalma, hogy a MÁV 1903-ban Királyhidáról Pozsony felé egy hajnali vonatot is indított, amelyet „kórházvonatnak” nevezett el a helyi zsargon. Kórházi naplója szerint a fiatal orvos szinte kizárólag a legszegényebbeket gyógyította, azokat, akik egyébként mindenféle orvosi ellátás nélkül maradtak volna vagy utolsó fillérjük is ráment volna a gyógykezelésre. Szakmai érdeklődése elsősorban a szem- és a tüdőbetegségek gyógyítása felé fordította. A század eleji szanatóriumi mozgalmak egyik elindítója, ösztönzője és anyagi támogatója volt. Kezdeményezésére jött létre a körmendi TBC-gondozó, amelyet külön alapítványokkal élete végéig támogatott. Nevéhez fűződik a Pirquet-oltás (a tuberkulózis korai felismerését elősegítő, a bőr speciális bőrreakcióját kiváltó oltás) magyarországi bevezetése. Az I. vh. idején a köpcsényi kórház vezetése mellett körorvosi feladatokat is ellátott, míg felesége óvodát alapított hadiárvák és szegény családok gyermekei számára. Kórházát ekkor emeletráépítéssel 120 ágyasra bővítette, hogy minél több sebesült katonát elláthasson benne. Id. hg. Batthyány-Strattmann Ödön (1826–1914), Batthyány-Strattmann László egyik nagybátyja nagylelkű telekadománya tette lehetővé, hogy 1900-ban a kor igényeinek megfelelő közkórház nyíljon Körmenden. Mivel nagybátyja 1914-ben utód nélkül halt meg, Lászlóra szállt a kettős név és a hercegi cím. Az összeomlás után hg. Batthyány-Strattmann László nem kívánt tovább Ausztriában praktizálni, köpcsényi kórházát harminc évre átadta az újonnan kialakított burgenlandi tartománynak. Teljesen Körmenden kívánt berendezkedni, az örökségként hozzákerült körmendi kórházban, ahol elsősorban szembetegeket gyógyított. Átalakította a közkórházat, a rendelőt a kastély főépületében rendezte be, s az új szemkórházban gyakorlatilag éjjel-nappal gyógyított. Az utókor a szegények hercegének, mert szinte kizárólag csak szegényeket gyógyított. Birtokai jövedelmének kétharmadát gyógyításra fordította: a legszegényebb betegeket az ingyenes kezelésen túl még gyógyszerrel, szemüveggel is ellátta, sokszor az útiköltségüket is maga állta. Betegeiről pontos naplót vezetett, ami orvosszociológiailag rendkívül értékes. Azon kívül, hogy szinte minden esetét pontosan feljegyezte, a legrászorultabbakat anyagi körülményeik alapján különböző kategóriákba sorolta: az I. osztályba a legszegényebbek, a II. osztályba az egyszerűen csak szegények, a III. osztályba az alkalmilag támogatottak kerültek; ezen kívül még nyomon követte a szegényházi szegények és gyermekeik sorsát is. Működése során szinte minden évben a betegforgalom elérte az 5000 főt, ill. pályafutása során több mint 20 000 szemműtétet végzett, ez egyedülállóan magas szám volt akkoriban.

Utoljára 1929. nov. 7-én operált (kilenc szürkehályogot egymás után!), majd másfél évig küszködött a gyógyíthatatlan betegséggel. Bécsben, a Löwe Szanatóriumban hunyt el, az Alser-templomban ravatalozták fel, Körmenden három napon át vonultak el a ravatala előtt a betegei. Jan. 27-én Németújvárott (= Güssing, Burgenland), a Batthyány-család kriptájában helyezték örök nyugalomra. A bécsi egyházmegye 1944. aug. 1-jén, a szombathelyi egyházmegye 1944. aug. 30-án kezdte meg boldoggá avatását; végül hosszas procedúra után, 2003. márc. 23-án boldoggá avatták (emléknapjává jan. 22.-t tették meg; a Szentatya az új boldog liturgikus ünneplését nemcsak a kismartoni és a szombathelyi egyházmegyékben, de egész Magyarországon engedélyezte).

Emlékezet

Róla nevezték el a körmendi Batthyány-Strattmann László Múzeumot (2004-ben). A múzeum gyűjti Körmend városára és a városhoz tartozó uradalmak történetére vonatkozó iratokon és tárgyi emlékeken kívül a Batthyány család és természetesen a névadóra vonatkozó dokumentumokat. A múzeumban ez utóbbi gyűjtést segíti a néhány éve kialakított Batthyány Archívum is. A Népjóléti Minisztérium 1992-ben alapította meg a Batthyány-Strattmann László-díjat. A díjat azok vehetik át, akik hozzájárultak a magyar nép egészségügyi és szociális, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi ellátásának fejlesztéséhez. Átadására évente, a névadó születésének évfordulóján kerül sor (okt. 28-án). A Győr-Sopron Megyei Közgyűlés is alapított egy Batthyány-Strattmann László-díjat. Ezt a díjat azok kapják, akik a megye szociális és gyermekvédelmi ellátásában alkottak maradandót (először 1999?-ben adták át). Nevét vette fel még – többek között a Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskola (korábban Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskola, 1990. okt. 28-án; jelenleg: Batthyány- Strattmann László Szakképző Iskola és Gimnázium) és a Vakok Batthyány László Gyermekotthona (a Szent Anna Otthon jogutódjaként, 1991-ben), valamint a bp.-i I. kerületi Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiája (1997-ben).

Elismertség

Az Aranygyapjas-rend lovagja (1916), a pápai aranysarkantyús rend vitéze. Vas vm. örökös főispánja. A Főrendiház (1899–1918) és a Felsőház örökös tagja (1926–1931).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013