Bay Zoltán, ludányi

Született: 1900. július 24. Gyulavári, Békés vármegye
Meghalt: 1992. október 4. Washington

Család

Sz: Bay József (†1910) református lelkész, Böszörményi Julianna. F: 1. 1932–1945: Lázár Ilona. Leánya: Bay Márta (1934). 2. 1947- től Herczegh Júlia. Fia: Ifj. Bay Zoltán (1948); leánya: Bay Júlia (1949).

Iskola

Elemi iskolai tanulmányait a gyulavári református iskolában végezte, a debreceni református főgimnáziumban éretts. (1918), a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként matematika–fizika szakos tanári okl. (1923), bölcsészdoktori okl. szerzett (1926). Az MTA tagja (l.: 1937. épr. 29.; r.: 1945. máj. 30.; tagsága külföldre távozása miatt megszűnt: 1949. nov. 29.; t.: 1981. máj. 5.; r. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetem Elméleti Természettan, ill. Fizika Tanszék gyakornoka, majd tanársegéde (1926–1930); közben a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként (1926–1930), a berlini Physikalisch-Technische Reichsantaltban (1926– 1927) és a berlini tudományegyetem Fizikai-kémiai Intézetében végzett kutatásokat (1927–1930). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen az elméleti fizika ny. rk. (1930–1935), ny. r. tanára (1935–1936), az Újpesti Egyesült és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumának igazgatója (1936–1948). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az atomfizika ny. r. tanára (1938–1948) és az Egyesült Izzó műszaki igazgatója is (1944–1948). Az Egyesült Izzó berendezéseinek megmentésében való aktív részvétele miatt a Gestapo letartóztatta, s csak a Deutsche Industrie Comission közbenjárására engedték szabadon (1944 ősze). Irányította a szovjetek által leszerelt Egyesült Izzó berendezéseinek újjáépítését (1945), miután az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) koholt vádakkal letartóztatta, szabadon engedése után külföldre távozott (1948); az USA-ban telepedett le (1948). A Washington Egyetem kutatóprofesszora (1948–1955); közben megkapta az amerikai állampolgárságot (1953); a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Hivatal csoportvezető fizikusa (1955–1972), a washingtoni Amerikai Egyetem kutatóprofesszora (1972- től).

Tudományos pályafutásának kezdetén, Berlinben a ritkított gázokban végbemenő kisülésekkel, aktív gázokkal fogl. (1926–1930), itt tervezte meg az ún. Bay–Steiner-lámpát (Walter Steinerrel), s itt bizonyította be előszőr spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad (naszcens) nitrogénatomokat tartalmaz (szintén Walter Steinerrel). Szintén Berlinben fotoelektron- sokszorozót is kifejlesztett, amellyel a részecskék kimutatásának időfelbontását több nagyságrenddel megjavította (Dallos Györggyel, 1930). Hazatérése után, Szegeden elsősorban a nagyintenzitású áramlökéseket vizsgálta ritkított gázokban, majd érdeklődése a gyors atomszámlálási módszerek, a radarkutatás és a statisztikai koincidencia-elmélet felé fordult. A Honvédelmi Minisztérium megbízásából a magyarországi radarkutatások vezetője (1942-től), amelynek eredményeként üzembe helyezték a kutatócsoportja által kifejlesztett radart (1944). Kutatócsoportjával amerikai kutatókkal egyidőben észlelte a Holdra irányított radarhullámok visszaverődését (1946). Már az USA-ban, máig a legnagyobb pontossággal mutatta ki az energia- és impulzus- megmaradás törvényének teljesülését (1955). Washingtonban a számítógépek számítási sebessége megnövelésének módozatait kutatta (Neumann Jánossal). Módszert dolgozott ki a fény hullámhosszának és frekvenciájának egyidejű mérésére (1965), az Általános Súly- és Mértékügyi Értekezlet az ő javaslatára fogadta el a méter új, a fénysebességre és az idő egységére alapozott definícióját (a méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/2297922456-od része alatt megtett út hossza, 1965). – A csillagászat iránt mindig is érdeklődött: tíz évesen láthatta először a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelte a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. A mikrohullámú radartechnika és a radarcsillagászat úttörője. 1944. márc.-ban Papp Györggyel és Simonyi Károllyal a világon az elsők között kezdte el a Hold rádiólokátoros kutatását. 1944 nyarán a háborús események miatt a Bay-csoport Nógrádverőcén folytathatta a kutatásokat; a nyáron felállították az ágyútalpra szerelt reflektort, és elkészült az adó-vevőkészülék is. A radarkészülék 1945. dec.-ben készült el, s 1946. febr. 6-án sikerült radarkapcsolatot létesíteni a Holddal. Az első sikeres holdradar-kísérletet a Bay-csoport eredményeitől függetlenül amerikai kutatók hajtották végre 1946. jan. 10-én. 1947-ben Bay Zoltán az USA-ba látogatott, s látta a sokkal fejlettebb kutatási körülményeket és a költségesebb berendezéseket, amelyekkel Magyarországon nem lehetett versenyezni; s elállt a kutatásai folytatásától.

Emlékezet

Kilencvenedik születésnapján Gyula díszpolgárává avatta (1990). Washingtonban hunyt el, hamvait hazaszállították és Gyulaváriban temették el (1993. ápr. 10-én). Szülőházán, Gyulaváriban (a mai Illyés Gyula utca 7. szám alatt) emléktáblát helyeztek el (bronz domborműves márvány emléktábla, Kiss László alkotása, 1991. okt. 26-án). A gyulavári református templom udvarán emlékkőt állítottak tiszteletére (a fehér kőbe illesztett bronz portré szintén Kiss László műve, 1993-ban), a temetőben díszes márványsírbolt őrzi a család emlékét. A gyulavári Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium 1993. ápr. 10-én vette fel Bay Zoltán nevét. A Bay Gimnázium 1997-ben Sarkadra költözött (Ady Endre–Bay Zoltán Gimnázium és Postaforgalmi és Informatikai Szakképző Iskola). A helyi Bay Zoltán emlékmúzeumot Bay Zoltán Emlékszobaként nyitották meg (1993. ápr. 10-én). Itt is elhelyezték bronz domborműves emléktábláját (szintén Kiss László alkotása, 1994-ben). A gyulavári templom melletti teret halála óta Bay térnek hívják. A Maryland állambeli Chevy Chase-ben, a Quincy Street 151. számú házban élt (egyes adatok szerint itt is halt meg, és nem Washingtonban!). Házában van egy róla készült festmény (Koszorús Gabriella alkotása, 1975) és egy patinázott gipszszobor (Dienes Attila műve, 1991). Első köztéri szobrát Szegeden, a Pantheonban avatták fel (Tóth Sándor alkotása, 1996. szept. 9.). Budapest IV. kerületében, Újpesten is szobor őrzi emlékét (a Görgey utcában, felavatták: 2000. júl. 23.). A Tungsram Rt. Irodaházában emléktábláját is felavatták (gránit emléktábla, Váci út 77., 1996-tól). Egy róla készült festményt a Magyar Elektrotechnikai Múzeum őriz. A debreceni református kollégium diákja volt: a teológiai épület I. emeletén stilizált méterrudat és Bay-domborművet helyeztek el (Győrffy Lajos alkotása, 1998). Diósdon, a Rádió és Tv Múzeumban a magyarországi rádiózás-televíziózás 13 jelentős alkotójának faragott portréja tekinthető meg (Salló István és fiai, Csaba és Győző alkotása, 1995). Születésének centenáriumán az MTA ünnepségsorozatot rendezett (az emlékülés az MTA dísztermében volt, 2000. júl. 24-én). Legtöbb műszerét (köztük a fotoelektron-sokszorozót) a washingtoni Smithsonian Institute természettudományi múzeuma őrzi, Bay Zoltán ún. coulométere, a holdradar-kísérlet egyetlen megmaradt műszere az Országos Műszaki Múzeumban látható. Hagyatékát azonban a BME OMIKK Bay Zoltán Gyűjteménye gondozza. Emlékét őrzi – többek között – a Bay Zoltán Kutatási Alapítvány, ill. a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, Magyarország legnagyobb nonprofit kutatási közintézménye (1992-től; jelenleg, 2009-ben hat kutatóintézet tartozik alá). Az első középiskolai Bay Zoltán Fizikai Emlékversenyt 1996-ban rendezték meg. Emlékére az Informatikai és Hírközlési Miniszétrium Bay Zoltán-díjat alapított (a magyar űrkutatás területén végzett kiemelkedő munka elismeréséért, 2004-ben). A díjat minden évben, az első magyar űrrepülés emléknapján adják át (először: 2005. máj. 26-án). Bay Zoltán 1944 nyarán 13 zsidó származású mérnököt mentett meg. Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében születésének centenáriumán ezért özvegye olajfát ültethetett (2000-ben), és átvehette a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetését. A kitünetéssel járó érmet és oklevelet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi (2001. aug. 31-én, a Magyarok, akik a 20. századot csinálták című állandó kiállításon mutatták be, s azóta is ott látható).

Elismertség

Az MTA Matematikai és Természettudományi Osztályának elnöke (1946. dec. 19.–1949. márc. 21.), a Természettudományi Akadémia alelnöke (1946–1948), a Magyar Természettudományi Társulat (1934–1936 és 1940–1948), az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat választmányi tagja (1936–1948). A Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat t. tagja (1981). A BME (1986), a KLTE (1990), a JATE t. doktora (1991). Az American Physical Society, az Institute of Electrical and Electronics Engineers választmányi tagja.

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1990). Lincoln-díj, Boyden-díj (1980), Gyula város díszpolgára (1990), Szily Kálmán-emlékérem (1991), Magyar Örökség Díj (1996).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013