Andics Erzsébet
politikus, történész
Berei Andorné
Született: 1902. június 22. Budapest
Meghalt: 1986. április 3. Budapest
Temetés: 1986. április 10. Budapest
Temetési hely: Mező Imre út, Munkásmozgalmi Panteon
Család
Nagyszülei: apai: nemes Andics Zsigmond, Józsa Terézia.
Szülei: Andics Dávid (1878. júl. 16. Padány–1944. okt. 1. Bócsa, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) szakács, Reichardt Erzsébet.
Férje: Berei Andor (1900. nov. 9. Bp.–1979. jan. 28. Bp.): politikus, közgazdász.
Gyermeke, leánya: Berei Vera (1923–) közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) osztályvezetője, Farkas Vladimír (= Lőwy Vladimir, 1925. aug. 12. Kassa, v. Abaúj-Torna vm.–2002. szept. 13. Bp.) felesége és Berei Klára (1933. jún. 28. Moszkva) vegyész, a kémiai tudomány doktora (1989).
Testvére: dr. Andics Margit pszichológus, Karikás Frigyes (1891–1942) író felesége és dr. Andics Gabriella (1912–1979. júl. 26. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1979. aug. 17. Farkasrét) orvos, gr. Révay József (1902. okt. 20. Tajna, Bars vm.–1945. ápr. 19. Gyömrő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) filozófus menyasszonya.
Andics Margit a nácik koncentrációs táborából egy vorkutai szovjet lágerbe került. Kiszabadulása és hazatérése után Belgiumban telepedett le (leányához költözött). Kutatóként (= Andics, Margarethe von néven) az öngyilkosságok szociológiai és pszichológiai elemzésével foglalkozott. Andics Gabriella a Róbert Károly körúti Kórház főorvosaként tevékenykedett.
Iskola
Budapesten, magánúton éretts. (1920), a budapesti tudományegyetemre politikai szerepvállalása miatt nem vették fel (1920), a bécsi tudományegyetemen történelmet hallgatott (1920–1921; illegális pártmunkája miatt megszakította tanulmányait), majd tanulmányait a moszkvai Nyugati Népek Egyetemén diákként (1922–1923), ill. aspiránsként folytatta (1928–1931).
A történelemtudományok kandidátusa (Moszkva, 1940), doktora (uo., 1949); az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31., r.: 1950. dec. 2.), az MTA első női tagja!
Életút
A Galilei-kör (1917-től), az Ifjúmunkások Országos Szövetségének tagja (1918–1919), majd belépett a KMP-be (1919). A Tanácsköztársaság bukása után emigrált (1920), illegális pártmunkára Bécsből Budapestre küldték (1921 tavasza); hamarosan letartóztatták, a statáriális bíróság tizenöt év fegyházra ítélte (1921; a fogolycsere-akció keretében Szovjet-Oroszországba került: 1922-ben, ahol felvette a szovjet állampolgárságot). Az 1930-as években a Szovjetunióban különböző főiskolák tanára, a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem egy. docense (1937–1941), a II. világháború idején a krasznogorszki antifasiszta iskola oktatója, később vezetője (1943–1944).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Pécs, 1944. dec. 17.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Országos lista, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Budapest, 1949. máj. 14.–1953. máj. 17.; Budapest, 1953. máj. 17.–1957. máj. 9.). Az MKP KV póttagja (1946. okt. 1.–1948. jún. 13.), az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.) és az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztálya (1954. dec. 9.–1956. júl. 18.), ill. az MDP KV Tudományos és Közoktatási Osztálya vezetője (1956. júl. 18.–1956. okt. 31.). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1957. máj. 9.). Az MKP Központi Pártiskola vezetője (1945. febr. 15.–1948. jún. 13.) és az MDP KV Pártfőiskola igazgatója (1949. okt. 22.–1953. jan. 28.). A felsőoktatási miniszter első helyettese (1953. febr. 25.–1953. júl. 18.), az oktatásügyi miniszter első helyettese (1953. júl. 18.–1955. jan. 9.). Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egy napot fogságban volt, nov. elején férjével, Berei Andorral együtt Szolnokon az ellenkormány rádiójának adását és a Szabad Népet szerkesztette (1956. nov.–dec.). Az MSZMP tagja (1958–1986).
A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem ny. r. tanára (1948–1950), az ELTE Történettudományi Kara, ill. az ELTE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1974) és a Tanszék vezetője (1950–1956 és 1960–1974); egyúttal az MTA Történettudományi Intézete tud. főmunkatársa (1958–1960).
Kutatóként elsősorban 19. századi magyar történelemmel, a magyar reformkor és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc történetével foglalkozott. Feldolgozta a magyar forradalom és szabadságharc diplomáciai (elő)történetét, Metternich életútját és munkásságát, a cári beavatkozás körülményeit. A dogmatikus marxista-leninista társadalomszemlélet egyik meghonosítója a magyarországi történetírásban: a II. világháború után az MKP ideológiai propagandafüzeteinek és brosúráinak szerkesztője. Az igen nagy példányban megjelent kiadványok leegyszerűsített történelemképe, vulgármarxista világszemlélete jelentős szerepet játszott a politikai ideológiai fordulat előkészítésében. A Magyar Történelmi Társulat elnökeként tevékeny szerepet vállalt a magyar történettudomány 1949. évi átszervezésében, az új tudománypolitika kialakításában, ill. az ezen elveknek megfelelő egyetemi tankönyvek, jegyzetek egyéb segédkönyvek kidolgozásában. Nevéhez fűződik az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc aktuálpolitikai átértékelése, a sztálinista éleződő osztályharc és az ún. antiklerikális reakció elleni küzdelem átültetése a 19. századi magyar történelembe (Kossuth Lajos harca az árulók és megalkuvók ellen, 1952).
A kulturális pártapparátus egyik irányítójaként ellenzett minden reformot, 1955-ben szembefordult a Magyar Írók Szövetsége 59 tagja által aláírt memorandummal is. A Rákosi-rendszert kritizáló írókkal szemben 2000 funkcionárius részvételével híres-hírhedt pártaktívát szervezett, amelynek végén az írók – nyolc kivétellel – meghátráltak (1955. dec.). Az 1956-os forradalom idején razziázó nemzetőrök az II. kerületi Orsó utcai házukban férjével együtt letartóztatták (1956. nov. 2.), életüket Kopácsi Sándor rendőrfőkapitány mentette meg azzal, hogy mint szovjet–magyar kettős állampolgárokat átadta foglyait a budapesti szovjet nagykövetségnek. Kiállt az addigi rákosista pártvezetés mellett, így nemcsak a Nagy Imre-féle, de a Kádár János-féle vonallal is szembekerült: a budapesti rádióadások és a „régi” Szabad Nép szerkesztésével bízták meg (1956. nov. 6.–1956. nov. 10.); de az általa képviselt dogmatikus irányvonal nem felelt meg a kádári vezetés igényeinek. 1956 végétől 1958-ig a Szovjetunióban élt, távollétében minden politikai funkcióját elvették (1957. máj. 9-én megfosztották országgyűlési mandátumától és az Elnöki Tanácsban viselt tagságától is), újabb hazatérése után csak oktatással és kutatással foglalkozhatott, ideológiai befolyása a magyar történettudományra azonban haláláig megmaradt.
Emlékezet
Andics Erzsébet Budapesten született, testvéreivel 1945 előtt Budapesten, egy Ó utcai (= Terézváros, VI. kerület) ház udvari lakásában éltek. Később férjével a II. kerületbe (Orsó utca 19.) költözött.
Andics Erzsébet a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik. Gyászszertartásán az MSZMP KB és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke búcsúztatta.
Elismertség
A Magyar Történelmi Társulat elnöke (1949–1956).
Az Országos Béketanács elnöke (1950–1956), egyúttal a Békevilágtanács tagja (1950–1956).
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrendje (1947), Magyar Tanácsköztársasági Érdemérem (1959), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1975), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982).
Kossuth-díj (1949).
Szerkesztés
A Századok (1948–1956) és az Acta Historica főszerkesztője (1951–1955).
A Párttörténeti Közlemények (1968-tól) és az Études historiques hongroises szerkesztőbizottságának tagja (1975 és 1980).
Főbb művei
F. m.: önálló művei: Munkásosztály és nemzet. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1945; 2. kiad. 1946; Tudomány és haladás 3. 3. kiad. 1947; 4. kiad. 1948; 5–6. kiad. 1949)
Fasizmus és reakció Magyarországon. (Bp., 1945; 2–3. kiad. 1947; 4. kiad. 1948)
Hazafiak-e a kommunisták? (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946)
Nemzet és haza. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946)
Ellenforradalom és a bethleni konszolidáció. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946; 2. kiad. 1948; 3. kiad. 1949)
Nemzetiségi kérdés, nemzetiségi politika. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946; 2-3. kiad. 1947; 4. kiad. 1948)
Az egyházi reakció 1848–1849-ben. Monográfia. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1949)
A magyar munkásmozgalom az 1914–1918-as világháború alatt. (A történettudomány kérdései. 2. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1950)
A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. I. köt. Tanulmányok, iratok. 1844. júl. 4.–1848. márc. 12., II. köt. 1848. márc. 15.–1849. márc. 4. és III. köt. 1849. márc.–1850. ápr. Összegyűjtötte, szerk., a bevezető tanulmányt írta A. E. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. – Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1952–1965–1981 [Az I. köt. 1981-ben jelent meg.])
A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalom és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. MDP pártfőiskolai előadás is. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1954; 2. jav. kiad. 1955; 3. jav. kiad. 1956)
Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. Monográfia. (Bp., Szikra Könyvkiadó, 1955; franciául: Kossuth en lutte contre les ennemis des réformes et de la révolution. Studia Historica 12. Bp., Akadémiai Kiadó, 1954)
A Habsburgok és a Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. Monográfia. (Bp., 1961; németül: Das Bündnis Habsburg–Romanow. Vorgeschichte der zaristischen intervention in Ungarn im Jahre 1849. Studia Historica 52. Bp., Akadémiai Kiadó, 1961)
A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Tanulmányok. Szerk., lektorálta, a bevezető tanulmányt írta A. E. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1964)
1848–1849. Tanulmányok. (Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1968)
Averbuch, Reveka Avramovna: A magyar nép szabadságküzdelme 1848–1849-ben. Ford. Perényi József. Szerk. A. E. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1970)
Metternich und die Frage Ungarns. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1973)
Metternich és Magyarország. Monográfia. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1975).
F. m.: tanulmányai, nagyobb előadásai: Demokrácia és szocializmus 1918–1919-ben. (Társadalmi Szemle, 1947. 12. és külön: Bp., 1948; 2. kiad. 1949)
Franciaország, Anglia és a magyar 48-as forradalom. (Forum, 1948. 6.; franciául: La France, L’Angleterre et la révolution hongroise de 1848. Actes de Congrès Historique du Centenaire de la Révolution de 1848. Paris, 1948)
1848 az egyházi irodalom tükrében. (Forum, 1948. 10.)
A Magyar Kommunista Párt megalakulásának harmincadik évfordulójához. (Társadalmi Szemle, 1948. 12.)
Az egyházi reakció 1848–1849-ben. (Forradalom és szabadságharc. 1848–1849. Bp., Szikra Könyvkiadó, 1949)
Elnöki székfoglalója a Magyar Történelmi Társulat 1948. márc. 27-iki közgyűlésén. – Hám János hercegprímás honárulóvá nyilvánításának előzményei. (Századok, 1948. 1-4. és külön: Bp., 1949)
Demokrácia és szocializmus 1918–19-ben. – A nemzetpusztító Horthy-rendszer huszonöt esztendeje. (Olvasókönyv a marxizmus-leninizmus tanulmányozására. II. köt. Bp., 1949)
Az 1919-es magyar proletárforradalom előtörténetéhez. 1. A magyar munkásmozgalom az 1914–18-as világháború alatt. (Századok, 1949. 1-4.)
A magyar történetírás néhány problémája. (Forum, 1949. 5.)
Petőfi öröke. (Forum, 1949. 8.)
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára. (Társadalmi Szemle, 1950. 11.)
Cerkovnaja reakcija vo vremja revoljuciji 1848–1849 gg. v Vengriji. (Studia Historica, 1951)
Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója elé. A. E. beszéde a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi ülésén, 1951. júl. 30-án. (Századok, 1951. 1-2.)
Kossuth harca a reakció ellen. A. E. előadása az MTA II. osztályán, 1951. dec. 12-én. (Az MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1951. 3-4. és külön: Bp., 1952)
Kossuth Lajos és a békepárt. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1952. szept. 17.; megjelent: Kossuth Lajos harca az árulók és megalkuvók ellen. Társadalmi Szemle, 1952. 8-9. és Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára. II. köt. Szerk. I. Tóth Zoltán. Bp., Akadémiai Kiadó, 1952)
Vengerszkoje rabocseje dvizsenyije v period pervoj mirovoj vojni i vlijanyije Velikoj Oktyabrszkoj Szocialiszticseszkoj Revoljuciji. 1–2. (Acta Historica, 1952. 1–2.)
35 éve a magyar nép élén. (Társadalmi Szemle, 1953. 10-11.)
Développement et problėmes principaux de la science historique hongroise au cours des dix dernières années. – Der Widerstand der feudalen Kräfte in Ungarn am Vorabend der bürgerlichen Revolution des Jahres 1848. (Acta Historica, 1955. 1-3. és mindkettő külön: Bp., 1955)
Köszöntjük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. A. E. megnyitó beszéde a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat 1955. máj. 26–27-én tartott tudományos ülésszakán. (Századok, 1955. 3.)
Lenin útján. A. E. előadása a Magyar Tudományos Akadémia 1956. ápr. 20-án tartott emlékünnepélyén. (Századok, 1956. 1–2.)
Történész vita a „népi írókról”. Többekkel. (Századok, 1958. 5-6.)
A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése a münchengrätzi egyezménytől 1849 májusáig. (Századok, 1960. 4.; németül: Die Habsburger und die Frage der Zarenhilfe gegen die Revolution. Vom Münchengrätzer Abkommen bis zum Mai 1849. Studia Historica 31. Bp., Akadémiai Kiadó, 1960)
Ismeretlen adalékok a világosi fegyverletétel kérdéséhez. (MTA II. Osztályának Közleményei, 1965. 3. és külön: Bp., 1965)
1849. aug. Ismeretlen adalékok az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc végnapjairól. (Századok, 1965. 3.; németül: August 1849. Unbekannte Daten über die letzten Tage der ungarischen Revolution und des Freiheitskampfes von 1848–1849. Novelles études historiques, 1965)
Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848–49-es magyar forradalomról? (Valóság, 1966. 4.)
Lenin történelmi látásmódja. (Párttörténeti Közlemények, 1967. 4.; németül: Lenins historische Betrachtungsweise. Annales Universitatis Scientarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1968)
Ansichten und Tätigkeit des gestürzten Metternich. (Acta Historica, 1970. 1-2.)
Le rôle de la question hongroise dans les rélations franco–autrichiennes en 1811–1812. (Annales Universitatis Scientarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1970)
Metternich, Napóleon és a „magyar kérdés”. (Valóság, 1971. 1.)
Metternich és az 1830-as évek magyar reformmozgalma. (Századok, 1971. 2.)
Politikai küzdelmek a magyar közlekedésügy fejlesztése kérdésében a reformkorban. (Magyar Tudomány, 1971. 3.)
Metternich and the Emerging „Neo-Conservative” Tendency in Hungary. (Annales Universitatis Scientarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1972)
Széchenyi and Metternich. (Études historiques hongroises, 1975 és külön: Studia Historica 105. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975)
Lenin történeti látásmódjáról. (Munkásmozgalom-történet – társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerk. Vass Henrik. Bp., Akadémiai Kiadó, 1978)
Die konterrevolutionäre Tätigkeit der ungarischen konservativen Aristokratie in Siebenbürgen im Jahre 1848. (Annales Universitatis Scientarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1980)
Die ungarischen konservativen Helfer der österreichischen und der zaristischen Armee im Jahre 1849. (Études historiques hongroises, 1980 és külön: Studia Historica 152. Bp., Akadémiai Kiadó, 1980)
A konzervatívok tervei és tervezetei a forradalom és szabadságharc fegyveres felszámolására 1848–1849-ben. (Századok, 1980. 5.)
Erste Reagierung der ungarischen Konservativen auf die Revolutionsereignisse und ihre Abwartungstaktik im Frühjahr und Anfang Sommer 1848. (Annales Universitatis Scientarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1981)
Széchenyi és Metternich. (Történelmi Szemle, 1982. 3.).
F. m.: kisebb írásai, ideológiai művei: A szociáldemokraták szerepe a magyar forradalomban. 1–2. (Új Hang, 1941. 3–4.)
Igazságos és igazságtalan háborúk. (Bp., 1945)
Szocializmus és parasztkérdés. (Bp., 1945)
Történelmünk mai szemmel. A legújabb kor. (Nevelők könyvtára. 1. Demokrácia és köznevelés. Bp., 1945)
A nagy orosz forradalom évfordulóján. (Szabadság, 1945. nov. 7.)
A Magyar Kommunista Párt nemzeti párt. (1–2. kiad. Bp., Szikra Könyvkiadó, 1946)
Őszinte hazafiság. (A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kiadványa. Bp., 1946)
Helyes magyar történeti öntudatért. (A munkásműveltség könyve. Szerk. Szendrő Ferenc. Bp., 1947)
Az értelmiségi világkongresszus és a magyar ifjúság. A. E. előadása a Diákszövetség Nagybudapesti Diákvezetői Nagygyűlésén. (A MINSZ Diákszövetsége kiadása. Bp., 1948)
Az igazi hazafiság. (1848 – 1948. Száz év a szabadságért. Szerk. Szendrő Ferenc. Bp., 1948)
Az első magyar szocialista forradalom harmincadik évfordulójára. (Tartós békéért, népi demokráciáért!, 1949. márc. 22.)
Mai történetírásunk problémái. A. E. elnöki székfoglaló beszéde a Magyar Történelmi Társulat 1949. márc. 27-i ülésén. (Bp., 1950)
„Kezedben tartod a békét.” A. E. előadása az 1950. ápr. 18-i budapesti békenagygyűlésen. (Forum, 1950. 5. és külön: Bp., 1950)
Új korszak fényei. [A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára.] (Magyar Nemzet, 1967. nov. 7.)
Miért Batthyány? (Népszabadság, 1969. okt. 5.)
Metternich és akik mesterüknek tartják. (Népszabadság, 1973. jan. 28.)
Néhány megjegyzés a „Görgey-vitához”. (Kritika, 1974. 10.)
A Békepárt értékelése történetírásunkban. (Kritika, 1975. 1.)
Gondolatok a Nagy Októberről. (Társadalmi Szemle, 1977. 9.).
F. m.: írásai a Szabad Népben: 1848–49. (1946. márc. 15.)
Két forradalom tüzében. Böhm Vilmos könyve. (1947. febr. 9.)
Lenin, Marx, Engels, marxizmus. (1947. júl. 27.)
Elég volt a történelemhamisításból! (1948. jan. 18.)
Az elárult szabadságharc. (1948. ápr. 21.)
Az „Új Ember” és a szerelem, vagy régi antimarxista förmedvény. (1948. máj. 30.)
Főpapok a szabadságharc ellen. (1948. szept. 26.)
Egy könyv, amely meghódított a világot. [Tíz éve jelent meg a Szovjetunió Kommunista – bolsevik – Pártjának története.] (1948. okt. 1.)
A jobbolodali szociáldemokraták szerepe az 1919-es proletárforradalomban. 1–2. (1949. mérc. 13. és márc. 15.)
Rákosi Mátyás könyve: Építjük a nép országát. (1949. máj. 8.)
Harc a reakciós háborús ideológia – a nacionalizmus és a kozmopolitizmus ellen. (1949. jún. 26.)
1849. okt. 6. (1949. okt. 6.)
Meghalt Rudas László elvtárs. (1950. ápr. 30.)
A háború papjai. A katolikus püspöki kar az első világháborúban. (1950. jún. 4.)
A jobboldali szociáldemokraták az első világháborúban. (1950. júl. 2.)
A prágai béketanácskozás. (1950. aug. 27.)
Bem, a forradalmi hadvezér. (1950. dec. 10.)
A békéért. (1951. ápr. 7.)
A Béke Világtanács bécsi ülése. (1951. nov. 11.)
Akik a halott Kossuthtól is rettegtek. (1952. szept. 12.)
A népek kongresszusa. (1952. dec. 23.)
Népi demokráciánk nemzeti jellegéről. (1954. nov. 12.)
J. V. Tarle. (1955. jan. 9.).
Irodalom
Irod.: források: Egyed Zoltán: Andicséknál. [Karikás Frigyes családjáról.] (A Reggel, 1932. júl. 25.)
E. Fehér Pál: A magyar történettudomány gondjai. Beszélgetés Andics Erzsébettel. (Kritika, 1972. 5.)
Gergely András: Zum Geburtstag von Erzsébet Andics. (Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1982)
Andics Erzsébet. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1986. ápr. 4.)
Végső búcsú Andics Erzsébettől. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1986. ápr. 11.)
Erényi Tibor: Andics Erzsébet. (Párttörténeti Közlemények, 1986. 2.)
Ember Győző: Andics Erzsébet. (Magyar Tudomány, 1986. 11.)
Gergely András: In memoriam Erzsébet Andics. (Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis. Sectio Historica, 1987)
Kopácsi Sándor: Életfogytiglan. Visszaemlékezések. (Bp., 1989)
Palasik Mária: Félelembe zárt múlt. Politikai gyilkosságok Gyömrőn és környékén 1945-ben. [Gr. Révay Józsefről és Andics Gabrielláról.] (Bp., 2010).
Irod.: műveiről: Szekfű Gyula: A. E.: Az egyházi reakció 1848–1849-ben. (Századok, 1949. 1-4.)
Révész Imre: A. E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. II. köt. (Századok, 1953. 1.)
Felhő Ibolya: A. E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. II. köt. (Levéltári Közlemények, 1954. 1.)
Eckhart Ferenc: A. E.: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. (Századok, 1955. 6.)
Dolmányos István: A. E.: A Habsburgok és a Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. (Magyar Tudomány, 1962. 8.)
Vörös Károly: A. E.: A Habsburgok és a Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. (Levéltári Közlemények, 1963. 1.)
Kovács Endre: A. E.: A Habsburgok és a Romanovok szövetsége. Az 1849. évi magyarországi cári intervenció diplomáciai előtörténete. (Századok, 1965. 1-2.)
Vörös Károly: A. E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. III. köt.. (Levéltári Közlemények, 1966. 2.)
Oltványi Ambrus: A. E.: Metternich und die Frage Ungarns. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975. 4.)
Vörös Károly: A. E.: Metternich und die Frage Ungarns. (Levéltári Közlemények, 1976. 2.)
Fekete Sándor: A. E.: Metternich és Magyarország. (Irodalomtörténet, 1978. 2.)
Mérei Gyula: A. E.: A. E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. I. köt. (Századok, 1982. 6. és Magyar Tudomány, 1982. 8-9.)
Miskolczy Ambrus: A. E.: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. I. köt. (Levéltári Közlemények, 1983. 1-2.).
Irod.: lexikonok, bibliográfiák: Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966; 2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969; 2. átd. kiad. 1972; 3. átd. kiad. 1975)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
Andics Erzsébet műveinek bibliográfiája. Összeáll. Diószegi Mária. (Történelmi Szemle, 1982. 3.)
A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. (Bp., 2010).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-Y39X-CFJ?i=145&cc=1554443&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV1X4-JCD (Andics Dávid születési anyakönyve, 1878)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L9QV-S5XH?i=117&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6JYP-JVLN (Andics Dávid halotti anyakönyve, 1944)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/307292 (Dr. Andics Gabriella gyászjelentése, 1979)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM40742
https://nntp.hu/person/person.php?personid=8499
https://nevpont.hu/palyakep/andics-erzsebet-d6baf
http://www.nevpont.hu/view/264
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/264
Megjegyzések
1. Csak egy akadémiai székfoglalót tartott!
2. Lexikonok adataival ellentétben Andics Erzsébet (és Berei Andor) nem a Népszabadságot, hanem a Szabad Népet szerkesztette. A forradalom idején megalakult Népszabadság néhány napig a Nagy Imre-kormány (hivatalos) lapja volt, amivel egy időben működött még a dogmatikusnak megmaradt Szabad Nép is!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023
