Apró Antal
politikus
Született: 1913. február 8. Szeged
Meghalt: 1994. december 9. Budapest
Temetés: 1994. december 16. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Menhelyi gyermekként nevelkedett, apját nem ismerte, anyját Apró Piroskának hívták, foglalkozása szakácsnő volt. F: Kovács Klára. Három gyermeke: Apró Antal, ifj. (1941–) Rendőrtiszti Főiskolát végzett, Apró János (1950–) technikus, ill. Dobrev Péterné Apró Piroska Anna (1946–) közgazdász, politikus, külkereskedelmi miniszterhelyettes. Apró Piroska Anna leánya, Apró Antal unokája: Dobrev Klára (1972–) politikus, a Demokratikus Koalíció (DK) európai parlamenti (EP) képviselője, az EP alelnöke, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége.
Iskola
Hat elemi iskoláit Makón végezte szobafestő és mázoló segédlevelet szerzett (1930). Makón szakmájában dolgozott (1930–1936?).
Életút
1929-ben csatlakozott a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalomhoz, 1931-től az illegális KMP tagja. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) Festő Szakosztálya tagja (1930-tól), a szakosztály vezetőségi tagja (1933–1934), a MÉMOSZ Központi Vezetősége tagja (1938–1944: megszakításokkal), a KMP Egyesült Szakszervezeti Ellenzékének tagjaként az építőmunkássztrájk egyik szervezője (1935), a Horthy-korszakban összesen hétszer internálták vagy börtönözték be (1936–1945).
Az MKP budapesti Központi Bizottsága (1944. szept.–1945. febr.), az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. jan. 19.–1956. okt. 31.); a KV Szakszervezeti Osztálya (1945. jan. 22.–1945. febr. 22.), a Tömegszervezetek és Tömegmunka Osztálya (1945. febr. 22.–1945. ápr. 13.), ill. a szakszervezeti bizottsági apparátus vezetője (1945. júl.–1948. aug.). Az MKP, ill. az MDP PB póttagja (1946. máj. 19.–1946. okt. 1.), tagja (1946. okt. 1.–1953. jún. 28. és 1953. okt. 3.–1956. okt. 31.), egyúttal a KV Szervező Bizottsága tagja (1946. okt. 1.–1953. jún. 28.). A Szakszervezeti Tanács (1948. aug. 7.–1948. okt. 20.), a SZOT főtitkára (1948. okt. 20.–1952. jan. 5.).
A Dobi- és a Rákosi-kormány építőanyag-ipari minisztere (1952. jan. 5.–1953. júl. 4.), a júniusi fordulat idején egy időre kikerült a PB-ből, Nagy Imre első kormányában az építésügyi miniszter első helyettese (1953. júl. 4.–1953. nov. 18.), miután támogatta a kormányprogramot a Minisztertanács elnökhelyettese lett; posztját a Hegedűs-kormányban is megőrizte (1953. nov. 18.–1956. nov. 3.), a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával megbízott bizottság vezetőjeként (1954 vége–1956), beszédet mondott a Rajk László temetésén (1956. okt. 6.). Az MDP KV Katonai Bizottsága vezetője (1956. okt. 23/24.–nov. 1.), egyúttal a KV Rendkívüli Bizottsága tagja (1956. okt. 26.–1956. okt. 28.) és az MDP Elnökségének tagja (1956. okt. 28.–1956. okt. 30.). Nagy Imre második kormányában építésügyi miniszter (1956. okt. 27.–1956. nov. 3.); 1956. nov. 2-án a tököli szovjet támaszpontra, onnan 1956. nov. 3-án Szolnokra utazott.
Az MSZMP KB (1956. nov. 7.–1988. máj. 22.), az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága (1956. nov. 7.–1957. jún. 29.) és az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1980. márc. 27.). Az ún. Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány tagjaként (1956. nov. 4.–1957. máj. 9.) az iparügyeket irányította (1956. nov. 12.–1957. máj. 9.). A Minisztertanács elnökhelyettese (1957. máj. 9.–1958. jan. 28. és 1961. szept. 13.–1971. máj. 12.), első elnökhelyettese (1958. jan. 28.–1961. szept. 13.). Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét, majd ő jelentette be a Parlamentben kivégzésüket (1958. jún. 17-én). A Magyar Népköztársaság kormánya gazdasági bizottsága (1956. nov.–1961. ápr.), majd a nemzetközi kapcsolatok bizottsága vezetője (1961. ápr.–1971. máj.). Magyarország állandó képviselője a KGST-ben. Magyar részről ő írta alá a Barátság I. kőolajvezeték megépítésének szerződését és az atomerőmű-programmal kapcsolatos dokumentumokat. 1978. jan. 5-én ő vehette át Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől a visszaadott magyar szentkoronát. Saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt felmentették az Országgyűlés elnöki tisztéből (1984. dec. 19-én), az 1988. máj.-i pártértekezleten kimaradt a KB-ból is. A rendszerváltás idején erősen támadták személyét, ezért képviselői mandátumáról is lemondott (1989. márc. 8-án).
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Budapest, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; Szeged, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1980. jún. 8.; 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.; 1985. jún. 8.–1989. márc. 1.). Az Országgyűlés elnöke (1971. máj. 12.–1984. dec. 19.). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1952. máj. 29. és 1953. júl. 3.–1954. jan. 21.).
Emlékezet
Szegeden született, Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Legtöbb lexikonban tévesen szereplő adat szerint eredeti családneve Klein volt. Valójában édesanyját hívták Apró Piroskának, édesapját nem ismerte!
Elismertség
A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke (1956. jún.–1958. jan.).
A Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) elnöke (1976–1989).
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1947) és középkeresztje a csillaggal (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1963), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Nagy Októberi Forradalom Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1973), a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1983).
Szerkesztés
A Munka. A szakszervezeti mozgalom folyóirata szerkesztője (1951–1952).
Főbb művei
F. m.: Munkásegységgel a magasabb életszínvonalért. A. A., Farkas Mihály és Kossa István felszólalásai az MKP III. kongresszusán. (Bp., Szikra, 1946)
Szakszervezeti feladatok. A. A. előadásai. (Az MKP Oktatási Osztálya kiadványa. Bp., 1947)
Szakszervezetek a szocializmus építéséért. Beszédek, cikkek. (A Szakszervezeti Tanács kiadványa. Bp., 1948)
A Hazafias Népfront és a tanácsválasztások kérdései. (Bp., Szikra, 1954)
Az új tanácstörvény jelentősége. A. A. felszólalása a tanácstörvény vitájában. (Állam és Igazgatás, 1954)
A. A. előadói beszéde a járási VB-elnökök országos értekezletén. (Állam és Igazgatás, 1955)
A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben. (Az MSZMP KB Politikai Akadémia kiadványa. Bp., Kossuth, 1959)
A tanácsok szerepe népi demokratikus rendszerünkben. (Állam és Igazgatás, 1959)
A szocialista országok gazdasági együttműködésének legfontosabb kérdései. (Az MSZMP KB Politikai Akadémia kiadványa. Bp., Kossuth, 1960)
A tömegek bevonása a társadalmi és az állami munkába. A nevelés legfontosabb módszere. (Állam és Igazgatás, 1960)
A szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdései. 1–2. (Társadalmi Szemle, 1964)
A szocialista országok gazdasági együttműködéséért. Cikkek, előadások. (Bp., 1964)
Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal. (Az MSZMP KB Politikai Akadémia kiadványa. Bp., Kossuth, 1966)
A magyar–szovjet gazdasági együttműködésről. (Társadalmi Szemle, 1967)
A KGST-országok gazdasági együttműködése és a magyar népgazdaság. (Bp., Kossuth, 1968)
A nemzeti és nemzetközi érdek összefonódása a szocialista országok gazdasági együttműködésében. (Társadalmi Szemle, 1968)
Az 1935-ös építőipari sztrájk történetéhez. (Párttörténeti Közlemények, 1973)
The Burial of László Rajk. (Eastern Europe since Stalin. Szerk. Steele, Jonathan. London–Vancouver, 1974)
A szocializmus építésének útján. Beszédek, cikkek. (Bp., Kossuth, 1975)
A barátság történelmi okmánya. (Társadalmi Szemle, 1978)
Személyi kultusz, ellenforradalom, szocialista megújulás. (Visszaemlékezések, 1956. Szerk., az előszót írta. Berecz János. Bp., Zrínyi, 1986)
Kis történetek nehéz időkből. (Szakasits Árpád-emlékkönyv. Összeáll., szerk. Botos János és Schiffer Péter. Bp., Kossuth, 1988).
Irodalom
Irod.: Sorshelyzetek. Emlékezések az ötvenes évekre. Szerk. Vámos György. (Bp., RTV-Minerva, 1986)
A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. (Bp., 1990)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1992–1994. (Bp., 1991–1993)
Halálhír. (Népszabadság, 1994. dec. 10.–Magyar Nemzet, 1994. dec. 12.)
Meghalt A. A., az Országgyűlés volt elnöke. (Népszava 1994. dec. 12.)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. (Bp., 2000; 2. bőv. és jav. kiad. 2006)
Jónás Károly–Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei, 1848–2002. (Bp., 2002)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Óvári József: Kaposvár, 1956. A Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács – 1956. október 30. – emlékére. (Bp., 2005).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
