Auer Lipót

Született: 1845. június 7. Veszprém
Meghalt: 1930. július 15. Loschwitz, Drezda mellett, Németoország

Iskola

Veszprémben Liedl Lipót tanítványa, majd a Pest-Budai Hangászegyleti Zenedében Ridley-Kohne Dávid növendéke (1853–1856), a bécsi konzervatóriumban J. Dontnál és G. Hellmesbergernél (1856–1858), Hannoverben Joachim Józsefnél tanult (1861–1863).

Életút

Első koncertjét Bécsben tartotta (1856), majd mint koncertező csodagyerek bejárta egész Magyarországot (1858–1860), Párizsban megismerkedett Rossinivel és Berliozzal (1861), fellépett a lipcsei Gewandhausban és Londonban (1864). Düsseldorfban koncertmester (1864–1866), Hamburgban koncertmester és a Hamburgi Filharmónikus Társaság vonósnégyesének első hegedűse, majd a Müller-testvérek meiningeni vonósnégyesének tagja (1866–1868). A Müller-kvartettel fellépett Breslauban, Hamburgban, Berlinben, Baden-Badenben és Wiesbadenben (1866-1868). Pályafutása kezdetén rendszeresen fellépett Magyarországon (utoljára Budapesten: 1883-ban). A Budapesti Philharmóniai Társaság tb. tagja és a Zeneakadémia tb. tanára (1906).

 

Oroszországba költözött (1868), a pétervári zeneakadémia hegedűtanszakának r. tanára (1868–1917). Az első jelentős oroszországi vonósnégyes alapító tagja (Davidovval, Pickellel, Wiekmann-nal, 1868), híres kamarazenei estélyeken mutatta be a kortárs orosz zeneszerzők – többek között Csajkovszkij, Borogyin, Glazunov – műveit. Az Orosz Cári Balett szólóhegedűse (1872–1908), az Orosz Zenei Társaság hangverseny-igazgatója (1875–1883), majd uo. a zenekar karmestere (1883–1884 és 1887–1892). Kinevezték a cár szólistájának (1874), orosz állampolgárságot kapott (1883–1917); udvari tanácsossá léptették elő (1903-tól). Az oroszországi forradalom után Christianiába (= Koppenhága) költözött (1917–1918), majd az USA-ban telepedett le (1918); felvette az amerikai állampolgárságot (1926). A New York-i Juillard Graduate School és a philadelphiai Curtis Institute r. tanára (1917–1930).

A modern hegedűjáték egyik legnagyobb hatású alakítója, játékát szárnyaló szépségű, intenzív hegedűhang, fölényes virtuozitás jellemezte. Nevéhez kapcsolódik az ún. pétervári vonófogás, ahol a mutatóujjnak és a csuklónak nagyobb szerep jut, mint korábban bármikor. Különösen jelentős pedagógiai tevékenysége. Londonban (1906–1911), Loschwitzban (1911–1914 és 1920–1930), Christianiában (1915–1917) évente mesterkurzusokat tartott hírneves tanítványainak (pl. Jascha Heifetznek, Efrem Zimbalistnak, Mischa Elmannak, Nathan Milsteinnek). Legendás koncerteket adott New York-ban (1920-as évek), 82 évesen még a New York-i Filharmónikusokat vezényelte (1927). Visszaemlékezéseket és hegedűmetodikai tankönyveket írt. Loschwitzi mesterkurzusán hunyt el, temetésekor leghíresebb tanítványa, J. Heifetz adott gyászkoncertet (New York, 1930).

Emlékezet

Csajkovszkij egy hegedűdarabot írt tiszteletére (Melankolikus szerenád, 1885). Pétervárott nagy koncerttel ünnepelte 40 éves tanári jubileumát, tiszteletére az Orosz Zenei Társaság Auer-ösztöndíjat alapított (1908). New Yorkban tanítványai nagy hangversenyt rendeztek 80. születésnapjára (Carnegie Hall, 1925). Emlékét a veszprémi zeneiskolában relief őrzi, ill. az ún. veszprémi panteonban domborművét helyezték el (Kő Pál szobrászművész alkotása, 2006).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013